Ádvent az - az idő, amikor Istenre várunk, hogy megérkezzék hozzánk. Arra hangoljuk lelkünket, hogy megszülessék bennünk. Bensőnkben pontosan tudjuk: ha Isten megérkezik, akkor minden jó lesz. Azonban azt is tudjuk, hogy még nem készültünk fel egészen, még nem vagyunk nyitottak Isten érkezésére; tudjuk, hogy Istent csak szívünk egy részébe tudjuk beengedni, mert még túlságosan el vagyunk foglalva önmagunkkal, mert túlságosan sok minden elfoglalja az ő helyét.

Nyisd meg szívedet és próbálj meg minden idegszáladdal Isten érkezésére várni. És bízz abban, hogy Isten érkezése teljesíti várakozásaidat, lehet hogy csak egy pillanatra, csak egy rövid időre, amikor ráérzel életed Istenére, amikor egy vagy az életedben jelenlévő Istennel. Aztán ismét csak távollétét érzed és vágyakozol utána, hogy egyszer mindenkorra eljöjjön hozzád és te mindig egy legyél vele

----------------------------------------------------------

ÁDVENTI ÉJSZAKA.  

Fehér hótakaró, ezüst fénytakaró, valót eltakaró.
Mintha nem volna más, csak ez a ragyogás: titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj, nincsen se seb, se baj, se sóhajtás, se jaj…
Se bűn, se szenny, se sár,  se kín, se könny, se kár,  csak hó és holdsugár.
Hiszen így volna jó.  De nem ez a való.  Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés, szenny, sár… elfödni és elrejteni

kevés a hó és holdsugár.  De Valakire vár. A holdfényes határ.
S ez az ádventi, mély, havas és holdas éj, titkot tud: Jön!… Ne félj!

Túrmezei Erzsébet

Elindult a Fiú. (Füle Lajos)

Hogy betelt az idő,  kaput nyitott a távol,
s elindult a FIÚ  az örökkévalóságból.
Múló évezreken  úgy lépett át a lába,
mint kinek az idő  cselédje, hű szolgája.
Váratlan érkezett  egykor, karácsony este,
gyermek képében egy  parányi, gyönge testbe’,
s volt, ki sejtette már:   e mustármagnyi Élet
megnő majd, s átszövi  végül a Mindenséget

---------------------------------------------

ADVENTI REMÉNYSÉG -

Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek. (Lk 4,18)

Az adventi időszak az alapja a karácsony ünnepének. Lukács evangéliumában olvashatjuk (Lk 4,16-21), hogy Jézus kijelentette magáról, hogy ő Isten felkentje, aki azért született, hogy Isten helyreállítsa a kapcsolatát az emberekkel (Ézsaiás 61,1-4). Ez az egyetlen reménységünk, ez az, amit annyira várunk, mikor Krisztus születésére tekintünk, miközben egy várakozással teli időszakba lépünk.
A Szentírás vezet minket abban, hogy hogyan fogadjuk Istennek a megszületésben adott ajándékát.

Az 1Thessz 5,16-24-ben Pál apostol elmondja a hívő közösségnek, hogyan kell élniük: hogy mindenkor örüljenek, szüntelenül imádkozzanak, és mindenért hálát adjanak. Ez számunkra is hasznos tanács az advent időszakában.
Egy szent történelem részeseivé váltunk, és Isten azt várja tőlünk, hogy ennek megfelelően éljünk, az ő szándékaihoz hűen. Adventkor megvan a lehetőségünk, hogy Krisztust újra befogadjuk az életünkbe, aki megerősíti és helyreállítja hitünket az ősi igazsággal

és a jövő reménységével.

Imádság: Istenünk, tégy minket késszé arra, hogy Krisztus születésében a te elhatározásod reménységét magunkévá tegyük. Ámen.

Jézus a világ világossága, amelyet semmilyen sötétség nem győzhet le.

Szerző: Árvai Emil

BETLEHEMBEN.

Ott lépett a menny a földre.
Hétpecsétes titkok törve.
Gyermekként megérkezett.
Valóság, nem képzelet.

Kelet bölcse térdre hull,
elismerve: Ő az Úr.
Rongyos pásztor itt nem fél:
gazdag-szegény mind elfér.

Gyilkos király üldözi,
láb-alól majd  elteszi.
Még nem sújthat rá halál:
egyszer, később, rátalál..

--------------------------------------.

Szerző: Gál Gabriella

Karácsony idején tán csodára várunk
hogy teljesüljön minden mit régóta vágyunk
hogy szabadon szerethess béke szálljon rád ma
megszületett érted is az isten messiása
hol sötétség közöny él reménytelen évek
a könnyes éjszakák egyszer véget érnek adj hálát hitet te is a világnak
szülessen ma benned is meg az isten messiása

------------------------------------------------

szerző: Árvai Emil

Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,
így lett szülőszoba egy szerény istálló.

Itt és most ki lesz az, aki befogadja,
szívét és életét Úr Jézusnak adja?
Angyalok örvendtek Krisztus születésén;
ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén.

Találsz-e valakit, járd be a világot,
akinek szívügye a TE boldogságod?
Isten alig várja azt, hogy befogadjon,
s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!

Közeleg a karácsony. A média attól hangos, hogy mitõl lesz szép, meghitt, tartalmas az ünnep. Zuhog ránk a „konzumbuzdítás”, hogy ételben, italban és ajándékokban legyen gazdag a karácsonyunk.

Ezt kiáltják a feliratok, ez ömlik a hangszórókból a karácsonyi vásárokban, a bevásárlóközpontokban.

És kiüresednek a szavak. És üresek a szívek Elkopnak, elfáradnak. Magunk is kiüresedünk, elfáradunk és elkopunk, ha nem onnan merítünk, ahol élet és hatalom lüktet a szavakban.

Egy hang kiált: vigasztaljátok Isten fogoly népét!

Jeruzsálem megmenekült ugyan Asszíriától, de Kr. e. 587-ben a babiloni támadás elpusztította.

Ebben a helyzetben minden szónak súlya van.

Amelyik vádol, az okokat elemzi, a visszafordíthatatlant marcangolja, az semmin sem változtat.

De a prófétai könyv 40. fejezetétõl új hang szól, sõt kiált: nem a büntetés és az ítélet szónokáé, hanem a vigasztalásé

Ézsaiás próféciájában ölelõ karrá, gyengéd, simogató kézzé szelídül. A próféta üdvösséget hirdet, közeledõ, a visszatérő, az övéiért visszajövő, érkezõ Istent,

aki vigasztalni jön.

Harag, félelem, közöny, beletörõdés, csüggedés tölthet el bennünket is, esetleg elfordulunk, lázadunk, amikor úgy érezzük, hogy Isten karja ránk nehezedik. Különösen, ha az elmúlásra gondolunk. Mint a fû, a virág, annyi az élet. A népek, társadalmak, kultúrák vannak, aztán elmúlnak

Félelmünkkel szemben parancsolóan hangzik a kiáltó szó: ne félj! Mert amilyen igaz mindez, olyan erõs és igaz a vigasztalás, hogy az ige megmarad. Az Ige testté lett, az Ige, amely kezdetben volt, ami által minden lett.

A fogságban lévõk megláthatták, hogy leigázójuk hatalma elmúlik. Minden nép meglátja majd, hogy csak egy hatalom örök: az, amely már most is itt van közöttünk, bennünk. Amely hozzánk szól, megtérésre hív, fejünket felemeli, a próféta által hallott mennyei kiáltást meghallatja velünk.                      Egy hang kiált: építsétek az Úr útját!

Keresztelõ János szólt ezekkel, a prófétai szavakkal. Jézus azért jön, hogy megmentsen. De megtérés nélkül nincs út. Önigazolás, önáltatás, önmentegetés semmivé lesz, ha az Úr dicsõsége mindenki elõtt megjelenik. Ha Isten igéjét beengedem, ha ítéletét és kegyelmét engedem magamon át- meg átjárni, evvel felkészít engem az Úr, hogy számára másokhoz úttá legyek,Ő pedig számomra az élet egyetlen járni érdemes útjává legyen.

-------------------------------------------------

Add, hogy a VÁRandósok örömével VÁRjam jöttödet!
Áldott légy Jézus, hogy Te eljössz, s Benned örökre velünk az Isten!
Ámen.
"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba."
(János 1:9)

--------------------------------

Egyre nagyobb a sötétség. Az ádventi koszorú gyertyáival veszem fel a harcot ellene.
Add, hogy lelkemben a Te fényed ragyogjon, mint frissen hullott havon a téli Nap!
Ragyogd be az életemet, Te, Aki a Fény vagy, és világosságul jöttél számomra is!
Fényeddel űzd el félelmeimet, láttasd meg bűneimet, sugaraiddal égess tisztára, hogy ragyogó karácsonyunk lehessen!
---------------------------------

Uram!
Ádvent van, és én várlak.
A világ egyre hangosabb, én csendben szeretnék lenni.
Olyan áldott csendben, amikor meghallani a hóesés kezdetét.
Olyan tiszta ádventet szeretnék, mint a hó.
Olyan szikrázót, mint a frissen esett hó a mosolygó téli napsütésben

---------------------------------------

Ádvent a várakozás megszentelése.  írja Pilinszky János.

12--Ádvent a várakozás ideje, az éj sötétjében várunk a hajnal világosságára, amely megvilágítja életünket. Istent fürkésszük, aki fényt hoz a sötétségünkbe, aki értelmet visz értelmetlenségeinkbe, aki válaszol kérdéseinkre. A várakozás életünk alapélményeihez tartozik. Az ember mindig várakozásban él. Emlékezz csak arra, mi történt és hogyan volt, amikor vártál valakire, aki fontos volt számodra. Megbeszéltél vele egy találkozót. És most várod, amíg csak meg nem érkezik. Pontosan kiszámoltad, mikor kellene jönnie. Órádat nézed, egészen izgatott és feszült vagy. - Ilyenkor sejthetjük meg, hogy mit jelenthet Isten eljövetelére várni az Ádventben. - Várakozás közben kiszínezed magadban, milyen lesz a találkozásod vele. És csalódott vagy, ha a várt – a szeretett - személy várat magára.

Úgy gondolod: „Ha ő megérkezik, akkor minden másként lesz az életemben, nyugtalan szívem megnyugszik, itt a beteljesedés, valósággá válik minden, amire vágyakozom.” De ugyanakkor azt is pontosan tudod, hogy várakozásod mindig nagyobb, mint a beteljesedés. Többet vársz, többre vágysz, mint amennyit az illető nyújtani képes. Feszülten várakoztál, azonban a beszélgetés oly jelentéktelen volt. Félreértések adódtak. Semmi sem tisztázódott. Csalódtál. Nem volt érdemes teljes szívvel a várni a másikra.

 

JÖVEL, URAM, JÉZUS!

Jövel Uram Jézus, amint megígérted; Emeld fel magadhoz, te gyülekezeted! Jövel, Uram, Jézus! Várjuk jöveteled sóvárgó lélekkel, Véredben megmosott és megtisztult szívvel. Jövel, Uram, Jézus! Semmi nem adhat nekünk oly teljes örömet, Mint az a hit, remény, hogy Te hamar jöhetsz. Jövel, Uram, Jézus! Mennyasszony s a Lélek így kiálltnak: Jövel! A megváltott lelkek boldogan mennek elébed  [...

ELJÖN Ő

Jézus e világba visszatér. – Mi lesz, ha most jön el? Közeleg, mint győzelmes nagy Király. – Mi lesz, ha így visz el? Elviszi hű Mennyasszonyát Magához, föl a légen át. Téged is égbe átemel, – Mi lesz, ha most visz el? A sátán uralma megtörik. – Bárcsak most lenne már! Fájdalom és sóhaj megszűnik Bár csak jönne már !!. [...]

-------------------------------------------------

 Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsoltárok 84:2-3.5) 

Jó esetben a templom, melyben egy egész közösség megtapasztalhatja az Úr jelenlétét, áldások forrása. Nagyon sokat kaphat az istentiszteleti alkalmakon a nyitott szívű ember – magától az Úrtól. Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! – fogalmaz a zsoltár szerzője. A Bibliában jó néhány boldogmondás van. Természetesen legismertebbek Jézus szavai, melyeket a Máté evangéliumában olvashatunk, de a Biblia más részeiben is kezdődnek így mondatok: Boldog az, vagy boldogok, akik… S ha figyelmesen elolvassuk ezeket a mondatokat, bizony megláthatjuk, hogy nem azok a boldogok, akik valami pénzen megvásárolhatóra vágynak, hanem akik megtalálják az Úrral való kapcsolatot, akik lelkükben gazdagodnak.  

 A nap gondolata:

Ne úgy imádkozzunk elsősorban, hogy: Uram, használj engem, hanem: Uram, tégy használhatóvá!

Imádság:

Uram! Áldásaid sokaságát kapom, amikor házadba látogatok. Legalábbis akkor, ha nem turista vagyok, ha nem mások öltözködését nézem, hanem Igédre hallgatok. Nyitott szívvel várom Igéd engem megszólító üzenetét és segíts, hogy semmi el ne vegye figyelmemet Rólad, a Veled való kapcsolat megerősödéséről! Ámen

--------------------------------------------------------------------------------

ADVENT--

Az Újszövetség írói beszélnek arról, hogy “hamar” visszajön Krisztus, és ezzel azt érzékeltetik, hogy esetleg már az író életidejében megérkezik.

. A “hamarosan” jelentése azonban az, hogy “bármelyik pillanatban” bekövetkezhet.

Olyan ez, mint a telefonos üzenetrögzítő.

Az üzenettel tájékoztatjuk a telefonálót, hogy nem vagyunk otthon, de “hamarosan” visszatérünk.

Ugyanezt az üzenetet használjuk akkor is, ha csak két percre, vagy két hétre megyünk el hazulról, mert ezzel bátorítjuk a hívót az üzenetátadásra anélkül, hogy pontosan megmondanánk, mennyi időre távoztunk otthonról.

Egy farmernek volt egy vadászkutyája, akit nagyon szeretett. Egy nap eltűnt a kutya.

Ennek ellenére a gazda minden nap kirakta a friss ételt a kutya tálkájába.

A farmer szomszédja észrevette ezt, és megkérdezte, hogy miért teszi ezt, hisz a kutya nyilvánvalóan nem fog visszajönni.

„Vissza fog jönni” – válaszolt a farmer. „Azért fog visszajönni, mert tudja, hogy én itt vagyok, és várok rá. És mikor itt lesz, akarom, hogy tudja, hogy mindvégig vártam őt.” 

Krisztust várjuk vissza – nyilvánvaló ez nekünk és szomszédaink számára?

Urunk azt szeretné, hogy úgy élnénk napjainkat, mintha az utolsót élnénk. John Wesley-t egyszer megkérdezték: „Mit tenne, ha tudná, hogy ma visszajön Jézus?”

A nagy igehirdető ezt válaszolta: „Pontosan azt tenném, ami erre a napra terveztem.” El tudjuk ezt mi is mondani?

Egy kislány hallotta, hogy szülei arról beszélnek, hogy Krisztus nemsokára visszajön a földre. Aznap egy ideig nem tudta az anyuka a kislányáról, hogy hol van.

Mikor elindult megkeresni, a ház legfelső szobájában állt az ablakban. Az anya kérdezte, hogy mit csinál.

 „Ó, anyu, hallottam, hogy Jézus talán a mai nap visszajön, és az első akarok lenni, aki meglátja őt.

Nézd, megmosakodtam, és tiszta ruhát vettem fel!”

Lehet, hogy azt mondja valaki, ó! ez képtelenség!

De nem!! mert valóság .Mert Jézus megígérte, hogy visszajön !

A nagy igehirdető, Dr. G. Campbell Morgan mondta: “Krisztus második visszajövetelének tudata olyan számomra, mint egy lámpa, mely jelenemet sokkal elviselhetőbbé teszi. Úgy fekszem le, hogy arra gondolok, hogy talán a holnap reggel az utolsó, ami felvirrad. Nem kezdek úgy munkába, hogy ne gondolnék arra, hogy Ő talán épp most fogja félbeszakítani az enyémet, hogy kezdje az övét

----------------------------------------------

Ágh Tihamér: Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...

Kárász Izabella: Megérkezett                          

Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
Az égi fény jelzi: megérkezett,
Piros szívek arany húrján majd felkacag
A Hozsánna, Dicséret és Hódolat.
Az én szívem' is megérinti az öröm,
És hirdetem mindenkinek, hogy íme, jön!
Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
S az égi fény jelzi: megérkezett!
Ó, szent, nagy Éj, te békességnek éjjele,
A Boldogság és Üdvösség szent fényjele,
Mikor viszály, békétlenség kudarcba fúl
És hatalmas máglyafényként a hit kigyúl!
S a szeretet úr lesz a nagy világ felett,
S jóakarat simítja meg a szíveket,
Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
S az égi fény jelzi: megérkezett!
Advent alatt ti földön élő emberek
Kongassátok az elhallgatott szíveket,
Legyen csengés-bongás a föld terén át,
Úgy várjátok az örök Isten szent Fiát!
Mert jön, mert jön, mert nemsokára itt leszen,
Az ég fénylő csillagképében megjelen,
Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
S az égi fény jelzi: megérkezett!
Karácsony jön, hatalmas és titokzatos,
Kigyulladnak szívek, tüzek és csillagok,
Megtalálják Jézus Krisztust az emberek
S a békesség zászlója leng a föld felett,
Béke, öröm, szeretet és jóakarat
Játsszák el a karácsonyi himnuszokat,
S velük zengi a boldog föld az éneket:
-------------------------------------------------------

Urunk, Szabadítónk, megérkezett

Füle Lajos: Visszajön

Hóból az erdő, ködből a felhő,
hó esik, tél szele fújja...
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!

Száll csuda híre szívből a szívbe,
kétezer év a tanúja:
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!

Angyalok ajkán, emberek hangján
csendül a csillagos ének,
Kétezer éve mennek Elébe
boldogan, kik Neki élnek.

Ott a helyed e drága menetben,
életed KRISZTUSA vár rád.
Hagyd el a gondot, légy vele boldog,
zengje a szíved a hálát!

Harald Scheel-Sibyle Jung: A legszebb karácsonyfa.
Messze-messze fent északon, a sűrű fenyőerdő mélyén él a hómanók népe. Takaros, kicsi házikóikban laknak a hatalmas, öreg fenyőfák tövében.
A hómanók nagyon vidám és barátságos kis lények. Szeretik az erdők-mezők állatait, növényeit, védik és óvják őket a betolakodóktól barátaikkal, a hódtündérekkel együtt.
Amikor beköszönt a tél, a hómanók előbújnak rejtekeikből, és szorgosan gyűjtögetik a rőzsét és a különböző bogyókat. A kis hómanógyerekek előveszik szánkójukat, és vígan csúszkálnak naphosszat a lejtőkön.
Hamarosan itt a karácsony.
Egy közeli faluból két kisgyerek, Kriszti és Tomi kora hajnalban útra kelnek nagypapájukkal. Nagy, díszes szánjukon egyenesen a hómanók erdejébe tartanak, hogy egy szép fenyőfát keressenek az ünnepre.
A rénszarvas lassan lépdel az erdei ösvényen, mert ilyenkor még igencsak sötét van errefelé. Ahogy egyre beljebb haladnak a fenyőfák között, Kriszti és Tomi még szorosabban összebújnak a vastag takaró alatt. Hirtelen valami nesz üti meg a fülüket. Egy ág reccsent volna?
- Hiszen ezek hómanók! - kiált föl Kriszti. - Jó reggelt, jó reggelt! - integet nagyapó a manóknak.
Egyszer csak különös érzés fogja el a két kisgyereket. Egy különös, sárgás fény világítja meg a fenyőket. Mi lehet ez?
Nagyapó azonban mindebből semmit sem vesz észre, és megállítja a szánt egy kis tisztás szélén. Itt sok kis karcsú fenyőfácska növekszik békésen a nagy fenyők ágainak védelme alatt.
Mindhárman leszállnak a szánkóról. Tomi azonnal odaszalad egy formás, kis fához, amely első látásra megtetszett neki.
- Nagypapa! - kiáltja boldogan. - Ezt a fát válasszuk! Ugye, milyen gyönyörű?
Nagyapónak is tetszik a fa, és már emeli is a kis fejszét, hogy kivágja, amikor...
- Mi a manó? Hát ez meg micsoda? - csodálkozik nagyapó. A semmiből hirtelen előbukkan egy kis tündér és megpróbálja nagyapó kezéből kitépni a fejszét. Eközben egy másik tündér ellibben a rémült gyerekek előtt és rákoppint az orrukra, mire azok ijedtükben belepottyannak a hóba. - Nem szégyelled magad, nagyapó? - kérdezi a nagyobbik tündér mérgesen.
- Ugyan miért kellene szégyellnem magam? - válaszolja nagypapa homlokát ráncolva.
- Nem vághatod ki csak úgy az ártatlan kis fákat! Fájdalmat okozol nekik! - méltatlankodik a tündér, miközben összecsapja a szárnyait.
- Segítség! Mi történik itt? - kiáltja nagyapó. Kriszti és Tomi álmélkodva nézik, ahogyan mindenhonnan kis tündérek bújnak elő, majd körülveszik nagyapót, jó erősen belékapaszkodnak, és a magasba emelik. Ám nincs sok idejük bámészkodni, mert már ők is a levegőben vannak. Olyan magasan, hogy a fák koronái fölött a falujuk házait is láthatják.
A gyerekek reszketve bújnak nagyapóhoz, amikor a tündérek leteszik őket végre egy jó erős fenyőágra. Ekkor megjelenik előttük a tündérkirálynő és így szól:
- Fogjátok ezt a kis fenyőfát, és ültessétek el a kertetekbe. Ez emlékeztessen benneteket ránk mindenkor. Tudjátok meg, hogy nem szabad bántani az ártatlan fákat.
A fa olyan pici és törékeny, hogy a gyerekek alig mernek hozzáérni. Miután nagyapó megígéri, hogy soha többé nem vág ki egy fenyőfát sem, a tündérek visszarepítik őket a tisztásra. Felülnek a szánkóra, hogy ne fázzanak, betakarják magukat egy pokróccal és elindulnak hazafelé.
Közben elkezd szállingózni a hó.
Kriszti óvatosan tartja kezében a kis fenyőfát, miközben nagyapó fejét rázva egész úton azt mormogja, hogy ilyen még életében nem történt meg vele soha.
Otthon, a gyerekek egyenesen szüleikhez rohannak, hogy elmeséljék furcsa kalandjukat a tündérekkel. A szülők ámulva hallgatják ezt a hihetetlen történetet, majd közösen elültetik a ház elé a kis fenyőfát. - Remélem gyorsan nagyra nő, - mondja Tomi, miközben Kriszti gondosan eligazítja az apró ágacskákat.
Ezen az éjszakán különös dolgok történtek nagyapóék kertjében. Halvány, sárgás fény kíséretében egy csapat tündér libbent be az udvarra, körültáncolják a kis fenyőfát és teleszórják megannyi fényes csillaggal. Egy tündér bekukucskál a szobába, és látja, hogy a gyerekek még alszanak. - Gyorsan, gyorsan, - sürgeti a többieket - nemsokára reggel lesz, és akkor biztos rögtön kinéznek az ablakon. - Már készen is vagyunk, - éneklik a többiek. -                     Hát nem gyönyörű ez a kis fa? Most aztán, huss, repüljünk vissza az erdőbe...
Reggel Tomi egyenesen az ablakhoz szalad és a meglepetéstől a szája is tátva marad.
- Nézd Kriszti, csoda történt! - kiáltja boldogan.
- De szép, jaj de szép! - ujjonganak a gyerekek. Az este elültetett kis fa az éjjel hatalmas fenyőfává cseperedett, és ágait sok-sok csillag díszíti.
- Ez lesz a legszebb karácsonyfánk, ami valaha is volt, - mondja Kriszti, - majd feldíszítjük gömbökkel és gyertyákkal is. Csodaszép lesz!
Délután neki is látnak a munkának. Soha még nem díszítettek ilyen lelkesen karácsonyfát. Még a kutyus is segített nekik a díszítésnél.
- A legszebb ünnep a karácsony - mondja Kriszti ragyogó arccal. – Hogy örül majd a kis Jézus, ha meglátja ezt a gyönyörű fát! Köszönjük kedves tündérek, köszönjük! - kiáltja az erdő felé.
Végre elérkezett a Szenteste.
Miközben a gyerekek boldogan az ajándékaikat bontogatják, ki-kitekintgetnek a házuk előtt álló gyönyörű fenyőfára.
Milyen szép is ez a karácsony!
Fordította: Bakó Krisztina

Fejes Ádám: Ádventi örvendezés
Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,  
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.

Balássy László: ADVENTIi gondolatok

Mint játékban kifáradt kisgyerek
megül, ha az éjszaka közeleg,
megül szülője karján csöndesen,
úgy nálad én is egykor, Istenem,
mint munkás, napját bevégezetten,
ha itt az este, megnyugszom kezedben.
Mint gyertyaláng, mely lassan csonkig ég,
mint elfogyó, kihunyó, kicsi mécs,
erecske, mely folyammá szélesül,
s a parttalan tengerrel egyesül...
Hab habra csap, hullám hullámra hull,
de túl mécsen, hunyt lángon messze túl,
hol minden ér végső mederre lel,
hol hab s hullám szelíden megpihen,
időtlen évek tájai felett
virrasztva őriz tekinteted.

R. Lukátsi Vilma: Végtelen Adventek

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...
Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,
Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,
Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,
Megakarták mérni Isten igazságát,
És nem értették Isten Golgotáját...

És nem értették meg Isten Történelmét.
És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.
Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige
Alázatosan jött le szolgálni ide.
S végigjárta minden lépését az útnak...
A próféciák is mind-mind ide futnak -
- De itt van kezdete már a másik útnak.
Később megértették, s szerte a világon,
Évente új várás indul, új karácsony.
Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,
Indulunk ismét a köznapok elébe...
A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,
De aki megérti Isten Golgotáját,
Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''
Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!
És amikor zsendül a fügefa virág:
A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!
Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,
Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.
Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn;
Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön

Mécs László: Adventkor

Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged

Adventi versek

J. Simon Aranka: Jönnöd kell!

Veszett világ, letarolt föld,

Hangja mélyből felszakadó sóhaj.

Üres méhe nászért zokog,

Vár még az ég a megváltó csókkal.

Nekem sincs már régen semmim,

Csak maroknyi elfeledett álmom.

Rejtett vágyam hűlt zugában

Közelséged lobbanását várom.

Jönnöd kell, mert pusztul minden!

Hazugságból kovácsolunk fegyvert;

Gyáva urak, önző szolgák,

Nem ismerünk sem Istent, sem embert.

Jönnöd kell, mert szükség van rád!

Démoni káoszban nyakig járunk…

De Te mégsem bíróként jössz;

Visszaadod békességes álmunk.

Úgy érkezel, mint a hajnal:

Kibújsz mélykék lepléből az éjnek,

Szelíd csöndben érsz majd földet,

S lépted nyomán születnek a fények.

   

Juhász Gyula: A Várta
Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.

Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.

 

Advent

Elég volt már a gyötrelem,
elég volt már a sötétből.
Napfényre vágyunk, már a gond
fekete erdejéből.
Növeld mibennünk mi isteni,
s öld ki ami bennünk állati,
hiszen a dühös tusákba már
mindenünk belefáradt.
Szüless meg bennünk Tisztaság,
Szüless meg bennünk Béke,
S tedd kezedet a világ
lázas ütőerére.
Szüless meg bennünk Szeretet,
a legszebb lelki virtus:
– a szívünk szomorú, beteg –
teremts bennünk új életet,
Szüless meg bennünk Jézus!





            Az első gyertya.

Ádám és Éva – mint akiknek elsőként
ígérte meg Isten a megváltást (hit)
Bátortalanul lobban most fel,
Az első gyertya kicsiny lángja.
Fénye lassan telik meg erővel.
Mintha még egy kicsit fázna.
Hinni kell egy szebb világban,
Ám kevés a hit, tégy is érte.
Hinni a Megváltó igazában,
És élni úgy, ahogy Ő kérte.
A gyermek csillogó szemében látok,
Egy megszülető szebb és jobb világot.
Ahogy csodálattal néz a lángba.
Benne tiszta még a hit, a szellem,
Hogy győzhet a jó a gonosz ellen.
Nem riasztja, az élet valósága.

-------------------------------------

Csengetnek. Hidegtől piros orrú vézna asszony hadarja monoton szövegét, hogy ellopták a pénzét, nem tud hazautazni. Adok, hát persze… Mohón nézi, mennyi… látom, többet várt.              A konyha melegében jut eszembe, jajjj, teát, süteményt gyorsan! Futok, hátha elérem.                   Még látom, ahogy beszáll a sarkon túl Rá váró autóba. Csalódott vagyok, de nem bánom. Jobb így, hogy tudom, nem várja éhező gyereksereg

Képeslapokat, e-mail-t írunk, telefonálunk, vásárolunk. Cipekedünk, rohanunk, hogy majd az ünnep napján lecsendesedve, lelkünket és a fenyőt ünnepi díszbe öltöztetve éjféli misére menjünk, ajándékot adjunk-kapjunk…
A temetőkben megjelennek apró koszorúink, megállunk és emlékezünk Rájuk, akikkel valaha együtt készülődtünk az ünnepre, és akik évről-évre, egyre jobban hiányoznak.
Aztán, hazamenve feljebb veszem a fűtést, mert valami nagy-nagy hideg árad szét bennem

----------------------------------------

Az egyik házban egyetértés, meghitt hangulat köszönti, a másikban, kötelező programként állják körül a fát, csomagolják be és ki a méregdrága ajándékot és nézik lopva az órát, hogy mikor léphetnek már le.
Elhessentem ezeket, a gondolatokat. Adventi készülődésemben csak a jó emlékeknek van helye. Felidézem a tavalyi ünnepet…
Számomra a csengettyű hangja, a vanília- és fahéjillat, gyertyafény és fenyő zöldje, a papír zizzenése, ragyogó szemek és a Csendes éj dallama, szeretteim ölelése, jelenti azt, hogy itt van, beköltözött hozzánk Karácsony!
-------------------------------------
//- Itt járok a gondolatban visszapörgetett és újrajátszott tavalyi ünnep felidézésében, amikor a kamrarámolás közben kezembe akad egy csomag toalettpapír. . Bontom, és viszem a helyére. Mintás, rajta felirat: „Merry Christmas” és rajz. Sírjak, vagy nevessek? Pajkos mosolyú rénszarvas álldogál csillagszőnyegen… gurgatom tovább… a következő kockán egy helyes, törlésre kínált feneket látok, mely fölött, elégedett széles mosollyal pillant rám cakkos agancsa alól ismét a rénszarvas.
Nem tudom eldönteni, hogy felháborodásom, vagy humorom a helyesebb reakció. Automatikus mozdulattal hajlok a tekercs fölé, megszagolom, majd elégedetten nyugtázom, legalább nem fenyőillatú.
Tudom, hogy a reklámnak helye kell, hogy legyen, mert eladhatóvá, ismertté teszi a terméket… de vannak ünnepek, személyek, jelképek, amik nem használhatók fel reklám céljára. Nekem, számomra, ilyen tabu a karácsony is. Itt járok a gondolatban visszapörgetett és újrajátszott tavalyi ünnep felidézésében, amikor a kamrarámolás közben kezembe akad egy csomag toalettpapír. . Bontom, és viszem a helyére. Mintás, rajta felirat: „Merry Christmas” és rajz. Sírjak, vagy nevessek? Pajkos mosolyú rénszarvas álldogál csillagszőnyegen… gurgatom tovább… a következő kockán egy helyes, törlésre kínált feneket látok, mely fölött, elégedett széles mosollyal pillant rám cakkos agancsa alól ismét a rénszarvas.
Nem tudom eldönteni, hogy felháborodásom, vagy humorom a helyesebb reakció. Automatikus mozdulattal hajlok a tekercs fölé, megszagolom, majd elégedetten nyugtázom, legalább nem fenyőillatú.
Tudom, hogy a reklámnak helye kell, hogy legyen, mert eladhatóvá, ismertté teszi a terméket… de vannak ünnepek, személyek, jelképek, amik nem használhatók fel reklám céljára. Nekem, számomra, ilyen tabu a karácsony is.-//


A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként -főzöl-takarítasz- vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.
A Karácsony éppen azt hirdeti nekünk, hogy minden külső változásnak lelki feltételei is vannak, s belső változás nélkül igazi eredményt várni nem lehet. A népek lelkületében kell jobb igazságnak fakadnia ahhoz, hogy jobb világrend születhessék.
A félelemre és a megfélemlítésre alapított világrendben nem is lehet csodálkozni azon, ha az ember nem bízik az angyal eljövetelében. De azért az angyal mégis eljött, és szállást keres az emberek szívében az isteni Gyermek számára. A Karácsony itt van. Lehet, hogy egyeseknek csak hangulat, másoknak csak külsőség:: mégis nagyon nagy és áldott alkalom, talán az utolsó alkalom arra, hogy mélységes igazságára ráébredjünk, és a hangulatból valóságot, a külsőségből lelkiséget teremtsünk.