Dicsőség Istennek!

 Kedves Olvasók! Talán nem felesleges a dicsőségről beszélni most, hogy a KRISZ 2014-re a jól ismert reformátori gondolatot tette jelmondatává: Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a dicsőség.
Manapság a „dicsőség” szót szinte nem használjuk, kivéve az egyházi nyelvben, az úgynevezett „kánaániban”. Talán akkor mondjuk még, ha a sportolók szereznek dicsőséget országuknak egy-egy világversenyen; dolgozhatunk nemzetünk dicsőségéért, de ezzel nagyjából ki is fújt a dolog.
Az Ószövetség eredeti nyelvén a kábód[1] szó jelenti a dicsőséget. Erdeti jelentése „súlyosnak, nehéznek, befolyásosnak, sőt terhesnek lenni”. Vagyis eredeti értelmében azt jelenti, hogy valakit nem lehet „könnyen venni” vagy „lekicsinyleni”. Az Ószövetség korában súlyosnak, nagydarabnak lenni azt jelentette, hogy az ember jóltáplált, gazdag, tehát nyílván nem akárki. Az is igaz, hogy minnél súlyosabb valami, annál nagyobb a belőle kiáradó hatás.
A dicsőség az Ószövetségben igen gyakori szó. Nem csak Istenre vonatkozik. Lehet ez földi, emberi dicsőség is: Zsolt 8,6-ban az emberé; az 1 Móz 49,6 és Ézs 17,4-ben Jákóbé; az 1 Móz 45,13-ban Józsefé; a 2 Móz 28,2-ben Ároné; az Ézs 35,2-ben Libánoné; a Hag 2,3-ban a Jeruzsálemi templomé; az 1 Kir 3,13-ban Salamoné; az 1 Krón 29,28-ban és a Zak 12,7-ben Dávidé; az Eszt 1,4-ben Ahasvérós országáé; sőt az Eszt 5,11-ben Hámáné; és a Dán 2,37-ben és 5,18.20-ban Nebukadneccaré.
Látjuk tehát, hogy az Ószövetség sok mindenkivel kapcsolatban használja, tehát nem is annyira egyértelmű, hogy a dicsőség egyedül Istené, ahogy a reformátoraink tanítják.
Mégis nagyon sokszor jelöli az Úr dicsőségét is. Erről a beszél a  teremtett világ, betölti a Szent Sátrat, majd később a Jeruszálemi templomot, de például Ézsaiás látomásában (Ézsaiás 6) a mennyei trónteremben látható is ez. Tehát nem helyhez kötött.
Isten dicsőségét nem láthatja földi ember. A Sínai hegyen például csupán messziről szemlélheti a nép a törvényadás alkalmával (2 Mózes 19,16-20), Mózes is csak hátulról láthatja elvonulni (2 Mózes 33,18-23), Illés pedig palástjával takarja el az arcát előle (1 Királyok 19,13).
Az Újszövetségben a dicsőség szót a görög doksza jelöli. Érdekes, hogy a doksza szó eredetileg véleményt jelentett. Az én véleményemet másokról, vagy mások véleményét rólam. Lehetett pozitív és negatív is. Az Újszövetségben azonban ez az eredeti jelentése teljesen eltűnik, csak „dicsőség” jelentéssel fordul elő. A dicsőség tehát pozitív vélemény, jó hír, hírnév…
Az Újszövetségben sem csak Istenre vonatkozik a szó. Az asszonynak dicsősége a haja (1Kor 11,15). Pál nem emberektől eredő dicsőséget (= emberek szerinti jó hírnevet) keres: 1 Thessz 2,6. Az apostoloknak a gyülekezet érdekében hordozott nyomorúsága voltaképpen a gyülekezet dicsőségére szolgál.

------------------------------------

         Hőstettek, vagy hit-tettek?

 „Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, a tűz erejét kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit.” (Zsidókhoz írott levél 11:33-34)

Ez aztán igen, mondhatnád! Milyen csodálatos tettek ezek: országokat meghódítani, vadállatokat legyőzni puszta kézzel, a tűz pusztító erejét megfékezni, az ellenségtől elől megmenekülni, meggyógyulni halálos betegségekből, az óriási seregbe gyűlt ellenséget megfutamítani. Szinte Hollywoodba illő események. Mintha csak James Bond, vagy a Rambo film jeleneteit látnák magunk előtt. Talán erre vágyunk mi is, szeretnénk ilyen nagy-nagy tetteket véghezvinni, híresek lenni, nagy dolgokat véghezvinni.

Ezek a jelenetek azonban nem egy Hollywoodban készült filmből valók, nem valamilyen számítógépes videó effekt termékei. Ez valóság. Isten ugyanis néha valóban ilyen óriási, felfoghatatlan tetteket hajtott végre benne hívő gyermekeink keresztül. Időnként csodás dolgok történtek a hívők életében, mert Isten, akinek ők szolgáltak, hatalmas Isten. Alkalmanként az Úr úgy látta jónak, hogy felfüggessze a természet törvényeit, ilyenkor csodák történtek. El tudom képzelni, hogy ezek az események nagyon fellelkesítették azokat, akik látták, akik részesei voltak a csodáknak.

Sokan ma is arra vágynak, hogy csodák sorozatában éljenek. Úgy gondolják, hogy akkor lesz erős a hitük, vagy akkor tudják teljes szívvel követni az Urat, ha nem múlik el életükből egy nap sem úgy, hogy valamiféle fantasztikus dolog ne történjen velük. Valóban lelkesítőek és hitben megerősítőek az ilyen jellegű tapasztalatok. Egyvalamit azonban meg kell értenünk: nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit szüli a csodát!

Tudom, hogy azok a hithősök, akikről a Zsidókhoz írott levél tizenegyedik fejezete szól, nem azért hittek, mert csodákat láttak, vagy mert csodákban volt részük. Ők akkor is hittek, amikor nem történtek csodák. Sőt tovább megyek, az ő hitük akkor sem ingott meg, amikor szörnyű nehézségeken, szenvedéseken kellett átesniük. Itt a bizonyíték: „Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg. De életükben nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek beteljesülésének” (Zsidók 11:13). „Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. Voltak, akiket kövekkel dobáltak agyon, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg. Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. … És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.” (Zsidók 11:36-38, 39).

A hit nem a csodákra épül, hanem Isten Szavára, Isten Igéjére, ami igazság és sohasem változik. Örülj annak, ha hited eredményeképpen időnként nagy dolgok történnek az életedben, s kézzelfoghatóan megmutatkozik Isten jelenléte. De akkor se csüggedj, ha a körülmények veszedelmessé válnak. Hited nem a körülményeken, hanem Istenen, az Ő Szaván nyugodjon. Isten sohasem változik, Ő mindig hű marad hozzád: „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás 3:6). Ne a csodákra vágyj, hanem arra, hogy hited erős legyen Benne, aki változatlan szeretettel vesz téged körül minden napon. Ne a körülmények határozzák meg hitedet, hanem Jézus, akibe hiteddel kapaszkodhatsz. Minél erősebb megpróbáltatásban van részed, annál erősebb hittel kapaszkodj az Úr Jézusba, s megmenekülsz. Próbáld csak ki! Hidd el, így működik.

-----------------------------------

ELSŐ ÉS UTOLSÓ        
(Túrmezei Erzsébet)

Mintha minden napom a legelső volna,
új feladatokba vezetne, sodorna;
hisz a tegnap útja már mögöttem maradt,
vétke, mulasztása Jézus vére alatt.
Előre siettet mindig új kegyelme,
mintha minden napom a legelső lenne!

És mintha utolsó lenne minden napom,
végső lehetőség, utolsó alkalom...
Úgy váljék valóra, legyen terve tetté,
mintha soha többé holnap nem követné.

Hadd nézzek Istenem, minden új napomra:
mintha első lenne és utolsó volna.
-----------------------------------

BOLDOG VAGYOK - Máté 5:2-12
(Losonczi Léna)

Boldog vagyok, mert szememet
fel, a hegyekre emelem,
lábadnál hallva tanításod,
édes Megváltóm, Mesterem.               
------------------
Boldog vagyok, mert szegény lelkem
Általad gazdag lehetett,
boldog, ha bűnöm miatt sírok,
mert vigasztalást nyerhetek.

Boldog vagyok, ha a szívemben
alázat, csend és béke van,
boldog, ha embertársaimhoz
mindig szelíden szól szavam.

Boldog vagyok, mert szent Igédre
lelkem naponta éhezik,
s az igazságra szomjazó mind
– tudom – megelégíttetik.

Boldog vagyok, ha megbocsátok,
mert én is irgalmat nyerek,
boldog, mert megtisztított szívvel
meglátom majd Istenemet.

Boldog vagyok, mert megváltottként
békességre igyekezem,
és Jézus Krisztus érdeméért
gyermekének neveztetem.

Boldog vagyok, ha Őérette
háborúságot szenvedek,
ha kicsúfolnak és megvetnek
a hitemért az emberek.

Boldog vagyok, ha szidalmaznak,
ha gonoszt szólnak ellenem,
mert tudom – Jézus megígérte –,
a mennyországban lesz helyem.               
---------------------
Boldog vagyok, ujjong a lelkem,
mert a jutalmam végtelen,
bőséges lesz ott fenn a mennyben,
hol dicsérhetem Istenem!

----------------------------------------------------

Pál Lászlóné : Én vagyok, ne féljetek

Ha vihar tombol életünk tengerén,
Az éjszaka sötét, kialszik a fény.
A remény elhagyott, szívünk is remeg,
Az Úr így szól: Én vagyok, ne féljetek.

Mikor vakvágányra csúszik életünk,
Balgán azt hisszük, hogy nem törődik velünk.
Akkor is ott lépdel a habok felett,
Csak ennyit mond: Én vagyok, ne féljetek.

Ha nehéz az élet, bánat, gond, bajok
Meggyötrik a lelkünk, hitünk is inog.
Ő karjába vesz, hordoz, mint kisgyermeket,
Szava gyógyír: Én vagyok, ne féljetek.

És mikor életünk a végéhez ér,
Mielőtt lehullna, mint sárgult levél,
Szava átzúg a halálon: Jöjjetek,
A túlsó partra viszlek, ne féljetek.

--------------------------------------

Légy fény!- Gajárszky Magdolna

Lehetsz kicsiny lámpás,
alig égő fény,
tévelygő utasnak
iránytű, remény.
Lehetsz hívogató,
bíztató sugár,
- kóbor, kósza lélek
Tán épp erre vár.
---------------------------

------------------------

ELÉG MINDEN NAPNAK A MAGA BAJA


Nem kell többet cipelned,
A  ma terhét csupán.
Istent ne faggasd messzebb,
Elég,mit most kíván.
Lábadnak egy-egy lépés,
Nem több a kényszere,
Szívednek annyi értés,
Mi ma sajdult bele.

Ne adj helyet nagyobb gondnak,
Mit Isten ma ad,
A "később" és a "holnap"
Jó,ha Őrá marad.
Társnak a vándorútra
Ma válaszd,erre vár,
Ma,nem majd évek múlva,
Most,hogy élted sivár.
Ma hordja fájó terhed,
Ösvényt ma rendel még,
Mi most vígasz lelkednek,
Elkészítette rég.

Nem később - ma nyújt néked
Erőt,kedvet,ha kell,
Hatalmat,képességet,
Mindent jól végez el.
Forrását most kínálja,
Fényét ma ontja rád,
S gyönyört lelsz nemsokára
Az Úrnál - odaát.
----------------------------

Jézus szeret Téged – valóban!

Annyira, hogy meghalt Érted,
mert nem akarja, hogy némelyek és Te elvesszél.

Jézus el fog jönni a földre – valóban!

Nem azért, hogy visszatartsa e világ megítélését,
hanem, hogy Isten ítéletét végrehajtsa.

Jézus megment Téged – valóban!
Ha hiszel Benne és engedelmes vagy.

De van egy már késő - valóban!
------------------------------------------
CSAK A SZERETET…


Ott maradni a harcban, mikor fárad a kéz,
Az az egyetlen tarthat, ami több mint az ész.
Csak a szeretet képes, amire semmi más,
Hogy elveszhetett az érdek, de élni fog a világ.

Az, hogy életét adja ellenségeiért,
Vérét omlani hagyja, ilyet ki hallott még?

Mindig súgod, hogy küzdjél, látod érdemes volt,
Többet adott a hűség, mint a pillanatot
Tűzben izzani végig, mint a legelején,
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Közeledik az óra, már csak alig elég,
Hazarepül a gólya, tudja az idejét.
Vár egy terített asztal, körben millió szék,
És ott van, akit magasztal a győztes emberiség.

Mindig súgod, hogy küzdjél, látod, érdemes volt
Többet adott a hűség, mint a pillanatot.
Tűzben izzani végig, mint a legelején,
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Az Ő nevében.
"Amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem..." (Jn 14,13).
 Mi minden benne van ebben az ígéretben! Összes szükségletem, a kicsiny és nagy dolgok mind benne vannak ebben az "amit csak"-ban. Jöjj, én lelkem a kegyelem királyi széke elé, és halld meg az Úr szavát: "Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm" (Zsolt 81,11).
 Milyen bölcs ez az ígéret! Mindig Jézus Krisztus nevében kell kérnünk. Ez bátorít minket, de egyben dicsőíti is Krisztus nevét. Mindig jogunk van arra, hogy Krisztus nevében kérjünk. Néha rejtve vannak számunkra jogaink, különösen azok, amelyek Istennel való kapcsolatunkat vagy kegyelmének megtapasztalását érintik. Ilyenkor azonban Jézus Krisztus neve éppen olyan hatalmas Isten trónja előtt, mint bármikor máskor, és nevére ekkor is teljes bizalommal hivatkozhatunk.
 Milyen tanulságos ez az ígéret! Nem kérhetek mást, csak azt, amire Krisztus is ráütheti a pecsétjét. Ne merjem önző és akaratos kéréseim alá odatenni az Úr Jézus nevét. Csak azt kérhetem Jézus Krisztus nevében, amit Ő is kérne, ha az én helyemben volna. Nagy kiváltság, hogy úgy kérhetünk Jézus Krisztus nevében, mintha Ő maga tenné ezt. Iránta való szeretetünk soha nem engedheti meg, hogy olyan kérés alá tegyük az Ő nevét, amellyel Ő nem érthet egyet.
 Valóban csak olyan dolgokat kérek, amit az Úr Jézus jóváhagyhat? Kéréseim alá tehetem nyugodtan az Ő pecsétjét? Ha igen, akkor megkapom mindazt, amit az Atyától kérek.

--------------------------------------------------------

Döntés...

A mai nap imádsága:
Istenem! Szabad akarattal ajándékoztál meg, s gyakran nem tudok mit kezdenei a szabadságommal. Magam ellen fordítom azt, amit azért adtál, hogy kiteljesedjek általa. Add, hogy a jó mellett tudjak dönteni, s ne legyek közönséges, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta jövőjét! Ámen
   
”Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindeki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.” Jakab 1, 13-14

"Mindenki a maga szerencséjének kovácsa" - tartja a régi szólás. Nemcsak Jézus korában, ma is sokan szeretnének kibújni a felelősség alól. Jóllehet Jakab apostol levele többnyire praktikus tanácsokból áll és nincs benne semmilyen megigazulástani teológiai gondolat - ezt tudottnak, elfogadottnak veszi - de mindazok a kijelentések melyekkel találkozunk e rövid levélben, igencsak meggondolandók. Nyilvánvaló, hogy szívesebben beszélünk a körülmények kényszerítő erejéről, mint a személyes felelősségről, szívesebben testáljuk át lelkiismeretünk terhét az események szerencsétlen együttállására, s mondjuk azt, "kudarcot vallottam", mintsem bevalljuk: az egésznek csakis én vagyok az oka. Nyilvánvaló az is, hogy minden a fejben és a szívben dől el, nem a körülményekben. Ennek alapján az is nyilvánvaló kellene hogy legyen, a boldogság, a kiegyensúlyozottság is belül, s nem a külső dolgokban, körülményekben kell hogy megvalósuljon.

Mindezek ellenére sokan mégsem a lélek kacskaringós belső útjait járják, hanem az anyagvilág csábításának engedve, annak gyors előrejutást ígérő széles autópályáján száguldanak... Míg az előző a célhoz juttat el, az utóbbi csak annak ígéretét adja. Ezért aztán sok materiális gyorshajtó vallja: a cél a száguldás, az útonlevés maga. Csak ha nem működik a "motor" , ha erősen korlátozottakká válunk a világ birtoklásában (mobilitás, evés-ivás stb.) akkor döbbenünk rá, hogy a soha meg nem valósuló ígéretek autósztrádáján "gyalogszerrel" sehova nem jutunk... aki az anyagtól függ, annak ereje is az anyagban van, abból merít - mindaddig, amíg meg nem emészti azt a rozsda...

Azt, hogy kívánságai alapján ki mit dönt, nem a Sátán nem az Isten, hanem én magam, csakis én magam döntöm el. A szeretet Istene legfőbb teremtményének, az embernek a legtöbbet adta: a szabadságot. Szabadsággal együtt teljes a világ, csakis szabadságban teljesedhet ki a szeretet. A szabadságban azonban ott van a "nemet-mondás" lehetősége is. Mondhatunk nemet az Istenre, de mondhatunk nemet a ránk leselkedő bűnre is. A választás csakis rajtunk áll. Luther ezt nagyon egyszerűen így mondja: "Ha az ördög lovára ülsz fel, akkor az pokolba visz el téged, ha az Isten lovát választod, akkor a menyországba lovagolhatsz."

----------------------------------------------------

 

 

Adni kell, adni, mindent odaadni:
Munkát, erőt, életet,
Pénzt, ruhát és kenyeret.
Könnyet, mosolyt, simogatást,
Jó szándékot, jó akarást,
Imádságot, egészséget,
Melegséget, élő hitet.
Odaadni akárkinek,
A legelső nincstelennek.
Szeretet adni - adni,
S érte semmit sem kívánni!

 

„Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát." Máté 7,21

Adj, Uram, éber szívet,

 - hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat

   Tőled el ne terelje;

Adj nemes szívet,

 - hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje;

Adj egyenes szívet,

 - hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse,

   maga felé ne hajlítsa,

Adj erős szívet,

 - hogy azt semmi viszontagság meg ne törje;

Adj szabad szívet,

 - hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne   

   fűzhesse.

Adj, Uram, Istenem,

 - Téged megismerő értelmet,

 - Téged kereső buzgalmat,

 - Téged megtaláló bölcsességet;

Add, hogy életem

 - Előtted kedves legyen,

   állhatatosságom téged bízvást várjon;

   és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.

„Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. Máté 10,32

-----------------------------------------------------

 

Szentlélek adj nekünk BÖLCSESSÉGET,

hogy a Mennyország kincseit gyűjtsük!

 

Minden  GYERMEKEKÉRT és FIATALOKÉRT imádkozunk!

 

Imádkozhatunk magzatokért, csecsemőkért,

kisgyerekekért, kamaszokért és tinikért, fiatalokért!

Szolgáló: gyerekekért, fiatalokért

 

"Boldogok a tisztaszívűek, mert ők látni fogják Istent. "

                                               A nap imádsága: Hiszek egy Istenben!!

Ézsaiás 65:1

”Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett”.

A kegyelem Isten tulajdonsága, amelyet arra érdemtelen emberi lények iránt gyakorol.

A kegyelmet nem is kerestük, de Isten általa keres bennünket, és örömmel árasztja reánk, nem mintha méltók lennénk rá, hanem mert végtelenül méltatlanok vagyunk.

Kegyelmére nagy szükségünk miatt tarthatunk igényt.

Az Úr Jézus Krisztus által naphosszat a bűnös és elbukott ember felé nyújtja hívogató kezét. Ő mindenkit elfogad. Szívesen lát mindenkit. Örömmel bocsát meg a legbűnösebbeknek is. Elveszi a prédát az erőstől, megszabadítja a foglyot, kiragadja az üszkös fadarabot a tűzből.

A legmélyebb emberi nyomorúságig ereszti le kegyelmének aranyláncát, és felemeli a bűnnel fertőzött, megromlott embert.

Minden ember Krisztus szeretetének és érdeklődésének tárgya. Életét adta azért, hogy visszavezethesse az embert Istenhez. Ahogy a pásztor gondot visel nyájának juhairól, úgy gondoskodik Ő is a bűnös, tehetetlen emberről, akit Sátán mesterien szőtt hálói pusztulással fenyegetnek. E.G.White: A nagy Orvos lábnyomán .A Szerkesztő

----------------------------------------

II. Krónika 15:7

Ti azért bátorságosak legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van.

Sokan, akik kiváló munkára lennének alkalmasak, keveset teljesítenek, mert kevésre törekszenek. Ezrek élik le úgy az életüket, mintha nem volna semmiféle nagy cél, amiért érdemes élni, és olyan magas szint, amelyre el lehetne jutni. Egyik oka ennek az, hogy nem sokra értékelik magukat. Krisztus végtelen árat fizetett értünk, és azt akarja, hogy ennek az árnak megfelelően értékeljük magunkat.

Ne elégedj meg alacsony színvonallal! Nem azok vagyunk, akik lehetnénk, vagy akiknek Isten akarata szerint lennünk kellene. Isten nem azért adott nekünk értelmi képességeket, hogy tétlenül maradjunk, vagy földi és hitvány célokat hajszoljunk, hanem hogy a fejlődésben elérjük a csúcsot; hogy csiszolódjunk, megszentelődjünk, emelkedetté legyünk, és országa érdekeit szolgáljuk.

Senki se elégedjen meg azzal, hogy puszta gépként éljen, akit másnak az agya irányít. Isten képessé tett bennünket a gondolkodásra és a cselekvésre, és ha figyelmesen cselekszünk, és Istentől kérünk bölcsességet, akkor alkalmasak leszünk terhek hordozására. Vállald Isten-adta személyiségedet! Ne légy valaki másnak az árnyéka! Hidd el, hogy az Úr munkálkodni fog benned, általad és rajtad keresztül!  E. G. White: A nagy Orvos lábnyomán

----------------------------------------------------------------

Az ember csak ember; de Isten valóban Isten!

"Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!" (Ézs 51,12-13).
 Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen különösképpen kibővíteni. Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz. Hiszen akitől félsz, az ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te Teremtőd, a menny és a föld alkotója. Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest a veszély bizony eltörpül.

 "De hová lesz az elnyomó izzó haragja?" Az Úr kezébe kerül. Csupán egy halandó ember az, aki dühösködik ellened. Haragja elmúlik, amint megszűnik lélegzeni. Miért rettennénk meg egy hozzánk hasonló halandótól? Ne gyalázzuk meg Istenünket azzal, hogy egy jelentéktelen emberből istent csinálunk. Hiszen akár túlzottan félünk valakitől, akár túlságosan szeretünk valakit, mindenképpen bálványt csinálunk belőle. Tekintsük az embereket embereknek, Istent pedig Istennek. Így nyugodtan végezhetjük tovább dolgunkat, mert csak az Urat féljük, senki és semmi mást.

Az első lépést Isten teszi meg

Kolossé 1,21-23 

"Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által".

 (21-22.v.)
Az első lépést Isten teszi meg

Az ember Istentől elválasztva él. Ez tény. Ugyanígy a kolossébeliek is elidegenedtek Istentől és el-lenségesen gondolkodtak vele kapcsolatban (21.v.). Mindenki, aki nem Istenben hisz, és kigúnyolja Jézus Krisztust, tehát mindenki, aki nem Istennek él, szemben áll vele, és következésképpen bűnös. Tetteik pedig istentelenek. Isten ettől függetlenül olyan nagyon szeret bennünket, hogy egy mentő lépést tesz: Elküldi szent és feddhetetlen Fiát, Jézus Krisztust a világba, mint áldozatot a mi bűneinkért, és hagyja meghalni 33 éves korában. Hisszük, hogy Jézus az Isten Fia? Hisszük, hogy Jézus az út, az igazság és az élet? Meggyőződtünk arról, hogy Jézus azért áldoztatott fel értünk, hogy megbocsássa a bűneinket? Dicsőítjük-e Istent? Ha igen, gratulálok! Megbékéltettünk Istennel és a közöttünk lévő kapcsolatnak semmi nem állhat az útjába. 
Következő lépésként:

 "Maradjatok meg a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől!" (23.v.).

Elgondolkodtató:

Az Istennel megtett kis lépések egy útra vezetnek: Istenhez! 

Ajánlott igeszakasz:

 János 14, 6-15.

"Az imádkozó hit bölcsessége abban nyilvánul meg, 

hogy miként viszonyulunk a magunk hetven vagy nyolcvan évnyi idejéhez." 

(Vályi Nagy Ervin)

-------------------------------------------

Mindenre van erőm…”

„Mindenre van erőm…” 

( Filippi 4:13 )

Rugalmas határok. A merev határok elzárnak más emberek elől, így nem tudsz sem adni, sem elfogadni, pedig ez nélkülözhetetlen az egészséges kapcsolatokhoz. Az átjárható határok védtelenül hagynak azok előtt, akik kihasználnak, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy manipuláljanak, és elvárják, hogy akár saját károdra is, de gondoskodj róluk. A rugalmas határokkal rendelkező emberek azonban a saját életüket tudják élni, úgy, hogy közben egészséges egyensúlyban foglalkoznak más emberek érdekeivel is. Nagylelkűek tudnak lenni idejükkel, együttérzésükkel és anyagi javaikkal, anélkül, hogy túl nagy felelősséget vállalnának magukra. Nem adják fel Istentől kapott megbízatásukat, hogy azzá a páratlanul különleges emberré legyenek, akivé teremtette őket, csak azért, hogy mások kedvében járjanak. Azt mondják: „Kapcsolatban tudok lenni veled anélkül, hogy feladnám önmagamat!” Nem engedik, hogy mások megsértsék határaikat, és vigyáznak arra is, hogy ők se sértsék meg másokét. Nem olyanok, mint a merev határok között élő emberek. Képesek alkalmazkodni, ha a körülmények megkövetelik, és ebbe nem roppannak bele, nem lesznek védekezőek, nem sértődnek meg, nem hibáztatnak másokat. Meg tudnak birkózni a nehéz helyzetekkel, állják az ütéseket, és ha elesnek is, újra talpra tudnak állni, továbbra is tudnak összpontosítani arra, ami igazán fontos, és meríteni tudnak abból a belső erőforrásból, amit Isten biztosít nekik. Pál ilyen ember volt. „…mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:11-13). Az ilyen embereket nem mások és nem a körülmények irányítják; rugalmasságuk nem gerinctelen hajlékonyság, hanem Isten irányításába vetett bizalom. Segítőkészek, de nincs bűntudatuk attól, ha nem tudnak mindenkit megjavítani. Éppen határaik teszik őket képessé arra, hogy alkalmazkodni tudjanak a körülményekhez. Gyakorolják az „Egymás terhét hordozzátok…!” alapelvét (Galata 6:2), anélkül, hogy túlpörögnének vagy túl sok felelősséget vennének magukra.

Forrás:  Maiige.hu

 

Ne félj!

"Ne félj a változástól:

mindig valami újnak a kezdetét jelenti."

(Joyce Meyer)

----------------------------------------------------

 

Téged Isten dicsérlek, és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim

és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,

és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,

és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,

és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép,

és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép,

és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől

és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.                                                                                          „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába." Máté 18,3

Benne élünk, vagyunk ....

" ...Benne élünk, vagyunk és mozgunk, Ő a mi diadalmas életelemünk, akiben létünk csodavirága kivirul, és dicsőségével telemosolyogja az egek boltozatát, hogy azok megfeszülnek bele. És ez  a millió meg millió ige csak része és ága egyetlen egy örök Igének: a testté lett Igének: Jézusnak...."

Forrás

Ravasz László: Gondolatok

Kálvin Kiadó

---------------------------------------------------------------

A szeretet nem fogy el sosem...

A szeretet nem fogy el sosem...

A szeretet nem fogy el sosem,

A szeretet átvisz az életen.

Mindent elhisz és remél,

A szeretet mindennél többet ér.

Senki nem tud úgy szeretni, ahogy az Úr szeret.

Ha elhagyna mindenki, Ő megmarad neked,

mert nem tud nem szeretni, hiszen Ő a szeretet,

mindent elhordoz, s ha kell sok vétket elfedez

A szeretet Istene téged is elér,

ha nyitva a szíved és oda még befér.

Ha nem vagy telve indulattal,

gyűlölettel és haraggal.

A szeretet megtalál bárhol is legyél,

nyisd ki a szíved és bízz benne ne félj,

megváltozhat az életed úgy, ahogy nem is képzeled.

Isten szeretet"—2--

"Isten szeretet"

( 1.János 4:8 )

Karácsony van. Jézus Krisztus születésére emlékezünk és adunk hálát érte ilyenkor. Valójában nagyon helyes ezt az ünnepet a szeretet irányából megközelíteni, de ha pontosak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy A KARÁCSONY ISTEN IRÁNTUNK VALÓ MEG NEM ÉRDEMELT SZERETETÉNEK AZ ÜNNEPE!

Mai Igénk is azt mondja: Isten szeretet. De hogyan szeret Isten és milyen az Isten szeretete?

Először is feltétel nélküli! Nem azt mondja, hogy szeretlek, ha ilyen és ilyen leszel, ha ezt és ezt megteszed!

Nem! Isten azt mondja: szeretlek Téged, úgy ahogy vagy! Nincsenek feltételeim veled kapcsolatban!

Isten szeretete nem személyválogató! Isten nemcsak bizonyos bőrszínű, gondolkodású, típusú, társadalmi helyzetű embereket szeret, hanem mindenkit! Előtte nincs két kategória, mely szerint valaki szeretetre méltó és szeretem is, míg mások nem méltóak a szeretetre, ezért nem is szeretem őket! Isten előtt nincs különbség a szeretet kapcsán!

Harmadszor elmondhatom, hogy Isten szeretete érdek nélküli! Isten nem ismeri azt a gondolatot, hogy szeretek valakit, mert abból nekem vagy szeretteimnek még haszna lehet! Ő senkit nem érdekből szeret!

Isten szeretetének ünnepén adj hálát azért, hogy Jézust érted is küldte, hogy Benne kifejezte: Téged is nagyon szeret az Úr!

---------------------------------------

Isten a szeretet!

Gyökössy Endre
Isten a szeretet!

Isten szívét adta egy bölcsőbe.

Isten szeretete egyszer olyan közel ért a földhöz, hogy gyermekké lett Betlehemben, és édesanyja Mária, Jézusnak nevezte! Ez az Agapé, amelyről János ezt a lélegzetelállító tőmondatot írja: „Az Isten szeretet”.

Hiába próbálod te és próbálom én is a kis örömöket összegyúrni nagy örömmé, nem állnak össze, mert az igazi nagy öröm mindig felbomlik kis örömökre. A nagy öröm pedig az, hogy Megváltó született nekünk Betlehemben.

Mindennap keressük meg a magunk feladatát.

Ha visszanézünk, csak azt mondhatjuk: „Igen, Uram, úgy volt, ahogy megígérted. Velünk voltál minden napon. Ha visszatekintünk az elmúlt háromszázhatvanöt napra, akkor nem mondhatunk mást, minthogy Istenünk szabadításának számát sem tudjuk, igazán csak Ő tudja, hogy mikor, miből és kitől szabadított meg.

Kérdezzük meg magunktól: tudok–e egy kicsit jobban szeretni az év utolsó napján, mint az év első napján? Szeretetből, szeretetet nem várva, pénzt nem kérve, többet szolgáltam–e? Elég szabad voltam–e, hogy ne nézzem kinek?

Nem tudom, mit hoz az esztendő. Ám azt tudom, hogy nekem mit kell belevinnem, hogy megújult–megújító esztendőm legyen: Jézus Krisztust kell magammal vinnem az évbe!

Az  új életnek a kezdete, különben mi lenne az új benne?

Lehet, valakivel szakítanunk kell, és attól újulhat meg az életünk. Lehet, hogy valamit abba kell hagynunk; de az is lehet, hogy valamit el kell kezdenünk…

Ugyan mit hoz az  esztendő? Nem tudom, Isten biztos tudja; de amit bevetettünk az elmúlt években, az biztos beérik, és meghozhatja év végére a termést. Az lesz, amit vetettünk! Igyekezzünk, hogy ma és mától kezdve minden nap, amíg lesz „napunk” – keressük meg a napunk feladatát! Amit aznap bízott ránk a Mindenség Ura, hogy maradéktalanul elvégezzük azt, mert anélkül szegényebb lenne a világ.