Próba 2013_07_07

Próba

…-Asa azt tette, amit helyesnek lát az Úr-…”

       Királyok –I-könyver-15-rész-8-v-től-

Isten megtartja ígéretét akkor is, amikor mi már régen elfeledkeztünk róla.

Sajnos erre igen hajlamos az ember.

Apák és fiak vétkei ellenére,a mai ige szakasz arra tanít, hogy minden helyzetben és minden családban lehetséges a megújulás.

“…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” ( – Pál római-lev 12:2)

Asa király annak ellenére, hogy a szüleitől nem látott jó példát, visszatalált őseinek Dávid királynak lelkületéhez.

Sőt fel vállalta mind azt a konfliktust is, amit az egy igaz Isten kizárólagosságának hirdetése váltott ki.

Sok baj és konfliktus itt kezdődik, nem merik, vagy nem is akarják vállalni a hitüket, keresztyénségüket igen soka. Még mindég azt látják, vallják, hiszik, hogy nem szabad, mert hátránya lesz belőle.

Nem volt toleráns a kulturálisan bizonyára igen színes kánaáni folklórműsorba csomagolt, a Mindenható előtt mégis undorító bálványimádattal szemben.

Ma pedig igen sokan még keresztyének is,úgy akarnak alkalmazkodni, vagy talán megnyerni, embereket, hogy alkalmazkodnak, a helyi, netán az országos , vagy világi kultúrához, „/ hát most ez a szokás, ez a divat, ez a menő, így tesz más is,s.t.b.”/

Felismerte, hogy a hatalommal mekkora felelősség jár együtt, és ő élt is ezzel a befolyással.

A felelősségüket, mit Isten tett rájuk nem a lelkek megmentése érdekében használják, hanem amit diktál a kultúra a szokások a divat.

Következetes volt, és nem térítette el semmi attól, hogy tiszta kezekre bízza az ország vezetését. 

Még a saját anyját is megfosztotta rangjától annak Isten elleni lázadása miatt.

Hányan mernének így tenni?? Hányan mernek szembe szállni , egy –egy újítással, mit meg is magyaráznak , ez ma így illik, ez nem tartozik a Biblia hatáskörébe, ez nincs is így megírva , s.t.b.

Vajon számunkra mit üzen ezen történeten keresztül Isten ?

Igen sok esetben nem merjük vállalni azt mire határozottan, hívja fel figyelmünket az Írás , Isten szava!!

Gyülekezeteink és a családjaink, nem attól erőtlenednek-e el, mert sokszor megtűrjük a bűnt a rokoni kötelékek miatt ??

Netán a barátság megtartásáért, a z úgy mond „fekete bárány. felvállalásáért”  ?? 

Figyelemre méltó még az a hozzáállás is, hogy Asa a rivális országrész és  saját népe közé emelt falhoz,  a korabeli „ vasfüggönyhöz „ viszonyul.

Lebontja az ország  határán a többi törzs által emelt falakat, mert nem akarja  elzárni senki elől az Isten templomába vezető utat.

Más Istent azonban következetesen nem tűr meg országa határain belül !!

Olyan sokan azt mondják , „ ma már nincs bálvány , nem használnak kő, fa és hasonló bálványokat a keresztyének sokasága.

És elfejtik, hogy a mai modern bálvány ott van sajnos, az autó, a lakás, a munka, a sport, a kulturális dolgok, és sport , de lehetne , család gyermek, feleség ,férj stb.

Hogy álunk mi az Asa gondolkodásával??

Menyi az erőnk , igényünk , készségünk, akaratunk ???

Istenünk javunkra őrizte meg az Ó-szövetséget !!

Tanulságunkra íratott meg!!

Ne menjünk el mellettük, -„Ó ez régi, ma már nem érvényes, nem így működik „..

Áldjon meg az Úr hűséggel, az igazsághoz, Igéhez való ragaszkodással !!

                "Nem mondott  fel nekem..."

Szolgálatára angyalok sietnek.
Parancsol viharnak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
hogy meglátott parányi porszemet,
szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála
Kerek világon nincs jobb gazda nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
nem csak munkát, drága feladatot,
erőt is Ő adott.
Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen.
mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem.
Talált volna annyi hűségesebbet,
parancsainak engedelmesebbet.
Csuda irgalmát áldja énekem,
hogy szolgálhattam hosszú éveken,
s nem mondott fel nekem.
Pedig megtehette volna!
S én szegény gyenge, engedetlen szolga,
türelmét, irgalmát dicsérhetem...
mert ezután sem mond fel ...sohasem !
Övé az életem !»

--------------------------------

Túrmezei Erzsébet: Már meghallgatott!

„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!”
csodálatos ígéret!
Teljesedése felsorolhatatlan!

Mint amikor Élim kicsiny lakói
Tüzelőért könyörögtek térden,
Mert fogytán volt, és kemény volt a tél…
S még imádkoztak, amikor begördült
A fával megrakott szekér,
Mert egy gazdát arra indított Isten,
Hogy kicsinyein így segítsen.
Így lett a könyörgésből hálaének!

Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!
De ha évekig várunk feleletre,
S megfáradunk… halványul a reményünk…
Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.

Hol az ígéret? – kérdezzük lankadtan.
„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!”

Aztán titkokat tár a Szentlélek,
Atyánk szívébe látó ablakot –
Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek…

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,
Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,
Ő meghallgatott! Már meghallgatott!

Uram! Légy áldott minden gyermekért, légy áldott az Életért. Add, hogy érvényesüljön teremtői akaratod, s a Tőled kapott méltósággal tudjunk élni a világban, őrizve azt magunknak, s a jövő generációinak az idők végezetéig! Ámen
Uram! Légy velem küzdelmeimben! Ámen.
Uram! Légy velem, taníts, add hogy soha ne kínozzon a szeretet hiánya! Ámen
Uram! Lelkedet add, hogy éljek! Ámen
Uram, lelkem utánad, vágyódik.
Mikor Nálad időznek gondolataim,
Békességet és megelégedettséget találok.
Uram! Ments meg az anyagiak kísértéséről, s add, hogy Rád figyelve hálát adhassak Neked gondoskodó szeretetedért! Ámen
Uram! Moss át Igéd életes vizével, vedd el tőlem mindazt, ami elválaszt Tőled, hogy Élet-jellé válhassak mások számára! Ámen

Uram! Mutasd meg Magadat, hogy éljek! Ámen

SAUL FÉLTÉKENYSÉGE
“És az Úrnak Lelke eltávozott Saultól, és gonosz lélek kezdte gyötörni Őt, mely az Úrtól küldetett.” 1Sámuel 16,14

Saul kétszer mondta ki Sámuel elôtt, hogy vétkeztem. Rettenetes, amikor az ember a bűnbánatot fékbűnbánattal fejezi be. Amikor bűnbánatunk mögött ott van a “de”, tudhatjuk, hogy Isten előtt nem kedves. Fékdolgokat Isten nem hallgat meg. Isten egészen adta magát, és egészet vár tőlünk is. Olyan igent, aminél nincs feltétel, nincs “de”. Saul életében az a tragédia, hogy elmulasztja az utolsó lehetőséget, és ettôl kezdve meredeken zuhan az útja a kárhozatig. Az Úrnak Lelke eltávozott tôle. Sokszor észre sem veszi az ember, amikor ez megtörténik. Egy darabig nagyon megdöbbentett, hogy a gonosz lélek, ami Sault gyötörte, “az Úrtól küldetett”. Jogosan küldetett. Az Úr Saullal befejezte a kapcsolatot. Amint Isten Lelke eltávozott tôle, jött a gonosz lélek, nem maradt üresen a szíve. Ha nem fogadod be Jézust, a te szíved sem marad üresen. Már az első lépésnél érezheted, hogy baj van. Jönnek a gyötrő gondolatok. A gonosz léleknek ez a jellemzője. A Szentlélek soha nem gyötör, csak megfedd, megszomorít, de soha nem gyötör. Saul elhozatja Dávidot. Megszerette, meg is üzeni apjának, hadd maradjon nála. Aztán elindul az irigység, a féltékenység, és ellensége lesz Dávidnak egész életében. Hányszor van bennünk: milyen jó lenne, ha az a másik nem lenne! Nézz körül, mit teszel, mit mondasz féltékenységből. Ne engedd, hogy tönkretegyen! Jézus életén is láthatjuk végig, hogy mindnyájan rosszat gondoltak, és gondoltunk felőle. Bűneinkkel adtuk Őt keresztre. Ami-kor vétkezel, Őt bántod, minden bűnöd Neki okoz fájdalmat. Engedd, hogy feletted is Ő győzzön!

          ISTEN DICSŐSÉGE.    

"Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr." (Pb 16:4)

Az egész teremtett világ célja végső soron , hogy Isten dicsőségét hirdesse.

 Mi az Isten dicsősége? - Az Õ lénye; Õ maga.

      Hol van az Isten dicsősége? Minden teremtményében meglátszik valamilyen mértékben. Mikrokozmosz, makrokozmosz. (Az egek hirdetik Isten dicsőségét - Zsolt 19:1)

      Sokszor és sokféleképpen kijelentette dicsőségét. (Édenben, Mózesnek, Szentsátor, templom, Jézus Krisztus és a gyülekezet.) "És az Ige testté lett és lakozzék mi közöttünk (és láttuk az ô dicsiségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsiségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1:14)

      Csak két olyan teremtmény létezik, aki nem ad dicsőséget Istennek: a bukott angyalok és az ember. Tkp. a bűn az, ami visszautasítja Isten dicsőségét. S mi mindnyájan vétkeztünk, és szűkölködünk az Isten dicsisége nélkül. (Rm 3:23)

      A legnagyobb hiba, amit tehetünk: ha nem ismerjük el Isten dicsőségét (ez a bűn); s a legnagyobb teljesítménye az életünknek, ha azzal Istent dicsőítjük

Hogyan adhatok dicsőséget Istennek?

      Az Úr Jézus feladatának elvégzésével dicsőítette Õt: "Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt." (Jn 17:4)

Mi is azzal dicsőítjük őt, ha betöltjük, amire teremtett bennünket. (God made ants to be a Az első

Az ige mondja, hogy te légy az első!

De nem erőszak árán, csak a belső

emberedért, ki elsőképpen áldoz,

ne úgy, hogy – elhatározd.

A férfigőg nem rangot - ad, lejárat.

Hitben lehetsz csak feje a családnak,

több szeretettel, nagyobb alázattal,

több áldozattal a családi asztal

testi lelki étkeit szerezve,

több hálaadással egy-egy csendes este,

mikor a test a lelket öldökölve

úgy húz a mélybe, úgy taszít a földre.

Hétköznapokban válik az el úgyis:

az lesz az első, aki úgy hisz!

Szent versengésben ŐT követve mindig

az út végéig növekedni illik

egymás előtt

Füle Lajos (Hozsannázó napok, II. 674.old)

      Hogyan dicsőíthetjük az Urat? Legjobban talán azzal foglalhatnánk össze, hogy akkor, ha Isten 5 féle célja érvényre jut életünkben.

      1. Ha imádjuk őt. . Az imádat több mint a dicsőítés, éneklés, imádkozás. Egy olyan életstílus az, amelynek során nem csak szeretjük az Urat, de örülünk is jelenlétének és örömmel adjuk oda életünket az õ céljaira - nem kötelességtudatból.
      2. Dicsőítjük az Urat, ha szeretjük a többi hívőt. Az újjászületett emberek Isten nagy családjának tagjai. Ha az övéi vagyunk, szeretjük egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (Jn 13:35) Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. (1Jn 3:14)
      3. Ha Hozzá hasonlóvá válunk "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsôségrôl dicsiségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18)
      4. Ha talentumainkkal másoknak szolgálunk. Nem véletlenül kaptuk tehetségünket.

      5. Azzal dicsőítjük Õt, ha másoknak is beszélünk Őróla.

      Hogyan fogsz élni ezután? Önmagadnak? Az Úr Jézusnak sem volt könnyű a saját akaratát megtagadni. Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. (Jn 12:27) Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. (Jn 12:25)

      Éljünk Isten dicsőségére!

Hiszem, hogy van nap...

Hiszem, hogy van nap, hogyha nem süt is,

Hiszek az Úrban, hogyha hallgat is.

Hiszem, ha népe gyenge, védtelen,

Megújító kegyelme végtelen.

Hiszem, hogy van nap, hogyha nem süt is,

Hiszek az Úrban, hogyha hallgat is.

Hiszem, hogy népét megtisztítja majd,

A szőlővessző zsendül s újra hajt.

Kovács Tibor (Hozsannázó Napok, II. 483)

---------------------------------------------

„... a tanítványok nem tudták azt kiűzni...”

EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL

Csodákat próbáltam arannyal, ezüsttel

hívtam a népeket, jöjjenek énhozzám!

Hiába hiába, az arany nem kellett,

az ezüst nem kellett,  nem jöttek énhozzám.

...S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek,

együgyű szavamtól sírásra fakadnak,

ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, -

az Úr áll mögöttem. Ez a Kegyelem !!!Dsida Jenő

Jönnek a hegymászók.

... És jönnek azóta is,

kik a lapálynál többre vágynak

és megnyílt szemmel látva-látnak

a Megdicsőülés Hegyén.

Látják Mózest, a törvény atyját,

Illést, a hős próféta-lelket,

Jézus arcát mennyei fényben

(ilyet ki látott, nem felejthet).

Halva mennyei szózatot

Vágynak az ormon verni sátrat.

--------------------------------

"Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál." Péld: 3:5.

"Bölcsességnek útjára tanítlak téged, vezetlek téged az igazságnak ösvényén. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg. Ragaszkodj az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.

A hitetlenek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén. Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább." Péld: 4:11-15.

Józs 1,5
"Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el."
Józs 1,9
"Légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz."

Zsolt 115, 12-15
"Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát. Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt. Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat! Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!"

Róm 15,13
"A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek

 ereje által."

----------------------------------------------------------------

 --11A--ÓVAKODNI A KÍSÉRTÉSEKTŐL.

„És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember” (2Sám 12:7)!

Nem szabad megfeledkezni Pál tanácsáról, amit Gal 6:1 versében olvashatunk, hogy vigyázzunk magunkra, nehogy kísértésbe essünk. Az üzenet fontosságára és személyes vonatkozására utal a megfogalmazás. „Ügyelvén” – az eredeti görög szó azt jelenti, hogy „gondosan megnézni”, „nagyon odafigyelni” (vö. Róm 16:17; Fil 2:4). Pál tehát szó szerint ezt mondja: „vigyázzatok magatokra”, különben titeket is meglep a bűn. A figyelmeztetést pedig azzal emeli ki még jobban, hogy míg Gal 6:1 első felében többes szám második személyben fogalmaz („ti lelkiek”), a vers második felében átvált egyes szám második személyre („magadra”). Ez nem az egész közösségre vonatkozó általános figyelmeztetés, inkább a gyülekezet minden tagjának, egyénileg szóló intés.

Az apostol nem nevezi meg pontosan azt a bizonyos kísértést, amitől erélyesen óvja a galáciaiakat. Talán nem egy konkrét vétségre gondolt, hanem egyszerűen annak a veszélyére, hogy mások is elkövethetik ugyanazt a bűnt, amitől igyekeznek megszabadítani valakit. Gal 5:26 versében pedig a „hiú dicsőségvágy” ellen figyelmeztet, arra intve a hívőket, nehogy lelkileg különbnek véljék önmagukat azoknál, akiket helyes útra akarnak téríteni.

Miért kellett Pálnak a lelki gőg veszélyére figyelmeztetnie a galáciai hívőket (vö. 2Sám 12:1-7; Mt 26:34; 1Kor 10:12)?