2016. augusztus 1., hétfő



Zsoltárok XXVII.
A veszedelem napján is az Úrban van elrejtve Dávid

Jahve világosságom és szabadításom! A zsoltár 2 énekből áll. 1-6. vsz. hálaadás a szorongatók kezéből való szabadulásért. 7-11. vsz: A zsoltáros szorongatásban tudja, hogy Jahve a szabadítója lesz. (Egyik veszedelem után jön a másik).

1-6. vsz: Kitől kell rettegnem? Gondolatpárhuzamok találhatóak a 3. és 23. zsoltárban. Istenben van a zsoltáros bizalma még akkor is, ha az egész tábor ellene támad.

7-14. vsz: Orcádat keresem ó Jahve! Apja és anyja is elhagyná a zsoltáros, Jahve biztosan magához fogadja. Sokak ellen menedéket kér az író, aki Isten szövetségében élve azt tapasztalja: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8:31)

Napi gondolat:
„Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát” (Zsoltárok 27:13)

A zsoltáros nehéz helyzetben van. Egyik ellenség kezéből kiszabadul, azonnal ott a másik. Nincs megnyugvása. Azzal bíztatja magát: már sok szabadításért adtam hálát, most is átélem Isten jóságát.
Jézus Krisztus ezért halt meg a kereszten és támadt fel a halálból. Lássuk meg, hogy nem az ellenség akarata érvényesül, még akkor sem, ha az egész tábor (mindenki, aki körülöttem van) ellenem fordul, hanem a Feltámadott Jézus Krisztustól kapott új élet. Ámen.

Imádság:
Feltámadott Úr Jézus Krisztus, aki legyőzted az emberi nyomorúság legmélyebb kútját, a poklok poklát!
Köszönjük, hogy a mi életünkben is minden kínnak a legyőzője vagy, aki megváltó kegyelmeddel veszel körül mindnyájunkat. Ámen.
----------------------------------------------
ZSOLTÁROK XIV.
DICSŐSÉG KIRÁLYÁNAK BEVONULÁSA.

Jahve a teremtő, a dicsőség királya. Ősi himnusz prófétai lelkülettel. Történetisége összefügg a Szent Láda Jeruzsálembe vitelével.

1-2. vsz: Jahvéé a föld kereksége és annak lakói. Jahve mindenekfelett valóságát teremtő hatalma biztosítja. Ez tesz őt Úrrá, Királlyá.

3-6. vsz: Jahve a belső tisztaságban élőket szereti. (15. zsoltárban szereplő gondolat). A szent sátort kísérőkről van szó. Akik kísérik, azoknál feltétel a belső tisztaság. Ezek képezik Jahve népét.

7-10. vsz: A dicsőség királyának bevonulása. A Szent Sátorral Jahve is bevonult a szent hegyre, Jeruzsálembe. A „Mindenség Ura” erős, hatalmas népét győzelemre viszi.
Jahve ceba’ot: Seregek ura. Jahve a harci Isten, aki minden sereget legyőz. Ez a kép található a kifejezés mögött, pedig ennél többről szól. Nem a harci Istenről, hanem a Mindenség Urát fejezi ki az író (I.Mózes 2:1).
Kapu: A város kapuról van szó.

A hét első napján használták liturgikus elemként.

Napi gondolat:
„Ti kapuk emeljétek fel fejeiteket” (zsoltárok 24:7)

Jeruzsálembe elöl viszik a Szent Sátort, utána megy a tömeg. A kapuk megnyílnak Isten jelenlétére és az azt követő sokaságnak. Kérdés, ki állhat meg a szent hegyen? Ki maradhat meg ott? Be lehet menni, de a megmaradás a hangsúly!
A válasz, aki a szívében, belsejében tiszta, aki Isten népe. Jézus Krisztus ezért halt meg a kereszten, hogy megtisztítson minket a bűneinktől. Ezzel leszünk tiszták. Ámen.

Imádság:
Újjászületést adó Megváltó Úr Jézus Krisztus! Köszönjük a Te teremtő hatalmadat. Köszönjük, hogy Te egyben gondviselő Urunk is vagy.
Adj erőt a kereszt lábaihoz való leboruláshoz, add nekünk a Te kegyelmedet, melyből az újjászületés csodáját élhetjük át. Ámen
---------------------------
A tornásznő hitre jutása
édesapja kábítószerfüggő, kokain, szegénység, figyelemre éhezik, tornász tehetség, takarítás, ösztöndíj, hírességek fala, nemzeti bajnokság, fegyveres támadás, keresztyén udvarló, behívja életébe az Urat, megbocsátás az apjának, lelkészek lesznek, régebben elismerések hajszolása, Mennyei Atya szeretetének szomjazása, változhatatlan értékek, igazi önbecsülés
Igevers:
Ha rest az ember, megroskad a gerenda, és ha ölbe teszi a kezét, csöpög a háztető.
Prédikátor 10, 18 - Új ford.
---------------------------------------------------------------------
A varázsló megtérése
fiatalon egy kultuszhoz csatlakozik, a szektavezér kinevezi a sátán ügynökének, fekete mágia és varázslás, felesége keresztény, éveken át imádkozik férje üdvösségéért, érzi hogy ez a bálványimádása útjában van, kirúgja, de továbbra is szereti, meglátogatja, meglátja a keresztény műsort, egykori vezetője bizonyságot tesz megtéréséről, neki is meg kell hoznia ezt a döntést, hidegzuhanyként éri, minden dühe elpárolog, békesség és öröm, bocsánatkérés, az imáim meghallgatásra találtak, közösen tapasztalják meg a szeretet, hálás a családjáért és a farmért, szeretem az életemet
Igevers:
Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
I. Királyok 20, 11 - Károly ford.
--------------------------------
A rugby edző hitre jutása.

az egyik legsikeresebb edző, életfilozófiája, családi, erkölcsi, szellemi, másokról való gondoskodás, erő és állóképesség, játéktudás, tudás és karrier, az élet játéka, apja is edző volt, keresztény tábor, életét megrendítő kérdés, ha az élet játéka ma véget érne te győztes lennél, ez végleges, ha a meccset lefújják,    nekem annyi, komolyan elgondolkodott, az egész életem a sportról szólt, hívd Jézust az életedbe, kérd Istent hogy vezessen, ez egyszerű, a célom hogy Isten országának szolgája legyek, hogy növekedjek az Ő szeretetében, ez az övéi szeretetét is jelenti, Jézussal való kapcsolatunkban az a legfontosabb hogy megértsük az Ő akaratát, hogy hogyan kellene élnünk és szolgálnunk az Ő Atyját
Igevers:
Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. I. Péter 2, 25 - Új ford

VÁLTÓ .
Letettem, Uram, nevet, címet, rangot Mert szívemben meghallottam a hangod.
Megutáltam a fellegjáró utat, Hogy lábadnál alázatot tanuljak.
Körülvettek az irigyek, kajánok... Igaz barátra most alig találok.
De nincs is már szükség ily irgalomra; Elég, ha hullok megtartó karodba.
Igéd parancsa visszhangzik szívemben, Hogy csüggedt karom újra fölemeljem,
S megfáradt lábam egyenesen járjon... Elindulok. Szent parancsszavad várom.
Gerzsenyi Sándorák
nekem annyi, komolyan elgondolkodott, az egész életem a sportról szólt, hívd Jézust az életedbe, kérd Istent hogy vezessen, ez egyszerű, a célom hogy Isten országának szolgája legyek, hogy növekedjek az Ő szeretetében, ez az övéi szeretetét is jelenti, Jézussal való kapcsolatunkban az a legfontosabb hogy megértsük az Ő akaratát, hogy hogyan kellene élnünk és szolgálnunk az Ő Atyját
Igevers:
Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. I. Péter 2, 25 - Új ford
----------------------------
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből A HIT CSODÁJA
"...az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek megtévesztő szavaiban állott" (1Kor 2,1-5).
Pál tudós és elsőrendű szónok volt. Nem alázatoskodó módon beszél itt, mégis ezt mondja: "Elhomályosítottam volna Isten hatalmát, ha az evangélium hirdetésénél mint ragyogó szónok kívántam volna hatással lenni az emberekre." A Jézusban való hit olyan csoda, amit csak a megváltás hatóereje teremthet meg. A hatásos beszéd, csalogatás és hívogatás mit sem ér, csak Isten hatalma. A megváltás teremtő hatalma az evangélium hirdetése által árad szét, de nem az igehirdető személye miatt. Az igehirdető igazi böjtje nem az, hogy eledelektől tartózkodik, hanem inkább az, ha az ékesszólástól őrizkedik, hogy ne akarjon hatást kelteni választékos beszédjével, tehát őrizkedjék mindattól, ami megzavarhatná Isten evangéliumának tiszta vonzását. Az igehirdető Isten képviselője, "mintha Isten kérne mi általunk" (2Kor 5,20). Az a dolga, hogy Isten evangéliumát szólja és ne emberi eszméket. Ha az emberek csak azért kívánnak jobbak lenni, mert én prédikáltam nekik, akkor soha nem fognak közelebb jutni Jézus Krisztushoz. Ami az igehirdetésemben nekem hízelgő, az végül is Jézus Krisztus árulójává tesz engem, mert az a váltság újjáteremtő hatalmát akadályozza. "És én, ha felemeltetem e földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32) - mondta az Úr Jézus. "...az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek megtévesztő szavaiban állott" (1Kor 2,1-5). Pál tudós és elsőrendű szónok volt. Nem alázatoskodó módon beszél itt, mégis ezt mondja: "Elhomályosítottam volna Isten hatalmát, ha az evangélium hirdetésénél mint ragyogó szónok kívántam volna hatással lenni az emberekre." A Jézusban való hit olyan csoda, amit csak a megváltás hatóereje teremthet meg. A hatásos beszéd, csalogatás és hívogatás mit sem ér, csak Isten hatalma. A megváltás teremtő hatalma az evangélium hirdetése által árad szét, de nem az igehirdető személye miatt. Az igehirdető igazi böjtje nem az, hogy eledelektől tartózkodik, hanem inkább az, ha az ékesszólástól őrizkedik, hogy ne akarjon hatást kelteni választékos beszédjével, tehát őrizkedjék mindattól, ami megzavarhatná Isten evangéliumának tiszta vonzását. Az igehirdető Isten képviselője, "mintha Isten kérne mi általunk" (2Kor 5,20). Az a dolga, hogy Isten evangéliumát szólja és ne emberi eszméket. Ha az emberek csak azért kívánnak jobbak lenni, mert én prédikáltam nekik, akkor soha nem fognak közelebb jutni Jézus Krisztushoz. Ami az igehirdetésemben nekem hízelgő, az végül is Jézus Krisztus árulójává tesz engem, mert az a váltság újjáteremtő hatalmát akadályozza. "És én, ha felemeltetem e földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32) - mondta az Úr Jézus.
---------------------------------
Isten hatalma
"Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel."
Zsoltárok könyve 77:15
A Vörös-tenger szétválasztása természeti csoda. A vizek vérré válása az ítélet csodája, azaz csapás. Mannahullás jó helyen, meghatározott időben és előre lefektetett szabályok szerint: a gondviselés csodája. Mózes megmenekülése a gyékénykosárban és a fáraó lányának irgalma nem természetfeletti csoda, de teljesen logikátlan, azaz kulisszák mögötti isteni beavatkozás nélkül teljesen elképzelhetetlen. Isten Fia két angyal társaságában meglátogatja Ábrahámot és együtt esznek vele: az egyik legnagyobb csoda, amit a Biblia leír, nem a monumentalitása, hanem éppen az egyszerűsége miatt. Elizeus a halálból feltámaszt egy kisfiút: az élet csodája. Isten átadja Mózesnek a saját írásával készült kőtáblákat a Tízparancsolattal: a tanító-nevelő Isten egyszerű csodája.
Amikor Isten olyan csodát tesz, amiben nem a népe kedvezményezett, akkor Isten megmutatja, hogy Ő nem személyválogató és minden nép közül kedves Neki, aki Őt szereti. A ravasz gibeóniak, akik csellel szereztek szövetséget Izrael népével, amikor bajba kerültek, Isten az egyik legnagyobb csodát tette értük, amekkorát még saját népéért sem, megállt a Nap egy napra. Az Úr meggyógyította Naámánt, pedig ő Isten népének ellensége volt. Isten meggyógyítja a gőgös Nabukodonozort és elállatiasodott szintjéről visszahelyezi a királyi székbe.
Isten hatalmas csodákat tesz népéért, néha még hatalmasabbakat az idegenekért, hogy meglássuk: Ő nem országhatárok szerint osztja az áldásokat és csodákat, hanem a szív állapota szerint.
Vegyük észre mi is a mi mai csodáinkat: látok, hallok, tudok járni, van étel a tányéromon, ugyanaz a párom, aki tegnap, ugyanott dolgozom, mint a múlt héten. Ne feledjük el Isten kis csodáit sem! Csak azért, mert nem füstfelhőbe burkolva érkeznek, vagy nem adja hírül trombita a jelenlétüket, még nem azt jelenti, hogy az nem ugyanakkora csoda!
----------------------------------


VÁLTÓ .
Letettem, Uram, nevet, címet, rangot Mert szívemben meghallottam a hangod.
Megutáltam a fellegjáró utat, Hogy lábadnál alázatot tanuljak.
Körülvettek az irigyek, kajánok... Igaz barátra most alig találok.
De nincs is már szükség ily irgalomra; Elég, ha hullok megtartó karodba.
Igéd parancsa visszhangzik szívemben, Hogy csüggedt karom újra fölemeljem,
S megfáradt lábam egyenesen járjon... Elindulok. Szent parancsszavad várom.
Gerzsenyi Sándor
---------------
A zsoké megtérése
Sikeres, versenyló, lovas, győzelem, bika rodeó, kistermet, díjak, elbizakodottság, arrogáns, léha élet, első számú zsoké, üres élet, kijózanodás, televíziós evangélista, Isten szól, elköteleződés, öröm, megelégedés,
Igevers: Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek.
Róma 14, 16 - Új ford.
------------------------------------
HA ITT LESZEL---
Jössz már. Tudom. Épp erre vártunk.
Jössz és cselekszel. Kézbe veszed szívünk.
Helyünkre állítasz. És szólsz - a mi szánkkal is.
És hívsz és keresel - a szemünkkel is.
Érzem, hogy jössz Uram. S már gyógyulunk.
És ha már itt leszel - nem tudom mit teszel,
de a vakok látni fognak, a némák énekelni.
Ha itt leszel, életre kél a holt.
("Szükség újjá születni!") De, csak ha itt leszel,
akkor ébred a lét. S már mozdul is.
Mert jössz, Uram, és itt leszel.
Herjeczki Géza, 1977
-------------------------------------

Az Úr munkája bennünk 1János 3,4–12 Tanítsák meg népemet a szent és közönséges közti különbségtételre, és oktassák őket a tisztátalan és tiszta közti különbségtételre (Ez 44,23)! Jézus azért jött, hogy a teremtés eredeti tisztaságát helyreállítsa. S ne csupán helyreállítsa (megigazítsa), hanem ebben meg is tartsa (Megtartó). A tisztaság erénye a tisztaság vágyával kezdődik. A tisztaság erényének legerősebb támogatója a mértékletesség, a józan határ. Az önuralom halálig tartó gyakorlat, nem pedig olyasmi, amit egyszer s mindenkorra végleg elsajátítottunk. Soha ne gondoljuk, hogy az már végleg a miénk, már végleg józanok vagyunk, már végleg tiszták! Legyünk őszinték magunkhoz, ismerjük el, hol tartunk az úton, s mivel kell még leszámolnunk! Éles határokat kell húznunk, és alaposan át kell gondolnunk, milyen be-hatásoknak tesszük ki magunkat és családtagjainkat. Lehetetlen engedékenynek lenni önmagunkkal szemben erkölcsi kérdésekben úgy, hogy ne fizetnénk meg végül az árát. Csak a tisztaságra törekvő képes különbséget tenni jó és rossz között, mert igyekezete őrzi meg erkölcsi ítélőképességét. Aki nem tud ítéletet alkotni önmaga és mások magatartásáról, tetteiről, könnyen lehet, hogy már elvesztette tisztaságát vagy tisztaság utáni vágyát is. Vajon miért helyez Isten oly nagy hangsúlyt a megtérésben a szív meg- tisztítására? Az Úr akarata: békesség Zsoltárok 35,17–28 Ha a csendesség pillanataiban nem vagy boldog, hogy lennél képes az élet zajában és viharában, feladataiban és gondjaiban boldog lenni és maradni? Békés napot! – szoktuk kívánni egymásnak. De nekem nem békés napra van szükségem, hanem magára a békére. Nem békés körülményekre, hanem a belső béke ajándékára. Nekem és bennem kell a béke! Számomra ne a nap legyen boldog! Ne boldogító események jöjjenek! Én legyek boldog, bennem legyen boldogság! Ha Krisztus gyermeke vagy, jogod van a békére és a boldogságra. Ha nem vagy Krisztus gyermeke, akkor csak az emberi jogokra tarthatsz igényt. S azok teljesülése a mindenkori hatalmasoktól függ. Akarj többet! Légy Isten gyermeke! Higgy Krisztusban! Kezdd most vele! Miért ne most kezdenéd? Miért ne most hinnél benne? Ne mástól várd a békéd! Hogy léphetsz át ezen a kapun? Talán még sosem értetted meg, hogy Krisztus a csend istene. Csend nélkül s a csendben megerősített lelki kincsek és értékek nélkül sokáig nem marad veled. Veled van az Úr, ne félj! De ne is vágyakozz ennél többre, mert nincs több, ennél nincs nagyobb! Mert a békesség csendesség az Úrral a szívben.
--------------------------------------------
A sztriptíztáncosnő hitre jutása
Arra vette rá a férfiakat, hogy azt higgyék az övék vagyok, hitegette őket hogy hadd próbálkozzanak, sok pénzt költöttek rá, sztriptíztáncos volt, a magánéletet nem tudta irányítani,
élettársát kell eltartania és annak gyerekei, szülei elváltak kiskorában, hozzászokott a fájdalomhoz, két nő és egy fiú is molesztálta, egy férfi zaklatta, öngyilkossági gondolatok kínozták, megkeményítette magát, bármikor kész volt verekedni, szégyellte magát,
a tettei elszigetelték, egy keresztény barátnője, gyülekezetbe hívta, az ítélkezéstől tartottam, a lány feltétel nélkül elfogadta, mellette nem éreztem magam bűnösnek, az életéből láttam, hogy a gyülekezet is jó lehet, olyat láttam az életében, ami az enyémben nem volt meg, a gyülekezetben úgy éreztem
otthon vagyok, ebből értettem . Nem csupán meg hallottam, de meg is értettem, ami hallottam.
Felkiáltotta, a zsoltáros szavaival… Igevers:
Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?
Zsoltárok 44, 24-25 - Új ford.
----------------------------------------


A FORRÁSHOZ,- Túrmezei Erzsébet
" Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat." Sören Kierkegaard
Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket, ahogy szüntelen útban vagy feléjük, meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted,
nem szomjazik soha többé, és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.

Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!
---------------------------------------

Túrmezei Erzsébet
MINT A MADÁR SZÁRNYA

"Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba" Clairvauxi Bernát

Teher a szárnyad , suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt , a Krisztus keresztje?
lehet , gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad
-----------------------------------
TANULGATOM A CSENDET

Nézem a tó fodrozó tükrét,
a felhők , fények játékát a vízen,
szeptemberi fák színesedő levelét...
és tanulgatom a csendet.

Nem az üreset , a némát:a beszédeset!
Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.
Tó tükrére, sirályok szárnyára,
hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.
Ölembe perdül egy őszi levél...
üzenetét betűzgetem
------------------------------------

Ma! ,- Túrmezei Erzsébet
Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma.
Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.
Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.
Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.
A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked.
----------------------------------------------
TURMEZEI ERZSÉBET
Szolgálni, mint a fény

Krisztus, csodálatos vagy,
élő, hatalmas és jelenvaló!
Szavak zűrzavarában
szíven talál a Szó,
halálból életre keltő,
új útra indító.
Sodor, mint a vihar,
győzelmes erővel.
Hívsz, és indulni kell.
Küldesz és menni kell,
szolgálni és tenni kell.
Szereteted parancsa
szívünkben énekel.
Nyomodban új meg új
tanítvány indul el
szolgálni mint a fény,
ízt adni, mint a só.
Hogy bennünk is Te szolgálj,
őbennük is Te légy
élő, hatalmas és jelenvaló.
-----------------------------------------------

Váltság ,- TÚRMEZEI ERZSÉBET:
Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,
hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek.
Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek,
bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek,
kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.
És gyűlöletből ácsolt, kemény keresztet hordott,
hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk...
-------------------------------

TÚRMEZEI ERZSÉBET
Ha te nem lennél

Ha Te nem lennél, két riadt kezemből
kihullatnám az életem,
mint céljavesztett, hitvány semmiséget.
Ha Te nem lennél, meghalna az élet,
meghalnának a színek énnekem.
Déli verőn is dideregve fáznék,
hiszen Te vagy tündöklő napvilágom.
S bár tündérkertek ösvényein járnék,
elepednék, mint kopár pusztaságon.
Rettentő rommá összeomlana
énbennem minden, ami szent és drága:
lelkem elrejtett végtelen világa.
Szertehullana a harmónia,
sóhajokká lennének a dalok
és sikoltássá minden énekem:
hisz mindenem vagy, Uram énnekem.
--------------------------------------------------
Abortusz utáni megbocsátás
14 évesen abortuszon, kezdetben barátjával való kapcsolat maga az álom, mindig vele akartam lenni, akartam a figyelmét és a szeretetét, terhesen, klinikán, sír, dühös mindenkire, bűntudat, harag, fogamzásgátló, ital, fű, evangélium, Isten szeret engem és elfogad, ahogy vagyok,
Isten széttárja előttem a kezét, feleségül megy, még mindig fáj, Isten megbocsát, tanácsadó terhességi központokban, az abortusznak vannak fizikai és lelki következményei, amit a sátán elrontott Isten fantasztikus dologgá formálja
Igevers:
Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát. Példabeszédek 29, 3 - Új ford.



A KÜLÖNÖS RUHA. - Túrmezei Erzsébet
Szenvedésed ,Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz, ha békén viseled..
S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád,
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága ünneplőruhát.                                                                                                                          M. Feesche után németből,-




A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!“
németből Túrmezei E. átdolgozásában
--------------------------------------

A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

"Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy "legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !“

Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy te akarod, ne ahogy én!-
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!-

"Legyen akaratod-, ha nap nevet.
"Legyen akaratod-, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
--------------------------------

A MINDEN, AZ MINDEN!

"Minden gondotokat őreá vessétek" 1 Pét 5,7.
"Minden lehetséges a hívőnek" Mk 9,23
"Mindenre van erőm a Krisztusban" Fil 3,20
"Mindenért hálát adjatok" Ef 5,20

Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
a nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!
---------------------------------
A MINTA

Mindig mosolyog és szeretve szolgál,
tekintetében távol fény ragyog.
lényéből már a menny nyugalma árad.
El sose fárad.

Megsérteni semmivel nem lehet,
hisz nincsen benne kit megsérteni,
nincs énje. Földhöz nem köti már semmi.
Kész hazamenni.

Nincsen neve. Krisztus nevében él.
Krisztus kezének csendes eszköze.
Krisztus lényének visszasugárzása:
Hűséges mása.

Ím, itt a minta. Áldó két kezed,
én Mesterem, vezesse hát a vésőt!
Fájjon, ha fáj, én kegyelmedet zengem.
Készíts el engem!
-------------------------------

AMÍG LEHET

Ha édesanyád is öreg lett,
és te magad is "öregebb“,
ha - miket addig meg se érzett -
nem bírja már a terheket...
ha kedves hű szeme se lát úgy
az életbe, mint azelőtt,
ha lába ügyefogyottan
nehezebben hordozza őt:
legyen támasza erős karod,
és kísérése örömed!
Üt az óra, amikor sírva
utoljára kísérheted.

És ha kérdez, felelj a szavára!
Ha újra kérdez, akkor is!
Ne türelmetlenül! Gyengéden,
ha megkérdez, harmadszor is!
Magyarázz meg mindent derűsen,
ha valamit nehezen ért!
Üt az óra, melyben
tőled többé semmit se kérd.
németből: Túrmezei E.

----------------------------------
AZ ALKALOM

Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.

Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.

És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.



Túrmezei Erzsébet
A BIRODALMAM
Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.
-----------------------------
A HARMADIK

Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!
-------------------------------------------------
Ahol ránk Jézus vár ,- Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza, hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések, próbák, bukások és szenvedések,
hol csend, csend, csend... Kívül? Vagy bent:
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár. Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban, küzdelmekben, és feladatokban,
ott szenvedésben és kisértésben, hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon, átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben. Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk - a csendben!
--------------------

A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK  CSODÁLATA .

Legyőzhetetlen!
Égi dimenziók, örök arányok
Isten diktálta, ember-írta Könyve!
Küzdünk ellened porszemek, parányok...
taposunk vérbe, sárba, könnybe,
és nem bírunk veled.
Te élsz korok felett és föld felett.

Tavaszból őszbe fordul a világ.
Lombjuk hullatják óriási fák.
Az emberiség évezredes tölgye
lassan libegve ejteget a földre
életeket és népeket.
te élsz népek felett és lét felett.

Kezembe veszlek,
és álmélkodva csuda-áhítat
száll a szívemre.
Így olvasta fakó irásidat
Ágoston egyszer... így a reformátor...
S hol egy ezüstszem századok porából?

Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen
Szólsz a szívemhez, mintha énnekem
Íratott volna mai nap az Isten.
Úgy változunk mi emberek.
Az apák mások és a fiak mások.
Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,
ma törpe senkik, holnap óriások.
Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,
De orvul, észrevétlen este lett.
Te élsz múlás és változás felett.

Hol, aki téged legyőzött,
tér, idő, ember - akárki?...
Hát azok ezreit,
lehet-e megszámlálni, belátni,
akiken te vettél diadalt?
Legyőzött lelkemen
győztesen Te zendíted ezt a dalt.
A Te győzelmed a békém.
A Te diadalod az életem.
Kezembe veszlek hívő áhítattal,
s hatalmad hirdetem.

Te élsz korok felett és föld felett
Te élsz népek felett és lét felett.
Mindenre, amit kérdezve kerestem,
Te győzhetetlen,
Te vagy a diadalmas felelet.



Ne félj!

 Őszintén, egy kis irigységgel vegyes csodálattal nézek azokra az emberekre, akik soha sem félnek. (Na jó, alaposan át van itatva irigységgel ez a csodálatom.) Jöhet nehézség, ismeretlen helyzet, kihívás és próba, bátran és nyugodtan mennek előre. Szerintem jól csinálják.
De bevallom, én gyakran félek. Nem mindig ugyanolyan intenzitással, s nem is mindig okoz ez problémát. De mégis meg-meglátogat az érzés. Félek attól, hogy valamit rosszul teszek. Félek attól, hogy a szavaim bántani fognak, pedig nem szeretnék fájdalmat okozni. Félek attól, hogy elveszítem azokat, akiket szeretek. Félek attól, hogy nem adok eleget, vagy nem jól. Félek attól, hogy túl sokszor mulasztom el a „kairoszt”, az Istentől rendelt pillanatokat a szóra, vagy épp a csendre, az ölelésre, a mosolyra. Így, leírva félelmetes (már megint!) látni, hogy ennyi félelemmel „neveztetem” Isten gyermekének . Pedig Ő azt mondja: „Ne félj!”
Számomra ez azt üzeni, hogy Isten tud a félelmeimről, és nem ítél el miattuk. Tudja, hogy szükségem van a biztató „ne félj!” szavakra. A legjobb mégis az, hogy Ő nem olcsó vigaszként mondja ezt, hanem, mert tudja, hogy mi erre a megoldás; szeretne feloldozni a félelmek szorításából, és ehhez meg is van a hatalma! Képes megnyugtatni azzal, hogy magára vonja a figyelmem. Mert ha Ő azt mondja: ne félj, abban az a nagyszerű, hogy Ő mondja. Ő, aki kezében tartja a világot – mindenestől! Tehát,tudja, hogy mit miért és hogyan alakít az életben, tudja, hogy mi a célja velem, és az engem érő eseményekkel, ezért abszolút joga van ahhoz, hogy így biztasson! Kinek lenne több joga hozzá, mint Neki, aki mindent tud, mindent lát, mindenre képes, és ráadásul még szeret is?
 Jakab levelében van néhány mondat, ami arról szól, hogy amikor jövőbeni terveinkről beszélünk, az lenne a helyes, ha hozzátennénk:„ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni”; mert fogalmunk sincs arról, hogy mit hoz a holnap! Ha belegondolok, hogy valóban mennyire kiszámíthatatlan akár csak a holnapi nap is, két lehetőségem van. Vagy elkezdek még jobban félni mindentől (hisz nem tudhatom, mi vár rám), vagy megbízok Istenben, aki azt ígérte, hogy akarata nélkül egy hajszál sem eshet le az Ő gyermekei fejéről; és az Ő szeretetében megerősödve elengedem a félelmeket. Nem mindig sikerül ez a második, de gyakorlom, mert tudom, egyszerűen muszáj megtanulnom. Hogy miért, annak több oka is van, de az egyikre hadd világítson rá egy részlet egyik kedvenc versemből:
„Tavasz jöttén a kis patak
akár egy kis egérke
kikukkint s nyomban kiszalad
a jég alól a jégre
Cincogat szaglál szimatol
és azt mondja no végre
kijutottam a jég alól
a sötétből a fényre.
És elindul megy mendegél
cincogat mondikálgat
és fölbiggyeszt – hamár egér –
bajszul egy szénaszálat
Térül-fordul s már szembejön
és egyre azt zenéli:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni
Elzirrenti a szúnyog és
a szúnyogtól a szellő
és tőle megfújja szél
az a semmirekellő
és azt se mondja köszönöm
világgá fütyörészi:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni.”
--------------------------------

Mutasd a profilod, megmondom ki vagy!

 Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Mt 12,34b  Talán nem is ismerek olyan tízen-húszon éves fiatalt, aki ne használná, ne tudná mi az a Facebook. Észre sem vettük és az elmúlt pár évben életünk szerves része lett – olyannyira, hogy sokszor már meg sem tudunk lenni nélküle. „Mert az infók ott terjednek a leggyorsabban” és ez tény! Régebben még meg tudtam tenni, hogy akár egy-két hétre is félretegyem, de ma már ez sokkal nehezebb, mert „aki lemarad – kimarad”.
Sok mindenre használjuk és ez nem is baj. Néha a távolságok miatt csak ott tudjuk tartani barátainkkal a kapcsolatot. Ott tudunk posztolni, lájkolni, eszünkbe juttatja, hogy kinek mikor van a szülinapja és még megannyi dolgot.
Az általános iskolai magyar nyelvtanárom gyakran mondta: „mutasd a füzeted, megmondom ki vagy.” Az, hogy mit teszünk, mit engedünk meg magunknak és mit nem, megmutatja azt is, hogy mit képviselünk. Ha akarjuk, ha nem! A dolgaink, magatartásunk, használati cikkeink mind-mind árulkodnak rólunk. Egy jó pszichológus egy szobába belépő ismeretlen személy puszta megjelenéséből rengeteg következtetést tud levonni, úgy hogy az adott illető még meg sem szólalt. Mert a megjelenésünk, öltözködésünk is tanúskodik arról, hogy kik vagyunk.
A facebookozási szokásaink is ugyanilyenek. Az, hogy milyen képeket töltünk fel, milyen oldalakat osztunk meg, mit lájkolunk, milyen állapotot vagy hangulatot teszünk ki, az is mind arról árulkodik, hogy kik vagyunk. Ahogy a Biblia mondja: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Talán napjainkban ezt így mondanánk: „amivel csordultig van a szív, arról beszél a Facebook profilom.” Ha rákeresek egy ismeretlenre, pár kattintásból rengeteg dolgot megtudok az illetőről. Láttam, már olyat is, hogy egy-egy ember profilja igéktől, igemagyarázatoktól hemzseg, mintha csak a Bibliára kattintottam volna rá. Ez is árulkodik…
 Az emberre döntő hatással van a külső, a látszat, a megjelenés. Isten azonban a belsőt nézi: azt, ami a szívben van. Hasonlóképpen fogalmaz Exupéry, A kis herceg szerzője, amikor azt írja: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
  Az ember szíve az, ami a leginkább árulkodik a jelleméről, onnan lehet megismerni, hogy mi lakozik igazán annak belsejében. Ez így volt már a Biblia megírásakor is, és ez azóta sem változott: a szív az emberi érzések, a jellem mércéje. Onnan indul ki a jó, de onnan indult ki a rossz is. A tisztaszívűségnek a legtökéletesebb formáját Jézus Krisztus tárja elénk. Rá kell nézünk és tőle kell kérnünk a mi szívünk megtisztulását is: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12)
Az, hogy mit gondolnak rólad mások, vagy hogy milyen színben szeretnéd magad feltüntetni, mind belülről indul ki. Azt pedig, hogy mi van ott belül, nem lehet elrejteni. Hát így teszem fel neked is a kérdést: Mit mond el rólad a Facebook-fiókod?


Akarom? Akarod? Akarja?

 Beszélgetek Istennel – imában, sóhajban, gondolatban. A kérdés csak az, hogy ez valóban beszélgetés-e? Isten ugyanis egy nagyon különleges beszélgetőtárs, aki mindig különböző módon, helyen és időben (néha kifejezetten humorosan) mondja el a véleményét a dolgaimról, és persze minden esetben meghagyja a szabad értelmezés lehetőségét (hisz igencsak ritkán szakad rám a plafon, ha épp máshogy értem a szavait, mint ahogy azt kellene), amivel én előszeretettel élek is. Így az életemet meglehetősen sok fölösleges és teljesen értelmetlen kanyar, kitérő, zsákutca díszíti, amelyeket esetenként nem, de azért szép számban sajnos még meg is tudok magyarázni, és látni vélek bennük némi értelmet. Sajnos, mivel szép példája ez annak, hogy a beszélgetésem Istennel valójában sokszor nem más, mint egy kedves és barátságos csevegés önmagammal.
Mert gondoljunk csak őszintén bele, nem paradoxon kissé, hogy miközben annyi konfliktusom van a környezetemben élőkkel, családtagjaimmal, barátaimmal vélemény-, akaratbeli különbségek miatt, aközben Istennel soha nem kerülök „konfliktusba”, mert az Ő akarata többnyire megegyezik azzal, amit én akarok, kívánok? Így, vagy annak az esete áll fenn, hogy egy fantasztikus, már-már emberfeletti képességgel rendelkezem, ami által teljes mértékben azonosulni tudok Isten gondolataival… Vagy, hogy ennél sokkal egyszerűbb, emberibb, sőt kifejezetten kiábrándító módon, meg sem hallgatom, hogy Isten mit mond erről, vagy arról a helyzetről az életemben, hanem csak elhitetem magammal, hogy amit én jónak tartok, arról az Úr is azt mondja, hogy „ez igen jó”. Ha pedig időközben kiderülne, hogy ez bizony nemhogy nem „igen jó”, hanem kifejezetten rossz, ártó és romboló volt, akkor jön a tökéletes magyarázat: igazából ez által akart Isten tanítani. S ez még valahol igaz is, mert a leckét bizonyára egy életre elsajátítottam, de hogy Előtte épp ezért kedves lett volna a készülődő baklövésem – hát ebben azért kételkedem.
Mert legyünk kicsit őszinték: akartam, léptem, belebuktam – de ez az én döntésem volt, s igazából Istenhez nem sok köze volt.
 Dávid és Betsabé esete jut erről eszembe. Ezt a történetet mindig negatív, elrettentő példaként szoktuk emlegetni, de engedd meg Kedves Olvasó, hogy ez esetben pozitív példaként hozzam eléd. Mikor Nátán próféta Dávid fejére olvassa a bűneit, akkor egyszerűen tiszteletre méltó az, ahogy Dávid fogadja a szavait: „Vétkeztem az Úr ellen!” (2Sám 12,13/b). Nem mond többet, nem mentegeti, nem próbálja meg kimagyarázni magát, nem akarja elhitetni Nátánnal, hogy ez az egész igazából Isten akarata szerint történt, hisz különben miért látta volna meg Betsabét? Miért épp meztelenül? Miért épp őt, és nem mást? Véletlen lett volna? Ugyan, hisz véletlenek nincsenek… Nem, ő nem kezdi el ezt a játékot, vállalja a felelősséget, elismeri, hogy tette egyedül a saját akaratából, vágyaiból, döntéséből született.
Számomra példás ez a meztelen őszinteség, és szeretnék ilyen őszinte lenni. Jó lenne legalább magamat annyira tisztelni, hogy nem tengődök hazugságokban. Jó lenne Istennel őszintén beszélgetni, s nem csak beszélni. Elmondani, hogy én veszettül akarok dolgokat, de meghallgatni azt is, hogy Isten erre mit mond. S ha válaszát figyelmen kívül hagyva leugrok a szakadékba, akkor elfogadni, hogy megütöttem magam, hogy fáj, s hogy mindezt egyedül magamnak köszönhetem. S jó lenne erről nem csak beszélni… Papp Adrien
----------------------------------------------------

Te már olvastad?

Kedves Olvasó!
Mielőtt belekezdtél olvasni ezt a bejegyzést, talán titkon te is reménykedtél abban, hogy lesz értelme ennek a néhány percnek, vagy annak a néhány sornak, ami most legördült előtted a képernyőn. Köszöntelek, megérkeztünk témánkhoz: az olvasáshoz!
 Egyesek el sem tudják képzelni úgy a napjaikat, hogy ne vegyék kezükbe a József Attila összes-t, mások nagyon jól elvannak nélküle. Valaki egy vagyont áldoz arra, hogy megfogható, tintaillatú papíralapon olvassa a Harry Potter műveket, valaki pedig 3-4 klikkel tölti le az internetről.  Egy sokat idézett közhellyel élve: „Nincs két egyforma ember”; s ez igaz az olvasási szokásainkra is. De mi a helyzet a bibliaolvasással?
Igen, ez a kérdés mindent megváltoztat. Minden keresztyén ember együtt zengi kórusban: a világ legjobb könyve, ezt minden hívő ember olvassa, általa életek változnak meg naponta, s így jobb lesz a világunk.  Úgy gondolom, ez egy nagyon idealisztikus kép, de legyünk most őszinték, s tegyük fel a kérdést önmagunknak: Tényleg gyökeres változások történtek az életemben azon időszak óta, mióta rendszeresen olvasom a Bibliát? Nem célom egyetlen ember hitéletének a megkérdőjelezése sem, csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy nagyon sokszor a bibliaolvasásra is rózsaszín ködön áttekintünk, beleértve önmagamat is. Tele vagyunk elvárásokkal, követeljük az instant, azonnali válaszokat, a lényegen pedig nagyon sokszor átsiklunk.
Ilyenkor örülök, hogy vannak tőlem sokkal bölcsebb emberek, akik hosszú évek tapasztalatait tudják továbbadni és megosztani ezzel a témával kapcsolatosan. Tette ezt egyik tanárom is, még 2013 őszén. Engedjétek meg, hogy az ő szavait továbbgondolva, néhány tanácsot elétek tárjak, amelyek remélem, hogy némiképp előrébb visznek bennünket az igeolvasásban.
Helye van a napirendemben.
Nagyon sokat fáradozunk azon, hogy jól nézzünk ki, hogy könnyen menjen a randizás, vagy csak szeretnénk, hogy a másik nem számára esztétikailag is tetszetősek maradjunk. Futunk, edzünk, fitnesztermekbe járunk, hogy fizikailag erősek legyünk. Keresztyénként a lelki kondi is fontos. Lelkileg is tükörbe kell néznünk naponta, erre pedig időt kell szánnunk. Mert a bibliaolvasás nem kegyesség vagy ízlés kérdése, tehát nem attól függ, hogy szeretem-e Pintér Béla zenéjét vagy sem. Tudom, hogy szükségem van rá, mert csak így erősödhet a hitem, ezért időt szánok rá.
Add fel a nagy elvárásokat!
Az élet minden területén vannak elvárásaink, s úgy gondolom, hogy ez teljesen normális. Olykor viszont ezeket a vágyakat erőteljesen belevisszük abba a bizonyos pár perces elcsendesedésbe is. Elvárásaink vannak Istennel szemben. Elvárjuk Tőle, hogy szóljon, ígérjen, áldjon. Miközben ez arra teremt lehetőséget, hogy elhibázzuk és ne azt az üzenetet halljuk, amelyet Ő készített el. Az Ő naptára eltér az enyémtől. Más utakra vihet. Annak ellenére, hogy én elvárok tőle valamit, teljesen mást mondhat, olyat, amire valóban szükségem van.
Nem javítja meg a napjaimat.
Nem attól leszek boldogabb, hogy tudom, ma reggel Igét olvastam. Hanem attól az üzenettől, amit Ő mondott. Nem attól lesz szuper a napom, mert reggel kezembe vettem a Bibliát. Nem gondolom, hogy ez egy olyan biztosíték lenne, amely garantálja, hogy a napomban csupa öröm és boldogság lesz minden perc. Elronthatom, mert ember vagyok. Nem az igeolvasás, vagy az imádság segít önmagában, hanem Isten. Nem csikarhatom ki az igeolvasással Isten áldását, hiszem, hogy Őt nem lehet manipulálni ezzel. Azonban láthatom a lehetőséget: ma is épülhetek, ma is mondhat valami újat, amely jobbá tehet.
A csendesség célja: ismerjem fel, hogy Isten jelenlétében vagyok! Ha érzem ennek a kivételes alkalomnak a lehetőségét, akkor örülhetek a jelenlétének, vezetésének. S így visszaállhat a korábban elveszített harmónia. Máté Richárd