„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent.”

2Tim 3,1-5; 10-17


Mi jellemzi ezeket az utolsó napokat?
Két dolog különösen.
Azt írja itt az apostol: az igazsággal szembeni ellenállás és a szeretetlenség.
Jézus így fogalmazta ezt:
„a gonoszság megnövekedik, és a szeretet sokakban meghidegül.”
(Mt 24,12)

A mennykő itt csapkod körülöttünk.
Szellemi viharokban gazdag időszakban élünk.
Nem kell kétségbeesni.
Az a fa, amit Isten ültetett, kibírja a viharokat.
Csak gyökerezni kell.
Kapaszkodni Őbelé.
Engedni, hogy Ő adjon növekedést, erősödést,
és akkor elmondhatjuk az énekkel együtt:
„Véled állom a vihart.”

A házi feladat ez:
„Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Őbenne,
erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok,
és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb."
(Kol 2,7)

Cseri Kálmán

Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. (Példabeszédek 25:11)
Munkahelyünkön, barátaink vagy családtagjaink között szoktuk-e idézni a Biblia egyik-másik mondatát? Azért kérdezem ezt, mert a helyén mondott igéről olvastunk. Nem kell úton-útfélen a Szentírásból idézgetni, de vannak esetek, amikor pontosan odaillik egy-egy beszélgetésbe Isten írott üzenete. Ha pedig ezt nem mondjuk egy adott helyzetben, akkor az felér egy tagadással. Igen ám, de ahhoz, hogy a maga helyén és idején idézni tudjuk a Bibliát, ahhoz ismernünk is kell. Te mennyire ismered a Bibliát? Hány mondatot tudnál idézni belőle? Te tudod, hogy mekkora hiányosságod van ezen a téren. Szerintem mindnyájunknak van mit pótolnia ezen a téren ahhoz, hogy az élet bizonyos pillanataiban a maga helyén egy-egy igével tudjunk előhozakodni.

A nap gondolata:

Azok a leggazdagabbak, akik a legtöbbről tudnak lemondani. (Rabindranath Tagore)

----------------------------------------------------------

ÚJ ÉLETCÉL!


Az ember Isten nélkül elveszett, ezért életre van szüksége az Atyától. Új teremtménnyé Jézus Krisztus elfogadásával válhatsz, aki az ajtód előtt áll és zörget. Türelmesen vár arra, hogy beengedd Őt. Jézus új életformát kínál, amikor elfogadod Őt megváltódnak. Tanításai által új életet, új reményt, új életcélt kapsz! Jézus Krisztus az emberiség megváltója. Jézus él, és az életed része akar lenni, hogy teljes életet élj. Krisztus érted halt meg! Ő megszerezte a teljes megváltást a számodra is! Jézusban meggyógyulhatsz minden betegségből! Most arra kér, fogadd be Őt, nyisd ki szíved kapuját. Mondd el hangosan, teljes szívedből ezt az odaajánlási imát, Pál apostol levele alapján
: Drága Mennyei Atyám, Jézus nevében jövök eléd imádságban. Megelégeltem, hogy magamban bízzam. Kérlek, segíts, hogy szeretni tudjalak Téged és a környezetemben élőket.
Hiszem, hogy Jézus Istennek Fia, Aki meghalt az én bűneimért a Biblia tanítása szerint. Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból, az én megigazulásomért.
Kérlek, Jézus, költözz a szívembe és teremts újjá engem! Kérlek, Jézus, legyél az én Uram, Megváltóm, és Gyógyítóm! Jézus, megnyitom a szívem ajtaját, befogadlak Téged és megvallom:.                Te vagy az én Uram, Megváltóm, és Gyógyítóm! Hiszem, hogy ebben a pillanatban megváltást nyertem Jézus drága, szent vére által, újjászülettem Krisztusban, Isten gyermeke vagyok.                                Ez az igazság, mert a Biblia Igéje igazság. Köszönöm Neked Jézusom az örök életemet. Ámen

Menjetek be a szoros kapun.

Sokan beszélnek új tanokról,
És új utat mutatnak Isten felé,
De Jézus Krisztus csak egy útról beszélt,
Mely elvisz az Úr elé.

Van egy kapu, mely szoros és keskeny,
A legtöbb ember ezt megveti,
De a keskeny úton csak azok járnak,
Kik Isten gyermekei.

Menjetek be a szoros kapun,
A keskeny út az életre visz,
Menjetek be a szoros kapun,
Ez az út az életre visz.

A saját utad egy más úton halad,
Ezt nem kerested, ez mindenkié,
Itt mindened megvan a széles úton,
De nem jutsz Isten elé.

Sok ideges ember és csaló vesz körül,
És ismersz bölcset és borszagút.
S még ha te lennél is a legjobb köztük,
Itt mindenki halálra jut.

Menjetek be a szoros kapun...

Mert tágas a kapu és széles az út,
Mely a veszedelemre, a halálra visz,
A széles ösvény a kényelmes út,
Sok ember ezt szereti.

Mert szoros a kapu és keskeny az út,
Mely a békességre, az életre visz,
Csak kevesen vannak, kik megtalálják,
S a többség nem keresi.

Menjetek be a szoros kapun...

Jézus Krisztus, Ő nem csak tanít,
De meghalt érted a keresztfán.
Ő lett a kapu az új életre,
Hogy ne járj a bűn útján.

Menjetek be a szoros kapun...

-------------------------------------------

Csak Benned.
Csak Benned, csak Benned nyugszik meg szívem.
Csak Benned, csak Benned nem félek már.
Csak Benned, csak Benned rejtőzöm szüntelen,
Mert Jézus, Te vagy kősziklám.

Csak Tőled, csak Tőled kaphatok gyógyulást.
Csak Tőled, csak Tőled remélek jót.
Csak Tőled, csak Tőled nyerek feloldozást,
Mert Jézus, Te vagy Megváltóm.

Csak Érted, csak Érted keresztem felveszem.
Csak Érted, csak Érted mozdul szívem.
Csak Érted, csak Érted terheim vállalom,
Mert Nálad van mind, Jézusom.

Úgy legyen.

Messzire mentél - kerestél, mert minden új érdekel.
Messzire mentél - szereztél, mert élni-élni kell.
Messzire mentél - szerettél, mert szeretve lenni jó,
De bezár a tér és lezár az idő és porba hull mind a szó.

És jött a Szó - a Megváltó és az élet a tiéd lett.
Érzed a tűz már téged űz és te kérdezed: Hova vezet?
Mi vár rád, hogyha magad odaadnád?
Ne kérdezd: végül mi marad rád,
S hogy meddig kell szeretni, tűrni még?
Csak kövesd a hit szavát!

Hát úgy legyen, akinek van párja,
Mintha nem volna, mintha nem volna,
És aki sír, mintha nem sírna,
És aki sír, mintha nem sírna,
És aki örül, mintha nem örülne,
Mintha nem örülne, mintha nem örülne,
És aki vesz, mintha nem volna,
Mintha semmije, semmije sem volna.
Hát úgy legyen akinek van, akinek van, akinek van.

Hol az a remény, amiért szaladsz,
Mi az az élmény, amire vársz,
Ki az az Isten, akinek hódolsz,
Mi az az érték, amit imádsz?
Tudod a hűség igazi érték - a hűtlenért is odaadás,
Tudod a szeretet az, amit adhatsz,
Nem magadért van - add tovább, tovább!

Hát úgy legyen...

Messzire mentél - kerestél és Jézus rád talált.
A társad is, akiért küzdöttél, csak Ő bízta rád.
Messzire mentél - szerettél, de Ő keresztre adta magát,
Nézd, a kereszt útján járhatsz csak Vele
Tovább, tovább! Add tovább!
Hát úgy legyen...
--------------------------------------------------------------

„Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) A vallásosságomat a hit tölti meg élettel. De a hit nem a sajátom. A hit nem döntés, nem érzés, nem norma, nem jutalom. Hitetlenül, kételkedve kérni Istent csak egyfajta megérzés, hogy van kihez fordulni, de ez még nem meggyőződés. Az „új embernek” a megbocsátásból születik a békessége, amely kapuja Isten országának. Hogy létezik-e ez az átjáró, azt csak azok tudják elmondani, akik megkapták Istentől a hit speciális látásmódját. Ez nem adhat büszkeséget, inkább csak egészséges, kiegyenesedett derekat, Isten akaratát, fürkésző tekintetet. (Benkóczy Péter)
---------------------------------------------------

„Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5) Isten annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy ha hiszünk benne, el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Mi sem lenne természetesebb a részünkről, mint a hálaadás ezért a hatalmas szeretetért és jóságért, ennek viszonzása kérdések és feltételek nélkül. Ám mivel egyszerre vagyunk igazak és bűnösök, nem tudunk így szeretni.                          De naponként imádkozhatunk azért, hogy Isten megtisztítsa a szívünket és az életünket, képessé téve minket ezáltal arra, hogy mindig és minden körülmények közt őt szeressük, rá tekintsünk, felé forduljunk teljes szívünkkel, lelkünkkel és minden erőnkkel.                           (Gazdag Zsuzsanna)

Lukács 12:22-25

Monda pedig az ő tanítványainak Jézus: Annak okáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.
Az élet több, hogy nem az eledel, és a test, hogy nem az öltözet.
Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrűk; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?

Aki életet adományozott nektek, jól tudja, hogy az élet fenntartásához táplálékra van szükségetek. Aki a testet teremtette, gondoskodik ruházatotokról is. Aki a nagyobb ajándékot adta, az ajándék teljességéhez szükséges dolgokat is megadja.
Nem hull le veréb Isten tudta nélkül, lélek sem roskad le, csak ha Jézus tudja, hisz Ő velünk van, bárhol vagyunk is. Megjegyez minden keserűen sírt könnyet, és soha el nem hagyja a benne bízó lelket.
Ha Istennek adod át magadat, hogy az Ő munkáját végezd, nincs okod aggodalmaskodni a holnap felől. Akinek szolgája vagy, kezdettől fogva ismeri a véget. A holnap előtted rejtett eseményei nyilvánvalók a Mindenható előtt.
Amikor magunk vesszük kezünkbe ügyeink igazgatását, és a saját bölcsességünkre támaszkodunk, olyan terhet veszünk magunkra, melyet nem Isten hárít ránk, s amelyet az Ő segítsége nélkül próbálunk hordozni. Azt a felelősséget vállaljuk magunkra, mely Istené, vagyis magunkat állítjuk Isten helyébe. Méltán aggódhatunk, méltán várhatunk veszélyt és veszteséget, hiszen ezek így biztosan elérnek minket. Amikor viszont valóban elhisszük, hogy Isten szeret bennünket, és jót akar tenni velünk, nem aggódunk többé a jövőnkért, s úgy megbízunk Istenben, miként a gyermek megbízik szüleiben. Akkor a bajaink és gyötrelmeink elmúlnak, hiszen akaratunkat Isten akarata magába foglalja. (E. G. White: Gondolatok a hegyi beszédről)

KÖZÖSSÉG.

Az Úr tudja, hogy szükségünk van a testvéri közösségre. A hívő ember legtöbb idejét világi környezetben tölti, ahol a testi kívánságokat gerjesztő ingerek tömege éri. Csak az egyszerű mindennapi rutinmunka is leszedheti a kenetet rólunk. Fontos, hogy erőt merítsünk egymás hitéből, ha meg akarunk állni a próbák és kísértések között, amelyek fájdalmat, bánatot okoznak.                                       A gyülekezeti közösség teret enged egymás terhének a hordozására; lehetőséget nyújt kétségeink kimondására, kérdéseink feltevésére és megválaszolására; a barátság és egyéb emberi kapcsolatok építésére. Ha állandó, szoros közösségben vagyunk Isten gyermekeivel, sokkal kisebb a valószínűsége, hogy elbukunk a kísértésben. Lelkiismeretünk nem enged meg kegyes beszélgetést, miközben rendezetlen egyéni bűnök nyomják az életünket. A szentéletű emberek jelenlétükkel erősítik egymást. Az istentelen emberekkel való közösség pedig gyengíti, vagy megrontja a hitünket. “Ne tévelyegjetek: A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (1.Kor.15:33) A közösség gyakorlása nem korlátozódhat csak az istentiszteletre. Az istentiszteletet követő beszélgetéseink alkalmával (pl: kávézás közben) ha a társalgás nem az Igazság körül folyik, akkor az nem közösségi, hanem csak társasági élet, mely végül kimerül a pletykálkodásban. A közösségi élet ennél többet ad, ezért az együttlét lehetőségével érdemes rendszeresen élni. Az őskeresztény gyülekezet naponta jött össze az Ige hallgatására, a kenyér megtörésére és a közösség ápolására (Csel.2:42-47) 42-És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

46-v-És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.

A közbenjáró papi rend szolgálatára épülő, intézményesedett egyházi szerveződés, azonban kiszorította ezt a gyakorlatot.

A Kórus szolgálata lépett a személyes dícséret helyébe; a Mise vette át az úrvacsora és közös étkezés helyét; a papi “Szentbeszéd” pedig az igei tanítást.

A protestantizmus legalább névleg lerázta a papi uralom merev formáit, de megtartotta az egyház klerikus-laikus felfogását.

 A “főállású” lelki szolgálathoz továbbra is teológia elvégzése szükségeltetik, és akinek nincs teológiai végzettsége, arra úgy tekintenek a “profik”, mint valami nem teljes értékű, szellemi mozgássérültre.                   A gyülekezeti tagok ugyan énekelhetnek, ha akarnak de az éneklés az összejövetel kezdetére és végére szorult. Az úrvacsora ritka alkalom lett. A közös étkezés csak itt-ott lelhető fel.  Az ősgyülekezet összejöveteleinek nem volt időbeli megszorítása, és hiányzott belőle a merev formalitás. A kötetlenség nem ment a rend rovására, (1.Kor.14:40), „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek”. és az egymással való törődést nem helyettesítette az udvarias kézfogás.                                                              A mai túlszabályozott társadalomban nagyon nehéz a régi minta követése.                                                                               A nehézség azonban nem jelent lehetetlenséget. Érdemes fontolóra vennünk, hogy nem társadalmi, kulturális szokásról van szó, hanem isteni mintáról.                                                                                               Lehet, hogy eljön még az idő, amikor kénytelenek leszünk komoly figyelmet fordítani a Bibliában leírt gyakorlatra, talán éppen az üldöztetések miatt. Az Ige útmutatásainak követése áldások forrása a közösségi élet terén is.                                                                                                                                                 S ha nem teszünk többet csupán , mint igyekszünk emberi kapcsolatainkat a testvéri közösség kötelekébe tartozók között szeretetben és valóságban kiépíteni, az is nagy előrelépés lesz.