2015. február 2., hétfő



"Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.
- Akkor miért kell hallgatnom a szívemre?
- Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol.
- És ha megcsalna?
- Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mitévő légy velük.
A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebet."

(Paulo Coelho: Az alkimista)
------------------------------------

"Ne csak vágyakozzál a gondolataidban valamilyen dolog után, tégy érte valamit. Ha csak a gondolataidban szeretnél sikert elérni, az azt fogja eredményezni, hogy az életed "leragad" az ábrándozás kátyújában, s idővel el veszíted azt a képességeget, hogy a valóság világában is elérd a vágyaid.

A gondolat egy energia, használd úgy, hogy teljesüljön a vágyad.
Ha vágy van a szívedben, de a sziv ajtáját nem nyitod ki, hogyan lépjen be oda az, akire vágysz?
Vágyni és tenni kell, mert különben az egész életed boldogtalanságban fog eltelleni.

Tárd ki szíved ajtaját, hogy előbb kiáramolhasson a szíved vágyakozása, megtalálja azt, akit keresel, s utána ő automatikusan meg fog keresni. Egyszer csak ott áll és azt mondja: itt vagyok.
És akkor sok mindent meg fogsz érteni, mert abban a pillanatban is egy csodának leszel a részese.
Annak a csodának, hogy szóltak Hozzád, de nem emberi hangokkal.
Megértettel mindent, de nem emberi füllel.

Ekkor fogod megérteni: a szív igazi hatalmát és értékeit."
---------------------------------------------
                              Dzsida Jenő:    

                 HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban!

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem — milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!



"Néha szavak nélkül kell megbocsátani.
Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre
Igyekvő szándék apró jeleit,s jelekkel felelni a jelekre.
Felejteni ott, ahol a felejtésre van szükség, megróni máskor azt,
Akinek szüksége van a megrovásra.
Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes.
És alázatos is,legfőképpen talán alázatos."
/Jelenits István/
-------------------------------


ANTOINE DE SAINT-EXUPERY. -FOHÁSZ .

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

-------------------------------------------------


PILINSZKY JÁNOS: AZ ODAADÓ SZERETETRŐL...

Nem csak a tudós törekszik pontos ismeretre, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet.
Oda akarom adni magamat valaminek, vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem.
Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek.
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám.
A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni, és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát.
Az írás nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció.
A költő szeretni kívánja a világot, igyekszik az univerzumnak legesettebb csillagai felé fordulni.
Az éhezőkért és mezítelenekért jött a világra. S dicsősége, ha minél nagyobb mezítelenséget ruházhat fel, s minél esendőbb kezekből kapja meg viszonzásul a maga ünneplőruháját..
De erről már nem beszél. Csak a megközelítés folyamatártól szólhat a költemény.
A szeretet csodáját, ha bekövetkezik, némaság kell, hogy óvja-takarja. Ami drága, azt nem koptathatjuk, azzal birtokoljuk, hogy nem érünk hozzá egy pillanatra sem.


ÉVEK, CSEREPEK
Elhullnak az évek, lábunk alatt
már nincs is más, csak reccsenő cserép,
roncsok között keresgél megmaradt
kis jót lelkünk: kopott, koldus veréb.
Amint törött agyagtáblák felett
görnyedező, fáradt régész kutat
megfejthető, irányadó jelet,
múltakba visszavezető utat,
úgy turkálunk a málló cserepekbe
mohó kézzel, reménykedőn, remegve,
egy megmentő, értelmes, ronthatatlan
jelet keresve a silány salakban,
mely, arcunk bár fakó, megrogy a térdünk,
megvigasztal, hogy nem hiába éltünk.






Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az élettől


Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
----------------------------------------

                            



Rudyard KiplingHa.-
Ha meg tudod tartani a nyugalmadat, amikor körülötted
Mindenki elveszíti a fejét és ezért téged okol;

Ha nem veszíted el önbizalmadat, amikor mindenki kétkedik
Benned és még engedményt teszel kétkedésükért,

Ha úgy tudsz várni, hogy nem fáradsz bele s ha hazudoznak
Rólad, nem folytatod a hazugságot,

Vagy ha gyűlölnek, nem engedsz a gyűlölködésnek s mégsem kelted
Azt a látszatot, hogy jó vagy, sem nem beszélsz túl bölcsen,

Ha tudsz álmodni, de nem hagyod álmaidat úrrá lenni,
Ha tudsz elmélkedni, de nem teszed gondolataidat céloddá,

Ha egyformán tudsz bánni a két csalóval: diadallal és
Szerencsétlenséggel, amikor szembe találod magad velük,

Ha el tudod viselni, hogy a gonoszok kicsavarják az igazat
Amit beszélsz, hogy vele csapdát állítsanak a butáknak,

Vagy ha nézned kell, miként törik össze mindazt amiért életedet adtad
S lehajolva újra felépíted kopott szerszámaiddal,

Ha minden nyereséged egy halomba tudod rakni
És az egészet kockáztatod egy kártyára

És veszítesz és újra kezded el a kezdetnél
És soha egy szóval nem említed a veszteségedet,

Ha kényszerítheted a szívedet, idegeidet és izmaidat
Hogy kitartsanak, amikor már csak az akarat él benned,

Amely inti őket a kitartásra,

Ha tömegek közt járva meg tudod tartani az erényességet,
Vagy királyok oldalán sem adod fel a közvetlen hangot,

Ha sem ellenség, sem jó barát nem sebezhet meg,
ha mindenki számíthat rád, de senki sem túlságosan,

Ha a múló pillanatot meg tudod tölteni
hatvan percnyi értékkel,

Tiéd a föld s minden, mi benne foglaltatik
és ami több… férfi leszel fiam!


A SZIVÁRGÓ CSERÉPEDÉNY .

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal. De ezek a törések és hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót másokban. Hiszen Isten szemében mindennek és mindenkinek egyedi, fontos és áldott helye és feladata van.  / George Louis Borges /

2015. január 31., szombat



ALTATÓ  

Nem fogysz ki barátom a panaszból,
hogy altató nélkül el nem alszol
és amíg a sok tablettát szeded,
észrevétlen magadat mérgezed.

Sokkal jobb szer az, amit én tudok
(s igazolhatják tudós doktorok)
kéznél van mindig, pénzbe sem kerül,
de tőle szív, lélek elszenderül.
Csodaszer ez, nálam mindig hatott,
esténként te is kipróbálhatod:
imádkozzál! mond el, mi bánt, mi fáj,
s mint repülőgépről nézve a táj
kitárul, te is tárd ki magadat
az Úr előtt, mondj el mindent Neki,
a bűnödet, mi lelked égeti,
a hálát, mivel Néki tartozol,
s észre sem veszed, míg imádkozol:
Isten békéje a szívedre száll,
s már alszol, mire Áment mondanál.
            Bódás János

----------------------------------------
GONDJAIDAT 

Gondjaidat tedd le végre
Istenednek a kezébe;
Ha szíved fáj, Ő is szenved,
Ő akarja vinni terhed.

Ami igazán a dolgod,
Reá vetni minden gondod,
S magvetőként kelni, járni,
És az időket kivárni.
            Venyercsán László

--------------------------------------------------------


ALKALMAZKODNI HITBŐL ,- Zsolt 67,1-7.
A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.
Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)
Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!
-----------------------------------------------------------


A JELEN PILLANAT
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene! Fil 4,4-9.


CSAK JÉZUSRA NÉZZ!

Ha kísértés fenyeget,
csak Jézusra nézz!
Ha szomorú a szíved,
csak Jézusra nézz!

Ha vész, vihar szorongat,
csak Jézusra nézz!
Ha árván járod utad,
csak Jézusra nézz!

Világ virágai közt
csak Jézusra nézz!
Ha tőrt vetnek örömök,
csak Jézusra nézz!

Ha a küzdelem nehéz,
csak Jézusra nézz!
Vár az örök égi rész,
csak Jézusra nézz!

Ha közel végső órád,
csak Jézusra nézz!
Halál sötét völgyén át
csak Jézusra nézz!

És ha már itt szüntelen
ránézett szemed
túl a harcon, éjjelen
Őt szemlélheted

színről-színre, Őt, a szent,
tündöklő Napot,
s örök égi örömben
Őt csodálhatod.
    ford. Túrmezei Erzsébet.
------------------------------------------------
HINNI   

Hinni, hinni és hinni a terheket így vinni.
Látni a csodát fent, lent, hinni a hihetetlent.

Hinni, hinni és hinni, az életet így vinni,
s ne mi vigyük hitünket, a hitünk vigyen minket.
            Falu Tamás
-----------------------------------------------

TITOK  

Azt látjátok, hogy gondtalan vagyok
s kérditek: a szemem mitől ragyog?

Mi visz előre? Nincs rajtam teher?
Mért lebegek, mint akit szárny emel?

Gyermek, asszony, munka, kenyér, lakás,
tüzelő, orvos, cipőtalpalás,

számla és részlet. . . bűn, gond, szenvedély. . .
Hogyan bírom mindezt oly könnyedén?. . .

Mi a titkom?. . . Honnan van az erő?
. . . Titkom és erőm egyedül csak Ő,

Ő, ki elvette minden terhemet,
Ő véd, vigasztal, táplál és szeret.

Könnyű menni, ha köves is az út,
vére a kőre hullt s ott megaludt.

Piros szőnyeg lett lábaim alatt.
El nem botolhat, ki rajta halad.

Könnyű menni, hisz Ő lépked elől
s Előtte a lehetetlen ledől.

Könnyű menni, hisz a tövises ág
mindig csak az Ő szent arcába vág!

Könnyű menni, hisz rajta a teher
s a vétkeimért is majd Ő felel.

Könnyű menni, mert Ő utat nyitott. . .
Tudjátok most már. . . Ím ez a titok!
            Bódás János



„Hirdetik a Krisztust...” (Fil 1,15) – „Prédikálják a Krisztust...” (16.v) -- „A Krisztus prédikáltatik...” (18.v.)
-----------------------------------------------------------
A PRÉDIKÁCIÓ

Csodálatos a prédikáció,
- gúnyolhatják-, itt Istené a szó!
S ha belülről látnád a szíveket,
elállna akkor a lélegzeted:
Van megszállott, ki rázza láncait,
Van Saul, akit égi fény vakít,
Van, ki most döbben rá, hogy elveszett,
s riadtan keres egy mentő kezet,
van gúnyos, konok, lázadó, pogány,
van ki a végső ítélettől, retteg;
de van, kinek csillag gyúl homlokán,
mert szívében Krisztus most született meg.
                                   Bódás János

„Örülök, és örülni is fogok...”
Öröm a próbák, szenvedések között.... Istenbe vetett bizalom...

--------------------------------------------------





MÁRTIN LUTHER KING ÉNEKE
                                           
Jézus Krisztus jár velem,
Nem bánt engem félelem;
Minden bajban, vészben
Óv a kegyelem.
Nyújtja kezét,
Irgalma véd;
Áldom az ő szent nevét!

Hogyha bánat terhe nyom,
Kereszt súlya vállamon,
Nem hagy soha engem
Drága Jézusom.
Hű karja véd;
Vár rám az Ég...
Áldom az Ő szent nevét!
     Gerzsenyi Sándor
---------------------------------------
ZSOLTÁROS KÖSZÖNTŐ 

Az Úr legyen megőrző Pásztorod!
Nem látsz hiányt soha, míg őt szolgálod.
Kik benne bíznak, mind-mind boldogok!
Ő legyen néked üdvöd, boldogságod!

Ha szomorú lesz szíved, ő bezörget
Hozzád, és megújítja hitedet.
Megsokasítja elfogyó erődet;
Az Igazság szent ösvényén vezet.

Ő akkor is oltalmad, őriződ,
Ha rádborulna a Halál árnyéka...
Élj igaz szívvel Istened előtt;
A hűségben csak így lehetsz te példa.

Csordultig lesz a szíved boldogsággal,
Hisz égi irgalom, jóság vezet.
Az Úr házában lelked égbe szárnyal...
Örökké őrzi, áldja éltedet.
                   Gerzsenyi Sándor