Néki növekednie kell, nékem pedig alá kell szállanom / részletek /

     Ján 3,20

Neki.... Nekem. Ez a sorrend. Ez az első lépés azoknál.

Kiknek az Isten megmutatja Szerelmes Fiát.

- Sorrend ez... és nem lemondás.

Csak a ténye annak, hogy így közeleg az Isten országa.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”

Ez az alászállás – az én problémám, az én harcom.

Nehezen értő, nagyra törő szívem

Mindennapos harca...

- Nekem annyi gondot, bajt okoz – ez az „Én”.

- De csak azért, mert nem értem meg, hogy amennyit

az énből itt leadok, annyit bírok az Isten országából.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”

Ez a „nekem” az, amit sokszor nem akarok

amit nem értek meg.

Ennek az útnak tövisét, fájdalmát,

Szenvedését, keresztjét...

Neki kell viselni.

Ennek az útnak vándorait, botladozóit, gyáváit, csüggedtjeit, elesettjeit...

kiket az Atya neki adott, Neki kell felemelni.

... ... Ő vállalta ezt.

És, mi vagyunk azok, akikért vállalta

a Gecsemánét, a gyötrelmek éjszakáját,

a Golgotát.

- Amikor ott látom Őt...megértem, hogy Neki növekednie kell...

nekem pedig alá kell szállanom, mert ezen a lépcsőn jutok hozzá fel.

Tamáska Gyula

(Hozsannázó napok, I. kötet, 121old.)

--------------------------------------------

Adventi emlék--/részlet /

Ha már lehullt a hó,

s fekete földünket befödte,

Hogy szállott gyermekálmok röpte

a fényes ég felé, az égi trón elé...

De Téged nem talált meg.

Az égi gyermeket kereste,

akiről, ha leszáll az este,

csodálatos mesék vonulnak,

vágytól égő gyermekszívekre...

Az égi gyermeket kereste,

és nem talált rád, nem ismert meg...

hiszen Te nem vagy többé gyermek.

Hála Neked, hogy megkerestél!

Ó most már van karácsonyom,

s ádventi nagy csodavárásom. 

Megcsaltak mind a régi álmok,

de Benned nincsen csalatkozásom.

Benned mindenem megtalálom.

A valóság szebb mint az álom.

Túrmezei Erzsébet  (Hozsannázó napok, I.132)

ADVENTKOR.

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen, megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul,
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...
------------------------------
Lukátsi Vilma. ADVENTI GONDOLATOK

... hited talán csak egy kicsi mécses,
pedig hit nélkül várni nem lehet!
És az, aki nem az Urat várja,
nem is sejti az igaz ünnepet!

Nem fenyő alatt van az ajándék!
Az Ajándék – ha volt valaha –,
azt az ISTEN adta a világnak,
nekünk született egyszülött FIA!