Mi a tanitó tényleges feladata?
Mit taníthat?

"A Teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra.." (2Tim. 3:16 )
Mondotta Pál Timóteusnak, amikor az u.n. Újszövetség nem is létezett.
Mi a Teljes Írás akkor?

A Tóra-Törvény, Neveim-Próféták, Kettőim-Írások = Tanach.
Ez a felosztás érvényes az Ószövetségre a mai napig a zsidóságnál.
Vagyis a Teljes Írás nem csupán az Újszövetség, hanem az Ó- és Újszövetség együtt. Hiszen az Újszövetség nem érthető meg az alapok, az Ószövetség nélkül, mert e kettő elválasztatatlanul egészíti ki egymást.

Tanítani= "melamed".
A zsidóság jól ismeri ezt a fogalmat, hiszen a gyermekeket 3 éves kortól az ún. "Melamed", a Tanító tanította az alapokra, de a bibliai korban ezzel a megnevezéssel illették azt, aki kifejezetten tanítással foglalkozott.
Alapok...Ez lehet a feladata a tanítói szolgálatnak is: az alapok megtanítása. Ez pedig a törvényre épül....


Jó lenne ezzel szembesíteni azokat, akik önmaguk jelöltjeként terjesztik "látásaikat" Krisztus testében!....Ugyanakkor önmagadban is felismerheted, hogy a szolgálati ajándékok közül a prófétálás miként működik.....

Ez több és nehezebb, mint a tanítványság, és akár a testvéreid sem értenek meg, hiszen te sem érted a "miérteket"...!

"JEL" vagy másoknak, mely jel sokszor párosul az apostoli feladatokkal, ezért egyben küldött is vagy, hogy lássanak- még inkább halljanak!

OKTÓBER 31. Az edény belső tartalma 2Korinthus 4,13–18 Külső emberünk megromlására senkit sem kell figyelmeztetni, sem utasítani. Sőt, nem is tudunk másképp tenni, minden erőfeszítésünk ellenére: öregszünk. Ha ma reggel belenézünk a tükörbe, már nem az- az arc néz visz- sza ránk, mint tegnap. Nem szükséges beszélnünk erről, de akkor is így van. Ehhez nem kell hívőnek lenni. De ahhoz igen, hogy mégis legyen új remény ma reggel. Mert Isten ma arra akar figyelmeztetni, hogy szülessen meg bennünk az új ember, az a belső lelki kapocs, mely Istennel összeköt. Sőt, kiegészíti gondolatainkat az apostol, elárulva teljes örömét: így nemcsak nullára hozzuk ki a növekedési mutatót, hanem mivel a lelki élet sokkal fontosabb kincs, az üröm helyére öröm léphet. Erről a nyereségről, boldog egyenlőtlenségről szól a 17. vers. Nézzünk hát bele ma reggel a lélek tükrébe ima és ige által, és remélem, nem ugyanaz az arc néz majd vissza ránk, amely tegnap, hanem egy olyan arc, amely ma jobban kiábrázolja Isten dicsőségét, mint valaha (lásd 3,18). Testi megöregedésünk látható jelei ideiglenes szomorúságot okoznak, de a földi szemmel nem látható lelki növekedésünk örökké tartó örömet szerez a mennynek és nekünk. Hálaadás a segítségért Zsoltárok 28,6–9 Egy hete tusakodunk minden este a gondolattal: az életünk, napjaink telve vannak a gonosz munkájával, de szeretnénk elrejtőzni Isten bűnt meg- bocsátó kegyelmébe, örömének hajlékába. Vessünk most számot ennyi küzdelem után: sikerült? Megszabadultunk összetört, lenyomott lelkiállapotunkból? Dávid hálát ad a megtapasztalásokért, hogy Isten megszabadította őt. Ez a jó Atya ugyanúgy akar minket is felszabadítani a kegyelmi jó érzés- re. Ereje nem gyengült, így ha nem érezzük munkájának jó gyümölcsét, most, szombat este fel kell tennünk a kérdést: hétköznapi küzdelmeimen túl vajon elég elszántan küzdöttem ezért a lelki kincsért, Isten öröméért, a feloldódásért? Mert nekünk kell megragadnunk a szabadulás felkínált lehetősé- gét. Dávid is sokat tusakodott ezért imában, éjjel és nappal. Kövessük ebben! Nem egy pillanat műve felépíteni egy templomot, így Isten hajlékát sem a szívünkben. Ne engedjük el megszabadulás nélkül ezt a heti témát, ne induljunk addig tovább, míg énekelni nem tudjuk az ő dicséretét! Hadd jussunk el holnap úgy az imaházba, hogy készek vagyunk dicséretére, bizonyságtételre, szolgálatra! 

Add tovább

Ha van valamid, ami jó,  Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság: Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes, Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.
Ne feledd a másik fájdalmát. Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó, vagy egy mosoly Áldás lehet a másikon.
Add tovább.
Ha tudsz egy kedves történetet. Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád, Mely segít elűzni a másik bánatát.
Add tovább.
Ne légy önző a szívedben, De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered, Hogy társaid is egyenek.
Add tovább.
Ha Isten meghallgatta imád, S az égből áldást küldött le rád.
Ne tartsd meg csak magadnak, Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább.

-,-,-,-,-,-,-,,-,-,,,-,

Ratkó József - Zsoltár

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

Ne haladj előttem, nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém, és legyünk barátok.
(Albert Camus)

Kovács Anikó - Léleksimogató...

Hogyan lehetne ezt szavakba önteni, jaj ügyetlen vagyok, nem sikerül -
hogyan kell elmondani, hogy az élettel rég kibékültem
sőt haragban sem voltam itt belül?!

Bennem olyan fényes béke van hogyan is írjam ? -
mint mikor a pipacs lángolva lobban a forró augusztusban, a vonatablakból a
szemedbe robban a végtelen mezőn - a porban fény leng, fölezüstlik a csend;
úgy hallod, az Isten hegedül...

vársz egy hangra, még tán hallod is: mint álmaid kútjába csobbanó kavics
oly mély és titokzatos minden, és akkor hirtelen, egyszerre megérted:
az életed egy hosszú-hosszú, folyamatos karácsony, benne mosolyog a meglepetés,
nem vártad, csak kaptad: varázsos, a puha szőnyegen elhalt a lépés,-
csend van körötted és benned, meg áldott, bíbor békesség...

Talán nem adta vissza jól a szó, talán nem is lehet ezt elmondani -
de te tudod, neked int csókot a vidék, és már nem késhet sokat a bizonyíték;
hisz mit szóljon az, ki fájni sem mer, míg te lépést tartasz a többiekkel,
lelked mint frissen vasalt nyári ing, szíved forró, nyitott és szelíd,
és benned minden puha, selymesen finom békesség.
Jó ez így....

Somogyváry Gyula - A hágón

Köszöntlek völgy és hólepett orom,
zúgó fenyők és kéklő, tiszta ég!
Ébressz! Hadd tudjam, hogy nem álmodom,
hogy nékünk zúgnak már e jegenyék,
hogy ránk süt már a napfény, ránk ragyog,
hogy ez a szédült boldog: én vagyok,
hogy ez a szél itt nékünk orgonál
s ha vér hullott, az nem volt a halál,
hanem az élet! - Áldott, aki adta...

Most nézz, Uram, e megrendült fiadra
s adj neki szót! Lásd: ajka csak dadog
s nem hallják meg a bolygók, csillagok,
mi történt itt, a forró földgolyón:
szót adj, Uram, hogy zengőn, harsogón,
arkangyalok ítélet-kürtjeként,
világgá zúgjam: miénk! A miénk!

Csak könnyet adsz s nyöszörgést, idefönn?
Te meghallottad így is. - Köszönöm...

SZÉP ERNŐ - NEM VOLT JÁTÉKOM
Mikor én kis fiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem Ponnilovam,
Ponnilovam,
Ponnilovam,
Pedig de szép mikor rohan.

Ponnilovon sose ültem,
Kis biciklin se repültem,
Nem volt szép kis kerékpárom,
Kerékpárom,
Kerékpárom,
Pedig de jó rajta nyáron.

Nem volt képes meséskönyvem,
Nem volt csak iskoláskönyvem,
Pedig de jó otthon este,
Otthon este,
Otthon este
Lapozni ábrát keresve.

Sohase volt színes kockám,
Kis kastélyom, kis tornyocskám,
Kis hajócskám, kis vasútam,
Kis vasútam,
Kis vasútam,
Elutazni sose tudtam.

Én nem kaptam kardot, csákót,
Szép sárgaréz messzelátót,
Sose vittek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
És lyukas se volt a ponyva.

Az a ponyva szétment régen,
Elmúlt az én gyermekségem,
Én már régen felserdűltem,
Felserdültem,
Felserdültem,
A nagyok közzé kerültem.

Én játékot már nem kérek,
A gondoktól rá se érek,
De meghalok én is egyszer,
Én is egyszer,
Én is egyszer
S a mennyországba megyek fel.

Kiállok majd a tejútra,
Arra visz az isten útja,
Az ujjamat majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Ha elsétál a tejúton.

Észrevesz az isten engem,
Megszólalok szépen, csendben:
„Kérem én még nem játszottam,
Nem játszottam,
Nem játszottam,
Játszani akarok mostan.”

Megfogja majd a kezemet,
Angyalok közt maga vezet
Szegény gyerek otthonába,
Otthonába,
Otthonába,
Mennyei gyerekszobába.

Megkapom ott kardom, csákóm,
Szép sárgaréz messzelátóm,
Képes könyvem, színes kockám,
Szines kockám,
Szines kockám,
Lesz kastélyom, lesz tornyocskám.

Ami nem volt, lesz ott jócskán,
Kis vasutam, kis hajócskám.
Beültetnek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
Csak én élvezem magamba.

Hogyha kedvem abban telik,
Ponnilovam megnyergelik,
Kis biciklim előhozzák,
Előhozzák,
Előhozzák,
Úgy járom a mező hosszát.

Égmezőben alkonyatban
Szép pillangót fogok ottan,
Ujjamon lesz arany pora,
Arany pora,
Arany pora,
Le nem mosom róla soha.

Vehetsz házat
De otthont nem;
Vehetsz ágyat,
De álmot nem;
Vehetsz órát,
De időt nem.
Vehetsz könyvet,
De tudást nem;
Vehetsz pozíciót,
De tiszteletet nem;
Megfizetheted az orvost,
De az egészséget nem.
Megveheted a lelket,
De az életet nem;
Megveheted a szexet,
De a szerelmet nem.
(kínai tanítás)

NOVEMBER 1. – Örök élet vasárnapja – Mulandó sátorban 2Korinthus 5,1–10 A hívő ember néhány fontos jellemzőjéről olvashatunk itt: 1. van, amit tudunk; 2. van, amit hiszünk; 3. van, amiért sóhajtozunk. 1. Van, amit tudunk. Tudjuk, hogy földi sátorházunk összeomlik. Ez egész egyszerűen annyit jelent, hogy mindnyájan meghalunk. Pál leveleit olvasva annyiban kell ezt finomítani, hogy lesz egy nemzedék (Krisztus visszajövetelekor), amelyik nem hal meg, hanem „elváltozik”. Azt is tudjuk, hogy van Isten által készített hajlékunk. Ha a földi sátor megfelel a fizikai testünknek, akkor ez a hajlék megfelel a mennyei testünknek. Ezt az Írás még lelki (pneumatikus), romolhatatlan, erővel teljes, dicsőséges testnek is nevezi. Tudjuk továbbá, hogy ebben a testben élve bizonyos értelemben távol (idegenben) élünk az Úrtól. Ez a távol élés ugyanakkor nem olyan egyszerű kifejezés, hiszen a hit és a színről színre látás közötti különbség határozza meg a lényegét. Tudjuk továbbá, hogy Krisztus ítélőszéke is vár ránk, ahol mindenki megkapja, amit megérdemel... Kérdés lehet: mindezeket (és még sok minden mást) honnan tudjuk? Egyetlen megbízható forrásunk van: Isten kijelentett igéje, a Biblia. 2. Van, amit hiszünk. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1) A hitről a Biblia alapján elmondhatjuk, hogy egyrészt Isten ajándéka, másrészt döntésünk következménye. Bizalom és meggyőződés határozza meg életünket. A bizalom összekapcsol az élő Istennel. A bizalom a meggyőződéssel együtt pedig az Isten által kijelentett, megígért, de még nem látható jövendőbeli dolgok biztos alapját adja a mindennapjainkban. 3. Mindezekkel együtt is van, amiért sóhajtozunk. Van, mert még nem értünk célba, pedig már szeretnénk ott lenni. Azért is sóhajtozunk, mert a halál kapuján még át kell mennünk a célba jutáshoz. Ezt ugyan elfogadjuk, tudomásul vesszük, ám természetes módon tartunk is tőle (tudjuk, hogy a halál az utolsóként legyőzött ellenség). A hitben járó embernél tehát nem fér ugyan kétség ahhoz, hogy idegenből hazafelé tartunk, és haza is érünk, de ahhoz sem, hogy jelenleg még úton vagyunk.  Imaáhítat: Magasztaljuk Istent, hogy majdan mindenkor vele lehetünk! – 1Thessz 4,16–18

1.        Szeretet

2.        A világ összes anyagai között, a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és teherbíró ereje.

3.        A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk. (Spurgeon)

4.        Szeretetre csak szeretet tesz képessé.

5.        Viszonozd a bántalmakat kedvességgel – tanácsolja a titokzatos Laoce, – Csakhogy az udvariasság, szelídség még nem szeretet.

6.        A lélek olyan, mint a virág, mindig oda fordul, ahonnan a napsugár éri. (Ecsedy)

7.         

8.         

9.         

10.      

11.     Világ

12.     A tengerben a halak sós vízben élnek, de tudjuk, hogy a tengeri hal húsa azért nem sós, bár sós vízben élnek, de a sót nem veszik fel a testükbe. A világban nem a világból valóknak kell lennünk. (Sundar S)

13.     A jóra való törekvésben annyi akadály ér bennünket, amennyi bennünk a világ szeretete. (Kempis)

14.     Csak azok tudják a világot megmozgatni, akiket az Úr iránti hűségükben nem tud megmozgatni a világ.

15.     Nem azért helyezett Isten bennünket ebbe a világba, hogy elmeneküljünk belőle, hanem azért, hogy győzzünk felette. (Ohler)

16.     Minden keresztény, aki a világ barátja, az Isten ellensége. Sőt több, - házasságtörő. (Ruth Paxon)

17.     A világ az emberi társadalom és az emberi élet Isten nélkül.

18.     Szereted a világot és a világi dolgokat? Akkor test szerint való keresztény vagy. (Ruth Paxon)

19.     Aki Isten gondolatainak világából táplálja meggyőződését, az a világ vélekedésével és a környezet felfogásával szemben bámulatos függetlenségre jut el. (Kroecker)

Vegyes

1.        Az egyház hajóján nincsen utas, csak személyzet.

2.        Az egyházat mások megjavításával nem lehet megújítani, csak ha mi magunknál kezdjük.

3.        Az ember nagysága egyedül az Istennel való kapcsolat mélységétől függ. (S. Kierkegaard)

4.        Az ember jövője Isten kezében van. Jobb kézben nem is lehet. (XI. Piusz)

5.        Az Istennel nem lehet egyezkedni, jobb ha megadjuk magunkat. (G. Bernanos)

6.        A jövőnkről el kell gondolkoznunk, mert az lesz az egész életünk. (C. Kettering)

7.        Aki mindent elvesztett, de van egy reménysugara, még újra kezdhet. (Trilusca)

8.        Az elszegényedésnél van egy rosszabb dolog is: elveszíteni a reményt.

9.        Az ördög nem annyira a bűnbeesést óhajtja, mint inkább azt, hogy bűn által kétségbe essünk. (M. Fabregues)

10.     Ne nézzünk se előre, se hátra, hanem fölfelé. (M. Robin)

11.     Úgy kell dogozni, mintha soha nem halnánk meg és úgy kell élni, mintha mindennap meghalnánk. (Don Bosco)

12.     Nem a halál jön értem, hanem az Isten. (Szt. Teréz)

13.     Egy darab mennyország mindent rendbe hoz. (Don Bosco)

14.     Száraz szemmel senki sem jut az égbe. (T. Adams)

15.     Távol Istentől, maga a pokol. (J. Green)

Ha megosztjuk az égi kenyeret, miért ne a földit is. (Didac