2015. október 4., vasárnap



. Egyiptom ítélete Ezékiel 29 Az egyiptomi fáraó elleni prófécia két alapvető okot jelöl meg mint Isten ítéletének az alapját. Egyrészről a fáraó Tírusz királyához hasonlóan gőgös felfuvalkodottsággal isteni hatalmat igényelt magának, másrészről a Babilonnal való szembenállásban segítségért hozzá folyamodó Izraelt hamis reményekkel kecsegtette. A szükségben lévőnek sokszor már az felüdülést jelent, ha ígéretet kap arra, hogy amennyiben kritikusra fordulnak a dolgai, akkor megérkezik a segítség. Ígéretet kapni pedig könnyen lehet, sokféle szándéktól vezérelve... Lehet ígérni jó szándékkal, ám a felelősség tudatának hiányával. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy hiába a segítő szándék, de soha nem is voltak meg a feltételek az ígéret megtartására. Vannak, akik a segítség legkisebb szándéka nélkül ígérnek, bízva abban, hogy soha nem kerül rá sor, vagy elfelejtik azt. Mások ígérnek, mert terhükre van a pártfogást kérő, és úgy gondolják, így le- het tőle legkönnyebben megszabadulni. Hívő emberekként jó megtanulni azt, hogy soha ne tegyünk könnyelmű ígéreteket másoknak, hiábavaló reményt ébresztve. Nem véletlenül tanít az ige, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen” (Mt 5,37)...  Absolon, a lázadó fiú 2Sámuel 15,1–16 Absolon lázadásának hátterében családi tragédia húzódik meg (lásd 2Sám 13–14). Olyan események történtek, amelyek sok sebet okoztak, amelyekben nem történt rendezés. Dávid elveszítette apai tekintélyét fia előtt, Absolont pedig egyetlen dolog foglalkoztatta, hogyan állhatna bosszút apján. Ki hibázott, ki miatt történtek így a dolgok? Nagyon jó lenne, ha ennyire leegyszerűsíthetőek lennének a dolgok, mert akkor megnevezhetnénk a hibást, és felmenthetnénk a többieket. Apa és fiú kapcsolatában azonban minden érvet felülír Isten törvényének a parancsa, hogy „tiszteld apádat és anyádat” (2Móz 20,12). Ez alól a parancs alól nincs feloldás. Nem tanít sehol Isten igéje arra, hogy milyen esetekben nem kell a szülő iránt tiszteletet tanúsítani. Absolon nem egyszerűen a király elleni csínyt követett el, hanem apjával szemben lázadt fel. Fájdalmas szemlélni, hogy milyen kitartást eredményezett apja elleni el- lenszenvenégy évig munkálta tervének végrehajtását. Elkeserítő az is, ahogyan a végső lépésre elszabadítja magát – tudta, hogy mit jelent Dávidnak Isten és a vele való kapcsolat, ezért vallásos ürüggyel tévesztette meg apját. Szomorú apa és gyermeke között ilyen kapcsolatról olvasni, ami csak fájdalmat jelent mindenkinek. Imádkozzunk, hogy soha ne ismerjük ezt családjainkban! Törekedjünk inkább szüleink iránti tiszteletre!

-

----------------------------------------------
Tündérfok

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
-------------------------------------------
UTOLSÓ MUNKÁS 
A nap leszáll, és szőlőhegyek ormát
aranyozza az alkony, Istenem.
Munkásaidat látom fent mozogni,
Apró bogárkák, serény hangya-népek,
ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.
Munkálkodjatok, míg nappal vagyon -
mondtad, s elküldted mindannyiokat.
Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.
Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,
És felszállt áldozati páraként
s virágillat lett: édes öntudat
És boldog, tiszta lelkiismeret.
Hogy sürögnek ott fenn a hunyó napban,
aranyként csillan szürke hangya-testük,
már készülődnek lassanként haza. -
Egy óra még, és itt van a sötét.
 Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó,
éjszaka: hogy suhognak szárnyaid,
mily félelmes vagy, mily irtózatos,
még annak is, ki dolgozott napestig,
hát még annak, kit elhagyott a hajnal,
és elhagyott a délelőtt s a dél.
S kit a hanyatló Nap is így talál:
hivalkodva és haszontalanul.
 Álltam valami messze piacon,
És tarka rongyként ráztam lelkemet.
Így tűnt a hajnal, így futott a dél,
és így jött rám a késő alkonyat.
Utolsó munkás és utolsó óra - -
most itt állok a szőlőhegy tövén,
napszámodba szegődnék, Istenem.
Egy óra még, és itt van a sötét.
 Ezt az utolsó órát add nekem
-----------------------------------------------
 Prohászka Ottokár
  KŐ AZ ÚTON .                                                                          
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld ezzel az akadállyal neked.

S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.

-----------------------------------


"Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." Gal.6.2.                                                                   Jézus, boldogságom
Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom,
Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét,
Az életet, békét Neked köszönöm.
Megváltóm, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem
Égen-földön nincsen.Száz vihar ha támad,
Menedék vár nálad, Biztos oltalom.
Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven,
Drága Jézusom. Légy velem,
s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen
Karod megvéd engem.
Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset
Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot,
Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém!
Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel:
Tőled nem szakít el.

Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem
Te vagy halálig. Kik szeretik Istent,
Azoknak itt minden Javára válik.
Borúban visz bár utam,
Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!
Johann Franck 1618-1677 (német).
-,-,-,-,-,-,-,-,---,-,-,-

 Bibliáról
 Ha van egy jó könyved,Sohasem vagy magad!
Elhagyottan is Hű barátod marad.

Mindig beszél hozzád,Vigasztal, felemel,
Csüggedő lelkednek Szárnyakat is nevel.

Csendes magányodban Csengő forrás fakad…
Ha van egy jó könyved,Sohasem vagy magad.
 -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-
 Istenem! Istenem!  

Istenem, Istenem, Te légy segedelmem!
Jó Atyám, ne engedd, Hogy vétekbe essem,                                                   
 Minden féle rossztól Őrizd meg a lelkem.
 Tiszta legyen, mint a Fehér galamb szárnya,                                    
 Harmatgyöngyben fürdő Liliom virága,                                                               
 Mint a leesett hó, Mint a nap sugára.
-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése