Túrmezei Erzsébet: HIT ÁLTAL.

Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan
századokon át új meg új alakban.
Az énekes nem egyszer névtelen.
Nem is ő énekel: a kegyelem!
S az egész földről láthatatlan karban
száll ég felé a csodálatos dallam,
és a fül fenséges harmóniát hall.
Figyelj! „Hit által! Hit által! Hit által!"

Azok sorában, akik énekelnek,
van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,
roskadt öreg, remegő szívű asszony...
De nincs perc, hogy e himnusz elhallgasson.
Mert szájról szájra, szívről szívre kel.
Némíts el egyet, ezer énekel.
Új meg új hang, de ugyanaz a dallam.
Néha leborulok, hogy tisztán halljam,
tele frissességgel, zengő csodákkal.
Hallod? „Hit által! Hit által! Hit által!"

Isten Lelke vezényel. Egyet int,
és új énekes lép elő megint.
Így int neked, és így intett nekem.
Meghallja, ha elnémul énekem,
és fáj neki egyetlen hang hiánya,
amint a nagy egészet dirigálja,
s az örök himnusz zúgva, zengve szárnyal:
Igen! „Hit által! Hit által! Hit által!"

Érzem, rajtam a Karmester szeme.
Énekelni, kezdeni kellene,
hogy munkám, harcom, életem, halálom,
minden szavam, minden szívdobbanásom
ezt, ezt az egyet zengje szüntelen!
Láthatatlan kar énekel velem:
testvéreim hangja körülölel.
Nem, a himnusz ma sem némulhat el,
legyen a dallam bármilyen nehéz.
Szemünk a Karmester kezére néz,
és minden olyan egyszerűvé válik.
Ő segít énekelni mindhalálig
szolgálattal, élettel és halállal
ma is: „Hit által! Hit által! Hit által!"

------------------------------------------------

APOSTOLOK CSODATÉTELE,-(olv.: Apost,- csel,- 3.r.)

Péter és János a templom kapujába'
koldusba ütközvén, sorsában megszánva,
pénzük ím nem lévén, ám hittel teljesen,
gyógyítást tettek a nyomorék betegen.

Szabadkozva kezdte az apostol: "Nincs pénzem..."
Lehajolt: "Többet kapsz: kelj fel, az Úr nevében!"
Talpra állt a béna, járni, ugrálni kezdett;
Péter meg prédikált csodára gyűlt tömegnek

-----------------------------------------------

Az Út ,-(olv.: János ev. 9. r.)

"Vak voltam, most látok. Vak voltam, most látok!"
- így bizonygatja egy vakon született.
Hallottak gyógyulni sántát, süketet;
ám ekkora csodát még senki se látott.

Kérdezik szüleit... Tanácstalanok:
szenzáció, - jó, de pont szombatnapon?!
El kéne dönteni, miféle hatalom,
ami e reformer rabbinak adatott.

Törvény vagy kegyelem?
Szabály vagy szeretet?
Idegtépő tusa tudós fejekben...

Ő megy tovább, míg vitáznak benn;
várják sokan még betegek...
vár rá egy hóhér a Hegyen...
----------------------------------

Bácsi Sándor:
REMÉNYÜNK BOLDOG BETELJESÜLÉSÉT ,-Titusz 2:11-15

Sivár közöny, vagy vad harcok dúlása
Sötét bűnében bolygó emberek
Sorsát szánóan, - világ váltságára -
Kegyelme fénye hozzánk érkezett.

... Hogy Megváltónk legyen: a Szeretet;
Hogy életünknek értelme legyen.
Megtisztult szívű és jótetteket
Termő, választott népévé tegyen.

"... Mert megjelent az Isten üdvözítő
Kegyelme." Kicsiny, földre-jött gyermek
Képében. Bennünk felnövekvő

Öröm hírével, kínálva a Békét,
Létünkön túlmutató Életet:
Reményünk boldog beteljesülését.

----------------------------------------

MERT ZSOLTÁR.

Keringtek köröttem sötét lovagok,
elnyelni kívánt a sötétség.
Bensőmben erősen, virrasztva ég
a Lélek, verve lásd el nem zuhanok.
Száll fel szent áldozat illata,
biztos, hogy süt a nap. Élet
van odaát, zeng soha véget
nem érő dal a
másik országról. Más világ!
Itt kormoz szürke bú;
ott fentről lám hinti rád
aranyló koszorú
simító sugarát
szép Menny. S nem vagy szomorú...! (Á. E., 2010.)
----------------------------------------------

Reményik Sándor: Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől. (1935. február 5.)

----------------------------------

Herjeczki Géza: MA.

ha Isten
csak egy nappal is előre vezetne
ha csak a holnapi akaratát is megmutatná
jaj lenne a mának
mai feladataink jaj
megposhadnának (1968)

 Túrmezei Erzsébet: ADD ÖSSZE!

Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hű szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
A sok kusza, egymás alá vetett
Tétova számot: "Valaki beteg..
Szenved, gyötrődik, akit szeretek...
Ellenség tör reám. S magam vagyok,
Önmagamnak ellensége - legnagyobb."
A Mester nézi... hosszan, komolyan.
"Bizony, a feladatban hiba van!
Sorakozik a sok sötét adat,
S nem adtad hozzá a hatalmamat!"

Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is,
Oly biztató az eredménye is!
Hozzáadva hatalmát, erejét,
Szeretetét, mely melengetve véd,
Mindenhez, ami nyomja a szívem.
Az eredmény: "Hiszek, Uram! Igen!"
--------------------------------------
Az ember lelke.

Az ember lelke, egy finom hegedű.
Belőle csendül ki a bú és a derű.
Attól függ melyik mester játszik rajta,
A hang is, csak olyan kétféle fajta.

Ha Jézus a Nagy Mester veszi a kezébe,
Isteni keze bele nyúl a közepébe.
Gyönyörű szép nemes hangok áradnak ki,
De csak oly lelkéből, aki enged neki.

Ha a húr laza, úgy megfeszíti Ő,
Próbákat ad rá a jó Teremtő!
Azért, hogy feszesen, jól szóljon a húr,
Egy célt szolgáljon mely szent: Isten az Úr!

Szép szólamok e nemes cél érdekében,
Megmentőként hassanak mások lelkében.
Hű Mesterünk akaratát árasszák szét,
Ki minden lélekért áldozta életét.

Ha a hangok nemes összhangba kerültek,
A bűnös lélek húrjain szétterültek.
Úgy egyformán árad dicshang belőlük,
Szolgálják híven, mindig Teremtőjük!

De, ha Sátán e világ ura nyúl bele,
Keserű bánattal kínnal lesz tele.
Gonosz átalkodott hangok áradnak szét,
Ki enged néki, elveszti életét!

E földön, csak keservesen szól az a húr,
Kinek lelkét uralja a zsarnok Úr!
Sikongva álörömet mutat, csalogat,
Szórakozás felé, mely a pokolba juttat!

Amilyen a Mester, úgy szól a hegedű!
Belőle árad ki a bú és a derű.
Tőled függ embertársam, ki kezében vagy,
Jézus, vagy Sátánéban, benned nyomot hagy!
/Ismeretlen szerző./
--------------------------------------
Domonkos – A kegyelem.
Te soha többé nem lehetsz nyugodt ,S nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
Mert beléd hullott az Isten vetése, És azt kitépni nem lehet,
- vagy nem mered, mert érzed, éned jobbik része.
Azt megteheted, hogy soha nem kapálod,
Hogy letaposod a kihajló ágat, Hogy nem öntözöd,
Hogy szinte gyűlölöd,-  de harmat is van,
és néha, akaratlan meglep. És valahogy elindul benned
Egy gondolat, egy szó, egy jó barát, egy semmi - -
A amit már kezdtél elfeledni Vagy letagadni: duzzad, újra él.
A gyökér A mag, Beléd szövődik és szállá fakad
És vakmerő kalandra bátorít: Kilépni önmagadról,
Az átlagosból, Komolyan venni azt, amit hiszel.

Tulajdonképpen miért nem kezded el?

 --------------------------------------------------------
Bővebben: NYITOTT SZEMMEL ,- Lk 15,1-7.

1 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. 2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." 3 Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: 4 "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."

---------------------------------------------------.
ISTEN VEZETÉSE .- Jn 6,32-48.

32 Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak." 34 Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"
35 Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. 36 De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. 37 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; 38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. 39 Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40 Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon." 41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: "Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" - 42 és azt kérdezték: "Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?" 43 Jézus így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között! 44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. 46 Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. 47 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. 48 Én vagyok az élet kenyere.

------------------------------------------------------

JÓSIÁS KIRÁLY.

Elkésett hátra-arc, szemben az árral,
süllyedő hajóra új kapitány:
jó szándék kevés, ha kódolva kudarc;
éljen a király, meghalt a király.
Régi példa reménytelen harcra,
szívszorító "csakazértis-jó"-ra:
egy fecske bár nyarat nem csinál,
"Boldog Herceg" mellett hull a hóra.

(olv.: Biblia II. Krónika 34-35.r., és Oscar Wilde: A boldog herceg

--------------------------------------

"ÉN VAGYOK AZ ÚT" (Jézus)

Rongyosan bár, de énekelve
menetelnek tékozló fiúk,
vissza, vissza, boldog reménnyel:
van már az atyai házig Út!

---------------------------------

Gyurkovics Tibor,- Táv
Mily balga vagyok édes Istenem
röpülésem de szárnyam sincs nekem
csak végtelen és egyszerű szívem
mily béna vagyok édes Istenem!

Eljutok-e egyszer a végtelen
esőáztatta fényösvényeken
szárnytalanul és röpüléstelen
puszta szívemmel hozzád Istenem?  
       
-------------------------------------------

LÓT ANGYALAI.

Kísérthet e világ száz alakban,
angyal hív, Sodomát hátrahagyjam.
Húzza kezemet: "Pakolni nem kell,
hátra ne fordulj, fussunk, felejtsd el!"...

Megvirrad. Nagy csönd. Koldus vagyok?
Itt hagytak barátaim, az angyalok.
Emlékük átjár, mint csoda-álom;
Országuk útját tán megtalálom.

ISTEN OLTALMÁBAN .- Zsid 11,1-16.

1 A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 2 Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. 3 Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. 4 Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. 5 Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. 6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. 7 Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett. 8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9 Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákobbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10 Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11 Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. 12 Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. 13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.

---------------------------------------------------

 ISTEN ÍGÉRETEI .- Kol 3,14-17.

14 Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15 És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak. 16 A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. 17 Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.

HÁLAADÁS. - Mk 4,35-41

35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus: "Menjünk át a túlsó partra." 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" 39 Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. 40 Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" 41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

------------------------------------------------.
VIHAROS IDŐ.-   1Kir 18,41-46.

41 Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik. 42 Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. 43 Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! 44 Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső! 45 Eközben az történt, hogy viharfelhők sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci kocsira szállt, és Jezréelbe ment. 46 Az ÚR keze pedig Illéssel volt, és ő felövezve derekát, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig.

--------------------------------------------

ISTENRE FIGYELÉS. -  Zsolt 33,1-9.

1 Vigadjatok az ÚRban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret.
2 Adjatok hálát az ÚRnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki!
3 Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!
4 Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.
5 Szereti az igaz ítéletet, az ÚR szeretetével tele van a föld.
6 Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.
7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait.
8 Féljen az ÚRtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója,
 9-Mert szólt, és meglett az, parancsolt és előállott.

Jakab 1,22,-Az igének pedig megtartói legyetek. És ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Indiában egy hindu család legkisebb leánygyermeke első osztályba kezdett járni egy keresztény misszió iskolájába. Minden délután hazavitte Bibliáját, hogy a házi feladatát elkészíthesse. Miután a kislány már néhány hónapja járt az iskolába, egyik reggel édesapja is elkísérte .- Szeretnék keresztény lenni – mondta az apa kislánya tanítójának .- Milyen keresztény szeretne lenni? – kérdezte óvatosan a tanító. – Talán munkát keres az iskola körül. A férfi kezébe vette a Bibliát, s most rámutatott:  - Olyan keresztény szeretnék lenni, amilyenről ez a könyv beszél – válaszolta komolyan. Mindnyájunknak a Biblia tanítása szerinti keresztényeknek kellene lennünk! Ez bizonyítja a legékesebben, hogy olvassuk és komolyan vesszük az Úr könyvét. Életed forrása (Bibliai gondolatok…)

-------------------------------------

ISTEN KEZÉBEN.   Zsolt, 34, 18-23. -

18 Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
19 Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR.
21 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.
22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.
23 Az ÚR megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül

2Kor 5,-16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. 20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! 21 Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
----------------------------------------------------.
BELÜLRŐL KIFELÉ. - ApCsel 17, 16-28.

16 Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel; a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: "Mit akarhat ez a fecsegő mondani?" Mások ezt mondták: "Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője", mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19 Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: "Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20 Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó." 21 Az Athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
22 Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23 mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. 24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 25 nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26 Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27 hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; 28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.

----------------------------------------------------------------

"Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad." (Jn 14:17) 
  Nem szükséges magyaráznunk a Szentlélek mibenlétét. Jézus azt mondja, Ő a Vigasztaló, "az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik". Világosan kijelenti továbbá, hogy a Szentlélek, miközben az embereket minden igazságra elvezeti, "nem ő magától szól". (Jn 15:26; 16:13)
  A Szentlélek lényege: titok. Emberek nem fejthetik meg, mert Isten nem nyilatkoztatta ki előttük. Kutatásra hajlamos elmék összehozhatnak bibliaszövegeket és alapul vehetik emberi magyarázataikhoz, de az ilyen nézetek elfogadása nem fejlesztheti a gyülekezetet. Olyan titkokat illetőleg, amelyek az emberi értelmet meghaladják, hallgatni - arany.
  Jézus a Szentlélek hivatását ezekkel a szavakkal vázolja: "És az, mikor eljő, megfeddi (oktatja) a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében." (Jn 16:8) A Szentlélek meggyőz a bűnről. Ha a bűnös átadja magát a Lélek megelevenítő befolyásának, akkor megtérésre jut és felismeri az isteni követelmények iránti engedelmesség fontosságát.
  A megtérő bűnösnek, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, a Szentlélek kinyilatkoztatja Isten Bárányát, aki hordozza a világ bűneit. "Az enyémből vesz, és megjelenti néktek" - mondotta Jézus. "Az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 16:14; 14:26)
  A Szentlelket Isten adta megújító erőként, hogy hathatóssá tegye a Megváltó halála által szerzett üdvösséget. Igyekszik az emberek figyelmét állandóan arra a nagy áldozatra irányítani, melyet Krisztus hozott a golgotai kereszten. Bemutatja Isten szeretetét a világ előtt és a bűneiről meggyőzött lélek számára hozzáférhetővé teszi a Szentírás értékeit.

Ézsaiás 53, 4-5,- Pedig betegséginget ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Egy király kihirdette országában, hogy aki hazudik, azt nyilvánosan megostorozzák, mert a hazugság az ország megrontója. Egy alkalommal a király édesanyját kapták hazugságon. Odavitték a nép elé, hogy a törvény nevében megbüntessék. Mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz. Megostorozza-e a király saját édesanyját? Lesz olyan kegyetlen? Vagy felmenti? Akkor viszont igazságtalanná válik. Az asszonyt odakötözték a póznához, s hátul megszaggatták ruháit, hogy jobban érezhesse a fájdalmat. A király parancsolt a szolgáknak: "Kezdj, hozzá!"  Majd lelépett trónjáról, odasietett anyjához, s hátulról átölelte. Az ütések őt érték. 

            … Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem

Ez a MAGÁTÓL  a KEGYELEM!!!