verses bizonyság

A SZENT MARADÉK 
(Lukátsi Vilma)

Mi ajándékba kaptuk az időt
mint az ötezrek azt az öt kenyeret,
amiből maradt még tizenkét kosár,
miután ők már ettek eleget.

Nos úgy-ahogy leéltük életünket
egészen eddig a mai napig,
örömünkből furcsa döbbenet lesz,
mint mikor látni kezdünk valamit,
ami eddig is szemünk előtt volt,
csak nem akartunk törődni vele,
mert az élet végtelennek tűnik,
ameddig csupa szín az eleje.

... lábunkban nagy futások remegése
orrunkban szúr egy régi halk sírás,
sok örömünknek volt bűn-gyökere
túltengő önérzet, hangoskodás...
- Alkalmankénti felbuzdulásból
lett-e valóság valami kevés?
Csalhatatlan érveléseinknek
mekkora része volt kár és szemét?

Mi ajándékba kaptuk az Időt,
és mohón faltuk, mint a kenyeret,
ami még maradt, csak az a miénk,
mert hozzátennünk semmit sem lehet!
De azt igen, hogy átadjuk Annak,
Akitől kaptuk.
                       Ha lehet ma még!
Ha úgy-ahogy leéltük életünket,
hadd legyen most már szent a maradék!

Szívem zeng a nagy csodáról
Szívem zeng a nagy csodáról,
Krisztusról, ki nálam járt.
Megtudtam, hogy énmiattam
Golgotán halt kínhalált.
Igen, én is zengek Róla
S térdre hullva áldom Őt,
Szentekkel majd együtt, Nála
A kristály-tenger előtt

Elveszett voltam, halál várt,
Bűnben éltem céltalan.
Boldogságot nem találtam,
Űztem bár, de hasztalan.


Igen, én is zengek Róla...

Összezúzott testem, lelkem
Elgyengült, s így bűnösen
Két kezébe roskadtam le,
S Néki adtam életem.
Igen, én is zengek Róla...

Ó, de most, hogy újra élek,
Napjaimnak célja van:
Szolgálni a menny Urának
Víg örömmel boldogan.
Igen, én is zengek Róla...

ígei bozonyság

Weöres Sándor

A szeretetről

A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benne tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.
Éppígy, aki gyökerét az életből a létbe helyezte: a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.
Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.

1Jn 4,16 Így ismerjük és tapasztaljuk meg Isten irántunk való szeretetét, és így bízunk ebben a szeretetben. Mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él, és Isten is él őbenne.  

Róm 5,8 Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk.  

 

Bízd rá magad, csak úgy, mint ezelőtt!
Újra kínál kegyelmet meg erőt.
Életed a kezébe veszi Ő:
Krisztusra nézz! Krisztusban a jövő!
   
Füle Lajos

JÖJJÖN AKÁRMI: ISTEN HATALMAS!
(Martin Luther King – Túrmezei Erzsébet)

Isten hatalmas!
Ki az közöttünk,
aki élete estéje felé tart
és fél a haláltól?
Miért ez a félelem?

Isten hatalmas!
Ki az közöttünk,
aki szerettei halála miatt
kétségbeesik?
Miért ez a kétségbeesés?
Isten tud szenvedéseket elhordozó
erőt adni.

S ha megrokkant egészsége miatt
aggódik valaki,
miért ez az aggódás?
Jöjjön akármi: Isten hatalmas!

Ha napunk beborul,
és éjszakánk ezer éjfélnél sötétebb,
gondoljunk mindig arra,
hogy van a világban egy hatalmas,
áldó erő: Isten!

Ő utat tud mutatni a kilátástalanságban.
A sötét tegnapot
Ragyogó holnappá akarja változtatni –
S végül az Örökkévalóság
Ragyogó reggelévé.

ígei bozonyság

Uram, nem értem hogyan munkálkodsz, és nem ismerem utaidat, de bízom Benned, hogy Te Úr vagy mindenek felett Igéd azt mondja, hogy használni akarsz engem,, még akkor is, amikor nem érzem magam méltónak. Köszönöm Uram az irántam való kegyelmedet, amely gyakran minden körülményem ellenére cselekvésre indít.

Szeretlek Uram !

   Isten mindent kézben tart !!

                 „ Ne félj, és ne rettegj!!” Móz.V.1:21.

Félsz ma valamitől ? Ha igen, akkor figyelj a következő szavakra Istentől,aki úgy szeret, hogy azt ki sem lehet fejezni, a nap huszonnégy órájában védelmez, és megáld mindent, amire ráteszed a kezed. Amikor  úgy tűnik, nincs kiút., Ő azt mondja : „ ne féljetek ! Álljatok helyt! ( szilárdan,magabiztosan,és tántoríthatatlanul,) és meglátjátok, hogyan szabadit meg ma az Úr benneteket!” !”  (Móz.II.14:13.v)  Amikor a probléma túl nagynak látszik,.Ő azt mondja neked : „ Legyetek erősek és bátrak , ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled !” (Móz.V.31:6.)

Amikor ,úgy érzed, hogy többet már nemtudsz el viselni, így szól hozzád :” Ne félj mert én veled vagyok,  ne csüggedj, mert én  vagyok Istened ! Megerősítlek, és meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak !’(És.41:10)

Amikor nyugalomra vársz, Ő azt mondja neked : „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt: és Isten békessége ,mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és a gondolataitokat…” ( Fil.4:6-7-)

ígei bozonyság

A helyzeted és állapotod !!

„ Őbenne van ---az Ő vére által --- a mi megváltásunk …!”

                                   Ef-1:7.v

Hagyj fel az állapotod miatti aggodalmaskodással,és kezdj el helyzetedre koncentrálni ! Tudod, az állapotod sohasem fog meg- változni,amíg meg nem érted a helyzetedet.

Minden állapot ideiglenes, jön és megy , változik, de a helyzeted Krisztusban örök!

Pál azt mondja :” ha valaki Krisztusban van új teremtés az !” (Kor.II.5:17 )    Ez azt jelenti, bocsánatot nyertél,meg vagy váltva, és Isten szemében tökéletessé lettél. 

A megváltás a váltságdíj kifizetését jelenti. Azt írja le, hogy Isten halálraítéltként börtönben tart téged a bűneid miatt. Amikor azonban látta Jézus vérét, minden ellened szóló vádat kihajt  a tárgyalóteremből , a börtönöd ajtaja kitárul,s immár szabad vagy! Csodálatos !

Nem számit, milyen keményen  probálkozol vagy mennyire odaszánt vagy, ötven emberöltő alatt sem tudnád kifizetni adósságodat. Csak Jézus tudja ezt megtenni, mert csak Ő tudott egy bűntől teljesen mentes életet felajánlani.

Azonban nem elég kiadni a-felszabadulási nyilatkozatot: a rabszolgáknak is tudniuk kell róla, és a legeslegutolsó személy a földön, aki szeretné, hogy erről tudjanak, az a rabszolga tartó.

Ha nem tudod,hogy szabad vagy, akkor az elmédben megkötözve maradsz,és aszerint is fogsz élni . Szóval, amikor az ördög az állapotodra mutat, emlékeztesd a helyzetedre.

Mondd neki : „ Lehet ,hogy vannak  még építés alatt álló területek az életemben,de Isten még mindig szeret, elfogad és 100% ban mellettem áll !

verses bizonyság

Ha szívem bomlott, bús malom
S várok rémes pozdorja-sorsra:
Jön hirtelen egy nyugalom.

Ha így szólok: már mehetek,Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz,
Ütő vágy éri szívemet.

Az élet már adott sokat,Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.

 Arany János: Alkalmi vers

Az új évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem.
Mit van mit kívánni még Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros;
Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Senkinek a nyakára Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszem, Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy! Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Szegény ember malacának Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál, Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Tücski-hajcsik baromnak Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Kívül, belül maradjon Békében az ország;
A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
A bíró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Zenebona, babona, Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Nagy uraink (ha élnek) Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit, Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Író pedig írónak Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-, S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Mire üssek még pohárt? Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-, Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs Ez új esztendőben!                                                       (1853)

verses bizonyság

Ady Endre: Boldog új évet!

Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog újévet kívánok.
Boldog újévet kívánok.

Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog újévet kívánok.

Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog újévet kívánok.

Újév Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog újévet kívánok.

verses bizonyság

Dsida Jenő: Pillanatfelvételek az életből

Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.

A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.

Az itt maradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz…

A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:

van, aki itt marad,
van, aki elmegy ...

Ady Endre: A hatalmas tél

Törvénye van a Nyárnak S nincs törvénye a Télnek:
Nyáron némák a faluk, Télen pedig kótyagosak,
Összevissza beszélnek.                                                                                 Fázón átüzengetnek, Jéggel, hóval borítva:
>>Hé, szomszéd, most mondja meg,
Szeretem a más titkait, Van-e valami titka?<<                                               És szólnak, üzengetnek A kis faluk így télen.
Szeretik egymást nagyon S hófedeles házaikat
Ki-kitárják kevélyen.                                                                                   És mindent elárulnak  A hó alatt a falvak:
A kis falusi erőt, A sok mihaszna életet
S a nagy téli hatalmat.                                                                                        S ha jön a Nyár, szégyenli, Hogy megbotlott, megcsetlett:
Nyáron néma a falu, Titoktartó s az emberek
Dolgoznak és szeretnek.                                                                           Dolgoznak és szeretnek, Némán, izzadva, félve
És százszor szent titkaik, Melyeket megszentelt a Nyár,
Bedobálják a Télbe.