2010. szeptember 20., hétfő

levél

Úton a Menny felé?
A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az „útipoggyászával”, egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságos igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:                                                     - Nincs jegyem. Erre a következő beszélgetés alakult ki :                                        - Hova utazol hát? - A Mennybe megyek. - hangzott a válasz.
 A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az ÚR JÉZUS - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a Mennybe megy, és az ÚR JÉZUS nem  utazik rajta?
- Azt hiszem nem. - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. – De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az ÚR JÉZUS kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekeli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs is kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.
Megindult hangon válaszolt:
- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennyben van.
- És most a bácsi is odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta: - Ez egy angyal.
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az ÚR Jézusnál vannak a Mennyben. – Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat: - Mindannyian a Mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az ÚR JÉZUST, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az ÚR Jézusban, minden nehézség nélkül a Mennybe kerül.      
- Édesanyád biztosan jó asszony volt. - szakította félbe az egyik utas a kislányt.
- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül ISTEN, és hogy nem azok az emberek jutnak a Mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az ÚR JÉZUS megbocsátotta bűneiket.
  A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a Mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a Mennyben? Vagy nem is hisz az ÚR JÉZUS-ban?
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét
A kalauz azonban így felelt:
- Meddig vigyünk magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon! Mi lesz ebből a gyermekből? – komolyan aggódott miatta. Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek:
- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a Mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a Mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
  Az - az utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett „mennyei útjáról”.
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást?  Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úti célunk?

2010. szeptember 19., vasárnap

bizonyság


              Követői a szenteknek !
Zsidó levél, 6 : 10- 13.”….Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzen a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
Kívánjuk pedig , hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanúsítson a reménységnek bizonyossága iránt mindvégig.
Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak , akik  hit és békességestűrés által öröklik az ígéreteket.
Mert az Isten ,mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött,
„ Móz .I. 22¨16.v És mondta : Én magamra esküszöm azt mondja az Úr : mivelhogy e dolgot cselekedéd,…”
A keresztyén ember a Krisztust követi .Élete akkor igazán a Krisztusé,  ha Krisztust követő élete !
Keresztyén  = Krisztus követő
Ez azonban nem zárja ki azt, hogy rajta kívül ne kövessük azokat, akiknek az életét Isten megszentelte.
Ezért mondta a Krisztust követő Pál : Legyetek az én követőim, mint ahogy én a Krisztusé !
Móz.I. 11:1.v…” Legyetek az én követőim, mint én is a Kr,- é”
Krisztus az Ő követését számunkra azáltal is könnyebbé akarja tenni, hogy felhív azoknak a követésére, akik már hitben az életüket Neki adták !
A példák nagy hatással vannak ránk emberekre, keresztyénekre is !
Kor.I 10: 11…..” Mind ezek pedig példaképen estek rajtok : megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett…”
Pál-ap az Ó-sz. ben élőkre emlékezik -1-11-v-olv-
Természetünknél fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy másokat utánozzunk, olykor akaratlanul is.  És mások is utánozzanak bennünket .





levél


János .ev. 14:27….” Békességet hagyok nektek : az én békességemet adom nektek : de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjon a ti szívetek, ne is csüggedjetek
Amit látjuk az evangéliumokból,  a tanítványoknak nem kellett veszteséget szenvedniük, annak ellenére, hogy az Úr Jézus elmenetele a  küszöbön ált.
Még egy rövid idő, és eljön hozzájuk a Pártfogó.
De eme rendkívül drága örökség mellett még valami fölbecsülhetetlen értéket hagy hátra az Úr nekik :  a békességet !!
Ez a b ékesség az Ő engesztelő kereszthalálának a gyümölcse !!
Ez az engesztelő mű a szent Isten minden  bűnnel kapcsolatos követelményét kielégítette, úgyhogy mindenki, aki hisz az Úr Jézusban, kiengeszteltetett Istennel !!
Előzőleg Isten ellensége volt, de most békessége van Istennel, az engesztelés műve által.  ( Kor.II. 5:19….” Mivel az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván néki az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét …”
Ez az ,amit az Úr Jézus a „békességet hagyok  nektek „ szavakkal fejez ki a fenti igeversben. De folytatja is : „ Az én békességemet adom nektek.” Ez a békesség jellemzi azt a viszonyt ,a hogyan Ő itt a  földön élt, hogy Ő  mindig Atyja akaratát cselekedte.
Valóban csodálatos békesség mit ad !  Ez a békesség a része minden olyan hívőnek., aki arra törekszik, hogy az Úr Igéjét megtartsa.

Máté. ev. 11:28.v…” Jöjjetek énhozzám mindnyájan , akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve , és én megnyugvást adok nektek…”
Ma napság sok ember igen kimerültnek tűnik  . Azonban sok esetben nem a túl sok mindennapi munka vagy a stressz miatt van ez így.
A probléma az ,hogy sokuknak nincs kilátásuk a jövőre nézve, már semmit sem várnak. Napjainkban sok embernek ilyen szomorú  a helyzete. Az Úr Jézus azonban  pontosan tudja, hogy mire van szükségük, amikor ezt mondja : „ Jöjjetek én hozzám !”..és én megnyugvást adok nektek !...”
Egyre  több család  bomlik fel, férjek, feleségek válnak el, gyermekek élnek külön valamelyik szülőtől. A helyzet rosszabb, mint valaha ! 
Úgy tűnik, senki sem tudja, hogy jön – e vagy megy ez életben !
Ez a társadalom mai állapota ! Az Úr Jézus --- és Ő ISTEN  --- hív : „ Jöjjetek énhozzám!” .. és én megnyugvást adok nektek !..”
Aztán itt vannak még a testileg beteg emberek is , akik néha oly erős fájdalmat élnek át, amelyet az orvosok képtelenek enyhíteni részükre.
Senkii sem tud nekik segíteni . Senki ?? De igen, van valaki , az Úr Jézus maga, aki megnyugvást ígért azoknak, akik hozzá mennek.
Kész segíteni azoknak, akik nagy fájdalmaktól szenvednek  .
Ő tudja, mi a fájdalom, hiszen átélte a keresztfán a halál gyötrelmeit .
Akiknek az elméjét érinti a betegség, szintén nagyon szenvednek.
Ismerik a félelmet,a reménytelenséget,és az örömtelenséget.
Az Úr Jézus azt mondja nekik : „ Jöjjetek énhozzám !” Ő maga is megtapasztalta a félelmet és a rettegést a Gecsemáné kertben , ahol előre látta a keresztet már, ahol annak minden borzalma előtte volt,. De ugyanakkor ott volt az Atya vigasztalása is.
Mennyei bánat van a világban !! Nem sokkal, mielőtt az Urat keresztre feszítették, bánat könnyeit ontotta Jeruzsálem felett.
Ő meg akarta menteni ezt a várost az elkövetkezendő veszedelemtő, de az kivetette őt. Jn - ev. 1:11.v…” az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták ben őt !...” Milyen mélyen megsebezte ez .
Ma még mindég hív : „ Jöjjetek énhozzám!”  Hajlandók vagyunk – e jönni a hívására hozzá ??

Fil.4:8.v….”Továbbá, atyámfiai! Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok !”…
„ Miről gondolkodjuk ?”
Az emberi elme soha  , egyetlen pillanatra sem nyugszik meg !
A gondolatokból igen gyakran ( csaknem minden esetben ) cselekvés lesz, azért nem mindegy, hogy miről is gondolkodunk, avagy nem gondolkodunk !!
A témát adó igevers így kezdődik : ” …Amik csak”…
Ez na szórend arra is int,  hogy ne szűkítsük le gondolkodásunk kőrét egy vagy  csupán néhány, ----egyébként értékes--- területre.
Gondolkodjuk el mindenen , ami csak arra érdemes !
Ha leszűkítjük a gondolkodásunknak kőrét, sok értékes és hasznos megismeréstől foszthatjuk meg magunkat, és egyoldalúságba eshetünk
Azonban úgy is megáll az ige, hogy csak arról gondolkodjunk melyek napi igénkben foglaltatik.
A nem megszentelt gondolatokat tartsuk távol amennyire csak lehet magunktól !!  ez pedig emberi oldalról csak úgy lehetséges, ha  céltudatosan azokról gondolkodunk, amelyek kizárják azt, ami  nem szentelt   Ehhez Istentől kapott áldott „ segítőtárs„ A Bibliánk !!
„ El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól,hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal !”…(Józsué.1:8.v )
Nagyon fontos, hogy olvassuk rendszeresen a Bibliát ! Hiszen e nélkül meg sem ismerhetjük Urunk Istenünk és Jézus Krisztust !!
De nem jár ez sem teljes haszonnal ,/az igeolvasás / ha nem gondolkodunk az olvasott igéken.
A magát és akaratát kijelentő Isten az Ige és Sz. - Sz. –e által szenteli meg életünket, gondolatainkat.
Ha az élet általánosan ismert fogalmat --- mint például igazság, jó hír, tiszt6esség, erény ,stb.,-- az Ige ismerete tölti meg  tartalommal, az felette  fog állni az ezen ismeret nélkül való tartalomnak.
Így lesz a gondolkodás életet formáló erővé, asz Igéről való gondolkodás bizonyságtevő életté.  Ezekről gondolkodjunk !!
Még nem ismerjük igazán és talán soha nem is lesz megismerhető az emberi lélekben rejlő erő.
De ha Pál apostol szolgálatnak tekinti, hogy a rábízottról naponta megemlékezik , attól pedig óv, hogy egymás ellen sóhajtozzunk, nyilván azért teszi, mert megismert valamit azokból a szellemi erőkből, amelyek már a gondolati tevékenység által is teret nyerhetnek.
Azért alkalmazzunk mi is szigorú mércét gondolati tevékenységünk megítélésében !!

2010. szeptember 3., péntek

levél


 Kezdő bölcsességek
 "Különös! Az ember felháborodik a kívülről, másoktól eredő gonoszságokon, amit meg nem szüntethet, de nem küzd saját gonoszsága ellen, pedig az módjába volna." Lev Tolsztoj               "A bölcs ember legelső ismertetőjele: Beismeri, hogy sokan, jóval okosabbak nála, és, hogy mindig tanulni, tapasztalni óhajt, nem pedig tanítani. Azok ellenben akik tanítani, vagy dirigálni vágynak, sem jól tanítani, sem vezetni nem tudnak." John Puskin                            "Vannak, akik vágyaik erejével dicsekszenek és nem azzal az erővel, mellyel legyőzhetik vágyaikat" Lev Tolsztoj                                                                                                                         "Arra törekedj, hogy igaz légy, ne arra, hogy igazad legyen." Josep Joubert                                      "Amit úgy őriztünk, mint szemünk fényét, kiderül róla, hogy vakságunk volt."  Marek Orel           "Ahhoz valamennyien erősek vagyunk, hogy a mások baját elviseljük." La Rochefoucauld       "Bírálni annyit jelent, mint megpróbálni meggyőzni a szerzőt arról, hogy nem úgy tesz valamit, ahogy én tenném, ha tudnám." Capek                                                                                         "A példa a leghatékonyabb tanítók egyike, noha szótlanul tanít." Smiles                                              "A szépség mindenütt ott van! Nem rajta múlik, hogy nem tudjuk megtalálni." Rodin                            "Jó ember nem az, aki jót tud tenni, hanem az, aki nem tud rosszat tenni." Kljucsevszkij    "Nem az a ostoba aki nem tud, hanem az, aki nem akar tudni." Szkovoroda  "Szerencsétlenségbe ismerjük meg a barátot." Herder                                                                                                   "Az okos ember előbb tesz, azután beszél."   Jókai                                                                         "Minden mulatságos, míg mással esik meg." Rogers                                                                    "Három dolog soha nem tér vissza: A kilőtt nyíl, a kimondott szó, és az elmúlt nap." Daumer

2010. szeptember 2., csütörtök

bizonyság



Keressetek és találtok!

  "Ha keresed, megtalálhatod" (1Krón 28,9).
  Szükségünk van Istenre, és neki mindig van ideje a számunkra, ha keressük Őt. Senki elől nem rejtőzik el, aki színe elé kívánkozik. De nem lehet ezt a találkozást kiérdemelni, vagy kegyeit megvásárolni, egyszerűen csak "keresni" kell Őt. Akik már ismerik az Urat, keressék Őt újra és újra imádsággal, hűséges szolgálattal és szent hálaadással:akkor egyre jobban kijelenti nekik szeretetét, és megáldja őket közösségével. Akik pedig még nem ismerik Őt úgy, hogy békességük forrása lehetne, induljanak el azonnal, és keressék, amíg meg nem találják Őt mint Megváltójukat, barátjukat. Atyjukat és Istenüket. Milyen erős biztatás ez az Iee minden keresőnek! "Keressetek és találtok!" (Mt 7,7). Igen, ha Istent keresed, te is megtalálod Őt. Ha pedig megtaláltad, benne megleled az életet, a bűnbocsánatot, a megszentelődést és az üdvösséget. Keresd, keresd kitartóan, akkor nem hiába fogod keresni. Drága testvérem, keresd Őt már most! Ott, ahol vagy, és most, mert most van itt az alkalmas idő. Hajoljon meg merev térded és még merevebb nyakad, és kiálts Istenhez. az élő Úrhoz. Krisztus nevében keresd a megtisztulást és a bűnbocsánatot. Isten nem utasít el. Dávidnak fiához, Salamonhoz intézett fenti biztatása igaz, ezt e könyv szerzője is megtapasztalta. Higgy az Igének, cselekedj aszerint, s találkozásod lesz Istennel!


„sok mindent lehet utánozni, színészkedni, betanulva színlelni, kivéve a Szent Szellem gyümölcseit!”

"A megsebzett ember sokkal sebezhetőbb és ott is támadást sejt, ahol nem az van."
 
"A ki nem mondott vágyainkat, elvárásainkat kevesen vagy inkább senki sem érti meg, mert mindenki el van foglalva a saját vágyaival, elvárásaival, 
melyeket szintén senki nem ért meg."

"A világ legnagyobb biznisze az lenne ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér és eladnám annyiért amennyit magáról gondol..."

„Rég hitelvesztett statisztikával áltatjuk magunkat, ha azt képzeljük, akiket megkereszteltünk, azok keresztyének is lettek.”
Török István, 
„Felvétettem Isten kegyelmi szövetségébe Krisztus rendelése szerint. A bűn ostromolhat, de nem fog uralkodni rajtam. Vádolás és kárhoztatás közepett hittel támaszkodhatom a keresztség tényére: Isten elfogadott engem.”

„Elérjük-e lankadatlan erőfeszítéssel a teljes szentséget? –Szó sincs róla. Ez a végidők váradalma. Előrehaladás a keresztyén életben abban az értelemben van, hogy egyre inkább megismerjük bűneink nyomorúságát, de ugyanakkor egyre jobban látjuk a kegyelem nagyságát is. A bűn és kegyelem e megtapasztalt kettőségében örvendezhetünk a jócselekedeteknek, mint a kegyelem gyümölcseinek.”
Török István, 
„Nem azok a nagy emberek, akik nagyra nőnek,
Nem azok a hősök, akik másokat legyőznek.
Nagy ember az, ki magával küzd, de nem él magáért,
Oda adná szívét társai javáért.”
"Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni... "
"Az ítélkezés IDŐ-t emészt. Milyen szabad lennél, ha egyszerűen csak megengednéd a többieknek, hogy azok legyenek, akik?!" ....
 "Ha nem a világnak játszol, ha megéled magad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz: a médiának és a reklámoknak köszönhetően manapság már annyi a talmi, hogy mindig feltűnik a valódi. "
 "Vétkesek közt cinkos aki néma"      Babits Jónás könyve
 "Nem az az ébredés, hogy nagy dobveréssel kiözönlünk az utcára, hanem az, hogy nagy zokogással visszamegyünk a Golgotához."
Roy Hession
 "Minden bűn annak a megrablása, amit Isten ránk bízott; hálátlan támadás az ő dicsősége és a világ rendje ellen."     Anselmus
 "A bűnök a csüggedés talaján szaporodnak. Az egyik vétek könnyen a másikhoz vezet, és máris ördögi körbe keveredtél, míg meg nem érted: a múltadnak nem kell uralnia a jövődet." Erwin Lutzer
 "A lehetőségekkel szemben a kísértések mindig adnak második esélyt."
 A fájdalmas igazság azonban az, hogy sokszor nem is akarunk olyan könnyen megszabadulni tőle. Eljátszunk vele gondolatban, fantáziálgatunk róla, dédelgetjük magunkban a "mi lenne, ha..." típusú gondolatokat és képzelgéseket - akár a gyufával játszadozó, oktondi, kíváncsi gyerekek. Persze nem akarjuk megégetni magunkat, de azért jó lenne közelről tüzet látni... Ahogy A. W. Tozer mondta: "Még egyetlen keresztény sem esett bűnbe, aki előbb ne dédelgette volna magában az egyre izmosodó kívánságot."
 "a Sátán nagyon jól tudja, hogy életünknek mely területeit nem rendeltük alá Istennek, és pontosan ezeken fog megkísérteni"

"Ha mindjárt az elején képesek lennénk fölmérni az elkövetendő bűnök borzalmas voltát, eliszonyodnánk tőlük, és Istenhez rohannánk segítségért, hogy őrizzen meg bennünket tisztaságban. Csakhogy az ellenség lépésenként vezet félre - minden alkalommal egy rossz döntés, egy kis megalkuvás -, hogy föl ne ocsúdjunk, mígnem a horgára akadtunk. Ha egyáltalán akkor felocsúdunk."
 "Életünk első felében egészségünket áldozzuk fel, hogy pénzt keressünk. Életünk második felében pénzünket áldozzuk fel, hogy visszanyerjük egészségünket"
 "Nem a nagy elhatározások vezetnek célhoz, hanem a határozott tettek"
 "Nem csak prédikálni kell, de lelki eledelt kell adni"
 "Nézz magad körül -és látni fogod, milyen sokan vannak, akik barátságodra, mosolyodra, szíves vígasztaló szavaidra várnak"    Arsene Garnier
 "Megnyertem Isten barátságát és ez nagyobb dolog annál, mintha megnyertem volna az egész világ barátságát."   Martin Luther
 "Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a központja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi." Walter Trobisch
 "Az emberiség ma egy könnyebb megoldást keres, ami telsjesíthetőbb, mert a jézusit nem tudja teljesíteni. Olyan megváltásra vágyik, ami mellett lehet bármit cselekedni, hisz van rá magyarázat. De mégsem megy."   Boros Miklós
 "Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: Ahelyett, hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni." Sarkadi Nagy Pál
 "Tér és idő végtelenén kel át Isten végtelen szeretete, hogy megkeressen minket magának. Hatalmunkban áll befogadni vagy elutasítani közeledését. Ha nem fogadjuk, újra és újra jön, akár egy koldus, de akár egy koldus, egy napon ő sem jön többé." S. Weil
 "Ha az ember megszabadul az önzéstől, önkéntelenül felébred benne a közösség iránti szeretet." Tommaso Campanella

bizonyság


Miért hallgat Isten a modern világban?


Dr. Joe Kidder iraki származású keresztény kutató, sok évvel ezelőtt Bagdadban lakott, és elhaladt az egyetlen iraki keresztény gyülekezet előtt. Körülnézett és bement, meghallgatta a prédikációt, beszélt a lelkésszel, titokban megkeresztelkedett, majd hazament, hogy elmondja családjának, hogyan lett tagja egy kis keresztény közösségnek. Összegyűltek a rokonai, kb. ötvenen, és megpróbálták együttes erővel lebeszélni erről a döntéséről. Amikor látták, hogy ez nem lehetséges, a hagyományt követve lehúzták cipőjüket és hozzávágták azokat, majd kidobták otthonról, mondván: - Számunkra te meghaltál! Ezután bátyja és az unokatestvére elvonszolták egy parkba, és véresre verték, mígnem azt hitték, hogy meghalt.
Amikor magához tért, persze nem ment többé haza. Elment katonának. Éppen abban az időben halálra vertek egy másik keresztény, aki nem volt hajlandó ünnepnapon istentisztelet helyett dolgozni. Tudta tehát, hogy mi vár rá. Felhívta a lelkészt, hogy tanácsot kérjen tőle. Ezt a választ kapta:
- Mióta Irakban dolgozom misszionáriusként, állandó stresszben élek, és mindazt, amit tettem az ima segítségével tettem. Nincs máshonnan erőm, nincs más válaszom. Vagy imádkozol, és olyan tapasztalatokat szerzel Istennel, mint soha azelőtt, vagy feladod.
Ez érvényes minden keresztényre a világon. Elkezdett tehát imádkozni és támadt egy ötlete. Azt mondta a parancsnokainak, hogy velük nem tárgyal, csak a feletteseikkel. Ők kinevették mondván, hogy amikor az ügy a felettesek kezébe kerül nincs tovább menekvés. És ő írt egy levelet a Nemzetvédelmi Bizottságnak, amire persze negatív választ kapott: "Vagy dolgozol, vagy meghalsz."
- Akkor nem tárgyalok veletek, csak Saddam Husseinnel.
Gondolom értitek, hogy egy diktátorról van szó, aki nem problémázik sokat. Írt egy levelet és tovább imádkozott. Senki sem tudja hogyan, de a Szentlélek dolgozott és ezt a választ kapta: "Megadom neked a vallásszabadságot, megtarthatod az ünnepnapokat, látogathatod istentiszteleteidet." Ott volt a kezében a levél, Saddam Hussein aláírásával. De rövid idővel azután hazaküldték. Akkor elhatározta, hogy lelkész lesz. Amikor a családja meglátta a Saddam Husseintől érkezett levelet így szóltak:

- Ha az elnök ezt írta, ez azt jelenti, hogy ez az igaz hit.
És mind az ötvenen megkeresztelkedtek. A bátyja és az unokatestvére, akik megverték, lelkészekké váltak. Ő is szeretett volna lelkészként dolgozni, de előbb teológiát akart tanulni. Mivel Irakban nem létezett semmilyen iskola, írt Walla Wallába, Amerika egyik adventista egyeteméhez, akiktől pozitív válasz érkezett, de az iraki hatóságok nem adtak neki vízumot... Akkor írok Saddam Husseinnek! - gondolta. Ez alkalommal az egész családja vele együtt imádkozott, 51-en, és ezt a választ kapta: "Elmehetsz tanulni abba az intézménybe." És ott volt alul Saddam Hussein aláírása.
Elment Walla-Wallába, lelkész lett belőle, és a gyülekezetében, ahová küldték először 80 tagot talált, mely előbb 50-re, majd 30-ra csökkent. Elveszítette minden reményét és így szólt a feleségéhez:
Hol van Isten? Én lemondok.
A felesége azonban így válaszolt:
- Már elfelejtetted hogyan imádkoztál Irakban, hogyan éltél Isten közelében? Most hogy Amerikában vagy nem imádkozol többé. Imádkozzunk!
Tudta, hogy feleségének igaza volt, és mérges volt. Nem könnyű éjjel-nappal imádkozni.
Mivel általában nagyon elfoglalt volt, eldöntötték, hogy kora reggel imádkoznak, hajnali 4-kor, azonkívül egy héten egyszer bezárkózott egyedül az imaházba, és egész nap ott imádkozott. Pár hónap múlva egy hétfői napon éppen a gyülekezetben imádkozott, amikor azt hallotta, hogy kopognak az ajtón.
Ki szeretném hangsúlyozni, hogy a válasz nem érkezett meg egy nap után. A tanítványok 40 napig imádkoztak, Jézus a pusztában 40 napig imádkozott, Mózes a hegyen szintén 40 napot, emlékeztek? A válasz nem jön meg egyik napról a másikra.
De visszatérek, kopogtak az ajtón, kinyitotta, a szomszéd volt az:
- Felfigyeltem rá, hogy itt vagy minden hétfőn, látom, hogy a kocsid itt áll. Hónapok óta szörnyen vitatkozok valamin a feleségemmel. Nemrégen született meg a fiunk, és nem akarjuk, hogyha majd felnő drogfüggővé váljon. Szeretnénk istentiszteletre járni, hogy fiunk is Isten közelében nőhessen fel. De nem tudunk dönteni. Feleségem katolikus, én lutheránus vagyok. Ő azt szeretné, hogy a katolikusokhoz járjunk. Én nem akarok sem a katolikusokhoz, sem a lutheránusokhoz járni. 20 éve Alaszkában dolgoztam, és a főnököm adventista volt. Minden este együtt töltöttük az időnket és ő megmutatta nekem a Bibliából, hogy mit jelent adventistának lenni. Tanítanál bennünket a Bibliára?
Később dr. Kidder így mesélt arról az időszakról:
- Előbb én kerestem fel az embereket és senki sem akart megkeresztelkedni. Azután viszont ahhoz volt hasonló, mint amikor Isten az állatokat Noé bárkájába vezette. Ők kerestek fel engem. Nem kellett különösebb erőfeszítéseket tennem és minden nap újabb és újabb keresztségeket kellett szerveznem.
Miután tanította a szomszéd házaspárt, megkeresztelkedtek mind a ketten. Így szólt a szomszéd:
- Azt tanultam a főnökömtől, hogy amikor megkeresztelkedsz nem gyülekezeti taggá válsz, hanem tanítvánnyá. Tehát köteles vagyok elmondani a jóhírt másoknak is, hogy ők is megmeneküljenek. Mondd meg nekem, mit kell tennem!
- Menj és mondd el nekik!
- Nem, nem, az első alkalommal gyere te is velem, azután majd egyedül megyek.
 Jól van, menjünk. És kihez?
- A szomszédasszonyomhoz.
Becky-nek hívták, 74 éves volt, drogot, alkoholt és dohányt fogyasztott. Már régóta egyetlen rokona sem látogatta, szégyent hozott a családjára. Kétszer vett részt elvonókúrán, de úgy tűnt senki sem tudta rávenni, hogy abbahagyja a drogozást. Amikor bekopogtunk és kinyitotta az
ajtót, részeg volt és éppen dohányzott.
Dr. Kidder allergiás a füstre. Amikor meglátta a cigarettát a kezében, így imádkozott: "Uram, kérlek, add, hogy bárki más legyen, csak ne ő, add hogy ne érdekelje a Biblia!" És megkérdezték tőle:
- Szeretnél Bibliát tanulmányozni velünk?
És ő igent válaszolt. Lemondott az alkoholról, a dohányzásról és a drogról, és megkeresztekedett. Megtudták ezt a rokonai is.
- Mindent megpróbáltunk, hogy segítsünk neki, kétszer még börtönben is volt, néhányszor elvonókúrán, és sosem sikerült neki felhagyni előző életmódjával. Mit csináltatok vele Összegyűlt az egész családja. Összesen 57-en. Az ő története még a tévében is szerepelt, és az összes amerikai konferencián elmesélték. Ugyanis mind az 57-en megkeresztelkedtek. Becky hozta el őket a gyülekezetbe. Négy év múlva ennek a gyülekezetnek 800 tagja volt. És mindez Amerikában történt, nem Afrikában, vagy Indiában. A lelkész szerint:
- Én nem csináltam semmit, csupán imádkoztam és Isten elvezette őket hozzám. Megtanultam, hogyha bármilyen problémám adódott ahelyett hogy idegeskedtem volna, imádkoztam.
Miért van tehát, hogy Isten hallgat? Ha gondolkodásod olyan lesz, mint Joe Kidder-nek, amikor még Irakban volt, megérted, hogy Isten hogyan válaszol. De ha engeded, hogy a világ befolyásoljon, sodródsz, és elfelejtkezel Istenről...
Mert tettekben válaszol, akkor és úgy, amikor és ahogyan Ő akarja!

2010. szeptember 1., szerda

levél


Móra Ferenc: Szeptemberi emlék (részlet)[/b]

...Sose felejtem el azt a délutánt, ami erre következett. (Ti. nem volt pénze a szüleinek beiratni az iskolába). Meleg volt a fecskeváló hónap, az édesanyám kint mosott a kútnál, én meg ültem a lábánál a teknő alatt. Egyikünk se szólt egy szót se, csak sírtunk csöndesen mind a ketten. Az ő könnye a teknőbe hullt, az enyém meg az ő lábára.
De az igazi kínszenvedésre csak másnap virradtam rá. Amikor az utcabeli pajtásaim reggel mentek a venisanctéra, és megzörgették a zsalugátert, a kisajtót, a kerítést, és bekiabálták a kapu hasadékán:
- Ferkó! Ferkó!
Ezt Dante kifelejtette a poklából!
Bújtam én színbe, ólba, padlásra, de a boldogok zsibongása minden reggel rám talált. Nem is bírtam egy hétnél tovább. Ahogy elhaladtak a házunk előtt a pajtásaim: megvártam, míg a sarokra értek, akkor utánuk eredtem. A piacon a guggon ülő kofák közt ácsorogtam addig, míg odahallatszott az iskolánkból a nyolcórai csengetés, mire betakarodott gyerek és tanár. Akkor aztán megkerültem az iskolát, először csak messziről, aztán mindig kisebb körben. Ádám tehetett így, mikor az elveszett Paradicsomból kicsukták. Ha van valaki a világon, aki próbálta az ő kínszenvedését, én vagyok az!
Csakhogy Ádámot a Paradicsomból kergették ki, nem az iskolából, őt csak a terített asztaltól tiltották el, nem a könyvektől - azt ki lehetett bírni, abba bele lehetett nyugodni. Én már a negyedik nap belül voltam a kerítésen. Négykézláb csúsztam el az igazgatói szoba előtt, végig a hosszú fehér folyosón, míg elértem a harmadik osztály nyitott ajtajáig. Ott aztán hallottam én mindent. Azt is, amit magyaráztak, azt is, amit feleltek, azt is, mikor az öreg pedellus odacsoszogott a csengőhöz. Akkor aztán uzsgye, szaladtam vissza az utcára, már amennyire négykézláb lehet.
Szeptember közepéig nem volt semmi baj. Lopva is lehet jóízűeket inni a tudomány kútjából, amitől szöges drótkerítéssel zártak el engem, szegény kis kócos csürhét. Hanem akkor az történt, hogy a tanár úr a latin nyelv szépségeit ragyogtatta a harmadik osztály előtt. Hogy milyen érc-csengésű, hogy milyen erővel teli, hogy milyen tömör nyelv az, hogy annak semmi más nyelv a nyomába nem hághat.
- A latin azt mondja: Unus es Deus. Ki tudja, hogy lehetne ezt magyarul mondani?
Mély csönd.
- No, senki se meri megpróbálni? Nagy Mátyás?
Nagy Mátyás jeles diák volt, valami uradalmi inspektornak a fia, vetélytársam a másodikban. Meg is szólalt a provokálásra:
- Egy vagy, Isten.
- No, nem egészen. Micsoda szórend ez?
Nagy Mátyás észbe kapott.
- Vagyis hogy: egy Isten vagy...
Megint a tanár úr hangját hallottam:
- Nem, nem. Nem érzitek, hogy a latinban valahogy több van?
Rémülten dobogott a szívem, de nem bírtam magammal. Be kellett kiáltanom:
- Egyedül te vagy az Isten...
Abban a percben már koccant is a homlokom a téglán, mert beleszédültem az izgalomba. Mit tettem, mi lesz ebből? Az lett, hogy a latintanár úr ölben vitt be az iskolába, és többet aztán sose kértek tandíjat Móra Márton "földbirtokostól". Unus es Deus. Egyedül te vagy az Isten. Ha egy kicsit messze vagy is...



ISTEN ORSZÁGA
Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Gal(2:20)
Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még
kérnétek. Mt(6:8)
Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom,
hogy mindig meghallgatsz. Jn(11:41-42)
Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben
legyen. Jn(10:10)
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem
marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem
semmit sem tehettek. Jn(15:5)
Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem,
még ha meghal is, élni fog. Jn(11:25)
Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem:
belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak. Jn(7:37-38)
Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim
lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság
szabaddá tesz benneteket. Jn(8:31-32)
Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké
él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból
az életre. Jn(5:24)
Aki hisz bennem, annak örök élete van. Jn(6:47)
Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót
mennyei Atyátok azoknak, akik kérik. Mt(7:11)
ÚTMUTATÁSOK
Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz
magadra ítéletet.  Mt(12:37)
Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátrafelé néz, nem
alkalmas az Isten országára. Lk(9:62)
Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Mt(7:1)
Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember,
aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat
marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező. Róm(2:1)
Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a
rosszat jóval. Róm(12:21)
Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy
felfogását elítélnétek. Róm(14:1)
Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne
tagadd meg. Mt(5:42)
Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Fil(2:4)
Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és
épülésére. Róm(15:2)
Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és
együttérzéssel adakozzanak.
Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az
igazi életet. 1Tim(6:18-19)
HIT
Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok. Mt(21:22)
Ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek,
hogy megkapjátok és akkor valóban teljesül kérésetek. Mk(11:24)
Bármit kértek a nevemben, megteszem nektek. Jn(14:14)
Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad,
akkor bármit akartok, kérjetek és megkapjátok. Jn(15:7)
Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.
Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és
kaptok, hogy örömötök teljes legyen. Jn(16:23-24)
Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön,
és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.
Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a
nevemben, ott vagyok közöttük. Mt(18:19-20)
SZERETET
Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek
parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én
is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok
szeretetében. Jn(15:9-10)
A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet
kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a
büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a
szeretet. 1Jn(4:18)
Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös
szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi
törvényt is megtartja. Róm(13:8)
Minden dolgotokat intézzétek szeretettel.1Kor(16:14)
Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek
benneteket, mi lesz a jutalmatok? Mt(5:46)
Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót
haragosaitokkal. Lk(6:27)
Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és
Igazsággal 1Jn(3:18)
Ha valaki azt állítja, hogy: "Szeretem az Istent", de
testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti
testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit
nem lát. 1Jn(4:20)

Felirat a Mennyország kapujában:
Figyelem!
Belépés csak bűnösöknek!
Megtérését köszönjük!
Aláírás:
Úr Jézus Krisztus
az Ön személyes Megváltója