ÉRETLEN GYÜMÖLCS  

Minek annyit beszélni súlytalan, felesleges, haszontalan beszéddel!

Mint éretlen gyümölcs, a szél ha rázza fák ágait, úgy hullanak

szét az ízetlen, meg nem ért szavak. Ha több a csend, ha mind megérik lassan, mennyi édes íz fér meg a szavakban.

Csak egyetlen szóban is!Hogy íze, súlya legyen a szavaknak,

Lélek, előbb hallgatni taníts!

 -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

 ÉSZREVÉTLEN                                                                           
Ki vette észre csillogó Athénben, egy szürke barbár hogy jő-megy, tanít.
A bajnok győzni acélozta testét, a művész kőbe véste álmait.
A bölcsek eszmék utait keresték,a lantot dalra hangolták az esték.
Lágyan illatozó virágok lepték a márványistenek oltárait.
És Pál ott járt-kelt szürkén, észrevétlen. Történetírók büszke stílusa
miért jegyezte volna a napot? De láng lobogott szavában, szívében,
és szívről-szívre égve átcsapott. Kigyúltak, mint az Úrnak csipkebokra.           
S porladás várt a márványtemplomokra. Nőtt a kereszt s a kereszt Krisztusa,
Aki halott világokat lerombol.
Új világ és új Athén született az észre sem vett Evangéliumból.
Ma se jegyezd fel, ó történelem, ha sebzett szívünk csendesen kitárul,
és közöttünk a Krisztus van jelen. Titkon jön el és észrevételen.
Hadd számoljon tovább a porral, sárral,vassal és arannyal a vak jelen!
Bábeltornyai semmivé omolnak. Mi Reá nézünk, Akié a holnap,
a mindent újjá tévő győzelem!

----------------------------------------------

ECCE HOMO   (Munkácsy képéhez)
A rónaságon bús böjti szelek Zúgása zengi: Krisztus közeleg,
Ma is, mint rég a szent Sión felé,Romlástól népét, hogy megmentené,
S a bűneimmel együtt lép elébe, Munkácsy zordon Ecce homo képe.
Oszlopos tornác közepén állván Bíborköntösben, mereven, márvány-
szoborként - kezében kormánypálcaszerepét leveles nádszál játssza -
Tomboló viharban gránitsziklaszál:Bősz, dühtengerárban Jézus Krisztus áll.

Révedező szeme messzire néz,Homlokán a töviskorona kész.
Gyógyító két keze kötözve csüng.- Borzadva fordul el tekintetünk
E képtelen képtől, hogy Isten Fia Szívének értünk mit kell hordania.

Szitokra nyílt tömegnyi kerge száj Hazug beszédje mind feléje száll,
A szent és tiszta Megváltó felé. De Ő csak áll. Isten Így rendelé:
Megostoroztatik, megcsúfoltatik,Pogány helytartó kezébe adatik.

Pilátust nézd! Ruhája római. Tekintete? Megalkuvó mai.
A képen ott áll Jézus oldalán. Megvédné. De bajba jutna talán.
Ecce homo! Királyotok! Vigyétek!Mosom kezem. Nem terhel semmi vétek.

Krisztus csak áll. A tömeg háborog,“Feszítsd meg őt” - kiáltja száz torok.
Öklök lódulnak levegőbe fel,- Magdolna már az Úrhoz esdekel,
És Mária némán, halotthalványan Ott roskadozz az apostol karjában.

-------------------------------------------------

EDDI     

 Napsugaras vasárnap reggelen a villamos sárgán megáll velem.

A kis téren keresztülsietek. Iskola vár. Iskolásgyerekek.

Elhagyom az arany-sugárözönt, és csendülő „Erős várunk!“ köszönt.

Állok az ünneplőbe öltözött pöttöm fiúk, pici lányok között.

Szívünkből ének, imádság fakad és elhagyja a komor falakat.

Száll, száll a kéklő magasságon át. Keresi Istennél az  otthonát.

Iskola ez. Tanulunk valamit.  Nyitva a Bibliánk. Hinni tanít.

Elolvassuk a szent történetet,ahogy a nép ezrével sietett

hallani a Mester szelíd szavát... s a pusztaságban, ahol rátalált,

nem volt kenyér. Csak egy fiúgyerek vitt két halat s öt árpakenyeret.

S ötezrek mind jóllaktak vele! Hogyan lettek még kosarak tele

az eledellel, ami megmaradt a kék galileai ég alatt!

Évi kételkedik. Az nem lehet! Hogy ennék öt kenyérből eleget

ötezer ember. Nem sok egy falat,annyi sem jut egynek, s dehogy marad!

Fürtös fejébe ez sehogy se fér. Jól tudja ő, hogy mennyi egy kenyér,

és megtanulta, mi az egyszeregy. Akárhogy számolgat, most mégse megy.

 Nem látja Jézust. Hiába az egész. De máris ugrik, bátor harcra kész

a másodikos, szőke kis Dezső. Jézus tette! Mindenre képes Ő!

Ha egy darab kenyér lett volna csak,akkor is elég, akkor is marad,

akkor is megcselekszi a csodát,és ezereknek táplálékot ád!

Eddike is nagyon jelentkezik. Felém mutatja csöpp, rózsás kezit

- Csak egy falat sima gyerektenyér - :„Ha ekkora lett volna a kenyér!“

(kisujjából mutat egy darabot):„Ha ennyi kenyér lett volna csak ott:

az ÚR Jézusnak nem nagy valami  ötezret ennyiből jóltartani!“

 Boldogan, mosolyogva hallgatom. Napsugár csillan be az ablakon.

Ó, most kilesett bennünket a nap!Látta, hogy Eddiék tanítanak.

Hisz bárha mind idesereglenék ez a hitetlen, koldus nemzedék

és megtanulná, mért olyan szegény,elsős kis Eddi gömbölyű kezén!

Én, a tanítvány boldogan lesem. Csak egy áment mondok még csendesen.

- Napfény nevet be a nagy ablakon. - Hazafelé is elmondogatom

az új leckét... A Mester adta fel:„Ha mint a gyermek, olyan nem leszel...“

 ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? 

Benéz a nap a templomablakon. Átragyog a színesruhájú

tizenkét férfialakon. Tarka foltokat vet a padsorokra,

s a kisfiúra édesanyja mellett. Az nézi egyideig álmélkodva

a szép mozaik templomablakot, a tizenkét sugárzó alakot.

Aztán kérdez, legrosszabbkor talán. Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’

Tart még az igehirdetés. Édesanyja csak arra figyel.

S a kis kérdezőt súgva, hirtelen egyetlen szóval csendesíti el:

,,Keresztyének!’’ S hangzik tovább a prédikáció,

szól az orgona, zeng az ének.

,,Gyerekek!’’ - vetődik fel hittanórán néhány nap múlva váratlan a kérdés:

,,Milyen emberek a keresztyének? Ki mondja meg nekem?’’

S a kis csapat nagy igyekezettel töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik. - Tanítója ilyen feleletet

egyhamar újra aligha kap. - ,,A keresztyének olyan emberek,

akiken átsüt a nap!’’

Milyen gyermeki, igaz felelet! Lehet-e annál drágább feladat,

mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön átsüssön-ragyogjon a Nap?!

Átragyogjon sötét világba, és beragyogjon sötét szíveket!

Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés tovatűnő évek alatt:

Átragyog-e, átsüt-e rajtad, átragyog-e rajtam a Nap?!

--------------------------------------------

Átszegzett kezednek köszönöm.

Jézusom, a te irgalmas kezed Megkötözték, keresztre szegezték!

Hogyan simogatta a gyermekeket, Érintette leprások sebes testét,

Osztott az éhezőknek kenyeret, Intett csendet szeleknek és haboknak…

Látásra nyitotta a vak szemet,  És életre keltette a halottat.

De csodatévő, irgalmas kezed Megkötözötten és átszegezetten

A legcselekvőbb, a leghatalmasabb! Bűn rabjai ujjonganak: „Szabad lettem!”

Hogy a bilincs ezer darabra tört, Kitárulhatott átkos börtönöm,

S szabaddá tettél boldog szolgálatra: Megkötözött, keresztre szegezett

Kezednek köszönöm!

 "Sohasem érnek véget tervezgetéseink addig, amíg énünknek nincsen vége." C. H. Mackintosh

-----------------------------------------------------

 "Úgy szólj, mintha most és utoljára szólna a szád."

"Nem az a fontos, hogy meddig élsz, hanem az, hogy miént élsz."

 "Nem a tánc a bűnös, hanem az érzelem, amely a két test érintkezése eredményez." Rácz

 "Isten nem a kívánságainkat teljesíti, hanem az ígéreteit."

 "A bensőséges imádságban eltöltött idővel lesz arányos életed gyümölcsöző volta."

M. Basilea Schlink                                                                                                                    

---------------------------------------------

 "Semmi sem lehet hatalmasabb mint Jézus!" -a szerelem sem, a félelem sem, az aggodalom sem (...)

 "Semmi vagyok Uram, de a tied vagyok!" Ambrosius

 "Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress, és fontos leszel!" Anonym

---------------------------------------------

 "HA van munkád és álmod,  Ha küzdelmednek értelmét látod,

Ha van aki szeret, és van akit szeress,  Soha ne hajtsd le búsan a fejed,

Hiszen gazdagabb vagy mint más emberek."

 "Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye - melege: mindenkire egyformán."

 "Ha veszel, megtelik a kezed, Ha adsz, megtelik a szíved." Mararete SeemannAdorjánné

----------------------------------------------

Nagy Aranka: Örök adventben

Jöttek és tűntek szent karácsonyok, tizennyolcnál is több talán,
tizennyolcszor kerestem Őt, de titok maradt nekem és talány.

Csak gyertyalángot láttam és fenyőt, azokban véltem vártam Őt,
az Ige szólt, és csengett az ének, egy sugarát elfogtam szemének,
de villanás volt csak és rejtelem. Kutattam arcát a szent éjeken,
éreztem ízét borban és kenyérben, palástja lengett már az égen,
de a felhőknél is magasabban; annyi tűnt karácsony után,
én mégis - adventben maradtam.

----------------------------------------------

Myra B. Welch: A mester érintése

Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is... Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről, Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, Akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált: – Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz: – A mester érintésétől.

Sok emberélet, akár a lehangolt húr,Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón, Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor, Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híján Koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg Nem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi. Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

-------------------------------------------------

  ELINDULNI A KERESZT ALÓL.

Boldog titok: a Golgotán kezdhetek el minden napot,
megköszönve a meghálálhatatlan, csodálatos áldozatot …
s akkor csupa fény lesz a reggelem, minden úton ez a fény jár velem.

Hisz bűnteher és gondteher lehull és ottmarad.
a szabadulást hirdető Krisztus kereszt alatt!
Szabad szívvel, kézzel indulhatok ha várnak rám az új feladatok.

Biztatóbb, szebb és boldogabb  új reggel lehet-e:
elindulni mint Isten  megváltott gyermeke,
kinek szíve szeretetről dalol, a Golgotáról, a kereszt alól.
 -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

 Elvonult az Isten
Mi csak kőből építettünk templomot Neki, Ki egy mindenséget alkotott,
S az egész nagyvilág is kicsi arra,  Hogy Őt, a hatalmast befogadja.
Szinte ujjongott a szent Isten szíve, Mikor képmásául az embert teremtette,
S hogy a hasonmását még hűbbé tegye, Önnön szívéből tett szívet bele.
Így ébredt életre az első ember,  Nem sejtve, hogy benne isteni szív dobog,
De Isten úgy vágyta szinte remegve -, Hogy emberképmása e szívvel szeresse.
Bár hódolt Előtte a Föld és az Ég,  Dicsérte nagy műve: a Mindenség!
De Neki mindebbe nem telt öröme, Szeretetre vágyott isteni szíve.
Vágyott Ő olyan kicsinynek lenni,  Hogy az emberszívben tudjon megpihenni,
S mikor szívajtókon halkan kopogott, Mi csak kőből adtunk Néki templomot.
Ő szíveink meleg, szent szerelmét várta,  De mi be akartuk zárni a kőházba,
S amíg úgy gondoltuk, otthona lesz ebben, E világból csendben elvonult az Isten
Jöttek dögvészek, éhségek, háborúk,  Az egész nagyvilág jajszóvá alakult,
S míg Istent keresve kőtemplomba jártunk,  Kő-istenek között kőszívűvé váltunk.

---------------------------------------------

A vírus                                                                                                                                 

   Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó. Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harminc ezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.
Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek. Az elnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy ő is és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe jön De mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a határaikat. Bármely érintett országból érkező repülőjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén.
A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt kicsit tovább nézed a CNN nemzetközi műsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett a vírus Európába is. Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meghalsz. Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel az Egyesült Államok elnöke a következő bejelentést teszi: "A nemzet biztonságának érdekében minden repülőjárat Európába és Európából, valamint Ázsiába és Ázsiából törölve." Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri? Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe:
"Kapcsoljátok be a rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!"
Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két nő New York állam egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak. Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt... Megtalálták az ellenszert.
De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta. Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől. Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy ő is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy hazamehettek, akkor induljatok el. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet.
A fiad megrángatja a kabátod ujját: "Apu, az én nevemet kiabálja. " És mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat. - Egy pillanat! Álljon meg! - kiáltasz rá, mire azt válaszolják: - Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa. Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja: Köszönjük, uram.
A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert. Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon:
- Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot. Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját.
- M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle? És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik.
- Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz  Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz. Megdöbbenve válaszolsz:
- De-de. Ezt maga nem értheti! Ő az egyetlen fiam!
-Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van. - Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon?- Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná? Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:- Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük?
Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi: - Apa? Anya? Mi történik itt? Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki: - Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhető, érted? El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi:
- Apa? Anya? Apa? Miért, miért hagytok el? És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész. Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani:
ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?!
Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban?
"A FIAM ÉRTED HALT MEG !!                                                                                                                                                                                      SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT  ?                                                                                                                                                                               HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOS VAGY?"

Halld meg, Uram, hangomat!

 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” 

Máté evangéliuma 7:7-11

 Egy 33%-osat kérnék Sárbogárdig! Azt a szélső félbarnát, legyen kedves, és hozzá még tíz zsemlét. Két darab 7 W-os energiatakarékos izzót kérek. Hozna nekem ebből egy számmal kisebbet? Egy Hawaii pizzát kérek sonka nélkül, kukoricával, hozzá pedig 3 deci gyömbért. Március elsejére, az oldalerkély első sorába kérek két jegyet a József és a színes szélesvásznú álomkabátra. Egy kis időt kérek, még nem fejeztem be. Kérlek, figyelj rám, ez most nagyon fontos… És kérsz, kérsz, kérsz folyamatosan. 
Kérsz megfogható és megfoghatatlan dolgokat. Amint kinyitod a szemed és kezdetét veszi a reggel, úgy indul a kérések sorozata is életedben újra és újra. Persze nem mindenkinek jár ugyanaz a kérés. A boltostól valami ehetőt kérsz; a buszon előtted álló hölgytől csak egy kis helyet, hogy le tudj szállni; a főnöktől fizetésemelést; a társadtól figyelmet és szeretetet; és Istentől?
Sokszor csak kicsúszik a szádon szorult helyzetben egy Jajistenem, de mernél tőle bármit is komolyabban kérni, úgy, mint egy olyan személytől, aki nagyon közel áll hozzád? 
Ma Isten arra hív téged, hogy merj kérni tőle! Kulcsold össze a kezed, és mondd el neki őszintén, ami a szíveden van! Mondd el neki, hogy szükséged van a tanácsaira, arra, hogy vezesse a te életedet a neked szánt ösvényen; arra, hogy adjon erőt, és csinálja végig veled az előtted álló kemény időszakot. Kérj Tőle, kérd Őt bátran! Lehet, hogy éppen nem a jót kapod, mert Ő a legjobbat szánja neked. Hidd el, azt adja majd, amire igazán szükséged van, csak kérd bátran, Ő meghallgat!

--------------------------------------------------

Úgy küldelek el most benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ezért legyetek okosak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok! Máté 10, 16 - Egyszerű ford.

Meg fog Ő (Isten) fizetni kinek-kinek tettei szerint: azoknak, akik állhatatos jó cselekvéssel dicsőséget, megbecsülést és romolhatatlanságot keresnek: örök élettel, ellenben azoknak, akik versengeni szoktak, és nem az igazságnak engedelmeskednek, hanem belenyugosznak a hamisságba: haraggal és indulattal. Róma 2, 6-8 - Csia ford.

Evan Roberts egy szénbányában dolgozott, ivászatok és szitkozódások helyett bibliaolvasás, ébredésért imádkozott, látást kapott az Úrtól, az emberek a menny felé emeltetnek.

Hiszi hogy minden korábbi ébredésnél nagyobbnak lehetnek tanúi, teológiai főiskolán, gyülekezeti csoportban, a keresztényeknek meg kell alázniuk magukat és helyre kell állítaniuk az Istennel való kapcsolatukat hogy a Szent Szellem az Ő átformáló erejével tudjon rászállni a bűnösökre, rendhagyó istentiszteletek, szinte az összes jelenlévő elfogadta Jézus Urának és Megváltójának,

Az egész vidék megmozdult, pár hónap, 100 000 fogadták be Jézust az életükbe, a bűncselekmények teljesen megszűntek arrafelé, igeversek a bejáraton, a bányászok nyelve hirtelen megtisztult, még a lovak is meglepődtek, hatása máshová is kihatott.                           Igevers:Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették:              Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből! De ők nem hallgattak és nem figyeltek rám - így szól az Úr. Zakariás 1, 4 - Új ford.

És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy! Máté 14, 32-33 - Új ford.

------------------------------------------------

Watergate ügy egyik vádlottjának megtérése

a hatalom önmagában nem ér semmit, mindentől megfosztottak, elsőszámú közellenség, börtön, Isten rátette a kezét az életemre, bűnös ember vagyok, Ő megbocsátott, annyira hálás vagyok neki, mindent megteszek amire Isten elhív, börtönszolgálat, A hit amely mindnyájunk számára adatott, vissza az alapokhoz, egyedül az számít hogy jó kapcsolatunk legyen Jézus Krisztussal 

Igevers:Lám! Eljön egy óra, már el is jött, hogy szétszóródtok ki-ki a sajátjába és engem egyedül hagytok, de nem vagyok egyedül, mivelhogy az Atya velem van.  János 16, 32 - Vida ford.

Az én Atyám házában sok tartózkodóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek, mivelhogy elmegyek, hogy helyet készítsek nektek és ha elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. János 14, 2-3 - Vida for.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Zsoltárok 50, 20 - Károly ford.

Áldott az Isten és. Urunknak, a Felkent Jézusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és minden bátorításnak Istene, aki minket is minden szorongattatásunkban felbátorít, hogy ugyanazzal a bátorítással, amellyel minket bátorított Isten, mi is képesek legyünk bátorítani bármiféle szorongattatásban levőket. II. Korinthus 1, 3-4 - Csia ford.

 "Az Istennel való személyes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke"   Oswald Chambers                                                                                          

"Néha fontos dolgok maradnak ki, a sürgős dolgok miatt. És minden sürgőssé válik sokszor éppen az, ami Istentől talán elsodor minket -Pedig egyáltalán nem fontos." Cseri Kálmán    "Csak kétféle ember van: Az igazak, akik bűnö

snek tartják magukat, és a bűnösök, akik igaznak tartják magukat." Blaise Pascal                                                                                            

 "Ha sokkal komolyabb hívő életet élnének a keresztyének, akkor több megkötözött ember szabadulhatna meg, nem elég, hogy imádkozgatnunk, hanem állandóan az imádság lelkületében kell lennünk." Matyó Annamária                                                                        

 "Ahelyett, hogy bizonyos fölösleges és abszolút értelmetlen dolgokon rágódjak, csinálok valami hasznosat." (dolgozok)                                                                                                      

 "Amíg görcsösen ragaszkodunk valamihez, vagy valakihez, nem engedjük, hogy az ÚR munkálkodjon bennünk."                                                                                                            

  "Azokat, akik az égi haza örömét keresik, ne tartóztassa fel semmiféle akadály: Hiszen ha egyszer valaki, egy kitűzött cél felé tart, akkor e törekvéstől, az út nehézségei már nem tántoríthatják el. De csábító kellemességek se térítsenek el bennünket, hiszen igazán oktalan az a vándor, aki egyszerre elfelejti, hogy hová is készült, mihelyt útján egy szép virágos rétet megpillant."  Nagy Gergely (pápa)

A nyelv bűnei

A Talmudban van egy történet egy királyról, aki az egyik udvari bolondjának azt mondta, hogy hozza el neki a világ legjobb dolgát, a másiknak pedig azt az utasítást adta, hogy hozza el azt, ami a világon a legrosszabb. Az első udvari bolond kibontotta csomagját: egy nyelv volt benne. A másik udvari bolond kuncogva bontotta ki az ő csomagját. Az övében is nyelv volt.
------------------------------
Egy öregkorral foglalkozó orosz orvostudós, Gurianin, statisztikája szerint: mennél kevesebbet beszél valaki, annál tovább él. Konferenciák előadói tudják, hogy a folytatólagos beszéd testileg és szellemileg kimeríti az egyént. Gerontológiai statisztika szerint, aki sokat beszél, idejekorán megöregszik. Ezzel ellentétben a süketnémák, remeték, pásztorok és kolostorokba zárkózott hallgatag szerzetesek és apácák nagy része hosszú életéről ismeretes.
-----------------------------------

Nemcsak a hosszú életnek, hanem az örök életnek is alkotó eleme a nyelv szabályozása. Keresztyénségünket nyelvünk megfékezésével tudjuk legjobban megmutatni. Aki meg tudja zabolázni nyelvét, az legtöbb esetben a kívánságait is tudja kormányozni. - Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. (Jakab 3:2)
---------------------------------

Keresztyén hitünk egyik gyakorlati tanításában Jakab apostol a következőképpen inti a híveit: - Szeretett atyámfiai, értsétek meg ezt: Legyen minden ember gyors a hallásra, lassú a szólásra, késedelmes a haragra. (1:19) Néha évtizedek barátságát, kapcsolatát lerombolja valaki egy gondatlan megjegyzéssel. Egy esetleges későbbi bocsánatkérés már csak olyan, mint amikor az erdőtüzet az önkéntesek eloltják. Nem terjed tovább, de a pusztítás már megtörtént, és a kár beláthatatlan. A nyelv egy életnek a munkáját tönkreteheti. Évtizedeken át  dolgozhatunk egy gyülekezetben, és láthatjuk is a munkánk gyümölcsét, de ha nem tudjuk a nyelvünket, vagy másnak a nyelvét megfékezni, akkor lerombolhatjuk mindazt, amiért küzdöttünk éveken át.
-----------------------------------------------------

Pál szerint - nincs igaz ember egy sem. (Róm. 3:10) Mindnyájan vétkezünk. Az életünk tele van banánhéjjal, amin elcsúszunk. Az elcsúszásnak egy ismert formája a nyelv botladozásaiból ered, - Mert a száj a szív teljességéből szól. A jó ember az ő szívének jó kincseiből jókat hoz elő, és a gonosz ember az ő gonosz kincseiből gonosz dolgokat hoz elő. Tanítja Jézus, majd így folytatja: - De mondom néktek: Minden haszontalan beszédről, amelyet az emberek beszélnek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert beszédedből ítéltetel majd igaznak, és beszédedből ítéltetek bűnösnek. (Máté 12:34-37)
-------------------------------------------------------

Vannak akik azt gondolják, hogy mivel a nyelv kicsi, kicsi a szerepe is. Ezt az érvet két példával cáfolja meg Jakab apostol. A ló szájába tesszük az aránylag kis zabolát, tudván azt, hogy ha a ló száját uralmunk alatt tartjuk, akkor azt is meg tudjuk határozni, hogy milyen irányba menjen a ló. Ugyanígy a hajó, bármilyen hatalmas méretű, a kicsiny kormánnyal irányítani lehet. Az Egyház jelképe a hajó, és jelképesen látnunk kell, hogy az Egyházat az igehirdetés irányítja. A nyelv kicsi, de az egyén életének irányát meghatározhatja. Jakab apostol nem arra biztat bennünket, hogy remete módon, vagy süketnémaként hallgassunk, hanem arra tanít, hogy uralkodjunk nyelvünkön. Egy angol közmondás szerint jobb, ha valakinek a lába csúszik meg, mintsem a nyelve.
----------------------------------------------

Kanadában és Amerikában beláthatatlan erdők vannak. Minden esztendőben hallunk erdőtüzekről, amik heteken át  terjednek és égnek. Néha egy parányi láng indítja el a messze terjedő pusztítást. A hangsúly a méreteken van. Az erdő hatalmas, az erdőtüzet kezdő láng kicsi. Ehhez hasonlóan terjed néha egy-egy rosszindulatú megjegyzés. Ha valaki bottal meg akar ütni bennünket, akkor látjuk a támadót és talán félre is tudunk állni, de amikor valaki rágalmakkal támad meg bennünket, akkor sokszor tehetetlenek vagyunk a nyelv pusztításával szemben. Néha a nyelv olyan, mint a tűz: tisztátalan gondolatokat és érzelmeket közvetít, és feléget maga körül mindent.
------------------------------------------------

Jézus a beszédről ezt mondta: -  Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami a száján kijön, az teszi tisztátalanná az embert...

Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon megy be, a gyomorba jut, és onnan a félreeső helyre kerül? Ami ellenben a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert szívből származnak a gonosz indulatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúzások, káromlások. Ezek teszik csak tisztátalanná az embert Isten színe előtt...

            -Ha elkezdte - befejezi!

„Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig.”Filippi írt levél 1. rész 6.

Különösen a pár éve elkezdődött gazdasági válság óta nagyon sokszor látok elkezdett és befejezetlen házakat, palotákat. Építési telkeken az alap kiásva, lebetonozva – és nincs folytatás. Abbahagyott munkák, félig elkészült alkotások, amik aztán valami miatt csak úgy vannak.

Nos, Istennél ilyen nincs!

Ő, ha elkezd rajtad dolgozni – és te ezt megengeded Neki, akkor nem hagyja abba addig, amíg teljesen tökéletes munkát nem végez életeden.

Képes újjáteremteni. Amire Te már évtizedek óta képtelen vagy, Ő – rövid időn belül meg tudja tenni. Persze, csak akkor, ha nem kapkodod ki folyton a szerszámokat kezéből.

Képes arra, hogy önzésedből tökéletesen kigyógyítson, Tud neked megértő, együtt-érző és szerető szívet alkotni. Arra is képes, hogy megtanít felülemelkedni a bántások, a kicsinyesség fölé. Megtanít az elengedés művészetére.

És hát, ha Ő elkezdi – és Te nem akadályozod ebben –, addig nem fejezi be, amíg el nem készül Veled. Teljesen. Tökéletesen. 100 %-ban. Akkor majd önmaga elé állít, és örömmel tekint rád, mint egy maradéktalanul átadott életű, befejezett alkotására.

Ugye milyen szép? Add hát át ma neki félig kész életedet. Engedd, hogy véssen, kalapáljon, építsen és formáljon. Bízd Rá magad! Ő a legjobbat hozza ki belőled! Ne félj! Gyönyörű lesz a kezéből kikerült alkotás!

-------------------------------

A boldog ember

„Boldog ember az, aki nem jár a hitetlenek tanácsán, a bűnösök útjára nem áll és a csúfolódók székébe nem ül. Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége;
és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel.”(Zsoltár 1:1-2)

 Sokan, sokféleképpen keresik a boldogságot. Általában a pillanatnyi, gyorsan múló örömökben vélik megtalálni. Nagyon hamar azonban ráébrednek, hogy nem azt találták, amit kerestek. Az ilyen boldogságkereséseknek rendszerint csalódás, fájdalom, keserűség a vége. A többször ismétlődő kudarcok pedig idővel kedvetlenné, boldogtalanná, keserűvé teszik az ember életét.

A Biblia határozottan tanítja, hogy a boldogság egyedül Istentől származik. Ember csakis Isten segítségével az Ő útján járva válhat boldoggá. A boldogság ugyanis elsősorban nem érzés, hanem egy állapot, olyan, mint az egészség. Mivel a boldogság elsősorban nem érzés (jóllehet vannak érzelmi vetületei is), ezért a körülményektől független. A boldogság nem attól függ, hogy hol, milyen körülmények között vagyok, hanem attól, hogy kivel vagyok kapcsolatban. Amennyiben Istennel szoros kapcsolatom van, boldog leszek, függetlenül attól, hogy mondjuk éppen viharos az élet körülöttem.

A zsoltárszövegen keresztül azt értjük meg, hogy a boldogság Isten útjának keresésében van. Akinek szívét, lelkét, elméjét megtölti Isten igéjének tanítása olyannyira, hogy éjjel-nappal erről gondolkodik, az boldog ember. Az ilyen ember nem akar másként élni, csak úgy, ahogyan azt a Szentírásból megértette. Boldog ember az, aki Isten tanítását és törvényeit minden körülmények között igaznak, jónak és követendőnek tartja. Nem keres magának más utat, mint amit Isten ad elé. Nem keresi az emberi megoldásokat, hanem elfogadja és követi Isten tanítását. Azért boldog, mert azon az úton jár, amit Isten már előre megáldott.

A boldogtalan ember saját feje után megy, saját megoldásokat keres, és azokat akarja mindenáron véghezvinni. Keresi önmaga boldogságát, boldogulását saját maga fabrikálta eszközeivel, ahelyett, hogy elfogadná Isten megoldását saját maga helyzetére.

Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten tanítása, útja kemény, nehezen követhető. „Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? … Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (János 6:60, 66). Ezért inkább keresnek maguknak könnyebb utakat, módokat. Remélik, hogy így sokkal könnyebben, hamarabb, valamint kevesebb energiával fognak célba érni. Bagatellizálják Isten tanítását, s azt mondják: „Nem kell ezt olyan szigorúan venni.” „Ma már más idők járnak, mint akkor, amikor a Biblia íródott.” stb. Ettől a könnyített tanítástól várják a boldogulásukat. Bibliai terminológiával élve, ők azok, akik a széles utat választják a keskeny út helyett (lásd: Máté 7:13-14). A kísérletezés vége azonban mindig ugyanaz: kudarc. Az emberi megoldások nem hozzák, nem hozhatják meg a várva várt eredményt.

A zsoltáros határozottan tanítja, boldogok csak úgy lehetünk, ha Istenben találjuk meg legnagyobb örömünket, és egyedül az Úr által kijelölt úton haladunk. Nem érdemes mással kísérletezgetni, az eredmény biztosan kudarc lesz. Ellenben biztos a siker, ha Isten útján szorosan haladva éljük az életünket. Aki nagy távlatokban, hosszútávra tervezi az életét, annak biztosra kell mennie. Isten azt tanácsolja, hogy válasszuk őt, az ő útját, s boldogok leszünk.

Bizonyságok fellege

„A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van!”

Zsidókhoz írt levél 12:1

Tavaly nyáron kipróbáltam magam egy kalandparkban. Kivártam a hosszú sort, megvettem a jegyet, beöltöztem és egy rövid oktatás után nekivágtam a pályának. Ami ezután történt valóban kalandos volt. A lentről egyszerűnek tűnő pályák közelről már nem voltak annyira vonzóak. Imbolygó, himbálódzó rudak, deszkák, és kötelek… és mindez jó pár méterrel magasan a fák között. A másfél órányi közdelem során néhányszor legszívesebben lemásztam volna. Végül mégis végigmentem a pályán, és fáradtan, izzadtan, de jóleső érzéssel nyugtáztam: megcsináltam.

Persze vannak az életben sokkal nagyobb kihívások, de ami bennünk játszódik a küzdelmek során nagyon hasonló. Engem két dolog motivált a pályán: az egyik, hogy ha már egyszer itt vagyok, végigcsinálom; a másik pedig az, hogy nem lehetetlen végigmenni, hiszen előttem annyi embernek sikerült már.

A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete felsorol jó néhány embert, akiknek sikerült végigmenni a pályán. Sokszor hithősöknek nevezzük őket, pedig sokkal inkább kitartó, hívő, egyszerű emberek voltak, akik látták a végcélt, bíztak Isten ígéreteiben. Kortársaik, környezetük és sokszor még a családjuk sem értették meg őket. A külső nehézségek ellenére mégis mentek, ahová Isten hívta-küldte őket. Hinni Istenben nem az evolúcíó tagadása, vagy más istenek elvetése. A hit példái arról tanúskodnak, hogy merték teljesen rábízni magukat Istenre minden dologban. Tisztelettudóan engedelmeskedtek. Nem láttak mindent előre, mégis hitték, hogy valóság az, amiről Isten beszél.

Életünk küzdelmeiben, ha győzni akarunk, két fontos dolgot kell megtennünk a mai Igénk szerint. Az első: vessünk el magunktól mindent, ami akadályoz a futásban. Tegyük le terheinket, nyomasztó bűneinket, tisztítsuk meg lelkünket, hogy szabadok lehessünk Isten lelke által. A második: tartsuk szemünket a célon. Krisztus már ott van, és vár ránk. Végigjárta utunkat, és azt mondja: „gyere, már nincs messze a cél!”

--------------------------------------

            Elsők és utolsók

„És ímé vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.” (Lukács ev- 13. fejezet 30. vers)

Az elbizakodottság gondolata örök kísértés Isten mindenkori népe számára. Hiszen könnyebb bűneinket takargatni, magyarázni, mintsem megbánni és elhagyni.

Így volt ezzel Izrael népe, mikor az Örökkévaló megtérésre, életük megjobbítására hívta őket küldöttei, a próféták által. Ők kiváltságnak tartották kiválasztottságukat, és hamis biztonság illúziójával áltatták magukat: „Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!” (Jer.7.4) Ez nem pusztulhat el és mi sem, aztán jött a babiloni fogság…

Jézus korában a farizeusok szintén úgy gondolták; a származás, hogy ők Isten kiválasztott népe, és a törvény megtartása duplán biztosítja számukra az örök életet.

És hány, és hány keresztény gondolkodik ma is így, engem megkereszteltek, imádkozom Jézushoz, olvasom a Bibliát, templomba járok, alamizsnát osztogatok, így nekem jár az üdvösség. Jézus fenti szavai ebből az önigazultságból ráznak fel.

Bizony kemény lecke a valódi megtérés útja. Pál végigjárta ezt az utat. Azt gondolta, törzsi hovatartozása, iskolai képzettsége, vakbuzgósága előnyt jelent az Isten országába való eljutáshoz.

Aztán rájött, hogy ez nem így van. „melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil.3:7)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef.2:8-9)

Így ő, aki elsőnek, aki valaminek hitte magát, rájött, hogy utolsó, hogy semmi, Krisztus kegyelme nélkül. Így mindenkinek elmondta:

„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én.” (1Tim.1:15)

Ma reggel gyere és elsőként álljunk Jézus elé beismerve utolsó semmi voltunkat.