ALFÖLDI GÉZA : Heródesék nem változnak

Akkor Heródesnek, hívták,
Máma talán Pálnak, Jóbnak,
Csak a nevek cserélődtek,
Valójában nem változtak!

Akkor karddal gyilkoltattak,
Megfizetett bérenc-mással,
Rágalommal ölnek máma,
Halomszámra: hazugsággal.

Ülnek a hatalom örvén
Bársonyfedett arany trónra.
Akkor kardra támaszkodtak,
Ma bombára, lángszórókra.

Vágyuk: arany, hírnév, jólét,
Hatalom is örök élet.
S hiába a házuk körül
Ezerszám az őrök: félnek.

Akkor Jehovát idézték,
Ma Istenre hivatkoznak.
S egy istenük van, az arany!
Az volt tegnap, s az lesz holnap.

Rettegnek az igazságtól,
Egyszer valaki csak támad,
S halkan mosolygó szavával
Véget vet a hazugságnak.

Ölnek, lopnak, csalnak, csennek,
Szeretetnek nincs hely bennük.
A jóságról nem hallottak.
Nincs szépségük, nincsen lelkük.

Hazudnak ma épp, mint tegnap,
S holnapután: reggel, este...
S mézes-mázos törvényszóval
Tőrt vetnek a szeretetre.

Ártatlanok vére csorran.
Hullák piramisa épül.
Sátánt raknak az oltárra
Báránybőrbe mintaképül.

Éjszakáik: mámor, kéjek,
Csalót náluk mirtusz fogad:
Akkor késsel, ma mesékkel
Megölik a Krisztusokat.

Minden másul, szebbül, jobbul
Elsöpri a mát egy holnap.
Változik a föld, az ég csak:
Heródesék nem változnak!

Liebenau, 1949. december 25.