2016. március 2., szerda



Habakuk 3:18-19,- De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben. Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!
 Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem .
Most nem sietek, most nem rohanok,
most nem tervezek, most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom, most elpihenek
békén, szabadon, mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény és ölel a csend,
és árad belém, és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem, másoknak terem,
érik csendesen erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten
-------------------------------------















Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.,- Róm-4-15-
Igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged.,-Róm-3-4-
Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.,- II. Korintus 11:30
A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.,- 2Kor 9,6-11
Menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat müveled te, a ki ítélsz.,.- Róma 2:1
Az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.,- Róma 1:17

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.,- Jób. 39;19-25

---------------------------
Apostolok 7:58-60,- És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.                                                       Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!                                                                                                                                              Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt!                                  És ezt mondván, elaluvék. 
István fölött nem hoztak törvényes ítéletet, mert a zsidók sok pénzzel megvesztegették a római hatóságokat, hogy az ügyet ne bolygassa, és ne vizsgálja ki.
István vértanúhalála az összes szemtanúra nagy hatást gyakorolt. Sokan visszaemlékeztek az arcáról sugárzó mennyei fényre, szavaira, amelyek szívüket érintették, és bizonyságot tettek az általa hirdetett igazságról. Halála nagy vesztesége volt a gyülekezetnek, de Saul (Pál) megtérését eredményezte, aki nem tudta többé kitörölni emlékezetéből a vértanú hitét, kitartását és azt a dicsőséget, amelyet arca visszatükrözött.
E.G.White: Az apostolok története
Mint ahogy Jézus, úgy István is utolsó szavaival ellenségeiért imádkozott. Ő megbocsátott nekik, arra kérte Mennyei Atyját, ő is bocsásson meg nekik, ne tulajdonítsa nekik ezt a bűnt. Mennyi alázat, mennyi önfeláldozó szeretet lehetett Istvánban, hogy ezt meg tudta tenni. „Teljes volt Szent Lélekkel” (7:55) ezért volt erre képes. Mi magunktól se megbocsátani, se ellenségeinkért imádkozni nem tudunk, csak a bennünk lakozó Szent Lélek által lehetünk képesek isteni cselekedetekre. A Szent Lélek bennünk lakozása azonban csak rajtunk múlik, mert Isten mindenkinek adná. A mi beleegyezésünk és kérésünk nélkül azonban ezt nem teszi. A reggeli imádság azért is nagyon fontos, mert akkor kell kérnünk ezt Atyánktól. Kérnünk kell, hogy adja az Ő Lelkét, és maradjon velünk egész nap. Segítsen, hogy meg ne szomorítsuk, és el ne hagyjon bennünket. 
---------------------------------------


51 zsoltár 19 ,- Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet  oh Isten nem veted te meg!                                                                                                    Gyakran szomorkodunk rossz cselekedeteink miatt, de ez még nem bűnbánat.                                     A valódi bűn miatti szomorúság a Szent Lélek munkájának eredménye.                                                                          Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percig se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk.                        Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek.                                                   De vajon saját erődből megjavulhatsz-e?                                                                                    Őrizkedjetek a hosszas habozástól! Ne várjatok erősebb hitre, kedvezőbb alkalomra,              vagy szentebb jellemre! Magunktól semmit nem érhetünk el.                                                                    Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk.E. G. White: Krisztushoz vezető lépések
-----------------------------
Józsué 1:7,- Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra el ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!
Az Úr velünk van a harcban, de megkívánja, hogy pontosan kövessük utasításait. Győzelmünk azon fog múlni, hogy engedelmeskedünk-e neki teljes szívből, és hitből fakadó cselekedeteink elég erősek és bátrak-e. Ha fél szívvel harcolunk, csak fél győzelmet várhatunk.
Az Úr iránti engedelmesség figyelmet és megfontoltságot igényel. Ez Isten akaratának minden területére vonatkozik, és azt jelenti, hogy akaratának mindenben őszinte készséggel engedelmeskednünk kell. Ez szüntelen készenlétet jelent. Magatartásunk legyen az Ige szellemében való. Nem szabad válogatnunk parancsaiban, hanem el kell fogadnunk egyiket a másik után, ahogy kapjuk őket. A végrehajtásban pedig pontosaknak és állhatatosaknak kell lennünk. Utunk egyenes, nem szabad se jobbra, se balra letérnünk róla. Ne legyünk szigorúbbak a törvénynél, de ne legyünk engedékenyek és könnyelműek sem. Az ilyen engedelmesség következtében szellemileg kivirágzik az életünk.
Ó Urunk, segíts világosan meglátnunk, ha nem így élünk, nehogy hiába számítsunk ígéreted beteljesedésére!  C.H.Spurgeon


MOSOLYOD -II. János-Pál pápa írása
Mosolyod, mely szívből fakad, Aranyozza be arcodat! Mosolyod nem kerül pénzbe, Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja, S nem lesz szegényebb az sem, aki adja. Pillanatig tart csupán, De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag, Hogy nélkülözni tudná,. És senki sem oly szegény,Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele, Hintsd be a világot egészen vele. Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak, Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak. Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,. De semmiért meg nem vásárolható. Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,Amelyben arcodon meg jelen’. És, ha ezután olyannal találkozol, Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add, Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra , Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
----------------------------------------------
HÉTKÖZNAP – JÉZUSSAL.
Nem híg romantikát, nem múló hangulatot,
nem szalmaláng-tüzet – de azt kérem, Uram:
hűséggel, komolyan járhassak mindig veled.
Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt
lépteim úgy vezesd:legyen fénylő jelem,
hittel vállalt jelen utam, sorsom: a kereszt.
Hordoztad válladon, vállaltad vasszögeit
s a töviskoronát. S mert ott hullott a vér
énértem, bűnösért: követlek mindenen át.
Húsvét titkát hiszem. A véres, durva kereszt
tudom, nem vereség. Ha itt időm letelt
s magába zár a föld: fölöttem nyílik az ég.
Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt
bátran helytállni jó! Örök életünk van,
így munkánk az Úrban sosem hiábavaló. Siklós József
------------------------------------
MERT HOSSZÚ AZ ÚT.
Könnyes, bánatos, bús szemem, Uram, ma Hozzád emelem.
Te vagy egyedüli remény. Veled az élet sem kemény,
az élet, amely lázadó, akárcsak ez a földgolyó,
akárcsak az emberi szív, amely eléggé sose hív
igédhez, s gyarló ügyeit fölé helyezi, s hogy a hit
mindennél a legfontosabb, arra sokszor semmit sem ad…
…Uram, látod a szívemet, megérted könnyes szememet.
Tisztíts, tisztíts! A salakok hulljanak le! Az alakod
bevésődjön szívem falán; s a hosszú, kínos Golgotán
ne állítson meg a tövis, semmilyen kő, még ha tör is:
mert hosszú, de szent az az út, amíg a lélek Hozzád jut. Kárász Izabella
--------------------------------------
AKIVEL Ő TALÁLKOZOTT ,- Kárász Izabella.
Akivel Ő találkozott, annak lelkében jég s a fagy
nyomtalanul úgy eltűnik, hogy felragyoghat a Tavasz!
Kigyúl abban valami tűz, lerombolva mind a fagyot,
s lelkében ég a szeretet, amit a Krisztustól kapott.
Ha fáznak még az emberek tavasztalan, téli, hideg,
vak éjszakán, csupán azért, mert ridegek, jaj, a szívek!
A szenvedések tengerén jéghegyek közt virág fakad,
csak vigyétek fénylőn, dicsőn Krisztust, a szent, a nagy Tavaszt!
-----------------------------------------
„TUDSZ-E VALAMI JÓT?” - Túrmezei Erzsébet .
Kérdést őrizgette szívemben. Kérdője rég elköltözött.
De milliók szomjúsága, reménye rejtőzik tréfás kérdése mögött.
Mert olyan emberi jó hírre várni! Derűs mosollyal egyet tudakolt,
ha beléptem: „Tudsz-e valami jót? Mert ha nem, hát találj ki!”
Tudtam valami jót. Kitalálni se kellett. Betegágya, halálos ágya mellett
az a jó hír volt az erő, a béke, utolsó, boldog menedéke,
szenvedést beragyogó, drága cél, örökké új örömhír: Jézus él!
„Tudsz-e valami jót? – visszhangzik egyre bennem.
Tudok! Azóta sem kell bús bajpostának lennem,
Fénytelen szeműek közt fénytelen szívvel mennem.
Örömmondó lehetek énekkel, tettel, szóval,
Jóhírre szomjazókat itatva örök jóval,
Szeretni és szolgálni szent, új erőt adóval,
Bánatot oszlatóval, szívet vigasztalóval!
Évek hulló levelét űzheti őszi szél. Örök tavaszi jóhír
énekel a szívemben diadalmasan, frissen: JÉZUS ÉL!
------------------------------------------------
KRISZTUS KERESZTJÉN… Szabolcska Mihály.
Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy az igazság
Nem vesz a sírba! – Örvendjen, akit  Bántalom ér;
Ha lelke tiszta, Szíve fehér! Krisztus keresztjén
Az van felírva, Hogy a szeretet Nem vész a sírba!
– Mind e világ bár Életedre les; Csak te bocsáss meg,
Csak te szeress!… Csak te bocsáss meg  A gyűlölőknek,
S oszd szét a szíved A szenvedőknek! – Megmozdult a kő
Sírja felett… Örökkévaló  A szeretet!
----------------------------------------------
Mit mondott Jézus a feltámadásról?”).

A 38 éve beteg éneke.

Úgy gyötört a szomj és nem volt erőm,
Már elhagyni bús fekhelyem!
Bár hiába volt sok vízmozdulás:
Ott feküdtem reménytelen.

Ó, miért is élek, ha nincs reményem?
Felelj hát, nagy Istenem!
Hát hiába van sok vízmozdulás,
Ha más gyógyul, mit ér nekem.

Egy ünnepnap reggel hajolt felém,
Egy fehérruhás idegen.
Ó, nem ajkam szólt, csak könnyes szemem.
Ő megfogta hideg kezem.

Szent erő vonult át a testemen,
És otthagytam búsfekhelyem.
A Bethesda fényes tükrében állt
Az én gyógyító Mesterem.

Most szökdelj és ujjongj! Van már erő,
Te nemrég még oly béna láb!
És hagyd el most 38 év után
A Bethesda hideg tavát.

Ó, dicső reményem, ezért kell élnem.
Felelt az én Istenem.
És elküldte Jézust, szívem Urát,
Ki dicső Megváltóm nekem.
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által .-Róm-10--17-

Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nemzetben kedves előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.,- Apcsel.10:34.
Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen.,-Kor-I-3-18-5
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.,-Róm-13-8-
Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet.    Róma 13:7


ÁLLOK A FÉNYBEN (Puszta Sándor)

Állok a Fényben, Minden a Fény! Hol volt a tegnap,
Már mikor Ő volt, Hol volt a tenger, Már mikor Ő volt,
Hol volt az ember, Már mikor Ő volt. Hol volt a Föld,
És hol voltam én?
Nézek a Fénybe, Minden a Fény! Holdak gurulnak,
Napok gurulnak, Fények csurognak Az ég peremén.
Messzire nézz el, Izzik az éter, Szemed elkábul
Az űrök terén. Vakulsz a Fényre, S leomolsz félve,
Mert minden a Fény!

Állok a Fényben, Minden a Fény! Minden az Isten.
Mi lesz a Földdel, Ó, mi lesz holnap, Mi lesz az ember,
Mi leszek én?

Új vihar tombol Kártyavárt rombol, Minden elomlik,. Mi lesz az én? De Isten trónol, S előtte hódol
Minden s a Fény! Mert Isten a Fény!
--------------------------------------------
Jeremiás .
Bétellett a harag kelyhe,  És eljött a bosszú napja.
Asszú porban sírván sírok,  Árva templom árva papja.
Feleletképp a romok közt  Sivatag szél búgva repdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,  Térj meg a te Istenedhez!
Hová lettél, Sion lánya!  Szép aranyszín be megromlott!
Porba torpad büszke szarvad,  Tűz emészti beteg csontod.
Lettél, mint a megriadt kos, Futsz elapadt kútfejekhez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,  Térj meg a te Istenedhez!
Siránkozik Sion útja: Ünneplő láb nem tiporja.
Ül a földön, zsákban, szőrben, Tisztes vének néma sorja.
Ősz szakálluk szél cibálja,  Hamvas fejük földet verdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,  Térj meg a te Istenedhez!
Tapsol minden ellenséged,  És süvítve tátja száját.
Nézd, fejüket hajtogatják,  "Eljött a nap!" - ezt kiáltják.
Hamisságot prófétálnak:  Látóidhoz nem menekhetsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,  Térj meg a te Istenedhez!
Sírva jöttem a világra  És meghalni sírva vágyom.
Van-e bánat, mint az enyém,  Van-e bánat a világon?
Mondjátok, kik általmentek, Van-e jajszó méltó ehhez?
Jeruzsálem, Jeruzsálem, Térj meg a te Istenedhez!
Jajveszékelj, puszta város,  Ordíts kapu, kiálts bástya!
Elfordult az Isten tőled És orcádat megalázta.
Megvonta rád bosszús ívét, S vesszejétől sírva reszketsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,  Térj meg a te Istenedhez!
Hisz tudjátok: hű az Isten,  Nem taszít el mindörökre.
Él az ige, áll a Kötés, Áll apáink szent örökje.
Jelet látok a jövőben,  Amelyet még fátyol leplez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,  Térj meg a te Istenedhez!
Jelet látok a jövőben:  Bontakozik a nagy fátyol,
A Megígért fényessége  Villan elő homályából.
Virradati szelek szárnyán  Diadalmas ige repdes...!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,   Térj meg a te Istenedhez!
---------------------------------------
JEREMIÁS,- Sík Sándor.

Bétellett a harag kelyhe,  És eljött a bosszú napja.
Asszú porban sírván sírok,  Árva templom árva papja.
Feleletképp a romok közt  Sivatag szél búgva repdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, Térj meg a te Istenedhez!

Hová lettél, Sion lánya!  Szép aranyszín be megromlott!
Porba torpad büszke szarvad, Tűz emészti beteg csontod.
Lettél, mint a megriadt kos, Futsz elapadt kútfejekhez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, Térj meg a te Istenedhez!

Siránkozik Sion útja:  Ünneplő láb nem tiporja.
Ül a földön, zsákban, szőrben, Tisztes vének néma sorja.
Ősz szakálluk szél cibálja,Hamvas fejük földet verdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,Térj meg a te Istenedhez!

Tapsol minden ellenséged, És süvítve tátja száját.
Nézd, fejüket hajtogatják,  ,,Eljött a nap!'' - ezt kiáltják.
Hamisságot prófétálnak: Látóidhoz nem menekhetsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem, Térj meg a te Istenedhez!

Sírva jöttem a világra És meghalni sírva vágyom.
Van-e bánat, mint az enyém,Van-e bánat a világon?
Mondjátok, kik általmentek,Van-e jajszó méltó ehhez?
Jeruzsálem, Jeruzsálem, Térj meg a te Istenedhez!

Jajveszékelj, puszta város,Ordíts kapu, kiálts bástya!
Elfordult az Isten tőled És orcádat megalázta.
Megvonta rád bosszús ívét,S vesszejétől sírva reszketsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,Térj meg a te Istenedhez!

Hisz tudjátok: hű az Isten, Nem taszít el mindörökre.
Él az ige, áll a Kötés, Áll apáink szent örökje.
Jelet látok a jövőben, Amelyet még fátyol leplez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, Térj meg a te Istenedhez!

Jelet látok a jövőben: Bontakozik a nagy fátyol,
A Megígért fényessége Villan elő homályából.
Virradati szelek szárnyán Diadalmas ige repdes...!
Jeruzsálem, Jeruzsálem, Térj meg a te Istenedhez!


Öröm az igében (3)

 Ha megvan a megfelelő hely, az erre rászánt idő, már azt is tudod, mit fogsz olvasni, és meg is szólítottad az ige Urát imádságban, akkor indulhat is a munka. Talán kicsit rossz szájízzel fogadod ezt a szót: munka. Igen, az. Befektetett idővel és energiával jár, figyelmet igényel, vagyis hogy ott légy az elméddel és lelkeddel egyaránt. Munka ez – de milyen csodálatos munka! És nem vagy egyedül hagyva benne. Ott van a Lélek, Aki munkálkodik benned az igeolvasás perceiben. Ettől lesz ez más, mint egy iskolai kötelező olvasása. A munkafolyamat pedig általában nálam így megy:
Olvass! Sokszor és sokakkal megtörténik, hogy egy nem túl érthető történet (például Mózes 3. vagy 4. könyvéből) egyszeri elolvasása után rögtön leteszik a Bibliát, és feladják. Ez így nem jó. Mert már magával az olvasással is spórolni szeretnének. Nekünk iskolában azt mondták, hogy ahhoz, hogy megértsünk egy szöveget, legkevesebb háromszor, de akár ötször is el kell olvassuk azt. Arra, hogy sokszor nem értesz egy adott szakaszt, lehet éppen az a legegyszerűbb magyarázat, hogy nem is olvastad el elégszer. Így hát olvasd előbb át teljesen a napi verseket! Majd másodjára versenként megállva, lassan, fennhangon tedd ugyanezt! Harmadjára pedig újra az egészet! Talán már ez is segít abban, hogy jobban megértsd miről is van szó.
Meditálj! Nem törökülésre és narancssárga tibeti szerzetesruhára kell gondolni. Egyszerűen csak gondolkodj el az olvasottakon! Ha történetet olvastál éppen, akkor próbáld meg magad belehelyezni az eseményekbe, egy-egy szereplő helyébe. Ez sokat segít abban, hogy megértsd a szándékát az embereknek, akik éppen részt vettek a történetben. Feltárja sokszor az indítékokat, mit miért tettek, milyen megfontolásból. Tégy fel kérdéseket a szakaszhoz! Ki mondja? Kinek? Milyen körülmények között? Mi a hangsúlyos itt? Mi az, amire érdemes figyelni? Kérdések nélkül nehéz kibogozni a szálakat. Ma már rengeteg kommentár, igeolvasást segítő könyv is található a gyülekezetek könyvtáraiban, könyvesboltokban, interneten. Ha valamit nem értesz, ott is érdemes utánanézni. (Pár ilyen könyv az írás végén található.) Illetve észben tarthatod a kérdésed és felteheted egy ifi alkalmán, vagy egy másik keresztyén barátoddal való beszélgetésben! Ott is sokszor válaszra lelhetsz.
A meditálás, gondolkodás folyamata talán a legnehezebb része az egész bibliaolvasásunknak. Azt is el kell áruljam neked,  hogy nem mindig fogsz, minden nap hatalmas aha-élményekkel, egyértelmű üzenetekkel, útmutatásokkal gazdagodni. Ugyanakkor mindennap megtudhatsz valamit Istenről, és arról, hogyan cselekedett, hogyan szólt egykor valaki(k)hez. Azt pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagy magadra hagyva ebben a munkában: a Lélek ott van és segít a megértésben! És elvégzi az ige azt, amit Isten el akart végezni benned aznap.
 Memorizálj! Tanulj meg legalább egy verset az olvasott szakaszból! Ha rossz a memóriád, írd le egy cetlire, tedd a zsebedbe és vedd elő, ha sorban állsz, metrón ülsz, a buszra vársz! Ez segít abban, hogy az ige végigkísérje a napod, s elgondolkodj rajta, ha elolvasod újra és újra. Később pedig nagy segítség tud lenni egy-egy helyzetben, amikor talán éppen azokra a szavakra van a legnagyobb szükséged egy kísértés vagy vigasztaló beszélgetés alkalmával. Ezen túl pedig még jobb, ha időt szánsz egy hónapban arra, hogy hosszabb igerészeket is megtanulj, olyanokat, amelyek igazán fontosak a számodra. El sem tudom mondani neked, mennyi áldást tapasztaltam meg már azóta, hogy elkezdtem memorizálni az igeverseket, sőt egész fejezeteket. Számomra nehézség a számok, igehelyek megtanulása, de igyekszem legalább a fejezetszámot megtanulni, így pillanatok alatt kikereshető a Bibliában a helye.
Tedd! Ez így mind szép és jó, de Jakab azt mondja, hogy „… ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” (Jak 1,23-24) Jézus pedig nem ígéri azt, hogy nem omlik össze az életed a viharok következtében, ha csak hallgatója és olvasója vagy az igének, hanem ha cselekszed is azt! (Mt 7,24-27) Amit olvastál, amit üzenetként kaptál, azt meg is kell tenned! Különben az egész valami elméleti dolog marad, aminek nem sok értelme van úgy önmagában. Ugye ezt nem kell túlmagyarázni?
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsolt 1,1–3)                       Homoki Gyula  
----------------------------------------
KÖSZÖNÖM, ISTENEM! (Dénes Ferenc)

Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra,
nem ölsz meg, mint halálra méltót,
de megtapostad ama régi kígyót,
mely tönkretette emberéletünk…
Hogy szívemben van égő vágy utánad,
hogy mindent, mindent megtalálok nálad,
mire szükségem van…
Hogy bűneimet még meg tudom bánni,
az elveszettek sorsát tudom szánni,
hogy szabad sírni, szabad mosolyogni,
s gyarló életemet Tehozzád vonszolni,
hogy egedből még rám ragyog a nap,
s aki hozzád jön, mind kegyelmet kap…
Hogy van még ruhám és van kenyerem,
hogy van még IGE és van KEGYELEM,
s hogy e kegyelemből,
Fiad érdeméért
– ígéreted szerint –
a mennyet elnyerem:
KÖSZÖNÖM, ISTENEM!


Öröm az igében (2)

 Aki már főzött, az tudja, hogy az előkészületek éppen olyan fontosak, mint a főzés maga. Ahhoz, hogy valamilyen finomságot el tudj készíteni, nem spórolhatod meg a tisztítást, hámozást, hántást, felnyitást, apróra vágást, s az erre szánt időt sem. Valahogy így van ez a bibliaolvasással is. Ha csak beleugrasz, hirtelen kezedbe veszed azzal a céllal, hogy „Na, most akkor üzenj valamit, Uram!” – nem valószínű, hogy megtörténik. Persze megtörténhet. Viszont akkor a végeredmény olyan lesz, mintha héjastól főznéd meg a krumplit, és aztán azon vinnyogsz csodálkozva, hogy miért nem sikeredett ez finomra.
Mielőtt azonban belekezdenék abba, hogy bármilyen tippet vagy javaslatot mondjak neked arról, hogyan olvasd az igét hatékonyabban, hadd mondjam el, hogy teljesen száz százalékos módszerek nincsenek. Az, hogy Isten szól, az, hogy Ő az igéjén keresztül megszólít téged, az, hogy betűk, történetek, amelyek több ezer évvel ezelőtt íródtak le, élő és eleven üzenetté válnak a mában számodra – nos, ez csoda. Ez az, ami természetfölöttivé teszi a Szentírás olvasását, és különlegessé ezt a könyvet bármely más irodalmi alkotáshoz viszonyítva.
Szóval a tippek nem egyenlőek a garanciával. Nyilván erre a megállapításra is igaz, hogy ahány ember, annyiféle. A következőkben tehát azt tudom elmondani, amit én megtapasztaltam, kipróbáltam, és ezek által örömmé lett számomra a Szentírás olvasása.
Kell egy nyugodt hely. Egy olyan, mint amiről Jézus beszélt: belső szoba. Ahol senki nem zavar, ahol nem bömböl a hangszóró, ahol nem röhögnek húszan körülöttem, nem megy a tévé, nem nyit be minden két percben valaki. Válassz ki egy helyet, egy találkozási pontot, ahol csak te leszel és Isten. Ha már a randi képénél maradunk, akkor valószínűleg a legszemélyesebben perceket a kedveseddel nem mások szeme láttára, füle hallatára szereted eltölteni, hanem meghitten, négyszemközt. Remélem, hogy nem… Mióta jó magam is kollégiumban lakom, tudom hogy ez a rész nem túl egyszerű. Menj ki akkor a városba, lehetőleg valamilyen parkba, szabad levegőre, vagy valamilyen kellemes hangulatú kávézóba, ahol nyugodtan el tudsz tölteni pár percet.
 Idő. Legyen egy fix időpontja a napodnak, amikor csak azzal foglalkozol, hogy Isten igéje előtt vagy testben és lélekben. A legjobb, ha ez reggel van. Akár rögtön egy reggeli mosdás után. Amikor még nem ugrottál bele a napba, amikor még nem láttad meg a konyhában a rendetlenséget, amit a lakótársaid hagytak ott tegnap éjjel, amikor nem érkeztél még kiborulni semmi miatt, és nem érkezett senki sem kiborítani téged. Ha előbb Isten előtt állsz meg, és elmélyedsz az Ő üzenetében, ez megváltoztatja majd az egész napod hangulatát és folyását, a viszonyulásodat a bunkó főnökhöz, a szemtelen évfolyamtársakhoz, a figyelmetlen barátokhoz… „De hát így is túl korán kelek fel! Nem tudok reggel még ezzel is foglalkozni!” – mondod. Nos, igen. Talán érdemesebb hamarabb lefeküdni, és reggel fél órával korábban felkelni. Ez áldozat. Igen, az lehet. De erre neked van szükséged, nem pedig Istennek teszel szívességet.
Imádság. Mielőtt kinyitnám a Bibliát, hogy várjam a napi adag „lelki kávémat”, legjobb, ha megszólítom magát az Istent, akitől az éltető szót várom. Nem hosszú körmondatokkal, hanem egyszerűen, mint ahogy egy gyermek megy oda a szülőhöz, s mondja: Szomjas vagyok! Itt vagyok, kérlek, adj innom! Az imádság csendes, nyugalmas légkört teremt: elcsendesít belül, a lelkedben, előkészíti a szíved talaját, hogy az igemag jó földbe hulljon majd. Megóv attól, hogy hirtelen ugorj bele a túl forró vagy túl hideg vízbe, felkészíti a lelkedet – ha szabad így fogalmazni – egy természetfeletti utazásra, ahol a Lélek a vezető, te pedig a vezetett. Úgy tapasztaltam, hogy imádság híján nehezen megy a koncentráció, a figyelem ébrentartása, az állandó nyitottság.
Igeolvasási terv. Mindig furcsállottam azokat az embereket, akiknek nem volt egy terve, hogyan olvassák a Bibliát. Kell, hogy legyen egy rendszer, egy vezérfonal, egy út, ami mentén haladsz. Ez sokkal átláthatóbbá teszi azt, hogy hol tartasz,és hová haladsz. Jómagam a Bibliaolvasó Kalauzt használom. Egy ószövetségi és egy újszövetségi könyv fut párhuzamosan, és soha nem ad többet, mint egy fejezet. Természetesen egy könyvet, evangéliumot, levelet is elkezdhetsz, s haladhatsz vele a számodra megfelelő tempóban. Néha megtörténik, hogy csupán egyetlen vers az, ami megragadja a figyelmed. Nem baj. Ne legyen rajtad a nyomás, hogy mégpedig az egész fejezetet át kell venni, ez nem tananyag a szó szoros értelmében véve. A lényeg, hogy legyen egy koncepciód, egy terved, ami alapján tudod, hogy hová is haladsz. Ne legyél olyan, aki ide is kap, oda is nyúl, de a végén semmit nem markol!                    Homoki Gyula


Kötél

Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sok évi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást, mindaddig, amíg besötétedett. Sűrű éjszaka borult a hegytetőre. Körülvette a feketeség, a Holdat felhők takarták el, semmi sem látszott.
Ahogy így mászott felfelé, már csak pár lépésre a csúcstól, megcsúszott és zuhanni kezdett. Csak fekete pontokat látott maga körül, és érezte az erőt, ami kegyetlenűl húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden jó és rossz  pillanata lejátszódott a szeme előtt. Érezte, hogy milyen közel van a halálhoz. Egyszer csak erős rántás érzett, elakadt a kötél és megállt a zuhanásban. A kötél fájón hasított a tenyerébe.
A teste a levegőben lógott, csak a kötél tartotta. Abban a pillanatban csak azt tudta kiáltani:
- Istenem segíts!
Az égből váratlanul egy mély hang hallatszott:
- Mit akarsz, hogy mit tegyek?
- Ments meg, Istenem!
- Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?
- Persze, hogy hiszem!
- Akkor vágd el a kötelet amivel meg vagy kötve...
Egy pillanatra csend lett. Az ember úgy döntött, hogy mégis teljes erejével kapaszkodik a kötelébe és megvárja a reggelt.
A mentőcsapat mesélte, hogyan találták meg másnap a megfagyott hegymászót. A teste a kötélen lógott, amihez oly görcsösen ragaszkodott. CSAK KÉT MÉTERRE A FÖLDTŐL...

Te mennyire ragaszkodsz a köteledhez? Elengednéd, ha Isten kérné? Soha ne kételkedj abban, ami Istentől jön. Soha ne mondd, hogy elfelejtett vagy elhagyott. Soha ne gondold, hogy nem gondoskodik rólad. Jegyezd meg, hogy mindig jobbján tart téged.

----------------------------------------------

Öröm az igében (1)

 Csörög a vekker. Reggel hét sincs még. Minden erőmet összeszedem, hogy odanyúljak és megnyomjam a kikapcsolás gombot. Nem sikerült. Leesett az óra, nagyot csörömpöl. „Na, legalább sikerült neki: felkeltem!” – mondod magadban. Nem tudod hogyan, de már ott vagy a konyhában és a kávéfőzőért nyúlsz:„Tényleg nem tudom, hogy is kerültem ide.” Alvajárás. Visszacsoszogsz a szobába a jó meleg bögre kávéval. Futó pillantást vetsz az éjjeli asztalkádon fekvő Bibliádra. Valami megmozdul benned. „Igen, jó lenne kinyitni!” – gondolod. – De nincs túl sok időm. Majd később. Amúgy sem értettem tegnap sem. Valami szövevényes, érthetetlen ószövetségi mészárlás volt tegnap is benne, ahogy futva átolvastam. Á, kezdjünk el inkább öltözni. Majd elolvasom a Mai Igét a villamoson!”
És ez így megy napról napra.
Ugye ismerős? Ha nem is bögrével vagy vekkerrel, de talán ez a te történeted is. Tudom, mert az enyém is – volt. Egyszerűen nem leltem örömöt az igeolvasásban. Kötelességként, keresztyén életemhez való szükséges adalékként éltem meg és néztem rá. Sokszor pedig megtörtént, hogy hetekig nem nyitottam ki se a Bibliát, s egy-egy ilyen időszak után pedig már keresni kellett a méteres por alatt, ami belepte, míg csak ott állt használatlanul. Öröm és Biblia – mintha valami két teljesen különböző és egymással száz százalékig ellentétes fogalmakról beszélnénk.
Egy évvel ezelőtt meglehetősen felrázó és meghökkentő ünnepen vehettem részt. Izrael mai népe a nyolcnapos lombsátrak ünnepét a Simchat Torah nevű ünnepnappal zárja. Az ünnep neve egyszerűen annyit tesz magyarul: a Tóra[1] öröme. Egy észak-izraeli kisváros főterére érkeztünk meg, ahol hatalmas hangszórók fogadtak. Zászlókkal, lufikkal feldíszített terep volt, tele ünneplő emberrel. A külső szemlélő számára valamilyen egyszerűbb fesztiválnak tűnhetett ez az egész felhajtás. A vidám, pattogós jiddis dallamok után azonban előkerült az ünnepelt is. Hatalmas Tóra-tekercseket hoztak elő a helyi zsidó közösség férfitagjai az ölükben, s elindultak vele körbe-körbe. A gyülekezet pedig körbefogta a Szentírást, egymást kézen fogva pedig ujjongó, tapsoló körtáncba kezdtünk. Kézről kézre járt a Biblia. Mindenki meg akarta érinteni, fogni, átölelni, csókolni. Azt hiszem, ez volt az első alkalom életemben, hogy embereket láttam örülni a Bibliának. A kép, a hangulat, a mosolyok, az idős, ráncos kezek és a fiatal, erőtől duzzadó karok szorítása, ahogyan átölelik a becses Írást egyszerűen beleégtek az emlékeimbe.
Elszomorít az, hogy látok megtért, átadott életű fiatalokat, ahogyan szépen – lassan, de biztosan – elhervadnak. Megvan az átadás, megtörténik a bizonyságtétel, elkezdődik a szolgálat, aztán telnek-múlnak a hónapok, az évek, és az első szeretet lángja elhűl, és pislákolás marad abból, aminek folyton égnie kellene. Ennek rengeteg oka van és lehet, mégis azt látom, hogy az egyik legnagyobb gond a bibliaolvasással van. Pontosabban a nem olvasással.
Drága, TeSóm! Mikor volt az, hogy leültél az ige mellé, nem kötelességből, nem muszájból, nem azért, mert bűntudatod volt, hogy már régen nem olvastad, nem azért, mert ifire kellett készülni és mégiscsak kell valami téma, hanem mert, mint ahogy a szarvas kívánkozik a hűs forrásvízhez, úgy szomjaztál te is az Ő beszédeire (Zsolt 42,1)? Mikor volt utoljára, hogy gyönyörködtél az Ő igéjében, az Ő törvényeiben, s arról gondolkoztál éjjel és nappal (Zsolt 1,2)? Mikor volt, hogy örültél neki, jobban, mintha valami hatalmas és értékes ajándékot kaptál volna (Zsolt 119,162)? Vagy mindez valami idegen nyelv a számodra?
Oldalakon keresztül állhatnának itt indokok, hogy miért fontos, hogy olvasd az igét. Valószínűleg te is nagyon jól tudod mindezt a saját fejeddel. Álljon itt mégis csupán egy, talán a legfontosabb mind közül, amely engem letaglózott, mikor Isten megmutatta, és olyan útra terelt, amelyben többé már nem kötelesség lett az ige olvasása, hanem kútforrás, amelyből minden nap friss vizet lehet meríteni, s örömöt a léleknek.
A Biblia szerint Isten azért teremtett engem, hogy Őt megismerjem, s ha ez megvan, akkor szeressem, s ebből a szeretetből örömöm legyen. A kérdés ezután már csak az, hogy honnan ismerjük meg Istent? A válasz pedig egyszerű: Biblia. A következtetésem tehát ez: TeSó, ha örömöt akarsz, nem spórolhatod ki a mindennapjaidból az igét. Ha megteszed, nem fogod megismerni igazán Istent, ergo nem tudod Őt megszeretni, csodálatosnak látni, mindenek fölött megelégítő gyönyörűségnek.
Olyan ez, mint a randizás. A szerelmedet nem ismerheted meg anélkül, hogy időt töltenél vele, kérdeznéd őt, megtudnád mit szeret és mit nem, mit akar és mit nem, milyen is ő, ki is ő, hogyan reagál egy-egy helyzetben stb. Az elkövetkezendő írásokban tehát ilyen randitippekkel szeretnénk segítségedre lenne, hogy ez a fekete könyv ne maradjon a polcokon hosszú-hosszú hetekre, hanem hadd legyen olyan napi kútforrás, amely mindig friss örömöt kínál számodra. Homoki Gyula