IV. századi áldás .

Az Úr legyen előtted, hogy a jót mutassa neked.
Az Úr legyen melletted , hogy téged karjaiba zárjon és megvédjen.

Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a Gonosz cselvetéseitől.
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon,ha leesel.

Az Úr legyen tebenned,hogy megvigasztaljon ,ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,hogy megvédjen,ha mások rád rontanak.

Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,ma , holnap és minden időben .
Ámen.

Panaszdal helyett .

Ahova éppen állított Isten,

hű tanú ott lehetsz,vagy soha, sehol.

Nincs galambszárnyad. Illanó vágyad

el ne röpítsen: a „volna”-pokol.

Itt és most éled kiszabott élted!

Só, világosság, csak itt lehetsz.

Kíntól se rettent, helytállt a kereszten

érted a Bárány. Így mentett meg.

Szorít a helyzet? Vállald kereszted!

Nem azt ígérte  győztes Urad,

hogy messze röpít, de őriz, segít,

naponként szabja meg  keskeny utad.

Panaszdal helyett, vállald a helyed,

s erőt kérve, hű tanú légy.

Dalold a földön, a mennyben, örökkön

a megváltottak új énekét.

   Siklós József     (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------------------------------------

ITT ÉS MOST

Lehetnék japán... cseresznyevirág...
vagy orosz, angol... tágas a világ...
vagy finn... köröttem erdők, kék tavak...
barna maláj büszke pálmák alatt...
Más nép, más táj és más történelem
alakítana, játszanék velem.
Más lennék akkor és más a dalom.
De itt élek és itt énekelek
a magyar ugaron.

Élhettem volna máskor... még a vén
barlanglakó ősapák idején...
vagy amikor Pheidias faragott
fehér márványból istenalakot.
Vagy amikor Luther szavára gyúlt
sok ezer szív... Ó, zengve hív a múlt!
Száz éve! Amikor szárnyra kapott
a szikraszó: „rabok vagy szabadok"...
szabad tavaszra ontott fényt a mennybolt,
s magyarnak lenni olyan szép és szent volt!
Más kor, más század, más történelem
ihletett és beszélt volna velem.
Más lett volna az utam, a dalom.
De mos élek, és most énekelek
a magyar ugaron.

Itt, itt! És a szívemben dalba pattan,
mint fakadó rügy, a kimondhatatlan,
hogy énnekem csak itt élet az élet.
Ha százszor cserélhetnék, se cserélek.
Mert ősök vérét, verejtékét itta,
visszaölel a föld és annyi titka...
a nyelv, a nekem mindnél szebben csengő...

a magyar múlt és a magyar jövendő.
Itt, bár ezer kín a lelkembe vés.
Máshol élni lehetne édes béke.
Itt élni - küldetés.

Most... béke magvát békén hintve szét,
s ha esztelen vihar süvöltve tép.
Most... szabadon vagy gúzsba kötözötten
mégis most. Mert így végzett fölöttem
Az, Aki jobban tudja, miért,
s utat, sorsot, feladatot kimért:
Előre ne siess, és el ne késs!
Máskor élni lehetne zengőbb ének.
Most élni - küldetés.

Túrmezei Erzsébet