2013. június 3., hétfő



A megigazulás Istenen múlik, nem önmagunkon

"De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; késõbb azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el.  (Máté 21:28-30.)
Ez a példázat válasz volt arra, hogy a vallásos vezetők elutasították Jézus tekintélyét. A példázaton keresztül Jézus megmutatta, hogy Isten elutasította a zsidókat válaszul, amiért ők elutasították Jézust, a Fiút.
-----------------------------------------------



A megigazulás ajándéka

Lukács 18:9-14
Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta.
(Lukács 18:9)

Az önigazult emberek gyakran lenézik a többieket. Jóérzéssel nem hasonlíthatják önmagukat Jézushoz, ezért aztán az önmagukba vetett bizalmuk fenntartása végett, más esendő emberekhez hasonlítják magukat. Ez olyan kritikus hozzáálláshoz vezet, amely azáltal magasztalja fel magát, hogy másokkal lekezelően bánik.
 


-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-, 
 Tipikusan olyan ,mint a szamár az apa és a fia tanmese.
Megy az apa, vezeti a szamarát, és mellette megy a fia.
A falú végén azt mondják: ejnye öreg, mért megy a gyerek a szamár mellett, miért nem ülteti fel rá.
Másik faluba érnek, szidják az öreget,:ejnye öreg,miért engedi, hogy a gyermek üljön a szamáron, miért nem ül fel rá és a gyerek gyalogol?
Mikor a falu végéhez érnek, rászólnak ,miért nem ülteti fel gyereket is elférnek ,kibírja a szamár mind ketöjüket.
Elérnek egy másik faluhoz, megjegyzik az emberek, de kegyetlen, ketten ülnek a szamáron, jól meg kínozzák szegény szamarat.
Mikor ismét elérnek a falu szélére ,rájuk kiabálnak ,de buták felveszik a szamár és cipelik, nem hogy ráülnének..
Tégy eleget valakinek, de nem lehet mindenki  kedvébe járni



A legjobb... bűnös.

Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." (Máté 5:20)
Mire célzott ezzel a mondásával Jézus? Mivel a farizeusok hetente két alkalommal böjtöltek, talán arra gondolt Jézus, hogy nekünk háromszor kellene böjtölnünk? Mivel ők mindenből tizedet adtak, még az apró fűszerekből is, arra gondolt, hogy ha mi nem adunk tizedet, akkor a pokolba kerülünk? Nem, határozottan állíthatjuk, hogy nem erről van szó. A farizeusok igazsága (megigazultsága) a cselekedeteikre épült. Jézus viszont olyan megigazultságért emelt szót, aminek a hit az alapja, mégpedig abban való hit, amit Ő értünk tett.
 



 Apa fia meg szamara .

Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.

Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot. "Szegény gyermek! - vélekedett egy járókelő. - Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát." Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.

De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan: "Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette." Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.

"Ki látott már ilyet?! - hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. - Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!" Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.

De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk: "Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?"

Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt: "Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megy




Menváram énnékem az Úr: a zord viharban sziklavár!
Bár csapdos a hullám vadul: ott szívem menhelyet talál!
„Úgy, úgy bízom az Úrban, menváram Ő, menváram Ő,
Menváram Ő ! Ó Jézusom tebenned meg nyugszom én,
Te zord viharban sziklavár „                               


--------------------------------------------------

 EGY KOPOTT
                                            Szerző: Bódás János .
Egy kopott könyvem van nekem,   s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:  fényes mennyei seregek
suhannak s visznek hozsánnázva.  Fekete tó, - s napként ragyog.
Mint fáradt, hunyó csillagok,   le-lehullok, de itt találok
megújulást. Ebből születnek  vértanúk, szentek s óriások.
Kis könyv. Sok "bölcsnek"  langy mese,  s én, a senki, győzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,  mint földet rendítő erő
a hallgatag kis dinamitban.   Égi kamra. Nincs rajt lakat.
Szomjamat oltja, jóllakat   s tőle Istent hordom magamban.
S tudom, hogy szavam,  életem győztes, ifjú és halhatatlan. 


A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK CSODÁLATA  Túrmezei Erzsébet
Legyőzhetetlen! Égi dimenziók, örök arányok
Isten diktálta, ember- írta Könyve! Küzdünk ellened porszemek, parányok...
taposunk vérbe, sárba, könnybe, és nem bírunk veled.
Te élsz korok felett és föld felett.

Tavaszból őszbe fordul a világ. Lombjuk hullatják óriási fák.
Az emberiség évezredes tölgye lassan libegve ejteget a földre
életeket és népeket. te élsz népek felett és lét felett.

Kezembe veszlek, és álmélkodva csuda-áhítat
száll a szívemre. Így olvasta fakó írásidat
Ágoston egyszer... így a reformátor... S hol egy ezüstszem századok porából?

Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen Szólsz a szívemhez, mintha énnekem
Íratott volna mai nap az Isten. Úgy változunk mi emberek.
Az apák mások és a fiak mások. Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,
ma törpe senkik, holnap óriások. Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,
De orvul, észrevétlen este lett. Te élsz múlás és változás felett.

Hol, aki téged legyőzött,tér, idő, ember - akárki?...
Hát azok ezreit, lehet-e megszámlálni, belátni,
akiken te vettél diadalt?  Legyőzött lelkemen
győztesen Te zendíted ezt a dalt. A Te győzelmed a békém.
A Te diadalod az életem. Kezembe veszlek hívő áhítattal,
s hatalmad hirdetem.

Te élsz korok felett és föld felett Te élsz népek felett és lét felett.
Mindenre, amit kérdezve kerestem, Te győzhetetlen,
Te vagy a diadalmas felelet


A megigazulás ajándéka

Lukács 18:9-14
Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta.
(Lukács 18:9)

Az önigazult emberek gyakran lenézik a többieket. Jóérzéssel nem hasonlíthatják önmagukat Jézushoz, ezért aztán az önmagukba vetett bizalmuk fenntartása végett, más esendő emberekhez hasonlítják magukat. Ez olyan kritikus hozzáálláshoz vezet, amely azáltal magasztalja fel magát, hogy másokkal lekezelően bánik.

------------------------------------------

Azok a bizonyos farizeusok

János 9:34
Erre így feleltek neki: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" És kiközösítették. (János 9:34)
A farizeusok problémáinak jelentős része a szellemi gőg volt, ahogy ez az alábbi kijelentésből is látható. Annyira vakok voltak az arroganciájuk miatt, hogy képtelenek voltak elhinni, ha valaki nem az ő szemináriumokat végezte el, az bármit is tud tanítani.

2013. május 31., péntek



Isten kezében.
Út áll előtted erőd felett:
ne feledd a szerető kezet,
mely eddig is hordozott
és kézben tartja a holnapod.
Miért aggódna félő szíved?
Legyen Nagy Istenbe vetett hited!
-----------------------------------------------------------



Bódás János. Elveszíthetetlen öröm.

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet,
mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
te megad annál gazdagabb maradsz.
-----------------------------------

Az Úr legyen előtted, hogy jó utat mutasson neked.
Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és megvédjen a veszedelmektől.
Az Úr legyen mögötted, hogy oltalmazzon a gonosz cselvetéseitől
Az Úr legyen tebenned,hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy,hogy megvédjen, ha rád rontanak.
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és mindenkor.
---------------------------------------------------