történetek

  

Megosztom veled…  Ez. 18:7.    Éppen örök barátságukra koccintottak.  - Ha öt televíziód lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?  - De mennyire, barátom!  - Ha öt autód lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?  - De mennyire, barátom!  - Ha öt házad lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?  - De mennyire, barátom!  - Ha öt inged lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?  Megrázta a fejét.  - De hát miért nem, barátom?  - Mert öt ingem, az bizony van…

Küldtem érted  Jer. 15: 11  A víz egyre emelkedett. Már elöntötte az utcát.  Lassan elérte az    ablakpárkányt is. Hamarosan megérkezett a   rohamcsónak, hogy  kimentse a családot az árvíz fenyegette  házból.   A családfő durván visszautasította a segítséget: - Maradunk! Mi bízunk Isten segedelmében!   Az éjszaka már ömlött be a víz. A gyerekek, félelmükben  sírva –   felmásztak az asztalra. Újabb csónak jött. Hívták,  könyörögtek neki.  Nem engedte beszállni családját:   - Hadd lássa a világ, mi bízunk Isten segedelmében!   A reggel a padláson érte őket. Csak a háztetők látszottak  ki a szürke árból. A rendőrmotoros kilakoltatta a családot. Kézzel- lábbal tiltakozott, le kellett fogni.   Öklét az égre emelve perlekedett Istenével: - Hogy engedhetsz meg ilyesmit? Azt ígérted, velünk vagy!  És most hol voltál? Hívtalak, esdekelve kértelek. Cserbenhagytál,   majdnem odavesztünk!   Nem értem, mit akarsz… - mondta csendesen az Úr -, -          három mentőcsónakot is küldtem érted…  Fríz mese nyomán

Kezelés kérdése  Mt. 5: 5   Valakitől hallotta, hogy a kölyökkutyának csukamájolajat  kell adni,  attól jól fejlődik. Ezért minden nap a térde közé  szorította az állat fejét, és a keserű folyadékból egy kanálnyit    a fogai közé erőltetett.   Egyszer, talán nem fogta elég erősen, a kutya kiszabadította  magát  és kiköpte az orvosságot. Aztán odasomfordált hozzá, és  hosszú nyelvével élvezettel lenyalta a kanalat.   Így döbbent rá, hogy a csukamájolajat szereti, de az  erőszakot utálja a kutya…

ötödik -"Úr közel -"

 Az ötödik „Úr-közel”

Az ötödik „Úr-közel” Jézus visszajövetelével valósul meg. Ezzel az Úr másodszor jön a földre. Első alkalommal úgy jött, mint vándor, istállóban született, bitófán halt meg, ruháit is szétosztották gyilkosai. Második alkalommal úgy jön el, mint király, nagy hatalommal fog égből alászállani, mindenki látni fogja dicsőségét, és széjjelfutnak előle ellenségei.
Ez az „Úr-közelség” mást fog hozni az egyháznak és mást fog hozni az emberiség többi részének, a „nemzeteknek”. Egyház alatt ekkor már régen nem a földi felekezeteket fogják érteni, mert ezek Krisztus visszajövetelét megelőző nagy szakadásban elvilágiasodnak, Krisztust megtagadják és az Antikrisztus mellé állanak. Megíratott ugyanis, hogy a külső udvar, azaz a látható egyház odaadatik a pogányoknak és azok a szent várost 42 hónapig tapodni fogják (Jel. 11, 2).
Egyház alatt, amikor az Úr visszajő, azt a földileg meg nem szervezett, de Istentől jól ismert tömeget fogják érteni, akiket Isten angyalai szellemi pecséttel látnak el. E pecsét egyik oldalát csak Isten fogja olvasni: „ösmeri az Úr az övéit”; a másikat az emberek olvassák: „el fog állni a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét nevezi”. (Vö. Jel. 7, 3 skk; II. Tim 2, 19).
Amikor az Úr visszajő, ez igaz egyház tagjai föltámadnak. A feltámadó egyházat az angyalok elragadják a visszatérő Úr elé s „ekképpen mindenkor Véle lesznek”. (I. Tessz. 4, 14-18) . Mindenkor Véle lesznek: ez az ötödik „Úr-közel”, mely testi közelség lesz, első pillanatra csak a választottaknak, akkori nevükön: a győzedelmeseknek része lesz, akik addig is szellemi közelségben voltak az Úrral.
Nem úgy lesz tehát, mint Jézus első eljövetele alkalmával; amikor csak lassan jutottak a testi együttlét mellett szellemi közelségbe is. Mind testi, mind szellemi Isten közelségből fognak kiindulni, hogy szolgálatukat az emberiségen elvégezzék. Ez a szolgálat a Báránnyal való együtt-uralkodás lesz. Ennek a találkozásnak és közösségnek Jézus a példázatokban ezt a meghatározást adta: „a király menyegzőt szerze fiának” (Máté 22, 2). A Vőlegény és menyasszony örök egyesülése: menyegző. Csak egy idő multával lesz látható Krisztus a többi akkor élő embernek, akik ekkor még nem kerülnek ítéletre, hanem az úgynevezett ezeréves uralkodás missziójának lesznek tárgyai, nagy ébredéseket nagy megalázkodások előznek meg: minden nemzet előtt elsőként Izrael népe fogja a bűnbánat könnyeit sírni Őérte, akit általszögeztek, azután a bűnbánat és az azt követő ébredés kiterjed a világ összes nemzeteire. Be fogják látni tévedésüket s kiderül az egyház igazsága, amiért az oltár lábánál nyugvó szentek a mennyekben imádkoztak.
Amint az Úr első eljövetele alkalmával a tanítványok lassankint vették észre, ki tulajdonképpen az a Jézus, hogy Benne Isten jelent meg: úgy fogja most a világ Krisztusnak és szentjeinek világkormányzásából lassankint felösmerni igazi Urát és amennyire felösmerik Őt, annyira jutnak be az Ő közelségébe. Ám ekkor is még mindig lesznek olyanok, akiket az Úr jelenléte eltaszít; lassankint elhúzódnak az akkori társadalomtól, „a föld szélein” gyűlnek össze s „GÓg és Magóg” népévé lesznek.

Igrei köszöntő

 Zsidó . 12: 1-3,13 .v.olv.

…” Kitartással fussuk meg az előttünk  lévő küzdőteret…”

-…” A keresztyén élet akadályai !”… -

A keresztyén élet hasonlatos a versenypályán való futáshoz.

Egy nehéz küzdelemhez. A keresztyén ember élete nem kóborlás,vagy semmittevés ,hanem futás, Teljes erőbevetést igényel ! Ennek a futásnak célja van, ,melyet el kell érni. A küzdőtér előttünk van és a jutalmat az nyeri el, aki a pályát végig futotta.

Ennek a futásnak szabályai vannak, melyeket be kell tartani . Mik ezek a szabályok ? Először is a kitartás !A hívő embernek kitartás sal , türelemmel kell futni. Buzgóságnak soha nem szabad ellankad nia, a futást nem hagyhatja abba, amíg célhoz nem ér.

Mik  a futás feltételei ? Félre kell tenni mindent, ami akadályoz a futásban. Ez az akadály jelenthet bármit, ami a futást akadályozza. Nem feltétlen bűnös dolgot jelent. Akadály lehet az is, ami életünkben Isten ajándéka, de mint akadály, elválaszthat Tőle.

Jelentheti a földi élet gondjait. A gazdagságot,, a világ szerint való bánatot. A látható világ igen sok módon terhelheti az ember életét.

És félre kell tenni a bűnt, amely hozzátapad az emberhez, körülfon ja, mint az élősködő növény a fát.

A bűn legyőzése előfeltétel a futásnak, mert a bűn elfáraszt és a végén leállít.

Az akadályok legyőzésében Urunk ad számunkra segítséget.

Így a futásban nem vagyunk magunkra hagyatva.

Milyen segítségre hívja fel az apostol a figyelmünket ? Az előttünk járókra, a hitnek hőseire, akik a versenypályát már megfutották.

Az előttünk járók életükkel segítenek bennünket.

Arra tanítanak, hogy a hit harcában lehet győzni ! Kövessük az ő példájukat ! De az ige arról is szól, hogy nemcsak példájukkal buzdítanak , hanem szemlélői is a mi futásunknak. A megdicsőült egyház tudja, hogy mi történik a földön.

És futásunkat különös figyelemmel kísérik. Az Ige őket a bizonyosság fellegének nevezi. Az ősatyák, a próféták, az apostolok, a keresztyén hitvallók, és mártitok, a dicsőségbe elköltözött szentek. A felhő képével az Ige azt akartja kifejezni, hogy  igen nagy a számuk.  De lelkesít és erőt ad a futásban Jé,- példája.

Hitünkben mindig bizonyosak vagyunk az Ő jelenlétéről úgy, hogy állandóan Őreá nézünk ?! A levél írója úgy ábrázolja Őt,  mint a legnagyobb példát , akivel senkit nem lehet összehasonlítani !

A hitnek látása kettős. Egyrészről látjuk Kr,- t az Ő megalázott állapotéban , kereszthalálában, másrészről az Ő megdicsőülésé ben. Jé,- a mi hitünknek elkezdője és bevégzője. Ő a hitben hordozta a világ bűnét. Hitben győzte le a Sátánt a pusztában.

Győzni az tud, aki hitben Őreá néz!

Vannak erőshitű emberek, akik tudnak járni és nem fáradnak el, futnak és nem lankadnak meg. De nincsen mindenkinek ilyen hite. Isten népének tagjai között vannak gyengébb testvérek is, Olyanok mint a nyájban a sánta bárányok. Mi jellemzi ezt a lesántult életet ?

Mivel sánták lassabban járnak, a célhoz több idő alatt érnek el. Gyengébbek a munkában, annyiszor félmunkát végeznek és hamarabb fáradnak .Hajlandók a csüggedésre.Mindenek a sötét oldalát látják. Esőrendben Isten ítéletére méznek és nem a kegyelemre. Az élet kis nehézségeit felnagyítják. Számukra az út mindig göröngyös,. Az ivóvíz zavaros. Vannak ilyen boldogtalan lelkek minden  gyülekezetben, Sánták a hitükben, tele vannak félelemmel, kételkedéssel. Vannak akik  hajlamosak arra, hogy könnyen megbotoljanak. Ha van egy pocsolya, beleesnek, ha van veszedelem, belerohannak . Olyanok, mint a sánta bárány.

Egyébként jó emberek, hisznek Jé,-ban, de sok dologban nem látnak világosan.  Könnyen el indulnak az új igazság után és nem gondolnak arra, hogy ki vezeti őket .Könnyen elhagyják az igazság ösvényét. Hiszékeny emberek és könnyen elhajlanak, egyik vagy másik irányba. Ne  legyünk sánta bárányok !

Sok keresztyénnek a lesántul élete akkor lesz nyilvánvalóvá, ha valamilyen munkát kell elvégezni. Nem tartanak együtt munkatársaikkal, sem nem segítenek rajtuk . Az egyenes útról sokszor letér nek.   Bármit tesznek, lassan teszik, vagy olykor rendetlen ül.

A sánta keresztyén életnek az egyik oka az, hogy  rosszul táplálkoznak.  Sok embernek a gyógyuláshoz inkább egészséges táplálékra lenne szüksége, mint orvosságra.  Ha jobban táplálkoznának, legyőznék a betegséget. Jé ,- azt mondta, ,hogy Ő az élet kenyere.

Ez a kenyér ad erőt a lesántult életeknek !

De vannak, akik azért sántulnak le, mert elfáradtak. Belefáradtak a kísértésekbe. Kaptak sebeket, melyekből  nem tudnak kigyógyulni és hordozzák azokat talán a koporsóig.

Erejük felemésztődött a gonosszal való küzdelemben. Elfáradta az élet harcában. Vannak ,akiket  a rögös út fárasztott el,mint a bárányokat, akiket köves helyen gyorsan hajtott a pásztor.

Vannak olyan életek, akiket a szenvedés megerősített, de vannak  sokan, kiket annyira legyengített,hogy hasonlítanak a sánta bárányhoz. Megszakadt az Istennel való közösségük, elhanyagolják az imádságot, a Szentírás olvasását.  Az ilyen keresztyéneknek írja az apostol  : „ Erősödjetek meg az Úrban és az Ő hatalmas erejében !”

A sánta bárányoknak gyógyulást kell keresniük. Ez azt jelenti, hogy keressék a gyógyulás helyét. De a lesántult életek feladatot adnak  azoknak, akik lábaikkal még egyenesen járnak. Nekik a feladatuk az, hogy a sántákat gyógyulásra segítsék.

Hajlamosak vagyunk arra ,hogy a nyáj lesántult tagjait szeretetlenül

kezeljük .  Pedig a nyáj egészséges tagjainak nem szabad megvet ni azokat,  akik erőtlenségük miatt szenvednek. Erről a feladatról beszél Pál : „ Atyámfiai, ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével !”

Gal. 6 : 1.v.olv.    Olykor a sánta bárányoknak vigasztalásra van szükségük. Ezért írja az apostol a lecsüggesztett kezetek erősítsétek. Erősíteni kell a szívet, ha a kezek gyengék. Mondani kell nekik, hogy Isten hűséges. Bátorítanunk kell azokat, akik a bűn terhét érzik, annak hidegségével ,hogy Kr.,- a bűnösökért meghalt.

Vigasztalnunk kell a csüggedőket : Isten a vigasztalás Istene. Legyünk hasonlókká a mi Urunkhoz ,aki együtt tud érezni az elesettekkel. Tanítsuk őket, hogy a próbatételeket ne csak eltűrjék, hanem fordyítsák hasznukra. Akik az Istent szereti , azoknak min den javukra van.  Sokszor nem tudjuk a sánta életeket gyógyítani, de útjukból el tudjuk venni az akadályokat.

negyedi - " Úr közel "

 

 A negyedik „Úr-közel”

Amikor a reformáció, azaz az egyházat megszentelő isteni munka eléri célját, amikor az egyház tagjainak egymáshoz való szeretetében, azaz egységében Krisztus láthatatlan arca láthatóvá válik, akkor visszajő felékesített menyasszonyához a Vőlegény s megkezdődik az a lakodalom, amelyet az égi király Fiának készített. Krisztus eljövetelével valósul meg az ötödik „Úr-közel”. Addig azonban, amíg az egyház erre az ötödik „Úr-közelre” készül, a kifejlődés idejére Isten egy negyedik „Úr-közelről” gondoskodott azok számára, akiket a testi halál a földi harcból elragad. Az Úrban elaluvók, amíg az Úr visszajövetelének ideje elérkezik, máris egyesülnek az Úrral test nélkül szellemi életben.
De ez az egyesülés nem hoz teljes üdvösséget. Mint Jel. 6,10 mutatja, az Úrnál nyugvó szentek éppen olyan epedve várják Krisztus megjelenését, mint a földön szenvedők. A halál nem megváltás. A halál semmit sem változtat a meghaló belsejében: mikor innen átmegy, úgy érkezik meg a túlsó parton, ahogy innen távozott. A halál tömlöc, mely az embereket elvágja környezetüktől, és arra kényszeríti őket, hogy magukba fordulva, emlékeikből éljenek. A példázatbeli gazdagot például mulasztásainak emléke gyötörte.
De másként van azokkal, akik Krisztusban halnak meg. Ezek Krisztusnál ébrednek, s az elveszített külvilágot a szellemvilágban Krisztus pótolja nekik. A halálban nem élnek olyan életet, mint a szellemek; bizonyosképpen aluvóknak számítanak (vö. I. Tessz. 4, 13-16; Ján. 11, 11; Csel. 7, 60); ám vannak az ébrenlétnél éberebb álmok is, kivált mikor az életadó Isten közelségében él a megholt. Mikor Pál már látja, hogy az Úr eljövetele eltolódik, és számolni kezd a testi meghalás lehetőségével, a következő kijelentést közli:

„Tudjuk, hogy ha a mi földi sátorhajlékunk lerombolódik, Istentől van épületünk, nem kézzel csinált, Örök hajlék a mennyben. Hiszen azért sóhajtozunk, miközben a mi mennyből való házunkat (a mostanira) ráölteni kívánjuk, hogy mikor felöltözünk, mezteleneknek ne találtassunk.” Azaz Pál szeretné testi halál nélkül megérni az Úr visszajövetelét és az első feltámadást. „Hiszen sátorban lévén is, megterhelve sóhajtozunk, amennyiben nem akarunk levetkőzni, hanem ráöltözni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. Aki pedig éppen erre elkészít bennünket, az az Isten, aki a Szellem foglalóját adta nekünk. Míg tehát szüntelen bizalom tölt el és tudjuk, hogy amikor a testben otthon vagyunk, akkor az Úrtól távol otthon nélkül vagyunk - hiszen hit által járunk, nem látás által abban bízunk, abban gyönyörködünk inkább, hogy a testre nézve legyünk otthontalanok és az Úrnál legyünk otthon.”
(II. Kor. 5, 1-8).

Test nélkül, testi halálban lenni ugyan, de az Úrnál otthon lenni, ez a negyedik „Úr-közel”.
Bár a túlvilágról a Biblia alig mond valamit és emberi képzeletre e tekintetben éppen úgy nem bízhatjuk magunkat, mint bizonytalan szellemközlésekre, annyit a bibliai közlések is, a szellemi híradások is bizonyossá tesznek, hogy azok, akik az Úrban halnak meg, azaz hit által Jézusnak engedelmeskedő életben halnak meg, nem lesznek halottak abban a másik világban, hanem élők (Ján. 11, 25-26): Krisztust látni fogják, szavait hallják, megértik, és Hozzá imádkozhatnak.
A gazdag és Lázár példázatából látszik, hogy egymással is érintkezhetnek, beszélhetnek, eszerint nem lehetetlen, sőt igen valószínű, hogy tanítást kapnak és tanítanak és aszerint, ahogy Istent jobban és jobban megértik, feljebb emelkedhetnek. Krisztus lábánál ülni és tanulni: pihenés lesz, felüdülés és gyönyör lesz, ez lesz az Élet! Az Úr lábánál ülést azonban nem minden ember érzi gyönyörűségnek, hanem csak az olyan, aki már ebben az életben abban gyönyörködött!
A negyedik „Úr-közel” tehát azoknak a része lesz, akik ebben a világban szívükbe zárták Jézus szeretetét, és akiket ez a szeretet boldoggá tett. Kimaradnak belőle azok, akik a keresztyén összejöveteleken nem az Urat keresték, hanem földi érdekeket, hatalmat, emberekben való gyönyörködést, hiúságuk kielégítését, halálfélelemtől való önző menekülést, mely náluk nem volt samaritánus-szolgálattal összekötve. De akik itt életük vezérlő okává tették a szeretetet; akik kimentek az emberek közé szeretni őket, szolgálni nékik és ebben a szolgálatban örömüket lelték: azoknak ott túl az Úr közelében megsokszorozva lesz részükké a szeretet keltette boldogság.

az Úr közel -harmadik

 A harmadik „Úr-közel”

Ez a szellemi „Úr-közel” a harmadik Isten-közelség, mely ugyan a prófétáknak is részéül jutott már, de főleg az egyház tagjainak tartatott fenn. Azután, hogy a Vőlegény elvétetett a lakodalmasoktól s megszűnt a testi „Úr-közelség”; eljött a böjt ideje (Márk 2, 20); a nyomorúságnak, üldöztetésnek napjaiban, mialatt az Urat a láthatatlan szellemvilág rejtette a tanítványok esdő tekintete elől: elérkezett az idő a Szellem láthatatlan munkájára s lehetségessé vált, hogy az Úr láthatatlan, szellemi közelségben legyen azokkal, akik akartak és tudtak hinni a láthatatlanban.

Krisztus Szelleme útján van hozzánk közel, ki a szellemi vaknak világosságot ad; fülünket megnyitja az Ige belső értelme felé; a csüggedőnek, meggyötörtnek vigasztalást hoz; Krisztus arcát a kereszten mindig szebbnek mutatja meg; szívünkbe szeretetét tölti ki és a reménységet mindig ragyogóbb színekbe festi. Megszentelődni annyi, mint szellemi Krisztusközeibe jutni. E Krisztus-közeliben mindig erősebb lesz a vágy, hogy Őt szemtől-szembe megláthassuk. Mennél tisztábban rajzolódik ki arca lelkünkben, annál terhesebbé válik a körülöttünk levő istentelen világ, s lelkünkben egy kérdés ölt mindig határozottabb alakot: Meddig még, óh Urunk, meddig késel még eljöveteleddel, hogy a tieiddel örökre egyesülj?! A Szellem és a menyasszony egy imádságban egyesülnek: „Jövel, Uram Jézus!” (Jel. 22, 17). De addig is, amíg a testi egyesülés ideje elérkezik, az egyháznak módja van Szellemben közelebb menni az Úrhoz és „kapni az élet vizét ingyen!”
Az egyház-menyasszony sóvárgó vágyakozásának teljes és igazi kielégítése azonban az Úr visszajövetele lesz. Bizonyos feltételek betelése mellett lehetséges lett volna, hogy Jézus még az apostoli korszakban visszatérjen s ezt Pál is, az első keresztyének is várták. De a feltételek nem teljesültek; az egyház elhagyta az első szeretetet; saját erejében bízott, mind kevésbé látszott Istenre szorulni; másfelől megszerette a világot; megkívánta a külső pompát, a világ hatalmát; a szellemi, belső kincsek pedig üres szavakká vékonyultak.
Ezt a folyamatot mutatják a Jelenések Könyve 2. és 3. fejezetében foglalt levelek, melyeket a testileg távollevő, Szelleme által a gyülekezetek között járó Krisztus küldött az ázsiai 7 gyülekezetnek, rajtuk keresztül az egyháznak. Amíg az emberek aludtak, éjszaka sötétjében eljött a világ Gazdájának ellensége és konkolyt vetett a tiszta búza közé, melyet Jézus és az apostolok vetettek: Isten megengedte, hogy a búza és a konkoly, az igazság és a tévedés együtt nevelkedjenek, míg mindkettő megérik. Csakhamar zsidó és pogány tévedések töltötték meg az egyházat és nemcsak a helyes tanítást szorították félre, hanem a helyes életet is meghamisították. Az egyház vagyont gyűjtött evilágban, melyben az Üdvözítőnek csak véres kereszt jutott; az egyház kulturális és tudományos tekintélyt szerzett evilágban, amelyet Isten a Kereszt bolondsága által váltott meg; az egyház megbékült Krisztus ellenségeivel, őket bebocsátotta belső köreibe; rájuk bízta a főpapi és tanítói székeket és ezzel az egyházat világivá tette. Az egyház, a Krisztus főpapi imádságában kért egység helyett széjjelszakadozott; testvér a testvért üldözte. De ha egy üldözött szekta a történelem fordulatai közt uralomra jutott, éppen úgy ráült részeg dicsekvéssel és hatalomszeretettel a világi uralom fenevadjára, mint gyűlölt korábbi üldözője.
Az egyház Krisztus-távolba jutott. A reformáció igazi célja több volt, mint a helyes tan helyreállítása; Krisztus-távolból Krisztus-közeibe kellett vinnie az egyházat. Ezért töltötte el Luthert aggodalommal, mikor a tanbeli reformáció a gyűlölet hidegségében benne hagyta a keresztyéneket s ezért küldött a helyesnek hirdetett tanban megmerevedő egyházra Isten újabb szenvedést, újabb tévelygést és újabb reformációikat. A reformáció örökké tart, mert szüntelen működnek az Istentől elsodró és az Istenhez visszavezérlő erők. Megszentelődés és reformáció: ugyanaz a művelet. Mindenki reformátor, aki az egyházat

Második " Úr közel "

 ------------------------------

A második „Úr-közel”

Az istenségnek egy másik közelségét azok a napok hozták el, amelyekben a Megváltó közöttünk időzött. Ekkor Isten testben volt hozzánk közel. Keresztelő János és Jézus ezt a közelséget így fejezték ki: „Elérkezett (itt van) az Isten királysága!” (Máté 3, 2; 4, 17).
De ha testileg közel volt is az Úr, szellemileg sok emberre nézve még messzebb jutott éppen e testi közelség következtében, mint azelőtt volt. „Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, volt a világba bevonulóban; a világban volt és a világot Ő teremtette, de a világ nem ösmerte fel. A sajátjába jött, de az övéi nem fogadták be.” (Ján. 1, 9-11).
A testben köztünk időző Urat a bűnnek éjszakája választotta el tőlünk. Úgy ment át közöttünk, mint egy ismeretlen. Csak kevesen jutottak szellemileg is közel Hozzá. János így tett Róla vallomást: „Azt, ami kezdettől fogva volt; azt, amit hallottunk, szemünkkel láttunk; amit szemléltünk, kezünkkel tapintottunk az élet igéjéből, azt hirdetjük nektek is.” (I. Ján. 1, 1-3). Ez a kifejezés: „az élet igéjéből” mutatja, hogy János Jézusban az élet igéjét hallotta, látta, tapintotta. Mekkora utat kellett Péternek attól a mondástól: „Uram, eredj tőlem, mert bűnös ember vagyok!” eddig a mondatig tennie: „Kihez mennénk? Örök életnek beszéde van Tenálad!” (Ján. 6,68.)
Az örök élet, mely Jézus beszédéből folyt a hallgatók szívébe, az isteni szeretet, irgalom volt, mely Jézus egész életében is megnyilvánult, úgyhogy az Úr tetteiben is ez az égi szeretet folyt szét a világban. Ezért nemcsak Jézus igehirdetését nevezzük evangéliumnak, örömüzenetnek, hanem Jézus életének elbeszélését is.
A tanítványok akkor jutottak Mesterükhöz közel, mikor felösmerték benne az élet Igéjét, az isteni szeretetet, mely a földre szállt. Kajafás, aki Jézust vallatta, Pilátus, aki elítélte, a szolga, aki arcul ütötte, a katonák akik korbácsolták és keresztre szögezték, mind távolmaradtak az Úrtól, noha testi közelségbe jutottak Hozzá; de az asszonyok, kik Tőle messze állottak, a megtérő lator, ki érinteni nem tudta Őt és a százados, aki csak vezényelt a kivégzésnél, közel jutottak Hozzá. A testi közelség tehát ez a második „Úr-közel”, amelybe emberek Istennel jutottak, csak alkalom volt egy szellemi „Úr-közel” kifejlődésére, mely Jézus földi halála és mennybemenetele után is megmaradt.

vers

A soha el nem némuló hívás

"Kövess engem" - hangzott először
csaknem kétezer éve már.
A Genezáret kék hullámait
beragyogta fénylőn a napsugár,
és odahagyva hálót, otthont múltat,
az első tanítványok elindultak.
Azóta századok tűntek tova,
de ez a hívó, szent, jézusi szó
nem némult el soha!
S várhattak rájuk próbák, szenvedések,
mindig voltak, akik nyomába léptek,
hogy elvesetteket keressenek,
halálból új életre mentsenek,
békét hirdessenek, szeressenek!
Áldott az a felejthetetlen óra,
amikor ez a hívásfelém hangzott,
s elindulhattam a Mester nyomában
a boldog, szolgálatba hívó szóra!
Élőn, győzedelmesen, feltámadottan
Jézus ma is itt áll előttetek.
Hív, hogy tanítványai legyetek,
s szívetek boldog, új életről zengjen!
Ma felétek hangzik a "Kövess engem"
Hogy szemetek csodát csodára lásson!
Legyen áldás minden elinduláson!