. Egyiptom ítélete Ezékiel 29 Az egyiptomi fáraó
elleni prófécia két alapvető okot jelöl meg mint Isten ítéletének az alapját.
Egyrészről a fáraó Tírusz királyához hasonlóan gőgös felfuvalkodottsággal
isteni hatalmat igényelt magának, másrészről a Babilonnal való szembenállásban
segítségért hozzá folyamodó Izraelt hamis reményekkel kecsegtette. A szükségben
lévőnek sokszor már az felüdülést jelent, ha ígéretet kap arra, hogy amennyiben
kritikusra fordulnak a dolgai, akkor megérkezik a segítség. Ígéretet kapni
pedig könnyen lehet, sokféle szándéktól vezérelve... Lehet ígérni jó
szándékkal, ám a felelősség tudatának hiányával. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy
hiába a segítő szándék, de soha nem is voltak meg a feltételek az ígéret
megtartására. Vannak, akik a segítség legkisebb szándéka nélkül ígérnek, bízva
abban, hogy soha nem kerül rá sor, vagy elfelejtik azt. Mások ígérnek, mert
terhükre van a pártfogást kérő, és úgy gondolják, így le- het tőle legkönnyebben
megszabadulni. Hívő emberekként jó megtanulni azt, hogy soha ne tegyünk
könnyelmű ígéreteket másoknak, hiábavaló reményt ébresztve. Nem véletlenül
tanít az ige, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen” (Mt 5,37)... Absolon, a lázadó fiú 2Sámuel 15,1–16 Absolon
lázadásának hátterében családi tragédia húzódik meg (lásd 2Sám 13–14). Olyan
események történtek, amelyek sok sebet okoztak, amelyekben nem történt
rendezés. Dávid elveszítette apai tekintélyét fia előtt, Absolont pedig
egyetlen dolog foglalkoztatta, hogyan állhatna bosszút apján. Ki hibázott, ki
miatt történtek így a dolgok? Nagyon jó lenne, ha ennyire leegyszerűsíthetőek
lennének a dolgok, mert akkor megnevezhetnénk a hibást, és felmenthetnénk a
többieket. Apa és fiú kapcsolatában azonban minden érvet felülír Isten
törvényének a parancsa, hogy „tiszteld apádat és anyádat” (2Móz 20,12). Ez alól
a parancs alól nincs feloldás. Nem tanít sehol Isten igéje arra, hogy milyen
esetekben nem kell a szülő iránt tiszteletet tanúsítani. Absolon nem egyszerűen
a király elleni csínyt követett el, hanem apjával szemben lázadt fel. Fájdalmas
szemlélni, hogy milyen kitartást eredményezett apja elleni el- lenszenvenégy
évig munkálta tervének végrehajtását. Elkeserítő az is, ahogyan a végső lépésre
elszabadítja magát – tudta, hogy mit jelent Dávidnak Isten és a vele való
kapcsolat, ezért vallásos ürüggyel tévesztette meg apját. Szomorú apa és
gyermeke között ilyen kapcsolatról olvasni, ami csak fájdalmat jelent
mindenkinek. Imádkozzunk, hogy soha ne ismerjük ezt családjainkban! Törekedjünk
inkább szüleink iránti tiszteletre!
-
----------------------------------------------
Tündérfok
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
-------------------------------------------
UTOLSÓ MUNKÁS
A nap leszáll, és szőlőhegyek
ormát
aranyozza az alkony, Istenem.
Munkásaidat látom fent
mozogni,
Apró bogárkák, serény
hangya-népek,
ki kapál, ki vesszőt metsz,
ki szüretel.
Munkálkodjatok, míg nappal
vagyon -
mondtad, s elküldted
mindannyiokat.
Mentek. Ki hajnalban, ki
délelőtt, ki délben.
Verejtékük hullt zord
szőlőhegyedre,
És felszállt áldozati
páraként
s virágillat lett: édes
öntudat
És boldog, tiszta
lelkiismeret.
Hogy sürögnek ott fenn a
hunyó napban,
aranyként csillan szürke
hangya-testük,
már készülődnek lassanként
haza. -
Egy óra még, és itt van a
sötét.
Sötét, sötét: hogy
száll a szörnyű szó,
éjszaka: hogy suhognak
szárnyaid,
mily félelmes vagy, mily
irtózatos,
még annak is, ki dolgozott
napestig,
hát még annak, kit elhagyott
a hajnal,
és elhagyott a délelőtt s a
dél.
S kit a hanyatló Nap is így
talál:
hivalkodva és haszontalanul.
Álltam valami messze
piacon,
És tarka rongyként ráztam
lelkemet.
Így tűnt a hajnal, így futott
a dél,
és így jött rám a késő
alkonyat.
Utolsó munkás és utolsó óra -
-
most itt állok a szőlőhegy
tövén,
napszámodba szegődnék,
Istenem.
Egy óra még, és itt van a
sötét.
Ezt az utolsó órát add
nekem
-----------------------------------------------
Prohászka
Ottokár
KŐ AZ ÚTON .
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld ezzel az akadállyal neked.
S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld ezzel az akadállyal neked.
S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.
-----------------------------------
"Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a
Krisztus törvényét." Gal.6.2.
Jézus, boldogságom
Jézus,
boldogságom, Közeledbe vágyom,
Te vagy örömöm.
Lelkem üdvösségét,
Az életet,
békét Neked köszönöm.
Megváltóm, jó
pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem
Égen-földön
nincsen.Száz vihar ha támad,
Menedék vár
nálad, Biztos oltalom.
Bár megrendül
minden, Mellettem állsz híven,
Drága Jézusom.
Légy velem,
s nincs félelem.
Bűn, pokol hatalma ellen
Karod megvéd
engem.
Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset
Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset
Nem keresek én.
Hírnevet, nagyságot,
Sikert itt nem
várok, Csak te légy enyém!
Utamon ha
fájdalom És kereszt vár, hordom hittel:
Tőled nem
szakít el.
Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem
Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem
Te vagy
halálig. Kik szeretik Istent,
Azoknak itt
minden Javára válik.
Borúban visz
bár utam,
Te vagy fénylő
napvilágom, Jézus, boldogságom!
Johann
Franck 1618-1677 (német).
-,-,-,-,-,-,-,-,---,-,-,-
Bibliáról
Ha van egy jó könyved,Sohasem vagy magad!
Elhagyottan is Hű barátod
marad.
Mindig beszél
hozzád,Vigasztal, felemel,
Csüggedő lelkednek Szárnyakat
is nevel.
Csendes magányodban Csengő forrás
fakad…
Ha van egy jó könyved,Sohasem
vagy magad.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-
Istenem! Istenem!
Istenem, Istenem, Te légy
segedelmem!
Jó Atyám, ne engedd, Hogy
vétekbe essem,
Minden féle rossztól
Őrizd meg a lelkem.
Tiszta legyen, mint a
Fehér galamb szárnya,
Harmatgyöngyben fürdő
Liliom virága,
Mint a leesett hó, Mint
a nap sugára.
-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése