Heti útravaló Müller Pétertől - 93.rész

"Aki a szerelmet nem ismeri, nem tudhatja azt sem, mi az, hogy szeretet."

Ezt a két szót tudomásom szerint csakis a magyar nyelv különbözteti meg. Love, liebe - mindkettőt jelentheti. Az egyik forró, lángoló állapot, énünk elég benne. Nem bírja egyedül. "Megőrülök érted!" - szoktuk mondani, és tényleg olyanok leszünk, mint az őrültek.

A szerelem nem "normális" állapot. Amennyiben a józan, hétköznapi, egoista életünket annak tekintjük. Veszélyes is. Szeretetbe még nemigen haltak bele - de szerelembe sokan.

A szerelemben ébredünk rá, hogy szét vagyunk tépve. Hiányzik belőlünk a másik. Hiányzik, mint testnek a kenyér. Mint léleknek az Isten.
Az igazi istenhit a szerelemhez hasonlatos. Minden igazi vallás tudja, hogy szakrális élmény. Szent élmény.
"Szent" azt jelenti, hogy tűz veszi körül a másik lelkét, vagy az Isten lelkét, és én belefutok a tűzbe, és elégek benne, mert nem bírom ki Nélküle.
Hétköznapi életünkben először vagyunk szerelmesek, s - jó esetben - csak utána szeretünk.

A tűzből parázs lesz. De ez nem a hétköznapok útja. A józan, földi élet útja. Az öregedés útja. Hogy először lángolok érted, aztán parázzsá szelídülök - és végül kihűlök. Ahogy öregszünk, úgy válik a forróságunk meleggé, langyossá, majd végül hideggé.

De aki fölfelé igyekszik, az szembe megy a biológiával. Nem öregszik, hanem fiatalodik. Egyre inkább a szerelmet keresi. Végül már érzékiség, testi vágy nélkül. Szerelmes lesz a társába. Szerelmes lesz az igazságba. Szerelmes az Istenbe.

Heti útravaló Müller Pétertől - 92. rész

"Szeretni azt jelenti, hogy fölfelé nézünk egymásban. Ha ez nincs, tudd, hogy már nem szeretsz, vagy nem szeretnek."
Egy kapcsolat - még a jó is - sokféle gyötrelmet rejthet magában. Vad indulatokat, haragot, kétségbeesést. Néha hűtlenséget is. Mégis azt mondom: addig érdemes benne maradni, amíg a "szív szeme" átlát a viharok felhőin. Amíg benne van az, amit szeretetnek nevezünk.

Akkor kell kiszállni, amikor azt érzed, hogy egy kapcsolat rosszabbá tesz, lesüllyedsz benne. Ez a "ne tovább!" pillanata.
A szeretet azt jelenti, hogy fölfelé nézünk egymásban. Ha ez nincs, tudd, hogy nem szeretnek. Bármi lehet két ember között: összeveszhetnek, szakíthatnak, megbánthatják egymást.

Néha a megcsalás is előfordulhat. Egy nem fér bele: ha nem fölfelé néznek rád, hanem közönyösek, vagy lefelé tekintenek.
A szeretet ugyanis hatalmas felhajtóerő. Emel, s túllép minden ellenerőn. Megbocsát, kiegyezik, és nem enged el. Nem akar elmenni. Láthatatlan karokkal ölel - akkor is, ha a lelketek másik, alacsonyabb szintjén éppen összevesztek, vagy megbántjátok és ellökitek egymást.
Amíg szeret valaki, többnek lát, mint amilyen vagy. Szebbnek, okosabbnak, kedvesebbnek, kívánatosabbnak. Fölfelé néz rád. Nagyobb értéknek vél, mint amilyen vagy. Azért sem akar elengedni, és te is így vagy vele. Ha ez a "fölnézek benned" megszűnik - vége a szeretetnek. Onnan kezdődik a közöny, az idegenség. Ilyenkor már nincs oldószere az indulatoknak. Megszűnt köztetek az, ami összetartott. Sőt, így is mondatnám: ami miatt érdemes volt együtt maradni. Ilyenkor már nem húz a mágnes. Jobb különválni.
Ha nincs szeretet, menj tovább. Nem vesztesz semmit. Sőt, néha nyersz: önmagadat

------------------------------------------------------------

Jer-46:27-28-v-

És te ne félj, oh én szolgám Jákób, és ne rettegj Izrael, mert ímé, én megszabadítlak téged messziről, és a te magodat is az ő fogságuk földéről, és visszatér Jákób és megnyugszik és békességben lesz, és nem lesz, aki megijessze.

Ne félj te, oh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr, mert én veled vagyok, mert véget vetek minden nemzetnek, akik közé kivetettelek téged, néked pedig nem vetek véget, hanem megverlek téged ítélettel, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül

------------------------------------------------

Ne legyen személyválogatás a ti hitetekben - ez az igazi Istentisztelet.

"Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsõség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban." (Jakab 2:1)
 Csodálatos, monumentális, ahogy Jabak a levele első részében bemutatja, ahogy belenézünk a szabadság tökéletes törvényébe (a hit törvényébe, élet törvényébe, Krisztusba) és meglátjuk az eredeti valónkat, elváltozunk arra az ábrázatra, kinézetre, ami Krisztusban van, ami az eredeti valónk és inspirált módon kezdünk élni, cselekedni. Azt gondolhatnánk, hogy vajon van-e ennek bármilyen gyakorlati jelentősége a mindennapi életünkre. Látni fogod (vagy más látod is:), hogy a legnagyobb hatása arra, hogy hogyan cselekszel, annak van, akinek látod magadat.                                          A Jakab levél olyan erősen beszél a cselekedetekről az első rész után, hogy sokan azt hitték, hiszik (Luther is), hogy ez nem is az Úrtól van:).                      Mi a személyválogatás a hitünkben és mi az, hogy nincs megalkuvás (kompromisszum) a hitünkben?                                                                         Nézzük meg mi Isten hite! Milyen láthatatlanban, de létezőben hisz Isten?  Istent senki nem látta, hanem az egyszülött Fiú jelentette ki mindenkinek. A láthatatlan Isten látható lett. Isten, az Atya, :), Krisztusban megjelent, nem csak azért jelent meg, hogy Őt megismerjük, hanem azért, hogy megmentse azt ami elveszett, az embert, hogy az ember újra az legyen, akinek teremtve lett, Isten képe, és hasonlatossága. Isten az emberben tette láthatóvá magát a Teremtésben. Isten olyannak látja az embert, mint Ő maga.                                                                                                                    A jó és a rossz tudása hozta (és tartja fenn ma is) a tudatlanságot vagy sötétséget magunkkal és másokkal kapcsolatban. (A jót és a rosszat tudni sötétséget jelent). Felcseréltük az Isten eredeti gondolatát (dicsőségét) magunkról, egymásról más, alacsonyabb gondolatokra (Róma 1:23). Istenben soha nem volt a 'rossz' tudása Veled kapcsolatban (vagy az ellenségeddel kapcsolatban), ma sincs, Neki teljesen jó véleménye van rólad, és mindenkiről. Nekünk változott meg a gondolkozásunk, lett 'rossz' a véleményünk, tudásunk magunkról és egymásról, mi tértünk el az eredeti véleménytől. Hát akkor térjünk vissza az eredetihez:)! 
 Isten senkit nem ismer test szerint. Ha rosszat tudok valakiről (nem a tetteiről), akkor nem ismerem azt az ember úgy, ahogy Isten ismeri, és ahogy nekem is ismernem 'kell'. Az ember olyan, mint Isten, Isten képe és hasonlatosság. Ha látom a testvéremet, barátomat, ellenségemet, úgy ahogy Isten látja, akkor látom Istent is tisztán.(Na, ez egy nagy ugrásnak tűnhet:). Isten nem választja el magát az embertől, egy lett vele, Emmanuel. Jézus mindenkivel azonosította Magát, "..én Velem cselekedtétek meg..." (Máté 25:40). Az Úr elképzelése szerint, ahogy az emberhez viszonyulok, úgy viszonyulok Őhozzá, Istenhez (az ember nem Isten!, de biztosan értesz).            A láthatatlan Istent csak annyira látod igazából (önbecsapás nélkül) amennyire az emberben látod. Csak hit által vagy képes látni a láthatatlant az emberben. Ha képes vagy látni az emberben az Istent, akkor látod Szellemben az Istent. Nem vagy attól Szellemi, ha a levegőbe kiáltod, hogy szeretlek Uram, de nem szereted azt, aki ott van melletted, aki az Isten képe és hasonlatossága, még ha akár az ellenséged is. Becsapjuk magunkat (elhitetjük), ha azt hisszük szeretjük Istent, de nem szeretjük az embert (minden embert).  Ahogy viszonyulsz az emberhez, úgy viszonyulsz az Istenhez!                                                                                                                      Az ember műalkotás, nem használati tárgy. Az értékünket nem a hasznosságunk vagy haszontalanságunk, a látható 'értékünk' adja meg. Menjünk vissza Jakabhoz. Az igazi Istentisztelet, amikor az eredeti valója szerint tiszteled, látod, szolgálod az embert. Azért mondja, hogy az igazi Istentisztelet meglátogatni az árvákat és az özvegyeket (nem azért, mert ezzel jót teszel, ez természetes), hanem azért, mert talán ők a legelveszettebbek (ahogy a levelét is az identitásukat vesztett szétszóratásban élő zsidó testvéreknek címezte).                                                   Jakab észrevette, hogy ha szemük látása szerint kezdenek viszonyulni a testvérekhez (gazdag, szegény), akkor ellentmondanak maguknak (hogy olyanok, mint Isten). Ha személyválogatást (görög: 'pros-o-pol-ape-tace', aszerint elfogadni valamit, amit a szememmel látok) keverünk a hitünkbe, akkor nem azt hisszük, amit Isten és azonnal, kikerülhetetlenül ítélkezünk. A tökéletlenség látása, vagy ennek a hite bárkiről azonnal megszüli az ítéletet arról az emberről. Csak a teljesen helyreállított ember látása szünteti meg bennem automatikusan, erőfeszítés nélkül az ítélkezést, ellenkező esetben gonosz gondolkozású bíróvá lettem. Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. (Jakab 2:12)  Teljesen, tökéletesen helyreállított ember vagy és mindenki más is, ez Isten hite. Ez a valaha volt legnagyobb szellemi harc végeredménye. Ha a háború eredménye nincs megjelenítve a kijelzőn (ha az elmédben nem így látod), akkor azt hiszed van még harc a szellemekkel (de ez egy másik történet lesz:),                                                                                                                        
de csak egy nemes harc, a hit harca maradt számunkra, látni (a fejedben, a gondolkozásodban) a 'nagy háború' dicsőséges végeredményét a tökéletes, tiszta ártatlan embert, magadat és mindenki mást, ez Isten műalkotásának, önarcképének az ismerete, és tisztelete és ilyen módon magának Istennek is a tisztelete. Isten, a hit, a világosság senkit sem ismer már a látható szerint. Úgy viszonyuljunk egymáshoz, amilyenek vagyunk (Isten képe és hasonlatossága)!                                                                                                         Az- az igazi Istentisztelet, ahogy látom másban hogy olyan, mint Isten és így gondolkozom, beszélek, cselekszem Vele, mert ilyen az ember, én és te. Igék:
Jak 2:4  Nem mondtatok-e ellent magatoknak, és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká? 
Jak 2:9  De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói. 
Jak 3:9  Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára  teremttettek: 
1Jn 4:20  Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyûlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti  az Istent, a kit nem lát? 
 1Jn 5:1  Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentõl született; és mindaz, a ki szereti, a szülõt, azt is szereti, a ki attól született. 
----------------------------------------------------

"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Máté 6:24

Máté 6: 16-24  , 1 Mózes 18  ,Példabeszédek: 1

Senki sem szolgálhat két úrnak. A Bibliában nem ez az egyetlen hely ahol ez említve van. Szerintem ez a kijelentő mondat mindenkinek egyértelmű, de miért van az, hogy mégis olyan nehezen tartják meg. Tudjuk, hogy nem lehet Isten és Sátánt egy lapon említeni, egyszerre imádni. Azt mondjuk, én nem is imádom Sátán. Miközben pedig a bűn rabjai vagyunk. Lehet az lopás, szitkozódás, fegyelmezetlenség és így sorban. Ha van olyan bűnünk amit nem bánunk meg, akkor máris két Úrnak akarunk szolgálni. Isten kimondta, hogy Ő nem szereti a bűnt, és ezt tőlünk is elvárja. Nem lehet, egyszerre kétféle életmódot élni. Isten azt szeretné ha csak Vele élnénk együtt. Persze erre jön a megszokott kijelentés: "De mi nem vagyunk tökéletesek!" Ez igaz. De meg kell próbálnunk azokká válni. Mindig lesznek az embereknek bűneik, mindig lesz miért bűnbánatot tartani. De Istennek az számít mi van a szívünkben.
Addig örülj testvér amíg érzed hogy bűnös vagy, mert ha tökéletesnek érzed magad, akkor már a Sátán kezében csücsülsz.
Az Úr adjon erőt ahhoz, hogy megtanuljunk az Ő, és csakis az Ő útján járni.

--------------------------------------------------------------------------

 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. Zsoltárok 50,15

---------------------------------------------------------------------------------------------

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”
Kor 13, 4-8

 -----------------------------------------------------------------------------------

A nap meleg, a jég hideg
A folyó zúg, a szél heves
Akár a nap, akár a jég
A Te Istenedtől menedék
Akár zúg, akár süvít
A Te Istened téged hív!

------------------------------

Isten megmentő kegyelme
De amikor Isten megmentő kegyelme eljött és látható lett minden ember számára, akkor minket is megmentett. De nem azért, amit mi tettünk, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk, hanem mert megkönyörült rajtunk. Megmentett bennünket az újjászületés „fürdője” által, és megújított a Szent Szellem által. Isten bőségesen ránk árasztotta a Szent Szellemet Jézus Krisztuson keresztül, aki a mi Megmentőnk. Isten most már a kegyelmén keresztül néz ránk, és ezért elfogadhatók vagyunk a számára. Azért adta a Szent Szellemet, aki bennünk él, hogy örökösei lehessünk. Ez felel meg annak a reménységnek, hogy örök életet ad nekünk. Igen, ez a tanítás mind igaz!    Titus 3, 4-8

--------------------------------------------------

Egyformán bánjatok szegénnyel és gazdaggal!
2 Testvéreim, ti hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban. Ezért hát ne legyetek személyválogatók!2 Képzeljétek el, hogy bejön a gyülekezetbe egy jól öltözött, aranygyűrűs férfi, és bejön egy szegény is, piszkos ruhában. 3 Ha a jól öltözött emberhez különleges figyelemmel fordultok, és azt mondjátok neki: „Ülj le erre a kényelmes helyre!” A szegénynek meg azt mondjátok: „Te csak állj meg ott!”, vagy: „Ülj le ide, a lábam elé!” 4 — akkor különbséget tesztek közöttük, és helytelen indulatok alapján, rosszul ítéltek. 5 Figyeljetek, kedves testvéreim! Isten kiválasztotta azokat, akiket a világ szegényeknek tart, hogy a hitük által gazdagok legyenek. Kiválasztotta őket, hogy övék legyen a Királyság, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. 6 Ti pedig ilyen megalázó módon bántok a szegényekkel?! Pedig a gazdagok azok, akik mindig uralkodni akarnak rajtatok. Ők visznek benneteket a bíróság elé, 7 és ők azok, akik gonosz dolgokat mondanak Jézus szép nevéről, amelyről titeket is elneveztek.
8 Ez a királyi törvény az Írásokban található: „Úgy szeresd a másik embert is, mint saját magadat!” Ha ennek a parancsnak engedelmeskedtek, jól teszitek! 9 Ha viszont az egyik embert fontosabbnak tartjátok a másiknál, akkor bűnt követtek el, és Isten Törvénye ellen vétkeztek. 10 Hiszen, ha valaki csak egy dologban bűnös, de máskülönben az összes többi parancsot megtartja, mégis az egész Törvény ellen vét. 11 Isten azt mondta: „Ne csald meg a házastársadat!” és „Ne gyilkolj!”Márpedig ha nem csalod meg a házastársadat, de gyilkolsz, akkor is az egész Törvény ellen vétkezel. 12 Titeket a szabadság törvénye alapján fognak megítélni. Erre mindig emlékezzetek, ha mondtok, vagy tesztek valamit! 13 Mert az ítélet irgalmatlan azzal szemben, aki nem irgalommal bánik másokkal. Az irgalom azonban erősebb, mint az ítélet, és felülírja azt.  (Jakab 2, 1-13)

♪♫♥A mennyben van otthonom, szívem szárnyal szabadon

Lelkem megnyugszik Benned, átitatja keneted

A halál itt véget ér, mert nem hagy el a remény

Hogy a végén meglátlak, ott fenn♪♫♥

Ahogy nézlek Téged, elszáll minden félelem
Ahogy szól szelíd szavad, nem kérdezek már
Amikor érzem, itt vagy, Szent Szellemed hoz közel
Erős karod átölel, és új élet tölt el

Refrén
A mennyben van otthonom, szívem szárnyal szabadon
Lelkem megnyugszik Benned, átitatja keneted
A halál itt véget ér, mert nem hagy el a remény
Hogy a végén meglátlak, ott fenn

Vezess tovább Istenem, és engedd megértenem
Szent célodat, tervedet, kedves akaratod
Adj próbában kegyelmet, bátorságot, hűséget
Hogy mindvégig győztesen, álljak meg hitben

Hálaadás

Mindig mondjuk, hogy ezt szeretnénk azt szeretnénk, de hálát adtok mindazért amitek már van, mindaz amivel már rendelkeztek, és nem szenvedtek már benne hiányt?
Megfeledkezünk arról, hogy mi mindenünk van. Hogy élünk, hogy egészségesek vagyunk, van mit ennünk, van családunk. Hálával tartozunk mindenért Istennek.
Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának. Efézus 5,20
A Márk 11:24 azt mondja: „Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek.”

"Semmi felől ne aggodalmaskodjatok, hanem imádságotokban és könyörgéseitekben minden alkalommal hálaadással tárjátok kívánságaitokat az Isten elé". Filippi 4:6

"Az éjszaka múlik."

(Róm.13:12)

A keresztények az első században buzgón várták Jézus visszatérését. Sokaknak, ha nem mindenkinek, a küzdelem a gonosz erőivel szemben olyan volt, mint egy szenvedéssel teli éjszaka. Pál a Rómában élő keresztényeknek írta ezeket a bátorító szavakat, hogy az "éjszaka már múlik."

Napjaink a sötétség sokkal nagyobb, mint valaha volt. A bűn egyre sokasodik és a gonoszok sok ember fölött zsarnokoskodnak. Semmi másban nincs remény, csak Krisztus evangéliumában. Jézus visszatérésének közel kell lennie.

Fontos, hogy Jézus követői végre felébredjenek az álomból, amibe olyan sokan elmerültek.                   A lehetőség ideje ma van és nem holnap. Vessük le azért a sötétség cselekedeteit és vegyük magunkra a világosság fegyvereit! (Efézus 6. fejezete)

"Jézus Krisztus Úr."    "Aki látja a Fiút és hisz benne...."                                                                                ----------------------------------------------------------------

"Kezedbe vetted nagy hatalmadat és uralkodsz."

(Jel. 11:17)

Isten ritkán nyilatkoztatta ki tejhatalmát az emberek ügyeiben - gondoljunk például az özönvízre, a Bábel tornyára, az egyiptomi csapások, és így tovább.

Itt a Jelenések könyvében elérkezett az isteni tejhatalom megmutatkozásának az ideje.                   Az Isten tervét tartalmazó tekercset, - amelyet hét pecsét hitelesíti - , Júda oroszlánja veszi át és nyitja fel, a hetedik pecsét felnyitását, pedig hét trombitaszó kíséri. A hetedik trombitaszó után villámlás, szélzúgás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támad.

Isten szolgáinak győzelem-napja eljön, bár most még csak a csata porfelhője látszik.

"Aki szeret minket és vére által megszabadított bűneinkből."

Az előtte állók majd … "Semmit sem szólhattak."

"Milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön."

Sék Gusztáv: A békesség

Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült ...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat ...
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
"Uram, te megmutattad békességedet!"
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet,
s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.


"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.
Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja."(János evangéliuma 14,27)

---------------------------------------

Megigazulás vagy megkegyelmezés

Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.
(Zsoltár 32,1-2)

A bűn a legnagyobb méretű szerencsétlenség és baj, ezért a bűnbocsánat a legnagyobb boldogságot jelenti. Ha valaki Istennél kegyelmet talált, akkor még a szenvedések, bajok és nyomorúságok is csak javára szolgálnak. Egy hívő ember, aki hosszú ideig szenvedett, így fejezte ezt ki: ,,Lelkem egét nem homályosítják el felhők többé."

Jó annak és boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, mert egyébként csak nyomasztó teher az, ha a lelkiismeret valóban felébredt. Dávid súlyos bukása után szinte megroskadva járt. Mindaddig, amíg a lelkiismeret alszik, a vétkek pehelykönnyűek, utána lesznek csak mázsás súlyúak. Isten azonban valamennyiünk bűnét Jézusra, a bűnök nagy eltörlőjére helyezte. Azóta mi is átháríthatjuk bűneinket őreá. Milyen könnyűvé is válik az előzőleg megroskadt lélek!

A bűn azonban nem csupán teher, hanem tisztátalanság is, mely elrútít minket Isten előtt. Az ő tiszta tekintete előtt vétkeink gyűlöletes és szennyes foltként hatnak. Az ember csupán a másik ember előtt szégyenkezik vétkei miatt, különben, ha senki sem tud róluk, még a leggyalázatosabb dolgai sem okoznak neki gondot. Az már haladás, amikor az ember önmaga előtt kezd szégyenkezni. De az igazi bűnbánathoz tartozik az, hogy az ember a szent Isten előtt szégyenkezik. Őelőtte az ember még olyan dolgokat is gyalázatosnak érez, amik talán különben nem is számítanának annak, mint például az irigység, öntetszelgés, akaratosság és emberfélelem. Csak amikor már nem tetszünk önmagunknak, sőt iszonyodunk önmagunktól, akkor tudja Isten bűneinket elfedni. Jézus vére takarja el azokat úgy, hogy Isten tekintete előtt tisztán és feddhetetlenül állunk. Milyen boldog is az ilyen megigazult bűnös.

A bűn ugyanakkor az adósság jellegét is magán viseli s egyszer majd leszámolásra kerül a sor Isten előtt. Mivel ő szent, így minden bűnt kénytelen felszámítani. A bűnös az ítélet napjáig szakadatlanul halmozza magára Isten haragját, akkor pedig majd ott áll némán és ezer kérdés közül egyre sem tud válaszolni. Boldog az az ember, akivel Isten már ebben az életben ,,leszámolt". Az ember fizetésképtelen, de a Megváltó teljes összegében teljesítette a fizetést és az egész adósságot eltörölte a számlánkon.

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből