HITÉRT KÖNYÖRGÖK.       

Így nem könyörgött senki még,

Mint én könyörgök a hitért,

A nagy hitért, a szent hitért,

Amit nem adnék semmiért.

Pedig enyém volt valaha,

Hittem, hogy eljutok Haza!

Az a hit volt a véderőm,

Az éltetőm, felemelőm.

Az a hit volt az én imám,

A csillagom, vak éjszakán.

Azt a hitet könyörgöm én,

Amitől ifjú lesz a vén,

Amitől a halott feláll,

És a hitetlen prédikál,

Mitől fiúvá lesz a kő,

Ami a fény, ami erő.

Azt a hitet könyörgöm én,

Mitől gazdag lesz a szegény.

Földet rázó hatalomért,

Nem elmúló földi lomért,

Hitért, hitért, örök hitért,

Amit nem adnék semmiért!

Azt a hitet add meg nekem,

Add vissza, édes Istenem!

Szívem, lelkem sikolt Feléd

Azért a régi szép hitért!

            Kárász Izabella

----------------------------------------------------------

Babits Mihály. Jónás imája.

Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem, mint túláradt patak

oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam

mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat.

Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon

vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím

előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom,

hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban

leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem

három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam,

mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök,

a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran

szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig

vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Babits Mihály (1939)

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/babits/jonas.hun

----------------------------------------------------------

Hit..., imádság..., megbocsátás...

„Legyen hitetek Istenben... amit könyörgésetekben kértek,

 higgyétek, hogy megkapjátok...”

Hit .

Zúghat az orkán!

Dühönghet az ellen felszabadult árja,

Dühönghet a tenger szirthez vert hulláma,

Visonghat e szörnyű éjben a vészmadár,

Nem félek! Mert lábam az örök sziklán áll.

Krisztus ez az erős és örök sziklavár

Vészben és viharban ingathatatlan kőszál.

Jöhet rám próba!

Rettenthet a sátán sok ezernyi hada,

Borulhat rám bár rémsötét éjszaka,

Üldözhet a balsors, balszerencse, rémkép,

Bizalmam nem lankad, kitartok mindenképp.

Mert hiszem, hogy igaz a Krisztus szava:

„Aki bennem hisz, az nem csalódik soha”.

Nem veszhetek el!

Bár testem zúzhatja szét az élet terhe.

Vagy sötét poroszlók hada törje, verje,

Márthatják szurokba, köthetik máglyára,

Szegezhetnek csúful átkos keresztfára,

Égethetik tűzben, szórhatják szét hamvam,

Halálnak úgysem lesz diadalma rajtam.

Örökké élek!

Mert lelkemet nem e gonosz világ szülte,

Hanem Isten. Aki oly nagyra becsülte

Az embert, hogy bár múló por a teste,

De mégis fáj Neki az ember eleste.

Azért Jézus által lelke megtisztulva

Hozzá száll a mennybe, boldog nyugalomba.

   Kudelász Nándor   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.”

Jeremiás 23:23-24

Az, hogy Istenről elmélkedünk, már önmagában is azt feltételezi, hogy van valamilyen fogalmunk róla. Közölt valamit magáról, „kinyilatkoztatta” önmagát az embernek. Véges értelmünkkel csak kicsiségünket érzékeljük, és meghajlunk Teremtőnk hatalma előtt.

A Bibliát olvasva kirajzolódik valamilyen kép bennünk Istenről. A természet parányi és hatalmas dolgait szemlélve is megsejthetünk valamit az Alkotó jelleméből. Krisztusra nézve – ahogy Jézus mondta tanítványainak – látjuk az Atyát. De még így is, Pál szavaival élve: „tükör által homályosan látunk.”

Tudásunk és tapasztalatunk rendkívül korlátozott, mikor Istent keressük. Mégis: ő közel- és távol, akkor, most és ezután is ISTEN.

Hadd ajánljak egy nagyszerű kis könyvecskét, melynek az első lapjain olvashatjuk az alábbi sorokat:

 „A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek.” (…)

 „Az Úr bennünket, eget és földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához. A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel. Jézus épp azért jött a földre, hogy eltávolítsa a sötét árnyat, mely Istennek irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte.”     (A könyv: Ellen Gould White: Jézushoz vezető út;

-------------------------------------------

Az evangélium

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”

Pál levele a rómaiakhoz 1:16-17 

Az evangélium a jó hírhozónak adott kézzelfogható ajándék, tehát mindig jó hír - ki ne örülne egy zsák pénznek?

Az evangélium Isten ereje. De a Mindenhatónak miért kell erő? Miért ereje Istennek az a hír, ami arról szól, hogy Isten szegénnyé és erőtlenné lett értünk - amikor Jézus vállalta ezeket, hogy mi lehessünk gazdagok és erősek?

Hogyan nyilatkoztatja ki Isten azzal az igazságát, hogy az Ő Fia bűnné lett mindenkiért?

Isten méltóságán csorba esett. Senki sem kérdőjelezte meg a szavahihetőségét, szeretetét, hűségét, mert a bőrükön érezték. De egy nap Lucifer, a leghatalmasabb angyalfejedelem fejébe befészkelte magát a kétely: mi van, ha Isten csak megjátssza Magát? Mi van, ha nem olyan, amilyennek mondja Magát? Ezzel a kérlelhetetlen és meggyőzhetetlen mondattal a fejében lett kiűzve Lucifer a követőivel együtt a Tökéletesség Helyéről. De a kétely magva mindenkinek az elméjében elültettetett. Mi lesz az a bizonyíték, ami örökre megcáfolja a rosszindulatú ellenség hangját?

Isten a legdrágábbat adta oda az emberiségért - Önmagánál is drágábbat, a Fiát. Odaadta, hogy mindenki láthassa, nemcsak uralkodik, hanem a legmélyebb pontig elmegy akár egyetlen emberért is. Jézus meghalt a kereszten, hogy a legborzalmasabb fájdalmak között meglássuk Őt, mint a Teremtőt, Aki nemcsak alkot, de meg is szabadítja a bajbajutottakat.

Isten igazsága az evangélium? Igen!!! Isten nem lesz kevesebb attól, ha kegyelmet gyakorol. Azért hogy ne hiába legyen kifizetve az a végtelen ár, amit az emberiségért kifizetett a keresztfán, amíg van időnk, Isten minél több embert hív az örökéletbe. Istennek az a célja, hogy az Ő Fia dicsősége azzal legyen minél jobban felemelve, hogy sokan elfogadják a fizetett belépőjegyet.

Isten ereje és Isten igazsága. De a mi erőnk és a mi igazságunk is ugyanez. Nincs nagyobb erő és nagyobb igazság ennél!

Imádság.

Ha sorsom néha megtapos  s bú fogja szívem át,

Elmondok egy csodálatos Igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs árad belőle rám.

s gyógyít a szent vigasztalás,  míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem, gond és bú nem sebez.

sírok, hiszek s nehéz szívem oly könnyű, könnyű lesz.

Mihail J. Lermontov (ford: Áprily Lajos)

-----------------------------------------------

Imádkozom.

Ó, jöjj viharja életemnek

És zúgj fölöttem, zúgj vadul,

Légy, mint viharzó tenger árja,

Hullámzó, korlátlanul!

Bátran tekintek szembe véled,

Egy jaj se kél az ajkamon,

Nem rettegek! – Imádkozom.

Ábrándjaim tündérvilágát

Kegyetlenül szétdúlhatod,

Reményeim szép rózsafáját,

Mit lelkem hűn ápolgatott,

Letörheted! Én készen állok!

Könny nem pereg le arcomon,

Nem, nem sírok! – Imádkozom.

Rabold el tőlem, ami kedves,

Miért a lelkem ég, hevül,

Mi másnak díszes pályabére,

Nekem ne legyen érdemül.

Szívem erős vár, az irigység

Egy gyenge rést sem vág azon,

Hogy is? – Hiszen imádkozom.

Űzd messze tőlem hű barátom,

Testvérem, vagy rokonom,

Öld meg szívüknek szeretetét,

Hogy átkot szórjanak reám!

E szív még akkor is szeret majd,

Őket viszont nem átkozom!

Nem átkozom! – Imádkozom.

Legyek szegényebb a szegénynél,

Ki utcasarkon kéreget,

Se pompa, fény; nyomor, betegség:

Az látogasson engemet.

Tudom, e sorsot elviselni

Nehéz leszen, nehéz nagyon,

De eltűröm! – Imádkozom.

Imádkozom. Óh, az imádság

Erős, hatalmas égi kincs!

Az Isten adta azt kezünkbe,

Korlát, határ előtte nincs.

Ha áhítattal kél a szívből,

Felhat az égi boltokon,

Fölér az Isten trónusáig,

S ő hallja azt… - Imádkozom.

 Túrmezei Erzsébet  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

--------------------------------------------

Imádság

Mint folyó, ha gátját átszakítja,

Úgy jövök most eléd, én Királyom;

Szaggatott szavakban mondom el imám,

Sóhajom, fohászom, kiáltásom.

Vajon zajongó hullámok csupán?

Ó, simítsd, el s tedd rá áldott csended!

De úgy igaz, ahogy most kitörtem;

Lassan ölt a közöny s megszokottság,

Hozzád tartozásom: vajh ki látta?

A formába öntött szép imádság,

Koszorúként dőlt hitem sírjára.

Ébressz, Uram s taníts újra járni!

Mint a haldoklónak, elém jöttek,

Fogadások, miket rég ígértem,

Úgy megrázott e magamba nézés.

Hamis megnyugvásom széjjeltéptem

S feléd futott bennem minden érzés

Öntsd formába nagy formátlanságom.

Fogadj vissza, Nálad vágyok élni,

Engedd: kiöntsem telt szívem, s mondjam,

Mint fölbuzgok új indítás nyomán,

Nagy hálában, könyörgésben, mondjam,

Mondjam, mondjam már hajnalban korán.

Legyen imám folyók nagy folyása!

Váljon tetté minden imádságom!

S amíg kapudhoz nincs érkezésem,

Életemnek imalüktetése

Tanúsítsa égi küldetésem,

- Lásd, élni vágy „Igéd” szent vetése.

Áldj meg, szolgálattal, én Királyom.

Gerzsenyi Sándor.  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

VIGASZTALÁS A HAZATÉRNI KÉSZÜLŐ SZÁMÁRA

"Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint,
és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak."
1Móz. 50,24.

József a testet öltött gondviselés volt testvérei számára. De meg kellett halnia, és így meg kell halnia olyan szerettünknek is, aki életünk útján sokat jelentett számunkra. József halála után Egyiptom soha többé nem lehetett már ugyanaz testvérei számára, mint életében, ahogyan számunkra is megváltozik a világ, és már nem ugyanaz többé, mint szeretett hozzátartozónk életében volt.
De nézzük, hogyan enyhítette Isten fájdalmukat a nagy gyászban? Ígéretet kapnak, hogy az élő Isten rájuk fog tekinteni. Mekkora kitüntetés ez ! Micsoda vigasztalás ! Szinte a földre jött mennyország !

Ó Urunk, kérünk, tekints reánk ma ! Térj be hozzánk, bár jól tudjuk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy gondolj reánk !

Az ígéret azonban többet is mond: az Úr elvezeti őket más földre. József halála után Egyiptomban egyre kevésbé lesznek kedveltek; fokozatosan a szolgaság házává válik számukra az ország. De nem maradnak ott mindvégig. Isten kiszabadítja őket és elvezeti az ígéret földjére. A mi itteni sírásunk sem tart örökké. Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, ahol együtt leszünk szeretteinkkel. " ... és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel" (1Thessz.4,17-18).

--------------------------------------------------------------
MEGEMLÉKEZIK SZÖVETSÉGÉRŐL

"Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére."
Zsolt.11,5.

Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú éveken át az Úr mindig adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak, vagy a Kerit-patak (1Kir. 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette. Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk lesz.
A kegyelmi szövetség szellemi áldásaival azonban örökkön-örökké el fog halmozni minket Isten, mindig olyan mértékben, ahogyan arra szükségünk van. Isten nem feledkezik meg szövetségéről, és sohasem cselekszik úgy mintha megbánta volna, hogy megkötötte azt. Akkor is emlékszik szövetségére, amikor olyan kihívóan viselkedünk Vele szemben, hogy megérdemelnénk, hogy elpusztítson. Ő nem szűnik meg szeretni, védelmezni és vigasztalni minket, amiképpen azt megígérte nekünk. Szövetségének minden egyes szavára és részleteire emlékezik, és soha egyetlen szava sem marad beteljesítetlenül.
Mi azonban sajnos keveset gondolunk az Úrra; pedig Ő szüntelenül kegyelmesen törődik velünk. Ő nem feledkezik el sem egyszülött Fiáról, a szövetség pecsétjéről, sem a Szent Szellemről, akinek a működése révén jött létre a szövetség, sem saját becsületéről, amellyel elkötelezte magát a szövetség mellett. Ezért "az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll" (2Tim. 2,19), és egyetlen hívő sem veszti el azt az örökséget, amelyet Isten a szövetségben biztosított számára.

--------------------------------------------------------

TANÁCS .   

Kiket szeretsz, s akik szeretnek, Ha bántanak, ha megsebeznek,

Ne haragudj rájuk sokáig! De öntsd ki szíved s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik!

Oh egymást hányszor félreértjük, Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja. Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben, De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy hát büszke, légy őszinte, Híved legott azzá lesz szinte.

Oszlik gyanú, megenyhül bánat! Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,A sírnál késő a bocsánat. Gyulai Pál

---------------------------------------------

HA EGY-EGY SZÓ...   

Ha egy-egy szó könnyelműen kimondva

Mint nehéz kő, megüt s szíven, talál,

Gondold meg, hogy nem volt éppen meggondolva

S talán legjobban fáj annak, aki mondta,

Mikor lehiggad s magába, száll.

S ha látod buját, néma bánkódását,

S mint teszi dacossá a büszkeség,

Csókold meg, minden sértődést feledve,

Hadd ragyogjon rád újra felhős lelke,

Mint vész után a szivárványos ég.

-------------------------------------

Krisztus keresztjén…

Krisztus keresztjén Az van felírva,

Hogy az igazság Nem vesz a sírba!

- Örvendjen, akit Bántalom ér;

Ha lelke tiszta, Szíve fehér!

Krisztus keresztjén Az van felírva,

Hogy a szeretet Nem vész a sírba!

- Mind e világ bár Életedre les;

Csak te bocsáss meg, Csak te szeress!…

Csak te bocsáss meg  A gyűlölőknek,

S oszd szét a szíved A szenvedőknek!

- Megmozdult a kő Sírja felett…

Örökkévaló  A szeretet!

 Szabolcska Mihály  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár

A növekvő hit

Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, tiérettetek, mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek…             — 2Thessalonika 1,3
Isten minden hívőt a hitnek ugyanazzal a mértékével indít el, miután újjászületik. Nem ad az egyik csecsemő kereszténynek több hitet, mint a másiknak. Miután újjászületünk, már rajtunk múlik, hogy fejlesszük azt a hitmértéket, amit megkaptunk.
Túl sokan tették azt a hitükkel, amit az a bizonyos ember az egy talentumával: becsomagolta, és elrejtette, nem használta fel. A saját hited mértékét lehet növelni — növekedhet. De te vagy az, aki növeled — nem pedig Isten!
Két dolgot tehetünk a hitünk növekedéséért: (1) Isten Igéjével tápláljuk, és (2) gyakoroljuk, azaz a gyakorlatban alkalmazzuk. 

---------------------------------------------------

A hit mérhető

Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az Őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet.   — Máté 8,10.
Egy százados jött Jézushoz a beteg szolgája érdekében. Amikor Jézus azt mondta: „… Elmegyek és meggyógyítom őt” (Mát. 8,7), a százados azt felelte: „…csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.” (8. vers)
Jézus azt mondta neki: „…Eredj el, és legyen neked a te hited szerint…” (13. vers)
Tanítványaihoz fordulva pedig azt mondta: „…még az Izraelben sem találtam ilyen NAGY hitet.” (10. vers) Ezek szerint lehetséges, hogy valaki nagy hitet fejlesszen ki.
Másfelől a kis hitnek a példáját láthatjuk, amikor Péter elkezdett süllyedni, az után, hogy már járt a vízen. Jézus megdorgálta Pétert, mondván: „… KICSINYHITŰ, miért kételkedtél?” (Mát. 14,31) Ha a hit lehet nagy és lehet kicsi, akkor a hit mérhető! Itt van néhány olyan Ige, ami azt bizonyítja, hogy a hit mérhető: Növekvő hit (2Thess. 1,3); gyenge hit (Róm. 4,19); gazdag hit (Jak. 2,5); hittel teljes (Csel. 6,5); teljes hit (Jak. 2,22); képmutatás nélkül való hit (2Tim. 1,5); hajótörést szenvedett hit (1Tim. 1,19); győzedelmes hit (1Ján. 5,4). –

Az imádság, amit Jézus tanított

Mai ige -

„… bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…” (Máté 6:12)Tisztázzunk néhány félreértelmezést a következőkkel kapcsolatban:...

                                                       

Példabeszéd az akolról 1.

"Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegennek a hangját nem ismerik". Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott... (Jn. 10, 1-6)

"...Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy Pásztor.

Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre". (Lk. 15, 1 - 7)
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól!..." (Jn. 10, 16 - 18)

"A vámosok és a bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: - Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik. Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:

Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: - Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!
A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut - a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat -, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó Pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát. És én életemet adom a juhokért..." (Jn. 10, 11 - 15)

-----------------------------------------------------------

Veled van az Úr!

„Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. ”

Zsoltárok könyve 25:14-15

Ma reggel, ahogy ezt az igét olvasod, barátom, képzeld magad mellé Istent. Képzeld el, ahogy ott ül melletted a kanapén, és rád mosolyog. Összeborzolja a hajad, és veled együtt nevet úgy, hogy még a könnye is kicsordul. Vagy képzeld el úgy, mint aki veled együtt hallgat át egy egész napot a tó partján, és csak örül a szavak nélkül együtt töltött időnek. 

Képzeld el, ahogy figyelmesen meghallgatja vágyaidat, álmaidat, örömödet és bánatodat, és együttérez veled, hiszen tudja, miken mész keresztül, mert mindezeket veled élte át. Képzeld el, ahogy néhány könnycseppet töröl le az arcáról, ahogy veled együtt visz virágot a temetőbe. Képzeld el, ahogy veled együtt kap a szívéhez egy különleges jó hír hallatán. Képzeld el, ahogy ott ül melletted, kezét válladra teszi, miközben te ugyanígy hallgatod meg a barátodat, és próbálod vigasztalni. 

Képzeld magad elé, amikor büszkén kihúzza magát, mert épp a közös történetetekről beszélsz valakinek, épp azt ecseteled, milyen sokat jelent számodra Isten. És képzeld el, ahogy tárt karokkal vár a menny kapujában, szorosan átölel téged, a hazatért tékozlót, és kezdetét veszi egy öröklétnyi nosztalgiázás. 

Isten veled van, Barátom, nem hagy magadra sohasem. Hát éld át igazán ezt a különleges szövetséget! Engedd, hogy közel jöjjön hozzád, egészen közel, és várd, hogy felgördüljön a függöny, és végre megláthasd az Isten arcát!