AZ ÉN HAZÁM!!

Nem ez a föld az én hazám,

Itt csak vándor vagyok.

El kell egykor innen mennem,

 és minden itt hagyok.

Boldog én itt nem lehetek,

Sohasem igazán,

De van nekem egy sokkal szebb,

Sokkal dicsőbb hazám.

---------------

Ott hol a sok csillag ragyog,

Fönn a kéklő égen,

Túl azon a mérhetetlen,

Távol messzeségen.

Van egy ország,a szépségét,

Hiába mondanám,

Gyarló ész azt fel nem éri,

Ott van az én hazám.

--------------------------

Ott hol sötét éj nem borong

Soha a táj felett6,

Ott hol Isten dicsősége

Világit nap helyett,

Ő minden alkotója

Gondviselőm- Atyám,

Ott hol az Ő dics trónja áll

Ott van, ah én hazám!

---------------------

Ott hol nem jő tavaszra tél,

Sem életre halál,

Élet vize foly s mellette

Az élet fája áll

Minden felől tündöklő fény

Árad ragyogva rám,

Ott hol örök zöld a mező

Ott van az én hazám

---------------------------

Hol, számtalan boldog sereg,

Zengi dics himnuszát,

Hódolattal veszik körül

Isten dics trónusát,

Elbájoló éneküket

Mintha már hallanám,

Azok között van a helyem,

Ott van az én hazám.

-----------------------

Ott hol már nem hull soha könny,

Nem lesz fájó sóhaj,

Hol minden vágy valóra váll,

Teljesül az óhaj,

Örvendező dics énekre

Fog nyílni majd a szám,

Melyet fel nem vált a panasz,

Ott van az én hazám.

-----------------------------

Mit földi szem még nem látott,

Mit fül nem hallhatott,

Mit embernek képzelete,

El sem gondolhatott,

Az lesz majd az osztályrészem,

Egykoron odaát,

Ha elérem azt a dicső .

Azt a kedves hazát.

------------------------

Jézusa az: csak Ő egyedül,

Ki oda tud vinni,

Hogyha szívem rendületlen

Őbenne fog hinni,

Kérte tőlem szívemet,

S én néki átadtam,

Benne bízva, Őt követve,

Elérem szép hazám.

------------------------------

Ha e testben már nem élet,

Szívem végsőt dobban,

Nem halok meg, hanem élet,

Sokkal szebben jobban,

Akkor leszek én majd boldog:

Teljesen, igazán,

Ha elérem az én drága, ,

az én kedves hazám.

Hálából
Hálát adunk Istenünknek: -
Munkahelyünk nem szűnik meg!
Drága Urunk!
Köszönjük, hogy munkát adsz,
Csalódásban sosem hagysz.
Te légy velünk minden napon,
Hitemet én Tőled kapom.
Hű imám is Hozzád szól ma, -
Hallgatok a vigaszszódra.
Tarts meg engem kegyelmedben,
Részem legyen fegyelmedben!
Add az áldást: főnökömre, -
Munkahelyi környezetre;
Egészségben dolgozhassak, -
Hozzád hittel fordulhassak! Ámen!
---------------------------------------
Istennel járó lányok.
Három a lány, mindegyik szűz,
Gondot ebből egyik sem űz.
Csak így marad meg erényük,
Mivel nincsen még legényük.
Együtt mennek a templomba,
Gondjukat az Úr feloldja.
Csodálatos nagy szeretet -
E szent helyen föllelheted.
Három a lány - egy a lélek,
Jézussal ők már nem félnek.
Mindig jönnek rendszeresen,
Tisztán, szépen, oly rendesen.

Figyelnek ők most egymásra,
Jó Megváltónk ezt megáldja.
Látja égből mély hitüket -
Vezéreli életüket.

----------------------------------

Megújult reményben.

Új lakásban új az élet -
Régi múltnak vessünk véget!
Ami volt, az már lezárult -
Szép reményünk most kitárult.
-------------------------------------

Szerzői vallomás
Verset írok - boldog vagyok.
Gondolatot másnak adok.
Ezt az áldást Isten nyújtja.
Remélem, hogy jóváhagyja!

2--PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL .

Kimegy a magvető, Hinti szét a magot;
Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!
Ne útfél fogadjon, hol a láb eltapos,
károgó madarak éhesen lesnek ott.
Ne kemény köves föld, szomjazó kis gyökér
bárhova indul ott, mindenütt követ ér.
Tövises földbe se jussatok, hulljatok,
Hol a gyom rabol el levegőt és napot.
Égi mag, Ige- mag hova hull, hova jut?
Annyi szív csupa gyom, vagy kemény, mint az út.
Új szívet kérek én Tőled, ó, Istenem,
Te segíts, hogy e szív puha, jó föld legyen! Túrmezei Erzsébet

-----------------------------------

MAGVETÉS

Zsoltárok 126: 5-6
Ha a nagy Magvető nyomdokába léptél,
ha vállaltad a magvetés szolgálatát:
vállalnod kell vele a zord napokat is,
esőket, szeleket, viharok próbáját,
melyek terheikkel sorra mind megjönnek,
hogy próbára tegyék a te hűségedet.
Számíts arra is, hogy az elhintett jó mag
nem mindig a jó talajba talál,
kövek közé is hull, meg tövisek közé,
ahol fojtogatja a magot a halál.
Ne keserítsen el, ne hidd, hogy hiába!
A magvetés soha, soha nem vész kárba!
És ha forró szelek tikkasztják a vetést,
tudnod kell, hogy itt az öntözés ideje,
s akkor öntözz, öntözz, dús könnyhullatással,
szívedből feltörő, könnyes imádsággal!
A könnyek lágyítják a kőkemény talajt,
utat egyengetnek a gyenge csírának.
Légy fáradhatatlan, mint a nagy Magvető!
Ha munkádat csendes hűséggel elvégzed,
meglátod, megáldja ő könnyes vetésed,
lesz még örömteljes, boldog aratásod! Oláh Lajosné

------------------------------

VETÉS – ARATÁS

Életünk e földön magvetés,
Születés legyen, vagy temetés,
Bölcső van nálunk vagy koporsó,
Vagy kútba tört a vizeskorsó,
Összeomlott minden cél és terv,
Öröm fog el, vagy fájó keserv,
Mind vetés ez, biztos és igaz,
Tiszta búza, avagy szennyes gaz.
Vetés, vetés, vetés az élet …
Végén aratsz! Hogy mit? Kérdezed?!
Aratod azt, amit vetettél,
Szép nyár legyen, vagy zimankós tél…
Ha előlép sötét végnapod,
Mit vetettél – majd azt aratod!
Ezért vigyázz! Vess tiszta magot:
Szeretetet, mit Isten adott.
El ne hibázd életed útját,
Oly úton járj, melyen Jézus járt.
Légy az Övé végig, igazán,
Boldogságra így számíthatsz ám!
Az aratás bekövetkezik…
Elkerülni nincs lehetőség.
Ha vetésed áldott volt … igaz,
Ha nem volt ott semmiféle gaz,
Aratásod ünnepi dísz lesz,
Szíved, lelked, elméd boldog lesz.
Énekelve, boldogan aratsz.
S ÖRÖK DICSŐSÉGRE
MEGMARADSZ. Dénes Ferenc

-------------------------------------------

LEHETETLEN

Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!
Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.
Lehetetlen, – hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, – szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.                                                                                                                                 És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!
Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!                                                                                                                          Higgy, és minden lehet!                                                       
 Ne ejtsd le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet….                                                                                                                    Lehet bőséges az öt kenyér és a két hal is

KINCSES KÓDEXEK .

 (Egy teológiai hallgató emlékkönyvébe)
Kincses kódexek, szent Írások,
múlt felett való halk sírások,
tankönyv, írótoll, remények,
álmok, – mindezt buzgón kívánod:
Testvérem, ez most
a te világod…
Szűk ez a világ, – s nagyobb mindennél,
dúsabb, igézőbb nem lehet ennél,
s ha átölel majd a rideg való,
ha harcba visz majd az élethajó:
ne csüggedj soha, kézbe a kezet,
mert a mi utunk viharokon át
Krisztushoz vezet! Somogyi Imre

-------------------------------------------

,ELVÉSZ A NÉP, HA NINCSEN TUDOMÁNYA’’

 (teológusok tanévnyitóján)
A röpke nyári szünidő után már
Ím, újra hív és vár az iskola:
Hívó szavára elindul a bátor
Tanulni vágyók végtelen sora.
Van köztük gyermek, ifjú s minden korból…
Hozzájuk küldöm most ezt a dalom:
– Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom!
A könyvek poros fedelét törölni
Buzgón siet több próféta-diák
Oda, ahol meg lehet találni a
Szent küldetésre hívó iskolát.
,,Elvész a nép, ha nincsen tudománya’’ –
Mondotta Isten, s zengte völgy, halom.
Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom.
Ha sok-sok titkot már ismerni tudtok,
Megértitek a legmélyebb csodát:
Csupáncsak Isten, Aki teremtette,
Tárhatja fel a csodák nagy sorát!
Tágabb látásra is szomjasan törjön,
Ki elmélyül a tudásban nagyon:
Tanévnyitáskor új erővel, bátran
Tanuljatok! A tudás: hatalom!
Kincset gyűjt az, és rozsda meg nem fogja,
Moly se eszi és el se vehető;
Ki tud, az előtt kitárul az Élet,
S elérhető a legmesszebb tető!
Az új tanévnek halk csengői szólnak,
Kinyílt a nagy, eddig bezárt terem.
Kik szorgalommal tanulni akartok,
Koronázza utatok győzelem! Kárász Izabella

----------------------------------------

A NÉGYFÉLE TALAJ.

Magot szórnak áldott kezek,
Némely mag az útra pereg.
A madarak mind felszedik,
Tiszta búza kárba veszik.
Némely hullik kősziklára,
Kicsírázik nemsokára.
Jaj, de nézd csak, mi lesz vele:
Hamar kiég, nincs gyökere!
Ismét másik gyom közé hull,
Ez is kikél de elpusztul.
Hogy is élne, hogy nőne meg?
Elfojtják a vad tövisek.
Jó földbe is pereg a mag,
Kicsirázik, meg is marad.
Hamar megnő, csupa kalász,
Bőséges lesz az aratás.
Én Istenem! Kérlek, tegyed:
Útfél, szikla, gyom ne legyek.
Hanem legyek dús televény,
Sok gyümölcsöt teremjek én!  Papp Ákos

„A bolond kibeszéli a szívét, a bölcs viszont a szívével beszél.”
Benjamin Franklin

„Nemzedékünk legnagyobb felfedezése az, hogy az ember hozzáállása megváltoztatásával az életét is megváltoztathatja.”
William James

„Gondolkodásmódunk befészkeli magát életünkbe. Erősebb befolyást gyakorol ránk, mint legmeghittebb társas kapcsolataink. Legbizalmasabb barátaink nem alakíthatnak annyit életünkön, mint dédelgetett gondolataink.”
J.W. Teal

„Ha aszerint bánsz valakivel... amilyennek képességei alapján lennie kéne, hát azzá is válik.”
Goethe

„Őrizkedjünk azoktól, akik lekicsinylik törekvéseinket! A törpék mindig így tesznek, míg az igazán nagyok azt éreztetik velünk, hogy mi is azzá válhatunk.”
Mark Twain

„Ó, nem az a legborzasztóbb, ha fiatalon halok meg, hanem az, ha hetvenöt éves koromig élek, s mégsem éltem soha igazán.”
Martin Luther King

„A történelem bebizonyította, hogy a legnevezetesebb győztesek rendszerint nyomasztó nehézségekkel kerültek szembe, mielőtt teljes diadalt arattak. Győzelmük titka az, hogy sohasem szegte kedvüket a vereség.”
B.B. Forbes

„Akinek nincs problémája, az kiesett a játékból.”
Elbert Hubbard
-------------------------------------

„Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű; jól csak a szívével lát az ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Antoine de Saint-Exupéry

„Társadalmi szempontból talán a családalapítás a legnagyobb szolgálat, amelyet ki-ki hazája és az egész emberiség javáért tehet.”
George Bernard Shaw

„Lényed oly hangosan beszél, hogy nem hallom tőle, amit mondasz.”
Ralph Waldo Emerson

„Tanulás az, ha rájövünk arra, amit már tudunk.
Cselekvés az, ha megmutatjuk, hogy tudjuk.
Tanítás az, ha másokat emlékeztetünk arra,
hogy ők is éppolyan jól tudják.
Mindannyian tanulunk, cselekszünk és tanítunk.”
Richard Bach

„Mihelyt a gyermek énképe javulni kezd, jelentős változást észlelhetünk az eredményeiben, de ennél sokkal fontosabb, hogy olyan gyermeket látunk magunk előtt, aki jobban élvezi az életet.”
Wayne Dyer

„Jobb, ha felkészülten hiába várjuk a lehetőséget, mintha a lehetőség készületlenül talál.”
Whitney Young

„Törődjünk a történetekkel, amelyeket hallunk, és tanuljuk meg továbbadni őket azoknak, akiknek szükségük van rájuk. Olykor az ételnél is jobban kell egy-egy történet az életben maradáshoz. Ezért plántálunk történeteket egymás emlékezetébe. Így gondoskodunk magunkról.”
Barry Lopez

„Gyermekünk nem a tőlünk kapott anyagi javakra emlékezik majd, hanem a szeretetre, amellyel körülvettük.”
Richard L. Evans

----------------------------

Az üdvösség.

Hisszük, hogy az üdvösség az Úr Jézus Krisztus befejezett váltságműve alap­ján,^[i] hit által, kegyelemből^[ii] adatik az ember számára.
Az üdvösség - az örök élet - az Istennel való életközösséget jelenti,^[iii] melynek áldásai már itt, a földi lét alatt elkezdődnek és megta­pasz­talhatók,^[iv] ám tökéletesen majd az örökké­valóságban teljesednek ki.^[v]
A hívőknek az üdvösségben való megmara­dásával kapcsolatban a Szentírás Isten megtartó hatalmát^[vi] és a hívők engedelmességének fontos­­ságát^[vii] egyaránt hangsúlyozza.

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ.

Jöjjetek az Úr házába, Merüljünk el hő imába,
Zengjen ajkunkon az ének A menny dicső Istenének!
Nincsen máshol öröm, béke, Csak az Isten közelébe’.
Ha föld indul, zúg a tenger: Vésztől retteg minden ember.
Vajon mit hoz a jövendő, Köddel lepett új esztendő?
Nincs más menedékünk itten, Csak az erős, örök Isten!
Hívő népünk, el ne feledd: Isten veled! Ki ellened?
Ő megáldja életed, Felszárítja könnyeidet.
Veled lesz jó és rossz sorban, Életedben s halálodban! Somogyi Imre

A hullámok fölött

„A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.”

Zsoltárok könyve 90:4

Vannak körülöttünk olyan dolgok, amelyek félelmet ébresztenek bennünk? Bizonyára mindannyiunk életében vannak ilyenek. Van, aki a kutyáktól fél, mások a betöröktől, de az is lehet, hogy betegségektől rettegünk. Leginkább az ismeretlentől félünk. Valami olyantól, ami meghalad bennünket, erősebbnek, nagyobbnak tűnik nálunk.

Voltunk-e már este tengerparton, esetleg olyan helyen, ahol nem homokos a part, hanem sziklás? Néhány évvel ezelőtt egy szeptemberi hétvégét tölthettünk párommal a Kelta-tenger partján (Nagy Brittania délnyugati partján). Szeles idők jártak. Többször lesétáltunk a partra, megnéztük a naplementét és csodáltuk a tájat. Amint ránk szállt az este, az addig gyönyörű látvány helyét egy félelmet keltő hang vette át. A szél feltámadt és a hullámokat a sziklás partnak csapta. Szinte mindannyiszor beleremegtünk, amikor nekicsapódtak.

A hatalmas vizek hangja, a tenger felséges morajlása félelmetes lehet. Talán ezért tisztelték istenként a kelták a tengert. Hatalmas ereje félelmet keltett bennük és rádöbbentette arra, hogy milyen gyengék, törékenyek, kiszolgáltatottak.

A költő azonban pont ezt írja fölül ebben a zsoltárban, amikor azt mondja, hogy nem kell félnünk, mert a tenger fenséges morajlásánál, a hatalmas vizek zúgásánál is fenségesebb az Úr a magasságban.

Összecsaptak a hullámok feletted? Úgy érzed, elmerülsz a téged körülvevő nagy vizekben? Időnként mindannyian átéljük ezeket az érzéseket. Félünk a minket körülvevő hullámoktól. S bár a szikláknak csapódó hullámok nagyon hangosak, ne feledjük, van valaki a magasban, akinek a hangját a leghangosabb viharban is meghallhatjuk. S ami még ennél is fontosabb, ez a valaki képes elcsendesíteni a körülöttünk tomboló vihart. 

Emeljük hát fel tekintetünket ma is!

------------------------------------------------

Kegyelmes Istenünk

„Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.”

(103. Zsoltár 10-13. vers)

Mondd! Te hányszor voltál, hányszor vagy úgy, hogy tudod; megérdemelnéd, hogy elszenvedjed rossz döntéseid, félresikerült szavaid, tetteid következményét, de helyette olyan jó dolgokat kapsz az Úrtól, amire teljesen méltatlan vagy.

Én ilyenkor mindig mély hálával a szívemben határozom el, máskor jobban figyelek, hogy ne bántsam meg többé sem Istent, se másokat. Aztán persze nemsoká ismét azon kapom magam, hogy vannak gyengeségek, rossz szokások, bűnök melyektől nem tudok megszabadulni.

Bizony ilyenkor újra és újra kérem; bocsáss meg Uram! Nem akartam, nem figyeltem, tévedtem, ezt elhibáztam...

S most reggel megint itt vagyok, és egy énekkel adok hálát, azért a sok-sok megelőlegezett kegyelemért, melyet kaptam, s mellyel ezen a napon is körülvesz az Úr:

Van esélyem?

"Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?"

Jeremiás 12,5

Az attól függ! Hogy mitől? Hát elég sok mindentől:

- Először is tőled. Hogy milyen volt a felkészülésed, milyen a fizikai állóképességed, mennyire vagy kitartó, van-e tapasztalatod? Tudod-e, mi a gyenge pontod, mikor fáradsz el és ha ez megtörténik, mit kell tenned, hogy folytatni tudd? Egyszóval, tisztában vagy-e önmagaddal?

- Másodszor az ellenfelektől. Tudod-e, kik ők, milyen eredményeik voltak- vannak eddig? Ismered-e a verseny közbeni viselkedésüket, hogy számíthass mindenre? Tisztában vagy-e az ő képességeikkel, állóképességükkel, akaratukkal, gyengeségeikkel is?

- Harmadszor a körülményektől. Mi minden történhet a verseny előtti időszakban, ami befolyásolja a fizikai és a mentális állapotod? Hol rendezik a tusát? Milyen az útvonal, amit teljesíteni kell, jók-e a terepviszonyok a számodra?

Mindezek alapján mérlegelhetsz és eldöntheted, nyerhetsz-e.

De mi van akkor, ha elkeserítő eredményre jutsz? Elég jó formában vagy ugyan, de gondok mutatkoznak az állóképességeddel, mert fáradékonyabb vagy, mint szeretnéd. A felkészülésed során nehezen gyűrted le a társaid, de most olyan ellenfeleid lesznek, akik messze túlszárnyalják azokat mindenben. A körülményekről pedig ne is beszéljünk. Az eddigiek mind sétagaloppnak tűnnek ahhoz képest, ami rád vár. Na? Így is belevágnál?

Amikor belátjuk, hogy nincs semmi esélyünk, akkor értjük meg, hogy VALAKI másra van szükségünk ahhoz, hogy mégis győzzünk! VALAKIRE, AKI kész segíteni!

Kitartást!

„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.”

Lukács evangéliuma 18:1

Kérted ezerszer és még eggyel többször. Kérted sírva, kérted kétségek között, kérted alázatosan, néha dühösen. Kérted türelmetlenül, kérted fáradtan és reményvesztetten. Kérted lemondóan, megszokásból, kérted lelkesen és élettel tele. Kérted magyarázatokkal felvértezve, kérted akarattal és ígéretekkel. Kérted. Mindig csak kérted. 

És volt, hogy Ő nem felelt. Vagy nem úgy felelt, ahogy te szeretted volna. Megesett, hogy néma maradt, de olyan is, hogy az ellenkezőjét kaptad annak, amire úgy gondoltál, hogy neked mindenképpen szükséged lenne rá. Volt, hogy vártál éveket látszólagos eredmény nélkül. És megtörtént, hogy Ő azt mondta: Nem. Te pedig álltál üres kézzel, értetlenül, üveges tekintettel az eget bámulva, néha suttogva, néha lenyelve, néha ordítva felfelé, hogy miért? 

Mire való az ima? Mire jó, hogy elmondod a vágyadat, a féltve őrzött titkodat, szíved legbelsőbb kérését, és a Mindenható visszautasít? Mire jó akkor megnyílni előtte, hogyha a válasza a „Nem” lesz vagy épp a semmitmondó hallgatás? Minek térden állni órákon keresztül az ágyad mellett, minek összekulcsolt kézzel csendben mormolni a szavakat? Minek a Miatyánk és a „Jövel Jézus”? Minek? Miért? Mivégre?

Kérdéseidből kifáradva újból elolvasod Jézus tanácsát, és valami kezd derengeni agyad eldugott tekervényében. Talán nem is ezért van az ima? Vagy nemcsak ezért? Nemcsak azért, hogy kérj, néha követelj, és duzzogj, amikor nem kapod meg. Nemcsak azért, hogy sorold a listát, aztán továbbállj, mint aki jól végezte dolgát. Nemcsak azért, hogy te beszélj, hanem hogy engedd Istent is megszólalni. 

Az ima kapcsolat. Nem egy egyszerű karácsonyi ajándéklista, nemcsak rólad szól, hanem Rólatok. Istenről és rólad, a kettőtök kapcsolatáról. És Ő vár, hogy leülj beszélgetni Vele. Vár arra, hogy elmondd neki az érzéseidet, gondolataidat és ne csak a kéréseiddel bombázd Őt. Vár arra, hogy Ő is megszólalhasson, hogy néha csendben maradj, és ha kérdeztél tőle valamit, legyen időd meghallgatni a válaszát. 

Ezért hát imádkozz mindig! Beszélgess Istennel! Tárd fel, tárd ki előtte a lelkedet, és engedd, hogy viszonozza ezt a bizalmat feléd! Engedd, hogy megszólaljon, hogy üzenjen, hogy éreztesse figyelmét, jelenlétét, és soha ne fáradj bele a Vele való közösségbe!