Csodálatos. 

Az újrakezdés oly csodálatos!

Elmúlt mi régi, és újjá lett minden.

és összes bűnödet, elrontott múltadat,

kegyelem tengerébe veti Isten.

Az újrakezdés oly csodálatos!

Új hang szól hozzád, igaz és tiszta szó.

Örök ige. Ma is az útra rávezet.

Megsebez olykor, és mégis gyógyító.

Az újrakezdés oly csodálatos!

Isten szívével imádság köt össze.

S naponta válaszol az örök szeretet:

Vezérli lépteid, megtart örökre!

Az újrakezdés oly csodálatos!

Cinkosok helyett, testvérekre leltél.

S ha talpraállítsz egy-egy hulló életet,

a legföbb tantárgyból már jól feleltél.

Az újrakezdés oly csodálatos!

Előtted távlat, éltet jó reménység,

Rostádon hullni hagysz már mindent, mi szemét.

ragyog kezedben a valódi érték.

Az újrakezdés oly csodálatos!

Ennek az újnak nem lesz soha vége.

Megszűnik egykor, könny, bűn, fájdalom,

- nem fakul új ég, új föld dicsősége.

   Siklós József     (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

-------------------------------------------------

MEGTÉRÉS.  

Egy ifjú gyermekhez Isten Szent Lelke jött,

Szelíden, esdve kérte őt:

Fogadj be engemet a te szívedbe,

Légy az enyém örökre.

„Nincs időm”, az ifjú rá így válaszolt,

„Most játszani vágyom, még gyermek vagyok.

Most nincs időm, Most nincs időm -

Akkor jöjj majd el, ha nagy leszek”.

Aztán majd visszajött a felnőtt ifjúhoz,

Esdve kérte újra, így szólt:

„A munkás kevés, oly nagy az aratás,

Jöjj mert munka vár reád.”

„Hagyj békémet mostan én ráérek még,

A bűnt és a világot szeretem én,

Rá érek még, rá érek még,

Majd nem sokára, szolgád leszek.”

Gonddal telt férfi volt, mikor a Lélek szólt:

„Ne habozz jöjj siess még most.

Az idő lejár és te öregszel már,

Még meddig várjak reád?”

„Mind úgy van, de nincs időm hallgatni rád,

Az életnek gondja és sok munka vár;

Most nincs időm, most nincs időm,

Ha nem lesz gondom, hozzád jövök.”

Immár reménytelen, reszket és kesereg,

Sóhajt könnyezve az öreg.

Az élet lejárt, mindennek vége már,

A halál jön és nem vár.

„...A Szent Lélek tőlem már eltávozott,

Imádkozni nincs erőm, és nem tudok.

Már nincs időm, nincs több időm,

Jaj! mi lesz velem, ha meghalok?!”

Jöjj, Uram! 

Uram, Reád vár vergődő hitem.

Uram, Reád vár tépett, bús szívem,

gondterhelt arcom redőin a könny

s lelkem mélyén a fájdalomözön.

Reád vár bennem a panaszos jaj,

minden szenvedés és minden sóhaj,

a  néma ajak, a rebegő száj,

Reád vár bennem minden, ami fáj.

Szívem oltárán kész az áldozat,

reákötöztem bűnös magamat.

Gerjesszen lángot rajta a kezed,

hogy oltáromon égjen szent tüzed.

És e lángoknak hatalmas heve

sok bűneimet mind égesse le.

Akkor boldog lesz egész életem....

Uram, Reád vár tépett, bús szívem!

Dénes Ferenc

--------------------------------------------------------------------

Párbeszéd.

A szó érvényes most is: meg kell térni!

- Meg is fogok, de … van rá még időm!

Bár nem vagyok rossz, mégis, van miből,

- előbb azonban még szeretnék élni

az élettől még valamit kapni vágyom!

- Honnan tudod, hogy lesz rá még időd?

Sokan már idő előtt kidőltek,

s kevés az is, amit vársz, ifjú barátom!

Földhöz ragadtak lapos álmaid…

Nekem kevés az, hogy csak valamit

adjon nekem e fukar földi élet!

Nem lehetek oly igénytelen:

Maga a teljes élet kell nekem!

És neked is: maga az örök élet!

   Balog Miklós   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Megtérés.

Nem kérdezi: hol voltál eddig,
Szép napkeltétől napestig...
Azt sem kérdezi: merre jártál?
Ó, nem kíváncsi, mit csináltál.
Hányszor csúfoltad, s hányszor hagytad,
Ha drága keresztjén kacagtak...
Elfelejtette minden vétked...
Csak átölel... csak örül néked...
...Reszket a lábad? Szemed könnybe’?
Mit mondjál néki? Hogy köszönj be?
Csak hullj le szótlanul Elébe:
Néki nincs szüksége beszédre!

--------------------------------------------------

Áldozat.

Nézd, Uram, oltárt építek

ezernyi kudarcból bűnbánatom Neked:

Nézd, Uram: a harcom, csődöm tette rá,

kos gyanánt megtört szívemet!

Nem én, Uram, a kegyelmed hozott,

sok harcon át az oltárhoz engem...

S az úton, mely von Magadhoz,

megadó alázat sír a térdeimben.

Uram, én kincset hoztam, lelkemben.

Immár porba hullt minden bálvány,

Nem áltat már a hiú forma,

Rút, gyilkos szívem az áldozati bárány.

Én meggyújtom a rőzsét,

Hadd égjen hamuvá minden bűn és vétek...

- Óh, drága tűz, szent lobogás! –

Ott vár a magasban a diadalmas Élet.

Venyercsán László, (Legyőzött honfoglalók, 14)

.------------------------------------------------------------

Ézsaiás 63:9,- „Minden szenvedésüket ő is szenvedte, szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket, felvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban.”

„Millió és millió ember él a földön, akik még nem hallottak Istenről. Ezeknek is joguk van ahhoz, hogy megismerjék őt. Ugyanolyan joguk van Krisztushoz, mint nekünk.                               A mi kötelességünk akik megismertük őt, hogy megismertessük az ő nevét, és a segélykiáltásokra feleljünk.

Amikor az evangéliumhirdetés meggyorsításának vagy feltartóztatásának a következményeit mérlegeljük, leginkább csak önmagunk és a világ szempontjából beszélünk erről. Keveset gondolunk arra a fájdalomra, amit a bűn Istennek, mint teremtőnknek okozott, és okoz máig is. Az egész menny együtt szenvedett Krisztussal az ő haláltusájában. Ez a szenvedés azonban nem akkor kezdődött, amikor Krisztus emberré lett, és nem fejeződött be az ő mennybemenetelével. A kereszt csak nyilvánvalóvá teszi tompa érzékeink számára azt a szenvedést, amit a bűn megfoganásától kezdve okozott Istennek.

Földünk egy nagy kórház, a nyomorúság színhelye. Segítsük Isten művét a mielőbbi befejezéséhez azáltal, hogy munkatársaivá leszünk. »Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik bizonyságul, minden népnek, és akkor jön el a vég« (Mt. 24:14).”                       E.G.White: Nevelés, Az élethivatás c. fejezetből

------------------------------------------------

• Köszönet, hálaadás. Annyi marad a miénk valóságosan Isten ajándékaiból, áldásaiból, amennyit és ameddig újból és újból hálás szívvel megköszönünk.
• Isten elvárja, hogy ismételten emlékezzünk meg jótéteményéről, s hálával áldozzunk kegyelméért.
• Aki elfeledkezik isten jóvoltáról, elveszíti a már elnyert ajándékokat is.
• Hálaadásunk azonban ne pusztán köszönöm szó legyen.
• Akinek őszinte, mélységes a hálája, az egész életét odahelyezi Isten oltárára, és szolgáló élete lesz testetöltött, hálaadó imája. Zsolt.50,14.15.,- Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.”
• 22.23. Zsolt.56,13.14.,-„ Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;”
•  Zsolt.69,31.,-„ Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.”  
• 103,2-3.,-„ Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.  A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.”
•  Kol.4,2.,-„ Az imádkozásban állhatatosak legyetek, éberséggel és hálaadással.”
• Tim.I.2,1.,-„ Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, „

Róma 13:8 -Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

A két ember, aki látta Istent.

Egy polinéziai faluban élt két ember egymás szomszédságában, akik folyton háborúságban álltak egymással. Mindig ürügyet találtak a veszekedésre. Elviselhetetlenné tették egymás számára az életet, de szenvedett tőlük a falu népe is.

Egy nap a falu öregjei azt mondták egyikkőjüknek:

-          Miután már mindent megpróbáltatok, nincs más megoldás, csak az, hogy menjen el megnézni az Istent.

-          Rendben van, de hová?

-          Mi sem egyszerűbb ennél. Elég, ha felmész a hegy tetejére és ott meg fogod pillantani az Istent.

Az ember habozás nélkül elindult, hogy találkozzon Istennel.

Néhány nap erőltetett menet után elérkezett a hegycsúcsra. Ott volt az Isten, aki már várta őt. Az ember hiába dörzsölgette a szemét, nem volt kétséges, hogy Istennek ugyanolyan arca van, mint az ő házsártos, ellenszenves szomszédjának.

Hogy mit mondott neki az Isten, senki nem tudja. Mindenesetre a faluba visszatérve már nem ugyanaz az ember volt. De békülékenysége ellenére minden rosszra fordult megint, mert a másik továbbra is csak ürügyet keresett a veszekedésre.

Az öregek azt mondták: - Jobb, ha ő is elmegy megnézni az Istent.

Bár húzódozott, sikerült meggyőzniük. És ő is elindult a magas hegyre. És odafent látta, hogy az Isten a szomszédja arcát viseli…

Ettől a naptól kezdve minden megváltozott, és az óta béke uralkodik az egész faluban.

 Ha látni akarod Istent, nézz felebarátodra! Bruno Ferrero nyomán

Zsoltárok 30:3,- Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és Te meggyógyítottál engem.

Isten minden seb esetében gondoskodott balzsamról. Van orvos és balzsamolaj Gileádban. Tanulmányozzátok a Szentírást, mint soha azelőtt! Kérjetek az Úrtól bölcsességet minden veszélyben! Minden próbában kérleljétek Jézust, hogy mutasson kiutat gondjaitokból, és akkor szemetek megnyílik a gyógyszerre, és alkalmazni tudjátok a Szentírásban lejegyzett gyógyító ígéreteket. Ily módon az ellenség nem hajthat titeket szomorúságba vagy hitetlenségbe, mert hitetek, reménységetek és bátorságotok lesz az Úrban … A keserűség feloldódik Jézus szeretetében, és a keserűségtől való panaszkodás helyett felismeritek, hogy Jézus szeretete és kegyelme annyira áthatja a szenvedést, hogy az alázatos megszentelt örömre fordult.

Amikor legkisebb fiunk, Henry halálos betegen feküdt, azt mondta, hogy a fájdalom ágya csodálatos hely, ha azt Jézus jelenléte veszi körül. Amikor kénytelenek vagyunk inni a keserű pohárból, fordítsuk figyelmünket a fájdalmasról a csodálatos és ragyogó felé!... Gyakran azok nyújtják a legnagyobb vigaszt mások számára, akik maguk is hatalmas szenvedésen mentek keresztül. Az ilyenek mindenhová napfényt visznek. A szenvedések megfenyítették és megfinomították őket. E.G.W.

Zsolt 115,13 - Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

Ez az Ige az alacsonysorsúak és a szegények megvidámítója. Urunk kegyesen gondoskodik azokról, akik nem rendelkeznek bőségesen anyagiakkal, sem nagy tehetségük, befolyásuk vagy hatalmuk nincs. Istennek különös gondja van kicsiny teremtményeire, még egy verebecske sem eshet le tudta nélkül. Neki semmi sem kicsiny, mert a legjelentéktelenebbnek látszó teremtményét is felhasználja céljaira. Ezért még aki a legjelentéktelenebbnek érzi is magát az emberek között, kérjen Istentől áldást kicsinységére, és meg fogja találni szűk életkörében ezt az áldást és a boldogságot.

Az Urat félők között vannak kicsinyek és nagyok. Egyesek csecsemők, mások óriások.                       De mind áldottak. A kicsiny hit áldott hit. A kis reménység már áldott reménység.                               A Szent Lélek minden ajándéka, ha csupán csírájában van is még meg, már áldást hordoz.                  Az Úr Jézus ugyanazon drága vérével váltotta meg a kicsinyeket és a nagyokat, és ígérte, hogy az apró bárányt éppúgy megőrzi, mint a felnőtt juhot. Nincs anya, aki megvetné gyermekét csupán mert az kicsiny; sőt, minél kisebb a gyermeke, annál gyengédebben gondozza. Ha egyáltalában van kedvezés az Úrnál, akkor a sorrend nála nem „nagy és kicsiny”, hanem „kicsiny és nagy”. C.H.Spurgeon.