Nem voltam mindig, és nem is leszek mindig, de most vagyok, hogy megmérjem az életet.
Az emberek várnak rám, alárendelik magukat nekem, félnek tőlem, és Istenen kívül senki sem tud feltartóztatni. Isten a kezében tart, s ha Ő szól, az én utamnak vége…
A legtöbb ember azt hiszi, hogy én mindig leszek. De ez nem igaz. Ha én majd elmúlok, az örökkévalóság jön…
Akkor már késő lesz!
Túl késő lesz a bűnbánatra, túl késő Istennel Jézus Krisztus által megbékülni. Túl késő lesz hinni. Akkor már csak az „örök” lesz: örök békesség és öröm, vagy örök rettegés és ítélet.
Ma van a megváltás napja. Azt, hogy mi leszel az örökkévalóságban, ma döntöd el. Ma még vagyok, és haladok. De eljön egy nap s nem lesz többé így. Akkor már nem leszek veled… s neked nem lesz lehetőséged többé örökkévalóságod felől dönteni!
Egy misszionárius bácsi azt mondta az iskolában a néger fiúknak, hogy írjanak egy mesét. Nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a fiúk. A legtöbben néger-meséket írtak le, de az egyik a következőt írta:
Egy tanító azt kérdezte a tanítványaitól:
- Mit adnátok ti az Úr Jézusnak, ha hozzátok jönne?
Gondolkoztak egy ideig, azután felállt az egyik:
- Ha az Úr Jézus jönne, odaadnám neki a vasárnapi ruhámat.
- Én az életemet adom oda az Úr Jézusnak. – mondta a második.
- Én az ágyamat adom oda. – szólalt meg a harmadik
- Jól van fiúk. – felelte a tanító bácsi – Ezt megjegyzem magamnak.
Nemsokára felhők borították be az eget. Szél kerekedett és az eső patakokban ömlött. A fiúk ezalatt az iskolában voltak. Amikor az eső egy kicsit elállt, kopogtak a kapun. A kapu előtt egy öregember állott, rongyos volt a ruhája és vizes. Szegény ember vacogott a hidegtől. A tanító bácsi előhívta a három fiút és megkérdezte, hogy emlékeznek-e az ígéretükre?
- Igen, emlékszünk – felelték a fiúk.
Azután odaszólt az elsőhöz:
- Menj és hozd el a vasárnapi ruhádat!
- Te hozd az ennivalódat! – szólt a másodikhoz.
- Te pedig készítsd el az ágyadat! – kérte a harmadikat.
A fiúk engedelmeskedtek tanítójuknak. A ruhával megajándékozták az öregembert, étellel megvendégelték és a szépen megvetett ágyban kipihente a nap fáradalmait. Reggel folytatta a vendég az útját. A fiúk elkísérték egy darabon, azután elbúcsúztak tőle.
Amikor az öreg bácsi elment, megkérdezte a tanító bácsi a növendékeit, tudják-e, hogy ki volt ez az öreg és miért jött? Amikor azt válaszolták, nem tudják, akkor megmondta a tanító bácsi, hogy ezt az öregembert az Úr Jézus küldte el hozzájuk, hogy meglássa, beváltják-e az ígéretüket.
Ezt a mesét írta egy kis néger fiú. Vajon ti tudnátok-e ilyen mesét írni, és ha rá kerülne a sor, ti is így tennétek-e?
Igaz hit - Panni! Tudod-e, mit jelent ez a szó: HIT? – kérdezte Pannit a mamája. - Hisznek valamiben, amit fontosnak tartanak.
- Hát, nem éppen ezt jelenti…
- Akkor viszont nem nagyon tudom.
- A hit nem más, mint rendíthetetlen bizalom Istenben. Azt jelenti, hogy becsületszóra, vakon hiszünk Neki anélkül, hogy bizonyítékokat keresnénk. A mi hitünk segítségével cselekszik Isten. A Bibliában nagyon sok történetet olvashatunk olyan emberekről – sőt, néha gyerekekről is – akik hittek Istenben. Volt köztük még római tiszt is! Ha akarod, megkeressük őt Izrael egy kicsiny városában.
- Jó, keressük meg!
- Jézus akkoriban éppen a galileai tó partján lévő Kapernaumban időzött. A hír gyorsan terjedt. „Jézus köztünk van!” – mondták egymásnak az emberek. A városban római katonák állomásoztak.
- Háború volt:
- Nem, de ebben az időben Izrael római megszállás alatt volt. Őrállomásokat állítottak fel az ország különböző részeiben, hogy fenntartsák a rendet és az engedelmességet a nép körében. A katonák közt volt egy tiszt. Egy százados, akinek szép háza és sok szolgája volt. Jó és egyenes embernek ismerték. Szerette Izrael népét, főképpen az ő Istenüket. Őt, Akiről a Biblia beszél. A százados egyik szolgája már egy ideje beteg volt, és már halálán van. Szerette a szolgáját és nagyon fájt neki, hogy elveszítheti. Ezért így gondolkodott: - Hívatnom kell Jézust, Ő az egyetlen, Aki meg tudná gyógyítani az én szolgámat! – Önmagát méltatlannak érezte ahhoz, hogy Jézushoz menjen. Ezért néhány fontos méltóságot betöltő barátját kérte fel arra, hogy keressék meg Jézust.
Így történt, hogy nemsokára néhány ember jelent meg Jézusnál és így szóltak Hozzá: Mester, ő igazán megérdemli a segítségedet. Jó ember, aki szereti a mi Istenünket. Micsoda zsinagógát épített nekünk! Kérlek, gyere most velünk! Jézus habozás nélkül, azonnal követte őket. Ahogy közeledtek a római százados felé, ő eléjük jött: - Mester, nem érdemlem meg, hogy átlépd házam küszöbét! Csak mondj néhány szót innen, és a szolgám meggyógyul! Hisz én is parancsot adok katonáimnak és szolgáimnak. Az egyiknek azt mondom, „Csináld ezt!”, a másiknak: „Gyere ide!” – és megteszik parancsomat. Tudom, hogy Neked is elég néhány szót szólnod, és a szolgám meggyógyul!
A nevem: Idő
Nem voltam mindig, és nem is leszek mindig, de most vagyok, hogy
megmérjem az életet.
Az emberek várnak rám, alárendelik magukat nekem, félnek tőlem, és
Istenen kívül senki sem tud feltartóztatni. Isten a kezében tart, s ha
Ő szól, az én utamnak vége...
A legtöbb ember azt hiszi, hogy én mindig leszek. De ez nem igaz. Ha
én majd elmúlok, az örökkévalóság jön...
Akkor már késő lesz!
Túl késő lesz a bűnbánatra, túl késő Istennel Jézus Krisztus által
megbékülni. Túl késő lesz hinni. Akkor már csak az "örök" lesz: örök
békesség és öröm, vagy örök rettegés és ítélet.
Ma van a megváltás napja. Azt, hogy mi leszel az örökkévalóságban, ma
döntöd el. Ma még vagyok, és haladok. De eljön egy nap s nem lesz
többé így. Akkor már nem leszek veled... s neked nem lesz lehetőséged
többé örökkévalóságod felől dönteni!
/ ismeretlen szerző /
A szeretet csodája
Ne feledjétek, hogy ...
A kötelesség szeretet nélkül elkedvetlenít...
A felelősség szeretet nélkül kíméletlenség...
Az igazságosság szeretet nélkül megkeményít...
Az okosság szeretet nélkül ravaszság...
A rend szeretet nélkül kicsinyesség...
A barátság szeretet nélkül képmutatás...
Az becsület szeretet nélkül gőg...
A gazdagság szeretet nélkül fösvényesség...
A hit szeretet nélkül vakbuzgóság...
Az élet szeretet nélkül értelmetlen.
Isten nagysága:
Szeretném meglátni Istenedet - mondta Traianus római császár egy rabbinak.
- Halandó ember szeme nem láthatja meg Őt - válaszolta amaz.
De a válasz a császárt nem elégítette ki.
- Akkor hát vedd szemügyre egyik követét! - javasolta a rabbi -. Nézz
az égre és szemléld a napot!
- Még mit nem! - szólt a császár -, hiszen ha belenézek, elvakít!
- Uram, gondold csak meg: ha nem bírod elviselni Isten egyik
teremtményének dicsőségét, vajon képes lennél-e közvetlenül szemlélni
a Teremtő dicsőségét?
Szabolcska Mihály
Krisztus keresztjénél
Ha ránehezednék lelkedre a bánat,
Hited, önbizalmad magadra hagynának,
Reményed légvárát látnád omladozni,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Tanulj meg tűrni, imádkozni!
Ha csalódnál abban, akiben reméltél,
S most látnád be későn, hogy hiába éltél,
Óh ne siess senkit átokkal dobálni,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Tanulj meg másnak megbocsátani!
Jóságodért hogyha gonosszal fizetnek,
S rosszaságát látod csak az embereknek,
Ne siess hozzájuk hasonlóvá lenni,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Tanulj meg vég nélkül szeretni!
Vég nélkül szeretni, vég nélkül remélni,
Lelket gazdagító eszményeknek élni...
S megállni mellettük életre, halálra,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Hinni egy magasabb világban
2Móz 34,25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a húsvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
1.2Krón 35,1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.
2.2Krón 35,7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
3.2Krón 35,8 Az ő fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot.
4.2Krón 35,9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Jószabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot.
5.Ezsd 6,20 Mert megtisztultak vala a papok és Léviták: egyetemben mindnyájan tiszták valának, és megölék a húsvéti bárányt mindazokért, a kik a rabságból megjöttek, és atyjokfiaiért a papokért és önmagokért;
6.Mt 26,2 Tudjátok, hogy két nap múlva a húsvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
7.Mt 26,17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a húsvéti bárányt?
8.Mt 26,18 Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.
9.Mt 26,19 És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
10.Mk 14,1 Két nap múlva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
11.Mk 14,12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
12.Mk 14,14 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
13.Mk 14,16 Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
14.Lk 2,41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
15.Lk 6,1 Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
16.Lk 22,1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely húsvétnak mondatik.
17.Lk 22,7 Eljőve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a húsvéti báránynak;
18.Lk 22,8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük.
19.Lk 22,11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
20.Lk 22,13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
21.Lk 22,15 És monda nékik: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
22.Jn 2,13 Mert közel vala a zsidók húsvétja, és Felméne Jézus Jeruzsálembe.
23.Jn 2,23 A mint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
24.Jn 6,4 Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe.
25.Jn 11,55 Közel vala pedig a zsidók húsvétja: és sokan ménének fel Jeruzsálembe a vidékről húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
26.Jn 12,1 Jézus azért hat nappal a húsvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
27.Jn 13,1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
28.Jn 18,28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem ménének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt.
29.Jn 18,39 Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a húsvétünnepen: akarjátok-e azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
30.Jn 19,14 Vala pedig a húsvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
31.Csel 12,4 Kit el is fogatván, tömlöcbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; húsvét után akarván őt a nép elé vezettetni.
32.1Kor 5,7 Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
É N É R E T T E M !
/ Hortobágyi László verse /
Gyötrelemnek, gyásznak helye,
Csendes halom oh Golgotha.
Durva ácsolt kereszt áll fent
S ott csüng Isten Fia.
Sötét a nap, inog a föld,
És Te ott függsz a kereszten,
Megcsúfolva. meggyalázva
Énérettem és helyettem,.
Leteszem nagy bűnigámat,
Agyongyötört , fáradt lelkem,
Szárítsd fel sok forró könnyűm
És tégy mindent újjá bennem.
Átkarollak teljesen hittel
S Veled megyek Golgothára
Nem engedlek soha én el:
Ráborulok keresztfádra.
Fogadj Uram, amint vagyok,
Vedd az életem, Neked adom :
Mily csodás a Te irgalmad,
Szeretsz engem, tudom, nagyon.,
Feltámadás !
Krisztus él, mért bánkódom ?
Föltámadt. ezt jól tudom.
A bűnt, a halált legyőzte,
Hála Neki örökre.
Ö benne van már hitem, megváltotta életem,
Eltörölte bűnömet, megszerezte üdvömet .
Ha mind e világ megtagad, elég ,ha Ő velem marad .
A Sátán bármit is tegyen, nem árthat többé már nekem.
Azért immár nem félek én, mert Jézus él és Ő enyém,
Időm ha majd egyszer letelt a sírból Ő életre kelt.
Legyen hála halálodért, dicső feltámadásodért,
Te élsz, mi is élünk veled, ezért imádjuk szent nevedet
1.2Móz 34,25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a húsvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
2.2Krón 35,1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.
3.2Krón 35,7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
4.2Krón 35,8 Az ő fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot.
5.2Krón 35,9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Jószabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot.
6.Ezsd 6,20 Mert megtisztultak vala a papok és Léviták: egyetemben mindnyájan tiszták valának, és megölék a húsvéti bárányt mindazokért, a kik a rabságból megjöttek, és atyjokfiaiért a papokért és önmagokért;
7.Mt 26,2 Tudjátok, hogy két nap múlva a húsvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
8.Mt 26,17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a húsvéti bárányt?
9.Mt 26,18 Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.
10.Mt 26,19 És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
11.Mk 14,1 Két nap múlva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
12.Mk 14,12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13.Mk 14,14 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
14.Mk 14,16 Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
15.Lk 2,41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
16.Lk 6,1 Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
17.Lk 22,1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely húsvétnak mondatik.
18.Lk 22,7 Eljőve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a húsvéti báránynak;
19.Lk 22,8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük.
20.Lk 22,11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
21.Lk 22,13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
22.Lk 22,15 És monda nékik: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
23.Jn 2,13 Mert közel vala a zsidók húsvétja, és Felméne Jézus Jeruzsálembe.
24.Jn 2,23 A mint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
25.Jn 6,4 Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe.
26.Jn 11,55 Közel vala pedig a zsidók húsvétja: és sokan ménének fel Jeruzsálembe a vidékről húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
27.Jn 12,1 Jézus azért hat nappal a húsvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
28.Jn 13,1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
29.Jn 18,28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem ménének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt.
30.Jn 18,39 Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a húsvétünnepen: akarjátok-e azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
31.Jn 19,14 Vala pedig a húsvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
32.Csel 12,4 Kit el is fogatván, tömlöcbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; húsvét után akarván őt a nép elé vezettetni.
33.1Kor 5,7 Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
É N É R E T T E M !
/ Hortobágyi László verse /
Gyötrelemnek, gyásznak helye,
Csendes halom oh Golgotha.
Durva ácsolt kereszt áll fent
S ott csüng Isten Fia.
Sötét a nap, inog a föld,
És Te ott függsz a kereszten,
Megcsúfolva. meggyalázva
Énérettem és helyettem,.
Leteszem nagy bűnigámat,
Agyongyötört , fáradt lelkem,
Szárítsd fel sok forró könnyűm
És tégy mindent újjá bennem.
Átkarollak teljesen hittel
S Veled megyek Golgothára
Nem engedlek soha én el:
Ráborulok keresztfádra.
Fogadj Uram, amint vagyok,
Vedd az életem, Neked adom :
Mily csodás a Te irgalmad,
Szeretsz engem, tudom, nagyon.,
Feltámadás !
Krisztus él, mért bánkódom ?
Föltámadt. ezt jól tudom.
A bűnt, a halált legyőzte,
Hála Neki örökre.
Ö benne van már hitem, megváltotta életem,
Eltörölte bűnömet, megszerezte üdvömet .
Ha mind e világ megtagad, elég ,ha Ő velem marad .
A Sátán bármit is tegyen, nem árthat többé már nekem.
Azért immár nem félek én, mert Jézus él és Ő enyém,
Időm ha majd egyszer letelt a sírból Ő életre kelt.
Legyen hála halálodért, dicső feltámadásodért,
Te élsz, mi is élünk veled, ezért imádjuk szent nevedet
Közeleg a Feltámadási Ünnep, szeretettel köszöntök mindenkit ez alkalomból !
Áldott ünnep várást
Kék. é.k. 30.G.K. 163. 1,- Gyámoltalan mentem egykor Jézushoz, más út nem volt De Ő engem szent vérével bűnömtől megtisztított. Kar.
Kar : Drága vér ,mely értem ömlött, tisztító erőd érzem! Drága vér, mely értem ömlött, hófehérré tett engem !
2,- Semmit sem hozhattam Néki, csak kegyelmében bíztam. Építettem igéjére, s vérében megtisztultam. Kar
3,- Ó mily édes nékem Jézus ! Benne békességem van. Véle oly jó együtt járni tisztaságban az utam. Kar.
4- Jer hát, Jézus téged is vár ! Érted is folyt szent vére. Tenger bűnöd vesd lábához, s szíved mossa fehérre.! Kar.
NAGYSZOMBAT ! Hajnal előtt, minden testvér , zengjük ama Glóriát, Amely megtanított rá, hogy életünk nem múlik el, Kakas hangja, szárnya, tapsa, érzi a kelő napot.
Mi imával s dallal hívjuk, amit jönni vár hitünk, És a végtelen felséget énekelve végtelen Hajnal előtt, világ előtt, zengjük a Krisztus királyt. Tizenkettedik állomás: Jézust leveszik a keresztről és átadják anyjának:-VI- Minden beteljesedett. Pillantásod, amely megkeresztelte a földet, pillantásod, amely megörökíti és új fénybe öltözteti az élőlényeket s az élet apró dolgait, pillantásod nincs többé. Minden beteljesedett. Mindörökre meg vannak örökítve, soha nem törlődnek ki az emberiség emlékezetéből azok a személyek, akikkel életedben találkoztál: az apostol és a nyomorult, a gazdag ifjú és az asszony Jákob kútjánál, Pilátus az idők végezetéig mossa kezeit, Kaifás felemelt ujjal osztogatja fáradt szentenciáit - minden tudományét, amelyet megrohaszt a szív fukarsága - , a vak, aki meglátta képét megszületni a víz színén, a talpra állt Lázár, aki megmenekült a sötétség karmaiból, Márta, akinek nem volt egy pillanata sem a maga számára, és kontemplatív nővére, aki a jobbik részt választotta, Nikodémus, aki meg akarta érteni őt, s a százados, aki cseppet sem kétkedett. Minden beteljesedett. A keresztről levett, átvert testedet édesanyád karja öleli magához, s Jánosé, a rábízott fiúé, s a mellettük álló Magdolnáé, akit tűzként mardos a fájdalom. Minden beteljesedett. A kivégzettek dombján, ahol a világ a halált látványul kínálja a világ számára, nincsen már senki körülötted, csak ez a három hatalmas személy, akik az idők végezetéig fognak világítani, s akik most téged siratnak, ó Krisztusunk, a tovatűnő fény fellobbanása. Tizenharmadik állomás: Jézust a sírba helyezik Vége mindennek. Ez az óra, amelyben úgy tűnik, minden elveszett: a hit órája, egyedül a hité. A hit Isten kedves jegyese. Ő gyengéden tekint reá, mint az Énekek éneke jegyesére, s mint szeretetünk egyetlen bizonyítékára, amit felkínálhatunk neki. Éppen ezt jött keresni a földre, s egyszer, Jeruzsálemet szemlélve attól tartott, hogy nem találja már, amikor visszatér majd. A hit ugyanolyan türelemmel várakozik rá, ott virraszt az alvó katonák között, a sír előtt, ahova testedet helyezték, Uram. Semmi sem kavarja föl, és semmi sem riasztja meg. A hitnek szövetségeséül szegődik mindaz, ami a hitetlen emberek aggodalmát vagy kétségbeesését táplálja: a szenvedés, amely hozzád hasonlóvá teszi, az idő, az örökkévalóság utazása a tőle idegen univerzum felé. Ő, a hit szeret, mi egyéb számít? Számára ez a szűk új sír, ahol Te nyugszol, Urunk, az új szövetség ládája, ám ebben már nem a törvény lakozik, hanem a Szent, az Egyház s a jövendő beteljesülések kezdete. A hit tudja, hogy Te a harmadik napon fel fogsz támadni. Urunk, akit jobban elrejt ez a világ, mint a sírbolt, Te, akit bűneink keresztrefeszítenek, Te, akit eltemettünk szívünkben - feszítsd fel a sziklát, amelyet eléd hengerítettünk. Ezt kéri tőled szegény hitünk. Nagypénteki gyászában már félhangon énekel valami benne. Hiszen ez az éjszaka, amely most ráborul a hitre, számára csak a nap kezdete. S a nap te vagy, ó Krisztusunk!
Feltámadás ! Krisztus él, mért bánkódom ?Föltámadt. ezt jól tudom. A bűnt, a halált legyőzte Hála Neki örökre. Ö benne van már hitem, megváltotta életem, Eltörölte bűnömet, megszerezte üdvömet . Ha mind e világ megtagad, elég ,ha Ő velem marad . A Sátán bármit is tegyen, nem árthat többé már nekem.
Azért immár nem félek én, mert Jézus él és Ő enyém, Időm ha majd egyszer letelt a sírból Ő életre kelt. Legyen hála halálodért, dicső feltámadásodért, Te élsz, mi is élünk veled, ezért imádjuk szent nevedet
-- I g -- --.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Hárfahang, szóljon ma harsona: él Jézusunk, halleluja !Kar
Kar : Halleluja, halleluja, feltámadt ím harmadnapra !
Halál, hol fullánkod? Nincsen már hatalma: legyőzött az Isten Fia !
2,- Bár por s hamu vagyok, sorsom a szenvedés : végzetem a halál, örömöm oly kevés, él ,mégis a remény :nem vagyok elveszve : feltámadunk új életre ! Kar .
3,- Nem áll a kereszt már szomorú Golgotán : buja virág tenyéssz Krisztusunk sírhantján. Tündöklik fent a nap : elmúlt az éjszaka : él Jézusunk, halleluja !Kar.
H Ú S V É T E L Ő T T !
Tudtam,hogy nincs már messze az óra,
Hogy nemsokára elvégeztetik.
Szent imájának minden drága szója,
Tanítványaiért esedezik.
Kereszt előtt a Gecsemáné kertben,
Tudta, hogy mit rejt a kétes sötét,
A csók, a holdas , kékszínű berkekben….
És vissza tette Málkus fülét.
Tudta ,hogy a Nagy Halál szárnyát bontva,
Az égő kínok véres árnya itt,
Hogy már utolsó vacsoráját osztja….
És mossa tanítványai lábait.
Húsvét előtt, nagypéntek éjszakáján,
A Kereszt fénye az egekbe tör,
Mert mérhetetlen áldozata árán,
A bűnös földet váltotta meg Ő….
Ötödik állomás: Cirenei Simon viszi Jézus keresztjét :-III-
Amikor az utcán elbotlott az elítélt, akit elborított a vér és elgyengített az ostorozás,
az Evangélium szerint kísérői kiválasztottak a tömegből
egy Cirenei Simon nevű embert, aki a mezőről tért éppen hazafelé, s arra kényszeríttették,
hogy vegye föl a keresztet, s vigye Jézus után.
Ó Krisztusunk!
Hogy elítéljen téged, e napon szövetségre lépett az árulás, a tudatlanság, szektás gyűlölet, az igazságtalanság és elválaszthatatlan szövetségese, az államérdek.
Te jóságodban megengedted, hogy egyvalaki közülünk, akit találomra választottak ki a katonák,
minket képviselve részt vállaljon üdvözítő művedben, s így ne legyünk teljesen kizárva szenvedésedből.
(Ők azt hitték, rád kényszeríthetik akaratukat, pedig a te akaratod szerint cselekedtek.)
Mégis akadt legalább egy ember, aki nyomodba lépett, amikor mindenki más elmenekült!
Mégis lett hasonlóság, legalább a kereszt súlya alatt, egy rövid pillanatra a Megváltó és a megváltott között! Hatodik állomás: Jézus másodszor esik el "A meghajlott nádat nem töri el, mondja az Írás, és a füstölgő mécsbelet nem oltja el". Ó Krisztusunk! Nem azért jöttél, hogy legyőzd a birodalmakat, hiszen a te történelmedet nem mások vérével írják, hanem a tiéddel.
Te nem azért jöttél, hogy ítélj és büntess, hanem azért, hogy életedet add azokért, akik nélküled meghalnak. Te azért jöttél, hogy az utolsó szemig összegyűjtsed a port, amelyből lettünk, hogy semmi el ne vesszen abból, amit teremtettél; hanem új életet nyerjen a szeretetben mindaz, amit a bűn tönkretesz és megöl.
Azért, hogy ne legyen a földön semmi sem olyan alacsony, olyan megvetett és olyan nyomorult, annál, hogy te ne szálltál volna mélyebbre.
Ó, megvert Messiás, akit kivetett a világ, s aki másodszor hajtod meg térdedet,
hogy egyszer s mindenkorra megszerezd a lelkek kiengesztelődését.
Azt a keresztet…
amely most annyira nyomja válladat,
mielőtt elküldte hozzád az Úr
mindenható szemével megvizsgálta
szerető irgalmával átmelegítette
mindkét kezével súlyát mérlegelte
vajon nem nagyobb-e,
nem nehezebb-e annál,
mint amit elbírsz?
Szent kegyelmével aztán megáldotta,
Irgalmasságával megillatosította,
Reád és bátorságodra tekintett
Így érkezik a mennyből kereszted
Mint Isten köszöntése
Mint a te jó Urad szeretetének
Irgalmas ajándéka.
(szerzője ismeretlen)
HOZSANNA UTÁN - Máté 21:12-16.
(Győri József)
Hervadnak már a pálmaágak
Országútján a nagy Királynak.
Szerteoszlik éljenző népe.
A templomig kevés kísérte.
Pénz, üzlet, bálvány felborítva,
Nyerészkedők megszomorítva.
Valahol, a város szívében
Haláláról tárgyalnak éppen.
Nehéz kép ez: tél a tavaszban.
De egy csendes templomsarokban
Ott áll Jézus: tavasz a télben.
Nagyok nélkül, kicsik körében.
Prófétálnak a gyermekszájak:
„Hozsánna a Dávid fiának!’’
- Hallod, Mester, mit zeng az ének? -
Igen, hallom. Isten nevének
Gyermekek adnak dicsőséget.
Míg elhagyják, erősek, épek,
Jönnek a betegek, szegények.
Sánták, bénák kínnal mozogva,
Világtalanok tapogatva.
S ott, a csendes templomsarokban
Üdít, gyógyít mindent, kit áthat.
Szemétté lett a földi látszat.
Megváltott az égi alázat.
KERESZTFÁNÁL
Uram, itt állok előtted
véres, durva, alig gyalult
kereszted előtt.
Döbbenten állok és nem
akarom elhinni azt,
hogy ide juttattalak.
Emlékszem a koszos jászolodra,
a düledező istállóra,
bölcsekre, pásztorokra...
Mindenre emlékszem, Uram.
Úgy éreztem akkor, hogy
végre megtörtént a csoda.
Elhittem, hogy megszületett
a szabadító, Izrael szabadítója.
Láttalak később a Jordánnál,
az Olajfák hegyén, a templomban,
- elárulok, kissé furcsálltam a dolgot -
de még akkor sem gondoltam,
hogy ilyen korai lesz a halálod.
Uram, én csalódtam.
És sírtam is,
amikor láttalak, hogy halálra keresnek,
majd láttam, hogy cipeled a véres keresztet.
Ez nagyon fájt.
De megfájóbb volt rájönni arra,
hogy én juttattalak ide.
Pedig én csepp vagyok a tengerben,
és mégis a hóhéroddá váltam,
mert vad szenvedéllyel
'feszítsd meg'-et kiáltottam.
Most itt állok kereszted előtt.
Próbálom jóvá tenni vétkemet,
de nem lehet... elvégeztetett...
Nem tehetek mást; elfogadom
lesújtó bűnérzetemet - keresztemet.
Tudom, a Tiéd fájdalmasabb
és sokkal nehezebb.
Tudom, a célod magasztosabb
és tetteddel örökre magadhoz láncoltad
teremtményedet... bűnös gyermekedet.
Ó bocsásd meg,
hogy a hóhéroddá váltam.
Irgalmad lehelete érintse szívem.
Kegyelmed gazdagságából
áradjon rám is.
kérlek, e poredényben.
És támadj fel,
támadj fel bennem, Krisztusom.
Kelj életre,
