KÖSZÖNÖM.

Harangszó hív zengőn és melegen.  Benne a Te hívásod hallgatom,

s oltáraidnál megtalálhatom  fészkem, fáradt madárként, Istenem.

Testvérek énekével száll feléd,  milliók énekével énekem.

Irgalmadat velük dicsérhetem.  milliókkal borulhatok eléd.

Szegényen, koldusmódra érkezem.  Feléd nyújtom kérő, üres kezem.

Tied a gazdag ajándéközön.

Gazdagokat elküldesz üresen,  de éhezőt-szomjazót sohasem.

Terített asztallal vársz! Köszönöm!  Túrmezei Erzsébet  „Emberré lettél...”

---------------------------------------------

FÉNYBEN 

Most messze vannak gondok, viharok… Most süt a Nap és éltet a fény,

S az életünknek kéklő tengerén Nem futnak le a fénylő csillagok:

Mert éltet a fény.

Messzire tűnnek puszták és hegyek… Csak egy a vágy: a fénynek élni ma!

S a Fény Urához repül az ima, Ki intve szól, hogy hálás is legyek,

Ha éltet a fény.

Mert van, ki nem láthatja a sugárt, Amit szétszór a csodás égi-test,

Ki melegséget csak épp érezhet, De szemében nem fejleszt a bezárt

Fény, áldott meleget.

Ha lesüt reánk Isten sugara És látja szemünk, érzi a szívünk,

Lángoljon fel az égig a hitünk!S bízón tekintsünk az új, nagy tavaszba,

- Mienk a fény!   Kárász Izabella, Fényből Fényességet 249

------------------------------------------------------

A legszebb bölcsesség. alázat, bölcsesség

Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben. (Zsolt 135,6)
Tõle, általa és érte van minden: övé a dicsõség mindörökké. (Róm 11,36)
Uram, taníts minket fejünket meghajtani!

Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messzirõl megismeri a fennhéjázót. (Zsolt 138,6)

Isten bennünket hûségesen szeret. Nap mint nap figyel, és gondja van ránk. Mindenütt jelen van: ismeri gondolatainkat, terveinket, érzéseinket. Nem lehet tõle elrejtõzni. Tudja, hogy mennyire szükségünk van rá. Tudja, hogy milyenek vagyunk, és azt is látja, milyennek akarjuk mutatni magunkat mások elõtt vagy õ elõtte. Ismeri megalázott voltunkat, és akkor is lát - méghozzá messzirõl -, amikor magunkat annyira feljebbvalónak tartjuk.
Akárhogyan is viselkedünk, akárhogy nézünk is ki, az Istenéi vagyunk. Õ alkotott és formált, és azt akarja, hogy mi is az övéinek tudjuk és érezzük magunkat. Biztonságot és szeretetet szeretne adni, hogy ne gondoljuk azt, hogy egyedül vagyunk a világban. Az õ hatalmát akarja megmutatni rajtunk, hogy higgyünk õbenne, és ne embertársaink legyõzésével, fölényeskedéssel mutogassuk mi a saját "hatalmunkat". Az Úristen nagy, erõs, hatalmas, elõtte nincs lehetetlen.
Nem személyválogató, nem az erõseket választja ki magának, hanem a gyengéket, hogy gyámolítsa õket, hogy a hatalmát megmutassa mindazoknak, akik kételkednek, vagy szükséget szenvednek. Az erõseket, fennhéjázókat megalázza, porba dönti elképzeléseiket, keresztülhúzza számításaikat, hogy õk is gyengének és megalázottnak érezzék magukat, s hogy aztán ismét fel tudja majd õket emelni.
Lássuk meg az Isten szeretetét és hatalmát, amely a mi javunkat szolgálja!

Ember, ne szállj túlságosan magasra, ne képzelj be magadnak semmi felesleges dolgot!                      A legszebb bölcsesség, hogy nem vagy nagyon okos. A bölcsesség forrás. Minél többet iszol belõle, annál többet és hatalmasabban ösztönöz és dolgozik. A bölcs soha sem téved, mindig célba talál, van szemmértéke: az Isten akarata.

Urunk, Istenünk! Taníts meg a saját útjaink helyett a te utadon járni! Ámen.