Szikszai Béni verse:              

VALAKI VÁR

 Egyre gyakrabban szorítja

szívemet a kérdés:

Meddig mehetek még?

Mögöttem tízesekkel mérem az időt,

előttem csak évekre futja már.

Minden eszközzel küzdök a máért,

s szorítva fut a holnap felém.

Az idő késő délutánra jár,

és valahol valaki vár.

Kitárja éltem másik kapuját,

Ahogy az elsőn magam léptem át,

itt is magamra maradok.

De Valaki vár,

s értem átszegzett karja  átölel .

--------------------------------------------

                        Jézus jön vissza értünk

I: Jézus jön vissza értünk,
    Jézus a Vőlegényünk,
    Ő a fényes Hajnalcsillag
    ezen a sötét éjszakán.

    II.. Hófehér ruhát adjon,
    Kenete elárasszon,
    és, ha jön, tudom, téged is majd
    éberen talál! :

III.. Ó, jöjj, Urunk, jöjj,
néped már várja a szabadulást!
Ó, jöjj, Urunk jöjj,
Maranatha!

IV.. Jézus jön vissza értünk,
Jézus a Vőlegényünk,
Ő a fényes Hajnalcsillag
ezen a sötét éjszakán.

V.. Hófehér ruhát adjon,
Kenete elárasszon,
és, ha jön, tudom, téged is majd
éberen talál!
És, ha jön, tudom, téged is majd
éberen talál!
És, ha jön, tudom, téged is majd
készen talál

Hátha még ma!

Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.

Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,

Hirdetik a Mindenségben:  Jézusom... Te visszajössz!

Ezredévek tűnnek, mennek,  szárnyain a Végtelennek.

S mit hoz egy új ezred év?  Ám minek ily messze nézni?

Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!

Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.

S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...

Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!

Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,

míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,

minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!

Haluszka M. Rózsa  (Hozsannázó napok, I. 126)

------------------------------------------

Hátha még ma!

Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.

Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,

Hirdetik a Mindenségben:  Jézusom... Te visszajössz!

Ezredévek tűnnek, mennek,  szárnyain a Végtelennek.

S mit hoz egy új ezred év?  Ám minek ily messze nézni?

Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!

Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.

S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...

Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!

Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,

míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,

minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!

Haluszka M. Rózsa  (Hozsannázó napok, I. 126)

 Akkor             

Feltűnik majd az Ő jele  és sírni fog a föld bele.

A hívő, mert örül a lelke,  a hitetlen, mert nem szerette.

A lagymatag, a lágymeleg,  ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!

S Ő, a számadásra jött ítélő,  méri a lelket, hogy mit érő?

A tiedet, az enyémet, mindet,  keres benne szent, égi kincset.

Akkor… kitárod lelked álmát és lengeted győzelmi pálmád.

Akkor … szomorún mondod: nincsen,  sose kerestem égi kincsem.

Akkor gyáván, rettenve kéred: Uram, szeretni foglak Téged.

Akkor … késő. -  Ma nem! Sietve bízd csak magad égi kezekre.

S ha feltűnik jele az égen,  lelked áldassék seregében.

   Kárász Izabella

-----------------------------------

A tíz szűz példázata

Sok hosszú asztal megterítve állt. Kész volt az étel, csillogott a bor.                 Mint aranyrojtos lakodalmi zászló  piroslott vígan az alkonybíbor.

Lámpást gyújtott tíz koszorúsleány. Lesték az utat, figyelték a neszt.

De egyre késett a várt vőlegény,  és álmosan leült a lomha est.

Nőtt a sötétség, hűlt a levegő, és elszunnyadt a tíz leány.

Mélyült az éj és sűrűbb lett a csönd. Kihunyt a láng kiégett olaján.

Éjfélre járt már, mikor az úton felzsivajgott a mennyegzői zaj.

Szemét dörzsölte a tíz riadt leánys jaj, ötnél volt csak tartalék olaj.

Öt meggyújtotta s vitte boldoganA vígasságba rezgő mécsesét.

Öt kint maradt. Dühöngött, jajgatott,és elnyelte a vádoló setét...

Gyászjelentés van az asztalomon.A keretéből most kilép

amint a ráírt nevet olvasomez az ősrégi bibliai kép.

Tízen lehettünk, vagy tán többen is, mécsvivő lányok, Krisztus hívei.

Leszállt az este. Őszül a hajunk.Elfutnak földi létünk évei.

Közülünk egynek az ajtó kinyílt. Ő égő méccsel állt a küszöbön,

Kézen vezette be a Vőlegény.  Bent ráomolt a boldogság-özön.

Mi itt vagyunk még, árva többiek.Most fejlehajtva vizsgáljuk magunk.

Vajon ki lesz majd a következő? S – Úristen! – lesz-e elég olajunk?

Dömötör Ilona  (Angyal szeretnék lenni c.kötetből,110. old)

-------------------------------------------------

 Fogd a kezem

A ködön át,
az éjen át
a mélyen át,
a lápon át
keresi lelkem otthonát.
Én megállanék,
leomlanék
és botlanék
és hullanék,
és minden veszve volna rég.
De óv a kéz,
és tart a kéz,
és áld a kéz,
a drága kéz.
Elveszni lenne így nehéz.
Csüggedni mért?
Remegni mért?
Aggódni mért?
Kérdezni mért?
Ki vele járt, mind célhoz ért.
Magamba' nem,
erőmbe' nem,
imámba' sem,
hitembe' sem,
de Benne bízom teljesen.
Itt a kezem!
Fogd a kezem:
árva kezem,
gyenge kezem!
Tudom, hogy így megérkezem!

---------------------------

      A kereszt nagysága !

--- Ef. 3: 17 - 19.- vers alapján.--

Kereszt nagyságát a hit szemével

Uram, így tudhatom meglátni csak.

Más módokon se szív, se ész nem ér fel,

mert láthatatlan titkod látni - vak.

Milyen széles lehet Krisztus keresztje ?

Oly széles tán, mint két kitárt keze,

de áradó szerelme átölelte

már elveszett világunkat vele.

S e mérhetetlen égi szeretetben

minden faj és minden nép benne van.

De nékem az lett legcsodásabb ebben,

hogy én is benne tudhatom magam!

Milyen lehet kereszted hosszúsága ?

Magam mértékével nem mérhetem ,

de hű kegyelmed, mely belőle árad,

olyan hosszú, mint a történelem.

Óh, mennyi embert ért utol a fénye

s mennyit fog még, míg lesz történelem!

De én leginkább ezt zengem dicsérve:

Utolér engem is kegyelmesen!

És mélysége e fának hová ér le?

--Ki mélyre ásta, mit sem ér vele.--

De nincs a bűnnek oly iszonyú mélye,

hová ne hatna el szeretete!

Milyen mélyre hajolt le nagy irgalma,

hogy megkeresse mind, ki elveszett,

és feltámasszon engem is, ki halva

hurcoltam addig hűtlen éltemet!

Milyen magas végül Uram, kereszted?

Túlnőtt a kozmoszon, egek egén,

és megnyitotta számomra a mennyet,

mely boldogító hitben már enyém!

Ezért kereszted nékem nem boldogság.

erő s öröm, mely érdememben” van.

Ím ezzel most is megérkeztem hozzá,

s dicsérni érte nincs több szavam.

De van imádásodra hajló térdem...,

Szívem véges, szerelmed végtelen:

a teljességet sejtem csak, nem értem,

de ott a mennybe” majd megérthetem!

MI  LENNE  MOST  VELEM  ?

Vajon  mi lenne most velem.

Ha nem találtam volna rád ?

Úgy hurcolnám keservesen

A rám szakadt nehéz igát.

Oly koldusan, amint vagyok,

Vonszolnám sok fáradt napom.

Hisz utamon mi fény ragyog :

Oh Mesterem ! Tőled kapom !

Elnézem itt magam körül,

Mint lót  - fut a  bohó tömeg…..

Hiába ujjong és örül :

Boldogságom nem érti meg.     

Látok nagy, gazdag esküvőt,

Ragyogás, pompa , kacagás !

De vajon  boldog, szép jövőt

Varázsol – e az ily varázs ?

Látok pompás keresztelőt.

Mindenki boldog, meghatott,

De kincsüket, haj! A szülők  

Nem néked ajánlják fel ott !

S ha rombadől az épület

S a gyászmenet búsan halad :

Tenélküled ! Tenélküled!

Oh, rettenetes gondolat !

Futó lidércek itt alant,

Örök, vak éj, mely ott fogad !...

Oh hol talál hymnust a lant,.

Elzengni boldogságomat ?

Nincs hymnusom rá, nincs dalom,

Csak könnyemet törölgetem,

És meghatottan mormolom

Neved betűit, Mesterem !

                                                  Vigh  János

KEGYELEM TÁBOR
Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az ÚR név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére. Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák fiával együtt. Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek. 2Móz 35,30-35.
-----------------------------------

                                            

Ne Ézsaiás próféta könyve 43. rész 1-3/a., vers és János evangéliuma 3. rész 16. vers

Az Úr üzenetét így írja le Ézsaiás próféta:

            „… most így szól a te teremtőd, Jákób, félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy!

            Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,

            és ha folyókon, azok nem sodornak el.

Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg,

            a láng nem éget meg téged.

            Mert én, az Úr, vagyok a te Istened,

Izrael Szentje, a te Szabadítód!”

János evangéliumában pedig, Krisztusra mutatva, így teljesíti ki az üzenet:

            „Mert úgy szerette Isten a világot,

            hogy egyszülött Fiát adta érte,

hogy aki hisz Őbenne,

el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

--------------------------------

A hernyó esélye, amikor át akar kelni az úttesten

Zsolt. 72: 18.; 118:23.; Róm. 5:5.

Nincs semmi esélye. Előtte hatméternyi aszfalt.

Húsz személygépkocsi, öt teherautó,

egy nyergesvontató és két lovas kocsi

jön percenként.

A hernyó nem tud a járművekről.

Nem tudja, milyen széles a műút.

Nem tud gyalogosokról,

kerékpárosokról és motorosokról.

Csak azt érzi, hogy

a túloldalon valami zöldell.

Gyönyörű, friss, valószínűleg ehető fű.

A vágya űzi… Át kellene leni az úttesten.

Nincs esélye. Hat méter aszfalt áll előtte.

Elindul. Kúszik

lábatlan lábain.

Percenként huszonhét jármű jön.

Elindul, lassan, sietség nélkül.

Húsz személygépkocsi, öt teherautó,

Egy nyergesvontató és két lovas kocsi…

Elindul. Megy, kúszik, halad

És megérkezik!

R.O .Wiener nyomán

-------------------------------------

 Szikszai Béni verse:              

VALAKI VÁR

 Egyre gyakrabban szorítja

szívemet a kérdés:

Meddig mehetek még?

Mögöttem tízesekkel mérem az időt,

előttem csak évekre futja már.

Minden eszközzel küzdök a máért,

s szorítva fut a holnap felém.

Az idő késő délutánra jár,

és valahol valaki vár.

Kitárja éltem másik kapuját,

Ahogy az elsőn magam léptem át,

itt is magamra maradok.

De Valaki vár,

s értem átszegzett karja  átölel .

---------------------------------------

ÜNNEPI SÓHAJ         

Félős szeműnek nyújtani,

falhoz szorultnak juttatni,                                          

pénzhez gyávulónak adni

darabokban és egészben

Jézust bátran és merészen!

Hidegen önzőt kérlelve,

céltalan fut rót terhelve

csillogva és tűzzel telve,

hogy átjusson a Karácsony

a mammonból fonott rácson!

Angyali puha pillanat

a célként benned megmarad,

mint bilincs törik a harag.

A munka többé nem robot,

Történelem írja éveinket,szívünk jelzi a másodperceket, időben rekesztve emberlétünk csak így tud várni.

Az emlékezet szentelt útja már kétezer éve néz vissza, és lát előre-- hitben.  Várni, tanul, mert mindennek végén nincs semmi és senki más,csak ISTEN!                                                            

                       

 Mondjátok el másoknak! 

Isten minden tehertől megszabadított! 

Isten minden új napra új erőt adott

Isten hatalmas csodálatos, nagy!

Isten véghezviszi, amire te képtelen vagy!

---------------------------------

                                                                                                                                                              Csak egy jármű indul.                                                   A mentőkötél : az  igazság       

A hajó neve : Evangélium.                                            A lobogó : Jézus vére

A kiinduló állomás : a világ városa                               A szél : a Szent Szellem

A végállomás : Isten városa                                           Az ellátás : a kegyelem

Az indulás ideje : ma                                                     A horgony : a reménység 

Útiköltség : ingyenes                                               

A kapitány : Jézus Krisztus                        Az utasok mindazt , amire útközben szükségük van,

Az őrség : az apostolok                                ingyen kapják. A jármű még sohasem szenvedett              

Az utazás tengere : az idő                             hajótörést. A hajó viharban és szálcsendben egya-.       

Utasok : megváltott bűnösök                         ránt indul.  Ha még nem biztosítottál magadnak      

A világítótorony : Isten  Igéje                         helyet, igyekezzél mielőbb megtenni, mielőtt az       

Az iránytű : hit és szeretet                               utolsó indulásra megszólal a harang.

----------------------------------------------------

AZ IGAZI TELJESÍTMÉNY .
1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Zsid 12,1-3.

---

TÉPD KI AZT A GYOMOT!
Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. 2Móz 17,8-13.

---

: TARTSD FELEMELVE KEZEIDET!
Jézus mondja: "Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek."
"Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen."
"Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást." Jn 15,8-17.

ISTEN GONDOSKODIK ,- 1Jn 3,1-3.
1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3 Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.

---

A világosság mindent betölt.
Egy királynak két fia volt. Érezte élete végét közeledni. Elhatározta, hogy a királyságot valamelyik fiának adja. Próbára tette őket. - Kaptok öt-öt ezüstöt fejenként. Töltsétek meg a palota legnagyobb termét azzal, amivel akarjátok. Lényeg az, hogy az utolsó zug is tele legyen. Az első királyfi észrevette, hogy a szolgák cukornádat vágnak. A napi munkájuk utolsó szálát is bevitték a terembe. Dugig megtelt minden zug. - Látod, atyám, szorgalmas voltam. Ennél jobban nem lehet megtölteni a termet. Add nekem a királyságot. - Várjál, még nincs este – mondta az apja. Kihordatta a cukornádat a teremből, kitakarították és kiszellőztették. A kis herceg meggyújtott egy hatalmas gyertyát, elhelyezte a terem közepébe, és a fénye betöltötte az utolsó zugot is. - Tied a királyság, fiam – szólt az apja. Nem adtál ki egy ezüstöt sem, mégis neked sikerült jobban a feladat megoldása. “Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a tartóba teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.” (Mt. 5:14-16)

---

• Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.
• Adja nektek a türelem és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek.
• Így egy szívvel, egy szájjal magasztalhatjátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját.
• Fogadjátok el, tehát egymást, amint Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére.
• Azt mondom ugyanis: Krisztus (Jézus) vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az Atyáknak tett ígéreteket.
• A pogányok viszont irgalmassága miatt magasztalják az Istent, amint írva van:
"Azért áldalak a népek közepett,
És énekelem, Uram, a nevedet."
• Aztán meg így szól: "Örvendjetek népével együtt, ti pogányok."
• Majd ismét:
"Dicsérjétek az Urat minden népe,
Minden nemzetek dicsérjétek."
• Izaiás meg azt mondja:
"Sarja támad Jesszének,
Ki a népek uralkodójává emelkedik,
Benne bíznak a pogány nemzetek."
• Töltsön el titeket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben.

---

Lk 15,8
Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van, és egy drahmát elveszt, nem gyújt-e menten mécsest, és nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit, szomszédasszonyait, s így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett drahmát! Mondom nektek, így örvendeznek az Isten angyalai is egyetlen megtérő bűnösön


NYITOTT KEZEKKEL ApCsel 1,1-11.
Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."

---

A BIZONYSÁGTÉTEL EREJE 1Kir 17,8-16.
Ekkor így szólt Illéshez az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által.

„Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levõ dolgot… Mert bizony egybegyûltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,… És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyûltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” (Ap.Csel.4,24,27,31)
Olvasandó Ap.Csel.4,23-31
A tegnap Szentháromság Vasárnapját ünnepeltük. Milyen csodálatos vezetése Istennek, hogy a mára kijelölt igeszakaszban az apostoloknak éppen ezt a vallomását, imádságát olvashatjuk, melyből kiderül, hogy ők értették ezt az egységet, az Egy Isten megjelenésének hármasságát.
Az Atya a teremtő, aki alkotott mindent. Amint a Jelenések könyvében olvassuk egyik lábával a földön, a másik lábával a tengeren áll. A világ teremtése óta szeret bennünket és gondoskodik rólunk.
Szent vagy örökké, Atya Úr Isten
A magas mennyekben,
Ki teremtettél és megtartottál
E nyomorult testben.
A Szent Fiú, Jézus, az engedelmes Gyermek. Az Atya küldötte, akit felkent, akivel az történt, amit az Atya keze és tanácsa eleve elvégzett, akinek fő feladata volt, hogy általa megismerjük az Atyát, aki az Atya szeretetét hozta.
Szent a mi Urunk, Úr Jézus Krisztus
Kit értünk bocsátál
Kivel megváltál, hogy testünk miatt
Lelkünk el ne vesszen.
Szentlélek Isten , aki által Jézus az első lesz életünkben. Ő vezet gondolatainkban, tanácsol, bátorít, bölcsességet ad, bűnvallásra késztett.
Általa egy új közösségbe tartozunk és összetartozunk.
Nem hagyja híveit bú-bajban sohasem
A rossztól óvja meg, Itt s túl az életen.
Bárcsak ilyennek látnánk mi is Istenünket, bárcsak tudnánk mi is igy imádkozni, bárcsak rólunk is elmondhatnák: a hívők sokaságának szíve-lelke egy vala.
Az Atyát és Fiút és a Szentlelket áldom
A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három,
Aki úgy szól ma is, ahogy régente szólt,
Nem változik, az Ő, és az lesz, aki volt.
Imádkozzunk, hogy Isten Lelke által cselekedje velünk is, hogy az Ő beszédét bátorsággal szóljuk, legalább olyan bátorsággal, mint, ahogy a világ beszédét forgatjuk.  Ámen.

------------------------

           
„És szemeiket reá vetvén a tanácsban űlők mindnyájan, olyannak láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját.” (ApCsel 6, 15)
Olvasni: Apcsel 6, 8-15
István nagy csodákat és jeleket tett a nép körében Jézus Krisztus neve által. Munkája áldást jelentett és a gyülekezet, a nép felfigyelt rá. Elsősorban azok figyeltek fel rá, akik közé ő maga is tartozott: a hellenista zsidóság tagjai. A hellenista zsidóságot azok a diaszpórabeli zsidók alkották, akik újra letelepedtek Jeruzsálembe, gyakran saját zsinagóga-gyülekezetet alapítottak a honfitársi együvé tartozás alapján. Ezek az emberek vitatkoztak Istvánnal. Viszont ők elsősorban nem az igazság ismeretére akartak eljutni, hanem saját igazukat akarták érvényesíteni. Akik nem tudnak ész érvekkel győzni, azok győzni akarnak a hamisság fegyvereivel. István ellen „eljárást” indítottak, a nagytanács elé hurcolták. Hamis tanúkat állítottak ellene. A történet hasonlít Jézusnak a nagytanács előtti vádoltatásához. Két vádpont merült fel István ellen: káromolta Mózest és Istent, és a szent hely, azaz a templom ellen beszélt. Ezekkel a vádakkal utaltak arra, hogy Jézus is bírálta a törvény és a templomi kultusz korabeli gyakorlatait, és István, mint Jézus szolgája ugyanazokat a tanításokat adja tovább a gyülekezetnek. A vád súlyos, hiszen a zsidóság tanításának alappilléreit támadta meg. Aki Isten nevét káromolja, arra halálbüntetés várt.
A kihallgatás során a nagytanács tagjai figyelték Istvánt, szokás volt ez a kihallgatások során. Kérdezés közben leginkább a vádlott arcát nézték, mert úgy tartották, hogy Isten jelt ad nekik a vádlott arcán. Isten valóban jelt adott nekik, mert arca ragyogott, mint egy angyalnak az arca. Isten Lelke felragyogott rajta. A vádlottak padján lévő hűséges szolgának Isten a védője.
Elhiszed-e magadról, hogy Isten a megpróbáltatások idején is Istened akar maradni, és a te védelmeződ, őriződ akar lenni?
---------------------------

„Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat meg ne szóljuk.” Ap.Csel. (4, 20)
Nem sokkal korábban hangzott el  a Szentlélekkel beteljesedett Péter apostol pünkösdi prédikációja, amelynek háromezer megtért ember volt az eredménye. Kevéssel utána arról olvasunk, hogy Péter és János, az imádság órájára menve, egy születésétől fogva sánta embert gyógyítanak meg. Jótett helyébe jót várj – tartja a közmondás. Sajnos nem ez történik. Az apostolok nem mindennapi dolgot cselekszenek, hiszen ez a szerencsétlen ember már negyvenedik életévét tapodja. Hosszú ideje éli nyomorúságos életét, és most hirtelen, egy csapásra megváltozik minden az életében. Azt várná el az ember ezek után, hogy Pétert és Jánost mindenki a tenyerén fogja hordozni. Lesznek ugyan, akik álmélkodnak a történteken, de azok, akik a leginkább kellett volna, hogy lelkesedjenek az eset kapcsán – a vallási vezetők-, a leghevesebb ellenállást tanúsítják irántuk, börtönbe csukva őket. Meg akarják tiltani nekik, hogy a Jézus nevében szóljanak és cselekedjenek. Hála és köszönet helyett börtön és tilalom jut nekik osztályrészül.
Ma sem várhatunk a jótett helyébe jót. Ha valakivel szemben kedvességet tanúsítsz, szeretnéd ugyanazt visszakapni. –Nem várok érte semmit, de legalább annyit, hogy megköszönje – mondjuk sokszor. Pedig a hívő ember, aki a Jézus nevében tesz valamit, nem gondol a köszönetre, mert tudja, hogy egész életében sem tudja meghálálni azt, amit az Úr tett érte. Egyébként is Jézus volt az, aki cselekedett általa, ezért neki jár egyedül köszönet és hála.
Ez derül ki az apostolok szép és lelket gyönyörködtető bizonyságtételéből is. Nem tehetjük, nem vagyunk képesek rá, hogy elhallgassuk, amit láttunk és hallottunk Jézustól. Még ha akarnánk, akkor sem tudnánk ezt megtenni – mondják ezek az emberek. Ezeknek a szavaknak az igazi értelme csak azok előtt világos, akik már tudják, mit jelent Szentlélekkel betelve élni. Olyasvalami ez, mint amiről Jeremiás próféta beszél: „Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna a szívemben, az én csontjaimba rekesztve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem” (Jer. 20, 9).
Ámde a beszéd kényszerűsége nem minden esetben kötelező. „Sok hallani és látni valót lehet, – sőt kell elhallgatni, ha a békesség megváltásáról van szó”- mondja az egyik helyen Kálvin. Sok baj kerülhető el, ha az ember nem tesz mindent szóvá, vagy nem menetrendszerűen reagál le mindent. Megmarad a békesség a családban, a barátság nem sérül, nem lesznek nehezen gyógyuló lelki sebek, és így tovább.
Két dologra figyelj ezután: Tégy bizonyságot Jézusról ahányszor alkalmad adódik, és a békesség megőrzése érdekében tanulj meg néha hallgatni. Kérd a Szentlelket, aki bátorságot és bölcsességet ad mindkettőhöz! Ámen.
-----------------------------

            “…és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annak okáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.” (Ap.Csel. 5,40-42)
A verés egyfajta pedagógia, az elrettentés a cél, hogy olyasmire vegyék rá a megvertet, amit nem akar tenni, vagy, hogy ne tegye, amit tenni szokott. Mai modern világunkban nem legális ez a fenyítés mód, s lehet, hogy az erkölcsi romlás, s dekadencia valahol ennek is köszönhető, neveletlenek lettek, akik szülök és nevelők. De persze ez csak kitérő és semmi köze a fenti igéhez, mert a hitvallás az, ami hiányzik, az ige ugyanis arról beszél, hogy az erőszak nem igazán jó megoldás, de a bizonyságtétel az.
Az apostolokat elfogják és bezárják, aztán megtiltják, hogy Jézus nevében prédikáljanak, s mielőtt elengednék jól meg is verik őket nyomaték gyanánt. Az ember azt várná, hogy hazamennek lógó orral, nyalogatják a sebeiket s felhagynak az evangélium hirdetésével. Vagy ha emlékszünk arra, amit Péter mondott legelső kihallgatása után, „Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” – akkor jó, esetleg elmennek máshová és ott hirdetik tovább az igét. De ezek nem, kapnak egy verést s örülnek neki. Ezeket jól elagyabugyálják s még ők hálásak. Hálásak, mert Krisztusért viselnek el megpróbáltatást és terheket. Egyrészt ismét beigazolódott, hogy Jézus igazat beszélt, hisz előre megmondta, hogy ilyen dolgok fognak bekövetkezni, másrészt büszkék, hogy méltókká lettek arra, hogy Jézus Krisztus nyomában járjanak, hisz őt is megverték, sőt megölték miattuk. A hagyomány szerint a tanítványok közül egy kivételével mind mártírhalált haltak Krisztusért, viszonzásul, de nincs gáz örök életet adhat az Úr Jézus!
Jézus érted is meghalt! Te mit vállalnál be, mit viselnél el, mit tennél meg érte? Vállalod, hogy néha időt szánj rá? Vállalod, hogy talán lenéznek, megvetnek hited miatt? Talán börtönt és verést is vállalnál? Könnyű jóllakottan az éhségről fecsegni, de tudod, hogy vannak a világban ma is olyan helyek, ahol az embert, csak azért mert keresztyén lefejezhetik? Ha ott élnél, akkor is bevállalnád Krisztust? Ne válaszolj, csak gondolkozz el rajta, mit tett Ő, mit tettek az apostolok és mit teszel te…
A tanítványok, nem szűntek meg továbbra sem tanítani…, templomban, házanként, mindenhol Jézus Krisztusról tettek bizonyságot. A Szentlélekkel átitatott ember ilyen. Legyetek ti is ilyenek! Ámen.

Igéret számodra!

„Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” János ,- 12. rész 25-26. vers

Micsoda ígéret ez a mai reggelen számodra! Ha Jézusnak adod életedet, ha szolgálatába állsz, akkor megígéri, hogy vele leszel egy örökkévalóságon át. S nemcsak vele leszel, hanem az Atya különleges szeretetével átölel, megbecsül. Mit adhat ennél többet ez a világ? Aki csak önmagával foglalkozik, önmagát szereti, önző módon csak magára gondol, az elveszíti örök életét. De aki háttérbe tudja tenni érdekeit, aki önzetlenül, a másikra figyel, aki számára a másik üdvössége élet-halál kérdés, az örök életet nyer. Nem fantasztikus ígéret ez?

Még egy gondolat. Jézus fenti szavait a földbe vetett gabonamaggal kapcsolatban olvasod. Ha a magot elvetik, elhal a földben azért, hogy új növény sarjadjon a helyén. Jézus azt szerette volna ezzel a mondatával megértetni velünk, ha önző módon csak magunknak élünk – lásd a végén – A folyó és a csepp című verset – meghalunk az örök élet számára. Azonban, ha engedjünk, hogy a világ számára meghaljunk, ahogy a földbe vetett gabonamag, akkor az örök életre támadunk fel, ahogy a kis mag is kihajt tavasszal. Az, hogy valaki meggyűlöli a maga testét, úgy is fordítható, hogy kevésbé szereti.

Nevezd el a mai napot az „Önzetlenség napjának!” Légy figyelmes és próbálj legalább három olyan dolgot tenni a nap folyamán, amikor önző éned háttérbe szorításával valakinek az áldására tudsz lenni. Sok erőt és igazi győzelmet kívánok neked!

-----------------------------------------

A folyó és a csepp

Az esőcsepp ráhullt a kőre.

Néhány lépésnyire tőle

Egy folyó szelte át a réteket.

„Folyjál bele a közösségbe csepp!” –

Hívogatja őt a folyószomszéd.

Erődet és képességedet

a közös ügynek szentelhetnéd!”

„Nem! Szólt a csepp. Nem akarok!

Inkább itt külön maradok!

Magamnak akarok élni csak.

Magamnak örülni, más semminek.

Bámulni, ahogy versenyt csillognak

Bennem a szivárványszínek.

Itt maradok inkább a parton.

Tehetségem magamnak tartom.”

A folyó hömpölyög tovább a réteken.

Hatalmasan és szélesen.

Hajót hordoz, földet termékenyít,

Csatornát tölt, turbinát lendít.

Örökké erős, sohasem fáradt.

De hol van a csepp?

RÉGEN KISZÁRADT!

-------------------------------------------------------------

Arab forrás nyomán

Minden nap .

Az Ember elment a Bölcshöz:

- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!

- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.

- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantam az ékszerészhez, de közben telepakoltam a zsebeimet a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogyan sziporkázik:

- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.

Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?

- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen láttad, mi rejlik bennük