Hallottál-e már az Adventi Üzenetekről?

Készülődjünk Karácsonyra!

Mindig csodáltam azokat a szerkezeteket, melyek látszólag kikapcsolva pihennek, de egy megadott pillanatban, egy előre beprogramozott időpontban megelevenednek és csipogva fütyülve figyelmeztetnek valamire.

-----------------------------------------------

DECEMBER.2  Az Úr munkája bennünk 1János 3,4–12 Tanítsák meg népemet a szent és közönséges közti különbségtételre, és oktassák őket a tisztátalan és tiszta közti különbségtételre (Ez 44,23)! Jézus azért jött, hogy a teremtés eredeti tisztaságát helyreállítsa. S ne csupán helyreállítsa (megigazítsa), hanem ebben meg is tartsa (Megtartó). A tisztaság erénye a tisztaság vágyával kezdődik. A tisztaság erényének legerősebb támogatója a mértékletesség, a józan határ. Az önuralom halálig tartó gyakorlat, nem pedig olyasmi, amit egyszer s mindenkorra végleg elsajátítottunk. Soha ne gondoljuk, hogy az már végleg a miénk, már végleg józanok vagyunk, már végleg tiszták! Legyünk őszinték magunkhoz, ismerjük el, hol tartunk az úton, s mivel kell még leszámolnunk! Éles határokat kell húznunk, és alaposan át kell gondolnunk, milyen be- hatásoknak tesszük ki magunkat és családtagjainkat. Lehetetlen engedékeny- nek lenni önmagunkkal szemben erkölcsi kérdésekben úgy, hogy ne fizetnénk meg végül az árát. Csak a tisztaságra törekvő képes különbséget tenni jó és rossz között, mert igyekezete őrzi meg erkölcsi ítélőképességét. Aki nem tud ítéletet alkotni önmaga és mások magatartásáról, tetteiről, könnyen lehet, hogy már elvesztette tisztaságát vagy tisztaság utáni vágyát is. Vajon miért helyez Isten oly nagy hangsúlyt a megtérésben a szív meg- tisztítására?  Az Úr akarata: békesség Zsoltárok 35,17–28 Ha a csendesség pillanataiban nem vagy boldog, hogy lennél képes az élet zajában és viharában, feladataiban és gondjaiban boldog lenni és maradni? Békés napot! – szoktuk kívánni egymásnak. De nekem nem békés napra van szükségem, hanem magára a békére. Nem békés körülményekre, hanem a belső béke ajándékára. Nekem és bennem kell a béke! Számomra ne a nap legyen boldog! Ne boldogító események jöjjenek! Én legyek boldog, bennem legyen boldogság! Ha Krisztus gyermeke vagy, jogod van a békére és a boldogságra. Ha nem vagy Krisztus gyermeke, akkor csak az emberi jogokra tarthatsz igényt. S azok teljesülése a mindenkori hatalmasoktól függ. Akarj többet! Légy Isten gyermeke! Higgy Krisztusban! Kezdd most vele! Miért ne most kezdenéd? Miért ne most hinnél benne? Ne mástól várd a békéd! Hogy léphetsz át ezen a kapun? Talán még sosem értetted meg, hogy Krisztus a csend istene. Csend nélkül s a csendben megerősített lelki kincsek és értékek nélkül sokáig nem marad veled. Veled van az Úr, ne félj! De ne is vágyakozz ennél többre, mert nincs több, ennél nincs nagyobb! Mert a békesség csendesség az Úrral a szívben.

-----------------------------------------------------------

"Uram,
azt a kegyelmet kérem tőled, hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet, melyet neked szeretnék adni, azt kérem, hogy eméssz fel engem szereteteddel, add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam, főként azokét, akiket senki sem szeret, akik nem szeretetre méltók.
Add meg nekem, hogy szeressek akkor is, amikor engem nem szeretnek, add meg nekem, hogy szeressek, amikor nem hiszek mások szeretetében. Add meg nekem a felismerést, hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni. Semmi és senki, egyetlen teremtmény se legyen képes elválasztani tőled.
Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket, s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted. Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!"
/Lisieux-i Kis Szent Teréz/

Uram szabadíts meg
Szabadíts meg,
a kétségbeeséstől, mert nem bírok mozdulni;
a bánattól, mert elfelejtek örülni;
az árulástól, mert egyedül maradok;
A kísértéstől, mert elveszítem az eszem;
a keménységtől, mert nem lesznek érzéseim;
az átkoktól, mert nem védekezhetek ellenük;
A megaláztatástól, mert nem nézhetek az emberek szemébe;
a dühtől, mert kárt teszek másokban;
a szeretettől, mert fájdalommal jár!
Csak össze-vissza beszélek,
inkább legyen meg a Te akaratod!

Kérés
Úr Jézus! Látod, hogy sokszor mennyire elfáradok, hogy nem látom munkám gyümölcsét, hogy sokszor feleslegesnek érzem szolgálatomat. De tudom, hogy nem hiába vagyok még itt, feladatom van még. Kérlek, mutass utat nekem, hogy meglássam helyemet, küldetésemet, és örömmel teljesítsem azt. Légy közbenjáróm az Atyánál, hogy imáim meghallgatásra találjanak.
Ámen.

Vajon milyen lehet...?


Vajon milyen lehet egy porszemnek lenni,
Tömegtelen testtel a szélben peregni,
Nap fényét ha rád süt ezer tűre szelni,
Lassan földre hullva az út porába veszni?

Vajon milyen lehet kis bogárnak lenni,
A lámpa fényburkát körbekeringeni,
Az izzó forró szálát fél arcoddal lesni,
Burkának koppanva életed veszteni?

Vajon milyen lehet falevélnek lenni,
Tavasszal születni, az Ősszel elmenni,
Sárgultan, vöröslőn fádról leperegni,
A puha földre érve eltemetve lenni?

Vajon milyen lehet kis virágnak lenni,
Bimbó fejed büszkén az égre emelni,
Szíved nektárjával méheket etetni,
Szirmaid hullajtva a halálba menni?

Vajon milyen lehet kődarabnak lenni,
A beléd folyó víztől télen megrepedni,
Folyóban forogni, kis kaviccsá lenni,
Csillogó homokként a semmibe veszni?

Vajon milyen lehet öreg fának lenni,
A fűrész foga után vágyódva epedni,
Lelkeddel millió apró szút etetni,
Életed ágait viharral temetni?

Vajon milyen lehet büszke hegynek lenni,
Felhők kalapjával fejedet elfedni,
Vihartól, esőtől örökké szenvedni,
Lágy dombbá simulni, alföldként elveszni?

Vajon milyen lehet bősz felhőnek lenni,
A tengerek fölött új erőre lelni,
Ordítva, tombolva földeket etetni,
Csepegve könnyezve csendben kiszenvedni?

Vajon milyen lehet óceánnak lenni,
Felhőkből lehullva sós ízzel születni,
Hidegben megfagyni, napon melegedni,
Lassan kiszáradva temetővé lenni?

Vajon milyen lehet bolygónak lenni,
Évek milliárdján egy csillagot követni,
Körbekeringeni, fény-életét enni,
S a csillag elmúltakor némán vele veszni?

Vajon milyen lehet a Világnak lenni,
Értelem nélkül, robbanva születni,
Örökké tágulni, darabokra esni,
Magányosan halni, a Semmivé lenni?

Vajon milyen lehet nem csak úgy létezni,
Üres életünknek értelmet szerezni,
A Világ lényegét végre felfedezni,
Nem csak lenni, hanem örökké szeretni?

Vajon milyen lehet végre SZERETNI,
A bánat magányát örökre feledni,
Egy másik szívvel sírva-nevetve remegni,
Lelke puha bársony ködében elveszni?

(S most már tudom, érzem: páratlan SZERETNI,
Ha nincs velem, akkor is Őérte lenni,
Csodás szemeiben boldogságot lelni,
Szíve dobbanását örökké követni!
...csak SZERETNI!)
   

Adventi remények

Tele van szívünk ádventi reménnyel, A várakozásnak az öröme tölti be a szívünket.

Lelkünk is felöltözik hófehér ruhába, Mint mikor a tíz szűz a vôlegényt várta.

Jaj! Csak mi is el ne aludjunk! Hogy elmúljon az óra,

Mikor jön a világ Megváltója. Kétezer éve és még annak elôtte,

Az akkori világ azt hitte, Égi jelekkel, mennyei pompával

Jön a Megváltó e földi világra. Azt senki nem tudta, nem is sejtette,

Hogy a Mennyei Atya, aki e világot alkotta Egyszülött Fiát majd jászolban ringatja,

És hogy istállóban születik a világ Megváltója. Meg kellett volna érteni ennek a bűnös világnak

A krisztusi jászolnak az üzenetét, Hogy alázatban és szeretetben éljen a földnek színén.

De sajnos ott tartunk, mint régen az Édenben, Hogy annyi sok jó közül, csak a rossz kell az embernek.

Mert hiába múlt el kétezer esztendô Csak a létszám sokasodott,

És még több lett a Jézust megvetô. Mert a kígyónak a szavát jobban elhiszik,

Pedig tudjuk, hogy az a kárhozatba visz. Félô, hogy nem csak az Édenbôl,

De a földnek színérôl is ki leszünk űzetve, És nem özönvízzel, hanem tisztító tűzzel.

Tűz, amely éget, tűz, amely perzsel, És ha majd te is megérzed a tűznek forró szelét,

Amikor azt hiszed, most már minden véget ér. De ha maradt még a szívedben

Egy parányi Ádventi remény Ne veszítsd el hited!

Mert Jézusnak azt mondta Akik ôbenne hisznek, azok nem égnek meg.

Testvérem! Ennek a szónak az ígérete és hite Töltse be lelketeket és így várd a Messiást!

Akkor a lelked is megérzi majd, Hogy a várva várt Krisztus

Hoz majd SZABADULÁST. Jankovicsné Csereklye Éva

Második hét: Mértékletesség
E hét nap alatt mindenben a mértékletességet kell megvalósítanunk. Sajnos a mai embernek ez is kényes terület. Az anyagi javakhoz való vonzódás miatt talán a négy erény legnehezebben megvalósítható tagja. Mivel a mohóság az ember "kis én"-jét erősíti, kétségbeesetten próbáljuk minden vágyunkat azonnal kielégíteni. Ezt az erőt kell megzaboláznunk e héten.
A helyes hozzáállás kialakításához segítséget adhat a manicheista tanításban megtalálható kéz-, öl- és száj pecsétjének tanulmányozása (erről a harmadik számban lehet olvasni). Fontos tudnunk, hogy a mértékletesség gyakorlása során nem az a feladat, hogy ösztöneinket és vágyainkat teljesen elnyomjuk. Ha ezt tesszük, a lehető legnagyobb hibát követjük el! Inkább próbáljuk betartani az arany középút elvét, és ismét csak hallgassunk a megérzéseinkre. Az önsanyargatás és a mohóság a két véglet, amit el kell kerülnünk. Étkezés, beszéd, szórakozás, nemi élet. Ezen területekre szenteljünk különös figyelmet a hét során. Igyekezzünk rájönni és efogadni azt, hogy a "kevesebb a több"!

----------------------------------

 

Hallottál-e már az Adventi Üzenetekről?

Készülődjünk Karácsonyra!

Mindig csodáltam azokat a szerkezeteket, melyek látszólag kikapcsolva pihennek, de egy megadott pillanatban, egy előre beprogramozott időpontban megelevenednek és csipogva fütyülve figyelmeztetnek valamire.

-----------------------------------------------

DECEMBER.2  Az Úr munkája bennünk 1János 3,4–12 Tanítsák meg népemet a szent és közönséges közti különbségtételre, és oktassák őket a tisztátalan és tiszta közti különbségtételre (Ez 44,23)! Jézus azért jött, hogy a teremtés eredeti tisztaságát helyreállítsa. S ne csupán helyreállítsa (megigazítsa), hanem ebben meg is tartsa (Megtartó). A tisztaság erénye a tisztaság vágyával kezdődik. A tisztaság erényének legerősebb támogatója a mértékletesség, a józan határ. Az önuralom halálig tartó gyakorlat, nem pedig olyasmi, amit egyszer s mindenkorra végleg elsajátítottunk. Soha ne gondoljuk, hogy az már végleg a miénk, már végleg józanok vagyunk, már végleg tiszták! Legyünk őszinték magunkhoz, ismerjük el, hol tartunk az úton, s mivel kell még leszámolnunk! Éles határokat kell húznunk, és alaposan át kell gondolnunk, milyen be- hatásoknak tesszük ki magunkat és családtagjainkat. Lehetetlen engedékeny- nek lenni önmagunkkal szemben erkölcsi kérdésekben úgy, hogy ne fizetnénk meg végül az árát. Csak a tisztaságra törekvő képes különbséget tenni jó és rossz között, mert igyekezete őrzi meg erkölcsi ítélőképességét. Aki nem tud ítéletet alkotni önmaga és mások magatartásáról, tetteiről, könnyen lehet, hogy már elvesztette tisztaságát vagy tisztaság utáni vágyát is. Vajon miért helyez Isten oly nagy hangsúlyt a megtérésben a szív meg- tisztítására?  Az Úr akarata: békesség Zsoltárok 35,17–28 Ha a csendesség pillanataiban nem vagy boldog, hogy lennél képes az élet zajában és viharában, feladataiban és gondjaiban boldog lenni és maradni? Békés napot! – szoktuk kívánni egymásnak. De nekem nem békés napra van szükségem, hanem magára a békére. Nem békés körülményekre, hanem a belső béke ajándékára. Nekem és bennem kell a béke! Számomra ne a nap legyen boldog! Ne boldogító események jöjjenek! Én legyek boldog, bennem legyen boldogság! Ha Krisztus gyermeke vagy, jogod van a békére és a boldogságra. Ha nem vagy Krisztus gyermeke, akkor csak az emberi jogokra tarthatsz igényt. S azok teljesülése a mindenkori hatalmasoktól függ. Akarj többet! Légy Isten gyermeke! Higgy Krisztusban! Kezdd most vele! Miért ne most kezdenéd? Miért ne most hinnél benne? Ne mástól várd a békéd! Hogy léphetsz át ezen a kapun? Talán még sosem értetted meg, hogy Krisztus a csend istene. Csend nélkül s a csendben megerősített lelki kincsek és értékek nélkül sokáig nem marad veled. Veled van az Úr, ne félj! De ne is vágyakozz ennél többre, mert nincs több, ennél nincs nagyobb! Mert a békesség csendesség az Úrral a szívben.

Ádvent 2. vasárnapja
A második ádventi vasárnap igéi (Róma 15,4-13., Luk 21,25-36.) figyelmünket a hatalomban és dicsőségben eljövendő Úrra irányítják. A vasárnap fő zsoltára a 80., mely Isten népének könyörgéseként – 1. v.: „Jöjj el, hogy szabadíts meg minket”, 4. v.: „…állíts helyre minket!” – egyaránt szól ítéletről és kegyelemről.
Énekrend Ádvent második vasárnapjának igéihez.
Fennálló ének: 80,1. (11.) Hallgasd meg, Izráel pásztora / És mi el nem térünk tetőled
Főének: 309. Mennyei ige jelenél
Igehird. előtti ének: 304,4. Az utat egyengessed
Ráfelelő ének: 312,3. Az Úr elé ha tárod
Záró ének: 303. Jöjj népek Megváltója
------------------------------------------------

Mi a mi feladatunk?  A mérhetetlen isteni szeretetet az embereknek továbbadni.                  A többi az Isten dolga, mert Ő a kezdet és a vég. "A szeretet soha el nem múlik...                  Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." (1Korinthusiakhoz 13:8a,13)
Jézus Krisztus azt mondja: "Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó,                      a kezdet és a vég." (Jelenések 22:13)
Minden nap várjuk készen az Úr Jézus megjelenését! "Jöjj, Uram Jézus!" (Jelenések 22:20) Maranatha!
A Maranatha! Arám (szír) mondat jelentése: "Uram, jövel!" Mi már Jézus Krisztust, a Messiást, a világ Urát várjuk, aki a Golgotán meghalt a bűnös emberekért, a mi megváltásunkért, eltemették, alászállt a poklokra és harmadnapon feltámadott. Ül az Atyjának jobbján megdicsőült testben.

---------------------------------------------

ADVENTI GONDOLATOK

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek.,                                                 önmagát a világtól” Jakab 1,27
Mostanában sokat gondolok a szeretteimre.                         Hogyan szeretem őket? Elkészítettem fiamnak az adventi naptárt – most már nem csak édességekkel raktam teli a csillagos falvédőt, hanem minden napra jutott egy-egy bíztatás is a kapcsolatok erősítésére. A kettő együtt talán megtaníthatja neki az egyensúlyt, milyen kedves, „édes” dolog kapni, de milyen jó figyelemmel lenni másokra, mert visszamosolyognak…
Nézem a kirakatokat: minden ragyog a fényektől. Figyelem az emberek arcát: egyre feszültebbek.                     Miért az ellentét? Ahogy közeleg az ünnep, úgy növekszik a stressz. Hova is rohanunk? Kinek akarunk mi megfelelni? Mit is jelentenek az ünnepek a családoknak?
Egyszer megkérdeztem egyik lelkésztestvéremet, hogyan határozná meg a keresztyén embert. Azt válaszolta:                „Aki komolyan veszi magára nézve Isten Igéjét.”
Két gondolat mentén, mintegy „sínpáron haladva” gondoljuk végig a decemberi hónapunkat: Készülünk az ünnepre vagy/és keresztyén emberként készülünk az ünnepre.
Jakab levele nagyon konkrét cselekvésekről beszél a fenti versben: „látogatni”. A görög nyelvben szemléletes kifejezés ez: „észrevesz, ráfigyel valamire, valakire, kutatja a legalkalmasabb személyt, hogy megtalálja, kiválassza.” Ez egy egész folyamat.                                           Akár adventi folyamat is lehet: figyelem, elhatározás, cselekvés.
Néhány évvel ezelőtt egy ismert újság nagyon lehangoló cikkében írta valaki, hogy minden karácsonyuk rohanás egyik helyről a másikra, ajándékcserék minden helyszínen személyesség és ünnepi érzések nélkül.               Az ige itt éppen ennek ellenkezőjéről beszél, a valódi ajándékozásról: szívtől szívig, embertől emberig, háztól házig. Amikor Isten jelenlétében találkozik, úgy is írhatom: „egymásra talál” két ember. Meglátva a másik szükségét segítségül lesz, melléáll, gondoskodik róla.              Ha készülünk az ünnepre, akkor keresztyén emberként, kegyes emberként készüljünk: meglátogatva egymást = figyelemmel egymásra.
Ez a fajta látogatás nem könnyű. Sokkal többet követel belőlünk, minthogy kinyitjuk a pénztárcánkat. (Pedig már az sem egyszerű.) Valóságosan készülnünk kell rá: gondolni a másikra, rendezni a vele való kapcsolatot, megszólítani, megölelni, meghallgatni.
E nélkül egy látogatás nem ad, inkább kivesz belőlünk. Kongó, üres, letudott, kipipált ünnep lesz.                          Vajon hány ilyen terheli már az elmúlt évekből lelkünket? Nem ettől feszült a rohanásban ajándékot vásároló emberek arca?
Egy sok-gyermekes édesanya mondta a tavalyi adventben: „Olyan jó, hogy nincs pénzünk, most újra lehet olyan ajándékot adni, amit mi készítettünk!                Nem kell méregetnem, hogy mindenki hasonló értékű ajándékot kapjon! A gyerekek teljesen fel vannak dobva. Azt hiszem ez sokkal jobb karácsony lesz!”
Jakab levelének fenti versében a másik alapszó: „tisztán megőrizni”. Ez a görög nyelvben ismét nagyon szemléletes: „folt nélküli, makulátlan, mocsoktalan.” Tisztán megőrizni magunkat a világ minden ránk rakódó hatásvadászatától, mütyürkéitől, sablonos jelképrendszerétől, mikulásos karácsony-helyettesítő műanyag világától. Évek óta figyelem, vajon látok-e legalább betlehemest a boltok felhozatalában?                   Hol szerepel az „ünnepelt”? Mostanában már egyre több az angyalka, ám ezek titokzatos arcocskája, zárt szája nem énekel Isten dicsőségéről, félelmet űző Isten-közelségről.
Érett nagykorúsággal meg kell tisztogatni magunkat és ünnepünket, ha keresztyén emberként készülünk.                              Mi „marad” akkor?
Egy gyermektársaságban megkérdeztem az apróságokat, melyik a legkedvesebb ünnepük. Mindenfélét mondtak, de az egyiknek mondata szíven ütött::                                          „Én az adventet szeretem a legjobban, mert akkor minden este meggyújtjuk a gyertyákat a koszorún, Apa mindig időben jön haza, megbeszéljük a napot, éneklünk és imádkozunk. Ez olyan szép!”

Lehet, hogy ez hiányzik? Lehet, hogy csak a „megtisztítás” hozná vissza az igazi ünnepet, s nem a feldíszítés? Lehet, hogy „minél kevesebb, annál több” lesz így az adventi készülésben?

Ifjúsági közösségben a karácsonyi ajándékozás tervezésekor megbeszéltük, hogy hagyjuk abba az ajándékvásárlást, mindenki hozzon „lelki ajándékot”, s csak úgy beszélgessünk.
Volt, aki hozott egy gyönyörű zenét, volt, aki mesét hozott, volt, aki verset, volt, aki egy maga készítette lekvárt, volt, aki egy megélt tapasztalatot.                         Elmondtuk egymásnak mi történt velünk az elmúlt évben, imádkoztunk egymásért, s mindenki kapott egy igét. Ilyen értékes együttlét csak ritkán adatik, de akkor tisztán, valóságosan megéltük, hogy jó együtt lenni, mert eggyel többen vagyunk. Igazi ünnep lett, bensőséges, csendes, amelyben spontán szakadt fel az ének, s a mosolyunk megcsillant a másik szemében.                      Áldássá lettünk egymás számára, mert a megszületett megváltó ELJÖTT közénk.

Áldott adventi készülődést kívánok mindenkinek!

Ádvent 2. vasárnapja
A második ádventi vasárnap igéi (Róma 15,4-13., Luk 21,25-36.) figyelmünket a hatalomban és dicsőségben eljövendő Úrra irányítják. A vasárnap fő zsoltára a 80., mely Isten népének könyörgéseként – 1. v.: „Jöjj el, hogy szabadíts meg minket”, 4. v.: „…állíts helyre minket!” – egyaránt szól ítéletről és kegyelemről.
Énekrend Ádvent második vasárnapjának igéihez.
Fennálló ének: 80,1. (11.) Hallgasd meg, Izráel pásztora / És mi el nem térünk tetőled
Főének: 309. Mennyei ige jelenél
Igehird. előtti ének: 304,4. Az utat egyengessed
Ráfelelő ének: 312,3. Az Úr elé ha tárod
Záró ének: 303. Jöjj népek Megváltója
------------------------------------------------

Mi a mi feladatunk?  A mérhetetlen isteni szeretetet az embereknek továbbadni.                  A többi az Isten dolga, mert Ő a kezdet és a vég. "A szeretet soha el nem múlik...                  Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." (1Korinthusiakhoz 13:8a,13)
Jézus Krisztus azt mondja: "Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó,                      a kezdet és a vég." (Jelenések 22:13)
Minden nap várjuk készen az Úr Jézus megjelenését! "Jöjj, Uram Jézus!" (Jelenések 22:20) Maranatha!
A Maranatha! Arám (szír) mondat jelentése: "Uram, jövel!" Mi már Jézus Krisztust, a Messiást, a világ Urát várjuk, aki a Golgotán meghalt a bűnös emberekért, a mi megváltásunkért, eltemették, alászállt a poklokra és harmadnapon feltámadott. Ül az Atyjának jobbján megdicsőült testben.

---------------------------------------------

ADVENTI GONDOLATOK

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek.,                                                 önmagát a világtól” Jakab 1,27
Mostanában sokat gondolok a szeretteimre.                         Hogyan szeretem őket? Elkészítettem fiamnak az adventi naptárt – most már nem csak édességekkel raktam teli a csillagos falvédőt, hanem minden napra jutott egy-egy bíztatás is a kapcsolatok erősítésére. A kettő együtt talán megtaníthatja neki az egyensúlyt, milyen kedves, „édes” dolog kapni, de milyen jó figyelemmel lenni másokra, mert visszamosolyognak…
Nézem a kirakatokat: minden ragyog a fényektől. Figyelem az emberek arcát: egyre feszültebbek.                     Miért az ellentét? Ahogy közeleg az ünnep, úgy növekszik a stressz. Hova is rohanunk? Kinek akarunk mi megfelelni? Mit is jelentenek az ünnepek a családoknak?
Egyszer megkérdeztem egyik lelkésztestvéremet, hogyan határozná meg a keresztyén embert. Azt válaszolta:                „Aki komolyan veszi magára nézve Isten Igéjét.”
Két gondolat mentén, mintegy „sínpáron haladva” gondoljuk végig a decemberi hónapunkat: Készülünk az ünnepre vagy/és keresztyén emberként készülünk az ünnepre.
Jakab levele nagyon konkrét cselekvésekről beszél a fenti versben: „látogatni”. A görög nyelvben szemléletes kifejezés ez: „észrevesz, ráfigyel valamire, valakire, kutatja a legalkalmasabb személyt, hogy megtalálja, kiválassza.” Ez egy egész folyamat.                                           Akár adventi folyamat is lehet: figyelem, elhatározás, cselekvés.
Néhány évvel ezelőtt egy ismert újság nagyon lehangoló cikkében írta valaki, hogy minden karácsonyuk rohanás egyik helyről a másikra, ajándékcserék minden helyszínen személyesség és ünnepi érzések nélkül.               Az ige itt éppen ennek ellenkezőjéről beszél, a valódi ajándékozásról: szívtől szívig, embertől emberig, háztól házig. Amikor Isten jelenlétében találkozik, úgy is írhatom: „egymásra talál” két ember. Meglátva a másik szükségét segítségül lesz, melléáll, gondoskodik róla.              Ha készülünk az ünnepre, akkor keresztyén emberként, kegyes emberként készüljünk: meglátogatva egymást = figyelemmel egymásra.
Ez a fajta látogatás nem könnyű. Sokkal többet követel belőlünk, minthogy kinyitjuk a pénztárcánkat. (Pedig már az sem egyszerű.) Valóságosan készülnünk kell rá: gondolni a másikra, rendezni a vele való kapcsolatot, megszólítani, megölelni, meghallgatni.
E nélkül egy látogatás nem ad, inkább kivesz belőlünk. Kongó, üres, letudott, kipipált ünnep lesz.                          Vajon hány ilyen terheli már az elmúlt évekből lelkünket? Nem ettől feszült a rohanásban ajándékot vásároló emberek arca?
Egy sok-gyermekes édesanya mondta a tavalyi adventben: „Olyan jó, hogy nincs pénzünk, most újra lehet olyan ajándékot adni, amit mi készítettünk!                Nem kell méregetnem, hogy mindenki hasonló értékű ajándékot kapjon! A gyerekek teljesen fel vannak dobva. Azt hiszem ez sokkal jobb karácsony lesz!”
Jakab levelének fenti versében a másik alapszó: „tisztán megőrizni”. Ez a görög nyelvben ismét nagyon szemléletes: „folt nélküli, makulátlan, mocsoktalan.” Tisztán megőrizni magunkat a világ minden ránk rakódó hatásvadászatától, mütyürkéitől, sablonos jelképrendszerétől, mikulásos karácsony-helyettesítő műanyag világától. Évek óta figyelem, vajon látok-e legalább betlehemest a boltok felhozatalában?                   Hol szerepel az „ünnepelt”? Mostanában már egyre több az angyalka, ám ezek titokzatos arcocskája, zárt szája nem énekel Isten dicsőségéről, félelmet űző Isten-közelségről.
Érett nagykorúsággal meg kell tisztogatni magunkat és ünnepünket, ha keresztyén emberként készülünk.                              Mi „marad” akkor?
Egy gyermektársaságban megkérdeztem az apróságokat, melyik a legkedvesebb ünnepük. Mindenfélét mondtak, de az egyiknek mondata szíven ütött::                                          „Én az adventet szeretem a legjobban, mert akkor minden este meggyújtjuk a gyertyákat a koszorún, Apa mindig időben jön haza, megbeszéljük a napot, éneklünk és imádkozunk. Ez olyan szép!”

Lehet, hogy ez hiányzik? Lehet, hogy csak a „megtisztítás” hozná vissza az igazi ünnepet, s nem a feldíszítés? Lehet, hogy „minél kevesebb, annál több” lesz így az adventi készülésben?

Ifjúsági közösségben a karácsonyi ajándékozás tervezésekor megbeszéltük, hogy hagyjuk abba az ajándékvásárlást, mindenki hozzon „lelki ajándékot”, s csak úgy beszélgessünk.
Volt, aki hozott egy gyönyörű zenét, volt, aki mesét hozott, volt, aki verset, volt, aki egy maga készítette lekvárt, volt, aki egy megélt tapasztalatot.                         Elmondtuk egymásnak mi történt velünk az elmúlt évben, imádkoztunk egymásért, s mindenki kapott egy igét. Ilyen értékes együttlét csak ritkán adatik, de akkor tisztán, valóságosan megéltük, hogy jó együtt lenni, mert eggyel többen vagyunk. Igazi ünnep lett, bensőséges, csendes, amelyben spontán szakadt fel az ének, s a mosolyunk megcsillant a másik szemében.                      Áldássá lettünk egymás számára, mert a megszületett megváltó ELJÖTT közénk.

Áldott adventi készülődést kívánok mindenkinek!

KÖZEL VAN MÁR AZ ÚR

A keresztyén ember
az öröklét részese
s az igazságé,
mely felülről származik.
Megnyílik lelke az Úr
szavára
a túlsó partról,
de imája nemcsak ez:
„Elmúlik a világ…”
„Jöjjön el a Te országod!”
S várja az öröklét hazáját
átlépve mind a földi dolgokon.
Megbízatását teljesíti,
amiért Istentől küldetett:
hogy romlás ellen az épet óvja,
a jót, az üdvöset,
a nyíltat és a bölcset,
a lehetségeset, a szépet,
amely a földnek címere.
Hogy általuk jelezze:
Közel van már az Úr.  Karl Rahner  fordította: Tóth Sándor .
---------------------------------------------------

A HÍVŐ NÉP URÁT VÁRJA

Isten országa a földön
övéiben van jelen;
Földrajzi határok nélkül,
végesben a végtelen.
A hívő nép Urát várja:
éjt, nappalt virrasztva tölt
s mikor megjön dicsőségben,
béke földje lesz a föld.  Pecznyik Pál.
---------------------------------------------

KRISZTUSRA VÁRUNK

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.
Némák a titkok. Ne válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat…
de elültetjük kis almafánkat,
bízva, hogy kihajt,
gyümölcsöt terem.
Titok a jövő.
Sürget a jelen.
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
munkába leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk. Túrmezei Erzsébet .
--------------------------------------

1--Adventi kiáltás.
...ha nincs advent, lesz-e majd
karácsony?
Váratlanul várjuk az Urat?
A zöld lombú, behavazott erdõ
az ijedt állapotunkra mutat?
- Hogy várjuk Urunk visszajöttét?
- Nemcsak fenyõfás ünnep közeleg!
- Sûrûsödnek a bibliás jelek:

- ".. .földrengés, járványok, éhínségek..."(Lk 21,11)
"...és hallotok háborús híreket..." (Mt 24, 7)
Lappangó tűz, hol itt, hol ott lángol!
"...a vajúdás kínjai ezek..." (Mt 24,8)
"...és megsokasodik a gonoszság..." (Mt 24,12)
Mindenfelé maffiák dolgoznak,
és nem tudjuk, hogy mit hoz a
holnap!

Nem ringathatjuk bele magunkat
könnyen múló ünnep-hangulatba!
Emeljük föl szemünket az Égre,
és akinek van füle, meghallja:
- Ébredjetek! Ne szenderegjetek!
- Az ÚR visszajötte közeleg!
---------------------------------------

Ádventi örvendezés--

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.  Fejes Ádám.

Ádventi gondolatok.

Hited talán csak egy kicsiny mécses,pedig hit nélkül várni nem lehet!  És az, aki nem az Urat várja, nem is sejti az igaz ünnepet!

Nem fenyő alatt van az ajándék! Az Ajándék, ha volt valaha, azt az Isten adta a világnak; nekünk született egyszülött Fia!

Történelem írja éveinket,szívünk jelzi a másodperceket, időben rekesztve emberlétünk csak így tud várni.

Az emlékezet szentelt útja már kétezer éve néz vissza, és lát előre-- hitben. Várni, tanul, mert mindennek végén nincs semmi és senki más , csak ISTEN

-------------------------------------------

ADVENTI KÖVETSÉG

Vasárnap. Ádventi, utolsó.
Rá gondolok, Aki testté lett.
Ura volt térnek, időnek,
s foglya lett az időnek, térnek.
Rá gondolok, Aki gyalog járt.
Útszéli virágra mosolygott.
Bezárva a térbe, időbe,
viselte az emberi sorsot.
Foglya lett a térnek, időnek,
hogy én fogoly, szabad lehessek.
Hogy egyszer a téren, időn túl
szabad szívvel hazamehessek.
Megérkezünk. Az útnak vége.
Ádventi harangok zenélnek
Róla, aki ma is bezörget,
az Igéről, aki testté lett.
Gyalog, hajón, autón, vonaton,
mindegy, csak ott menjen mindig a lábam,
míg hazaér téren, időn át,
mindenütt a lába nyomában. Túrmezei Erzsébet.
----------------------------------------

ADVENTI ÉNEK

Világmegváltó Istenünk,
Hit-gyújtó, égi Tűz,
Halld meg az adventi énekünk
És minket egybe fűzz!
Veled egységben lelkesen
Járjuk az életünk,
Világmegváltó Istenünk,
Ébresztő, égi Tűz.
Igédben bízva egykoron
Hittel vártak Reád,
Míg csillag gyúlt, s a hegyorom
Zengte Igéd szavát!
Veled egységben, lelkesen
Együtt, imádkozón,
Igédben bízva egykoron
Hittel vártak Reád!
Világmegváltó Istenünk,
Hit-keltő, égi Tűz,
Halld meg adventi énekünk,
S magadtól el ne űzz!
Veled egységben, mindnyájan
Karácsonyban hiszünk,
Világmegváltó Istenünk,
Minket egységbe fűzz! Kárász Izabella.
------------------------------------

ÁDVENTI KÉSZÜLŐDÉS

Én csak várok türelmesen,
míg beáll az este,
Uram jöttét, kürt zengését,
s a fügefát lesve.
A jelek már úgy sürgetnek
teljes készenlétre,
ha jő az Úr, meglássam Őt,
meglássam Őt végre!
Drága Jézus, készülődöm,
vágyom Nálad élni!
De ez a föld még húz vissza,
segíts jól küzdeni.
Minden jóért küzdeni kell,
leginkább a Mennyért,
s nem akarom fölcserélni
semmi múló kincsért!
Te mosd lelkem hófehérre,
méltó legyen Hozzád,
szívemet is Te hangold föl,
áldjon dicső orcád! Boros Gergely.

Ne hagyjátok, hogy különböző tanítások félrevezessenek benneteket! ( Zsid 13, 9.)

 Gyakran felröppennek hírek a közelgő világ-végről,  az  időpontot is pontosan megmondják, sokszor órára, percre.
Jézus azt mondta, azt a napot nem ismeri senki , még a Fiú sem, kizárólag az Atya.
Higgyünk Jézusnak! Ne akarjunk okosabbak lenni nála!
--------------------------------------------------------------------
Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja.....Legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és fedhetetlenül találjon benneteket.
Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden levélben, ,amelyekben ezekről a dolgokról beszél.
Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is." (2 Pét 3,10a, 3, 14-16)

----------------------------------

Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat. Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében.
Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Amen." (2 Péter3, 17-18)

--------------------------------------------

Téged vár a népek... (Túróci Cantionale, XVII. század)
 Téged vár a népek lelki sötétsége, Isten: Nincs, ki nékünk harcainkban segítene itt lenn.
Ha szentséges arcod ragyog vándorutunk végén:Megnyugosznak egymás mellett a nemzetek békén
A sötétség tévedését, Uram, oszlasd széjjel S töltsd be lelkünk Szentegyházad igaz igéjével.
Légy a népnek fényessége, hogy egy úton járjon, És a kétség útvesztőin mégis Rád találjon. 
Hisszük, Jézus, Rajtad kívül többé nem kell várnunk  Más megváltót és tanítót. A mi Szentegyházunk
Igazságod csalhatatlan hirdetője, őre,  Amely bizton vezet üdvünk útjain előre. 
Áldott kenyér s bor színébe jöjj, Uram, közénk le S tekints szelíd kegyes szemmel e szenvedő népre,
 Melynek szívét általjárja már a könny s a bánat És vezeklő keresője lett az éghazának.
Örvendezzünk, keresztények, közel van az Isten, És eléje minden lélek szentül közelítsen
 S az angyalok seregének hangján énekelje: Siess, Uram, jöjj le közénk, kérünk esdekelve.  
Ki elveszed tőlünk a bűnt, adj erőt szívünknek,Hogy ellene-mondjunk a ránk leselkedő bűnnek
És egykoron győzelmesen mehessünk elédbe  Angyalokkal ,,Szent, szent, szent vagy!'' zenghessük az égbe'.  Cantionale, XVII. század)