hit békesség.

Uram! Csak nálad van gyógyulásom. Könyörülj rajtam!
Jézus ezt mondta a meggyógyított asszonynak: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges. (Mk 5,34)

A Krisztusban való hit gyógyít. Nagyon sok olyan esetet hallunk nap, mint nap, hogy valakit a hite tartott meg, a Jézusban való reménysége mentette meg egy betegségből vagy akár a haláltól. A hitnek, a Jézus Krisztusba vetett hitnek három nagyon fontos tulajdonsága van, amit az igénk fel is sorol. Az első az, hogy megtart. A legnehezebb órákban, a legembertelenebb körülmények között is a hitünk az egyetlen kapaszkodónk, reménységünk. A hitünk által Jézus nem enged lejjebb csúsznunk, nem engedi, hogy olyan mélységekbe zuhanjunk, melyeket már nem élnénk túl. A második az, hogy békességet ad. A hívő ember megnyugszik, Jézusban megpihen, az élete mások számára is nyugalmat fog árasztani. A békesség, melyet a mi Urunk ad, az nem anyagi jólét. Nem akkor lesz békém, ha két autóm van, akkor lesz békességem, ha Istennel mindennapi kapcsolatban vagyok. A béke azt jelenti, hogy az életemet teljesen rábízom az én Uramra. A harmadik pedig az, hogy egészségessé tesz. A hívő ember élete is lehet szétszórt, részleges, hiányos, de Jézusban egésszé válik mindaz, ami részleges, törött vagy darabos. A mi életünkből nem elvenni akar Urunk, hanem inkább hozzáadni. Kipótolni azt az űrt, melyek bűneink miatt keletkeztek. Az igénkben a vérfolyásos asszony utolsó reménysége Jézus maradt. A társadalom a betegsége miatt kivetette, megutálta, már sok orvosnál járhatott, de senki sem tudta őt egészségessé tenni. Ma is ott van mellettünk a mi Urunk, s gyógyulást akar adni nekünk. Hiszed-e?

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít. (C. H. Spurgeon)
Uram! Köszönöm, hogy szétdarabolt életemet megeleveníted, új életet tudsz formálni a megrepedt lelkemből. Dicsőség legyen neked mindenkor. Ámen.

‹ Az Ige a mi gyertyánk .A Lélek bizonysága ›

-------------------------------

Linda Jennigs: Pásztorok a hegyen.

Betlehem mellett, a hegyoldalban pásztorok őrizték a nyájat. A hideg téli éjszakák nagyon hosszúra nyúltak. A pásztorok a tűz köré húzódtak, a farkasok és a tolvajok ellen pedig őrszemet állítottak.

Ezt az éjszakát valami különös, izgatott várakozás töltötte be. Talán a Betlehem felé vándorló sok ember miatt, vagy mert a bakacsin égen sosem látott fénnyel sziporkáztak a csillagok. Hirtelen nagy fényesség támadt a magasban, nagyobb és erősebb, mint akármelyik csillag ragyogása. A pásztorok rémülten vetették magukat a földre. Még a fejüket is eltakarták.

- Ne féljetek - szólalt meg egy hang fölöttük. - Jó hírt hozok.

Az egyik pásztor vigyázva felemelte a fejét. Csodálatos, fényes angyalt látott. Ő beszélt hozzájuk.

- Keljetek föl, és induljatok! Betlehemben, egy istállóban ma éjszaka megszületett az Isten fia.

A pásztorok talpra szöktek, és meglepetten látták, hogy az ég tele van angyalokkal. Énekkel és imával köszönte meg Istennek az angyalok kara, hogy elküldte fiát a földre.

Mikor az angyalok eltűntek, a számadó azt mondta a többieknek:

- Induljunk! Menjünk be a városba, és keressük meg a gyermeket! Angyalok jelentették a hírt, nem kételkedhetünk benne. Megszületett az Isten fia.

A pásztorok sietve indultak lefelé a hegyről. A legfiatalabb felkapott egy újszülött bárányt.

- Ajándékot kell vinnünk a gyermeknek - mondta.

Könnyen megtalálták az istállót. József lámpája messzire világított az éjszakában. Fénye kirajzolta a jászol fölé hajoló párt. A jászolban ott feküdt a gyermek.

A pásztorok köréje gyűltek, és csodálták, milyen békésen alszik. Most csak alszik, de majd mindnyájunk megváltója lesz. Fordította: Oláh János