ISTEN VEZETÉSE ,- Zsolt 34,1-11

Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
Féljétek az URat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.

.
 FONTOSSÁGI SORREND ,- Mt 6,12-15.

„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."

----------------------------------------------------.
MEGBOCSÁTÁS,- Mt 7,24-27.  

Lk 10,38-42,- 38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba Jézus, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. 40 Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" 41 Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle." Lk 10,38-42.

Jézus példázata: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult."

---------------------------------------------
MÉLY GYÖKEREK,- Zsolt 105,1-5.  

Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!
Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,

  VAKÁCIÓ.

 Június van, végre vége, lazíthatunk, pihenünk,

tankönyv, füzet félretéve, vakáció, mehetünk!

 Alhatunk már jó sokáig, nem ébreszt a telefon,

nem halljuk a csengő hangját iskolában monoton!

 Miénk lehet kék ég alatt a zöld pázsit, hegyvidék,

úszunk tóban vagy folyóban, s feltárul a szakadék!

 Az a baj, hogy gyorsan múlik majd a nyár, mint rég a tél,

nagyon várjuk, de ha itt van, tovatűnik, mint a szél… 2010. június 7.  Guti Tünde

HA NEM TESZEK SEMMIT SEM...  

Most nem sietek,  most nem rohanok,

most nem tervezek, most nem akarok,

most nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom, most elpihenek

békén, szabadon, mint gyenge gyermek,

és nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölet a fény, és ölel a csend,

és árad belém, és újjáteremt,

míg nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem, másoknak terem,

érik csendesen  erő, győzelem...

ha nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

                  Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------

JÉZUSSAL AZ ÚTON.

 Most megvallom, hogy az Úrral járok, eldöntöttem, csak szavára várok!

Mondhat bárki bármit, el nem hiszem, Jézus szavait magammal viszem!

Tombol a gonosz, támad és harcol, akiket legyőz, mindent megsarcol!

Hitemet akarja megpróbálni, sohase fogok már meghátrálni!

Enyém a Krisztus és Ő él bennem, bár néha nehéz, tovább kell mennem!

A keskeny úton nem könnyű járni, de fent, Atyámnál Jézus fog várni!

 2010. június 5.   Guti Tünde

--------------------------------------

AHOGY EGYKOR…

 Hangyát eddig alig láttam, bár még nem is bogarásztam,

ahogy egykor réges-régen kisfiamat fogtam kézen,

megmutatva mindent neki, ami szemünket meglepi,

ha a fűben keresgélünk, kutatunk, és nem henyélünk,

átnézzük a bársony mezőt,selyem rétet, erdőt, fenyőt,

leskelődünk bokrok alatt, ahol rigó lopva haladt,

gyönyörködünk a kék égben és a távol hegyvidékben.

 2010. május 28. Guti Tünde-

----------------------------------------

A SZABADBAN.

 Lila, fehér, sárga szirmok libbennek a szabadban,

pihekönnyű madárszárnyak rebbennek a magasban.

 Vad árvácska és százszorszép, piros pipacs ünnepel,

víg kakukk és fülemüle muzsikája dalra kel.

 Elfeledve a bús esőt, kinn a rét már szárogat,

virágporos lábán a méh arany nektárt tartogat.

 Szétcsúszik fent az ég fátyla, vidám arca kibukkan,

mosolyog a nap világa, s mindent elönt bódultan.

 Hullámzik a tarka mező, szélén patak folydogál,

szelíd szemű kis őzike félénk szívvel álldogál.

 Szelek szárnyán száll a gólya, piros lába integet,

füstifecske is fent rója, átszeli a kék eget.

 Ciripelő tücsök koma lágy dallamot hegedül,

bársonypuha jázminvirág mézillata rám terül…

 2010. május 27. Guti Tünde

A világtól elszakít a hit

Egy fiú és egy lány nagyon szerették egymást, de egy napon valami történt. A lány egy Evangélizáció alkalmával olyan mélyen hitet kapott a szívébe, hogy a barátja hiába akarta visszatéríteni, nem sikerült. A keményszívű fiú nagyon szerette a lányt, de nem akarta Istent az életébe, ezért írt neki egy üzenetet: „Én is azt hittem, hogy közös a jövőnk, de mi nem egy világból valók vagyunk.”
Miután a lány elolvasta az üzenetet, nagyon szomorú lett, és elpanaszolta az Úrnak. Az Úr válaszolt is a lánynak: Az én világom, nem e világból való./ János evang.18:30/
Az Igét elolvasva hosszasan gondolkodott a lány, és miután megértette, hogy ettől szebbet nem is mondhatott volna neki Isten, teljes békesség költözött a szívébe. Tudta, hogy a hitével kap egy örök életet a Mennyben, a földön pedig olyan társat, aki nem eldobja, hanem támasza lesz a hitben. És hite beigazolódott, mert valóban Isten adott neki egy keresztyén fiút, akivel együtt szolgálhatták Istent

 ÜNNEPVÁRÁS .                                                              Mi mind várjuk a sebes szélvész zendülését Mely mikor eljön, a ködfelhőt szertetépi,
Hogy teljes fényben ússzunk és lássuk a Napot, Hogy minden régit messze, feledés tengerébe vesse.
S minden göröngyön az Életet gerjessze: Igen, mi várjuk az ünnepet.

Óh, mikor eljön nagy szelek szárnyán, Hogy szertefoszlik rólunk a lepel,
Hogy meglátszik énünk, minden cselekedetünk, S a pozdorja, szalma hogy ég majd el.
Óh, hogy fognak majd álmélkodni mind összegyűlve, Mikor egy reggelen meg jelen a Király!
És kábult álmából ébred a világ.
Hogy fog majd kárhoztatni Péter hatalmas beszéde S azok melyeket annyiszor hallottuk,
Vagy talán el is mondtuk.
S hogy csoda történjen velünk is azon a reggelen, S szálljon reánk csoda-erő,
Tegyünk úgy, mint akkor sokan tettek; Még ma térjünk meg!
Gyűljünk egybe mi is a felházba, S beszéljünk ott a Feltámadottról.
Ígéretéről, akaratáról, S ott maradjunk mind Jeruzsálemben…
– Óh, ha itt, így találna bennünket!  Mert biztos hogy eljön nagyszelek szárnyán,
S mi halljuk már a nagy vizek zúgását, És tudjuk hogy Ő, csak Ő a Szabadító.

Az enyém a legkisebb kereszt

Egy testvér mindig azon panaszkodott, hogy az övé a legnagyobb kereszt, már alig bírja cipelni. Ez a panaszkodás szinte nap, mint nap, megismétlődött. Egyszer Jézus lélekben elvitte, hogy bemutassa neki azt a számtalan sok keresztet, amit más visel. Ahogy együtt sétáltak, és Jézus odavezette egy-egy kereszthez, közelről láthatta, hogy voltak azok között  durva göcsörtös, girbe-gurba, faragatlan, és végtelen nehéz keresztek. Egyszer csak Jézus odament egy kicsi kereszthez, felvette és átadta testvérünknek: - Tessék, ez a te kereszted .- mondta. Testvérünk átvette a keresztet, és elpirult arccal, szégyenkezve vette észre, hogy az ő keresztje a legkisebb, és a legkönnyebb. Tartotta egy ideig a kezében, majd szégyenkezve visszaeresztette a földre.
Így vagyunk mi is gyakran ezzel, a mi keresztünket látjuk a legnagyobbnak, pedig ha a más problémáját meghallgatjuk, a miénk eltörpül mögötte.
Lássuk be, hogy az Úr nagyobb terhet nem ad ránk, mint amit mi el tudnánk viselni! (I. Korintus levél:10:13)

 PÜNKÖSDRE .                                                   Küldd Uram a tüzes nyelveket, Hadd égessenek minden pogány elveket,
Minden mi múló, hamu legyen! Tisztíts és formálj újra Istenem,
Míg életem nem lesz tükör, Melyben a Te fényed tündököl.

Küld, Uram, Lelked fuvalmát   Fújj el hamut, űzze lelkünk álmát,
Tanítson hangodat mindig meghallani Neved mindenkor bátran vallani…
Küld Uram,… itt várunk csendben könyörögve, Tekints kegyelemmel az értéktelen rögre.
S míg halkan Feléd száll az ima, Megnyílik felettünk a menny kapuja.

Hallom az élet vize zúgását, Küld Uram, Lelked áldását.
Ahol a Te Lelked – ott a szabadság Nem választ el tőle mélység-magasság!
Lebegjen Lelked újból a mélység felett, Válaszd el a múlót az öröktől szívünkbe bent,
Támassz a pusztában újból életet.

Ilyen a hitetlen ember is!

Volt egy asszony, aki sem írni, sem olvasni nem tudott. Egy gazdag házaspárnál szolgált, és mivel nem voltak gyermekei, minden vagyonukat haláluk után a cseléd asszonyra hagyták, ami egy papírra volt leírva.
Mivel az asszony olvasni nem tudott, nem volt előtte ismeretes az öröksége.
Ekképpen Isten is csodálatos örökséget hagyott ránk, ami a Bibliában van megírva. Isten gyermekei tudnak olvasni, sőt a bennük lakó Szentlélek segít tudatosítani az örökséget.
Sajnos a hitetlen emberek nem akarják olvasni Isten szavát, ezáltal úgy járnak, mint a szolgáló asszony. Nem ismerik meg az örökségüket soha

PÜNKÖSDI SZÉL. Vad, konok dac volt bennem minden új iránt,
Ész, szív bennem minden újat mindig csak bírált.  Észokok, érvek, tények nem bírtak vélem,
új emberem felett győzött az ó szüntelen. Győzött addig, míg egyszer a titkos Erő
szélvészként csapott le rám, földre teperő. Honnan jött, hová ment? Azt én nem tudom;
Csak azóta ott járok már az új úton. Pünkösdi szél, Te voltál! Te tetted velem;
a Te munkád mindenütt csodákat terem. Újjászültél engem is! légy érette áldott!
Szüld újjá, Uram, így az egész világot.  Berek Péter

-------------------------------------

MÉZILLAT ÁRAD…

 A búbos pacsirta eltikkadt, az ázott földfelszín megszikkadt,

elmúlt az eső és ragyog a világ, aranyban tündöklő sok pompás virág,

rezeg a levél és zörög az eresz, nagyapó fentről egy cserepet levesz,

fióka tátogva ebédjét kéri, rigó a fiának a hernyót méri,

vakító kék égen fodros a felhő, csipkézett hegyeken táncol a szellő,

méhecske zümmög a szorgalmas társról, mézillat árad virágporos hársról…                                                           2010. június 8.Guti Tünde

Neked is kellemetlen?

Egy kis japán pogány leány, aki a keresztyén Istentiszteleteket szívesen látogatta, egyszer mikor hazament, azt mondta a nagymamájának: a keresztyének Istene egész más, mint a miénk. Ha mi a mi Istenünkhöz akarunk imádkozni, nekünk okvetlen el kell menni a templomba, de a keresztyének az Istenükhöz mindenhol, és mindenütt, még a sötétben is, még az ágyban is imádkozhatnak, és meghallgatást nyerhetnek. Csak egy nem tetszik nekem, hogy a keresztyének Istene mindenütt ott van, és mindig lát bennünket, és ez roppant kellemetlen.
Neked ugye nem az?!

 KÁRMEL HEGYÉN x                                                  A Kármel ormán csendes éjszakán Búslakodik a ma tanítványa.
Szorgos munkával volt keze tele, Csak eredményben van nagy hiánya.
Míg mindenütt viruló élet pezsdül Őrálló szíve búsan kesereg.
Odakint derű, kacagás az élet: Az ő szeméből fájó könny pereg.

Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán Égi tűz szállt le az emberekre,
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet… Uram! Ez ünnep ma nem lehetne?
Nem lehetne, hogy szent, apostolok  Tüzes nyelvekkel szólnak az igét,
És mint Jézusnak bizonyságai  Új életet vinnének szerteszét?
Nem lehetne, hogy bűnét bevalló  Sokaság gyűlne a kereszt köré?
Isten sátora leszállna dicsőn A melletverő bűnösök közé…
Nem lehetne, hogy víz mozdulna meg Fehérruhások serege fölött,
Timótheusok, Titusok, Pálok Lennének a megváltottak között?

Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán Égi tűz szállt le az emberekre
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet… Uram! Ez ünnep ma is lehetne!
Uram! Ez ünnep ma is lehetne! Békefi Pál .

Kihez tértél meg?

Mindaz, aki Istenhez tért meg, és nem emberhez, mikor Isten megrostálja az Ő népét, az nem esik át a rostán. Mert az Istenhez megtért ember szívében mélyen ott van Jézus véráldozata, ami örök hálára kötelez, hiszen örök életet szerzett számunkra az Ő halálával.
Feltámadása bizonyíték, hogy az övéi élni fognak!
Azok pedig akik emberek miatt tértek meg, azok szívében nincs a Krisztus. Nincs a Szentlélek, nincsenek élő kapcsolatban Istennel. Egymásra tekintenek, ítélgetnek, és a rostán átesnek.
Azt monda Jézus: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.” (Máté 10:34)
Ha valamikor, akkor most az utolsó idők, utolsó szakaszában nagyon érezzük ezt.

 SZENTLÉLEK, JÖJJ!                                      Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem Téged! Gyújts fel szívem, oly sok, benne a vétek. Cseréld fel erőddel erőtlenségem; Jöjj és szentelj meg, csak ez a kérésem.

Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem téged! Oly sokat szeretnék megvallani néked,
Hogy mindennap gúzsbaköt ellenségem; De szentelj meg mégis: ez a kérésem.
Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem téged! Segíts, hogy eszközöd lehessek néked.
Vezesse szent kezed minden lépésem; Szentelj meg, Uram… és nincs több kérésem.                           Tamáska Gyula

-----------------------------------------

Korán kezdi .
Mondd meg nekem, ki teremtett téged?- kérdezte a tanító néni az egyik kisdiáktól.
-    A Jó Isten - felelte a fiú - de csak ilyen kicsinek. (És a kezével egy félméternyit mutatott a földtől.) A többit én nőttem hozzá.
Vajon felnőtt korban nem így vélekedünk sokszor, mi öntelt hívő keresztyének…???

-----------------------------------------------------------------------

Az irgalom. .
Egy keresztyén boltos ment az utcán, és megpillantott sárban feküdve egy remegő embert. Gondolkodás nélkül felsegítette, hazavitte, vacsorát tett elébe, és elkezdett vele beszélgetni. Megtudta, hogy ez az ember egy csavargó életet él, és akkor is nagy útra készült. Megtisztálkodott, és rövid pihenés után elindult az útjára. Eltelt egy év. Egyik napon egy jól öltözött férfi jelent meg az üzletben. Mikor a boltos előjött, a vendég bemutatkozott, majd így szólt: „Nem emlékszel rám? Én voltam az a férfi, akin segítettél. Mikor elmentem elgondolkodtam arról a jótéteményről, amit velem cselekedtél. Irgalmasságod indított Isten felé.”

---------------------------------------

 

 

 

Igekocka
Élt egy keresztyén idős asszony, betegen, gyengén, egy sok emeletes házban. Nagyon szomorú volt, mert nem tudott, hogyan szolgálni Istennek. Egyszer csak eszébe jutott, hogy ír egy halom Igekockát. Odament az ablakhoz, elkezdte kezéből kiengedni a papír darabkákat.
És ezek, a kis papírra leírt Igekockák, mint a hópehely hulltak  az emberek közé. Az emberek elkapták a levegőben, vagy   lehajoltak érte, de a lényeg, hogy kezükbe jutott és elolvasták.
Ezt a beteg testvérnőt, csodálatosan tudta Isten használni. Valószínű az Ige is odakerült, ahova Isten szánta. Ragadjunk meg mi is minden lehetőséget, hogy tovább adjuk az evangéliumot!

n      Gondolatok .
„Ne gondolkozz azon, hogy a nagyvilágban hol lenne jobb számodra, ahová Isten állított, ott virágozz az Ő dicsőségére!”
„Istennek Igéje olyan gazdag és mély tartalmú, hogy egyetlen szóból, mondatból vagy versből egész Igehirdetést állíthatunk össze.”
„Az Úr a szenvedések idején ránk bízhat valamit, amire egészséges napjainkban nem akarunk odafigyelni.”
„A jó nem történik magától, azt meg kell tenni.”
„A hitetlenség a nehézségekre, a hit pedig az Úrra néz.”
„Nem a láthatók a legfontosabbak az életünkben, hanem a láthatatlanok.”
„Még a legszomorúbb napnak is van egyetlen órányi öröme.”
„Egy szíves szó gyakran jobb, mint tíz okos mondat.”
„Jobb, ha a munka koptat el minket, mintha a rozsda emészt meg.”
„Fontosabb az emberiség megmentése, mint a lét titkának kutatása.”
„Nincs nagyobb földi boldogság attól, mintha vigasszá válunk annak, aki szenved.”
„Birodalmak múlnak, változik a világ, csak Isten marad ugyanaz, aki azokat a kezébe tartja.”

Milyen a kocsmaajtó?
Egy korosabb ember, akit sokan iszákos embernek ismertek, megállott egy kocsma ajtaja előtt és többszörösen megmérte. Néhány embernek feltűnt a méricskélése és megkérdezték tőle, hogy miért méregeti az ajtót. Az ember töredezett mondatokban ezt felelte: - Különös… igen, igen. Nem illik egybe, de mégis igaz. Volt szántóföldem. Voltak házaim, nagy tőkém, készpénzem. Mindezeknek ezen a kisajtón kellett bemenniük. Most pedig, hogy ezen az ajtó előtt állok, én magam nem bírok bemenni rajta. - Miért? - kérdezték a többiek. - Mert nincs miből költenem. - felelte az ember. - Alig nyitom ki a kocsmaajtót, jön a kocsmáros, és kidob engem.
Így tesz a testies, világias élet az emberrel. Elveszi ifjúságát, megfosztja a hitétől, lelke nyugalmától, erejétől, egészségétől, azután az életétől, és a világból kidobja a pokolba

------------------------------------------------------------------------

Isten kulcsa.

Mint mikor valaki, aki szeretne egy ajtót kinyitni, egyik kulcsot a másik után próbálja, úgy próbálja meg Isten szeretete, az emberi szívet. Isten türelme és kegyelme kifogyhatatlan. Gyakran az anya könnyes imájának, és az apa gyöngéd figyelmeztetésének ezüst kulcsával kezdi meg a munkáját. Azután megpróbálja a lelkész templomi kulcsával kinyitni a zárat, de ha az sem használ, akkor a szenvedéshez szükséges vaskulcsát veszi elő, amely néha eredményre vezet. Van egy aranyos kulcsa, amely minden más kulcsnak a munkáját felülmúlja. Ez az Ő Szentlelkének munkája, ami megnyitja az utat a szívhez, pedig a látszat azt mutatja, hogy az örökre zárva van.

Hallod a hangot?

Hallod a hangot?
Ha hiszed, ha nem,
Örökké hallod.
Tégy hát úgy,
Mintha értenéd!
Ne kiabáld túl az égi zenét!

-------------------------------------
 

Még nem értem

Még nem értem
A végső lényeget
Rajtam múlik,
Vagy Te nem engeded?

-------------------------------------------------
Miért fáj még?

Miért fáj
Még mindig a lét?
Nem értem lényegét?
Add, hogy megtudjam,
Mi az, miben
Botlottam!
Kihúznám a kátyúból lábam,
Csak a szilárd földet lássam!

----------------------------------------

Ments meg Uram!

Ments meg Uram,
Ments meg!
Régi erőm,
Fényem már
Nincs meg.

Rögökbe kapaszkodom.
Tegnap a holnapom.
Segíts elengedni a múltat!
Tedd élővé a holtat!

--------------------------------------------

Ceruza

Tehozzád szólok most,

Kicsike ceruza,

Mit fiamtól kaptam

Születésnapomra.

Ceruzám már sok volt,

Védőkkel, tokokban,

De téged szeretlek,

Mégis a legjobban.

Mikor megcsókolva

Ideadott nekem,

Elmondta százszor is,

Mit kell veled tennem.

Hogy írjak szépeket

Emberről, virágról,

Jókedvről, mosolyról

A tavasz-nyílásról

Ha kezembe veszlek

Ne verjek senkire.

Képzeletem szárnyán,

Ne menjek messzire.

S míg a használatban,

Egész elfaraglak,

Szomorú szívekbe.

örömöt juttassak.

Hozzátok szólok most,

Egyszerű ceruzák.

Kik ma és holnap is

állják a faragást

Kik vártok, hogy Isten,

Használatba vegyen.

S veletek hova kell,

Vesszőt, pontot tegyen.

,S ha kézbe vesz az Úr,

Nem a ti érdemetek.

Nála nélkül, mindig:

.Törött a hegyetek.

Bármily lassan forgat

, Az élet-hegyezőn,

, Nem tudtok ti írni

A kényes szívmezőn.

Ha hív, ne mondd sosem:

Puha, gyenge vagyok,

Az érdes táblákon

Biztos eltompulok.

De ne légy kemény sem

Mely, a lágy anyagban

Karcolva megmarad,

Tépett vonalakban.

Légy mindig ceruza.

Ne üss, csak simogass.

Ne okozz fájdalmat.

.De vigaszt osztogass.

Ne magadról írjál.

Figyeld mit diktál:

E földön Istenről,

Az emberhez szóljál. 1949. 02. 12