A JERIKÓI ÚTON    .                                                                                                                                                                   Ott feküdtem a jerikói úton, kifosztva és megsebesítve. Harmatozott az út porába Szememből a csalódás könnye, Sebeimből a szívem vére. Úgy éreztem: az életemnek vége. És jött a pap. Szép fehér gyolcsban, S bár sarúját a por belepte, tiszta kezeit fehér leplébe kenetteljesen elrejtette. Segélykérő szavamra meg se fordult, úgy elmerült imádságába, a törvénynek elmélkedésében. És jött  a Samaritánus, majd talán ő, ,de ő sem,. Mert sietett, szolgálatába. És jött egy ellenség , a Samaritánus. Ó,jaj Ő biztosan nem , mert ellenségem. És ,és lám Ő megállt, és lehajolt, és felemelt és bekötözött …Lk.ev- 10: 30-35.v                                                                    

AZ ALKALOM… (Szerző: Makovei János)
Beköszönt s nem tér vissza többé soha, soha.
Kézfogásra akkor már nem nyújtják oda,
ha nem ragadtad meg idején a baráti kart.
Akkor hiába minden, bár szíved jót akart.
Minden perc mely eltelik, már múlt idő.
Minden lehullt kő fölött egyszer a fű kinő.
Minden megtett lépés visz Az út vége felé.
Egyszer elfárad a kéz is, Ha a vizet öntené.
És hiába a szomjú föld, Nincs már irgalom,
Ha egyszer rest voltál, amikor Itt volt az alkalom.

Beköszönt, s nem tér vissza többé soha, soha.
De sokszor megkeseredik életed édes bora.
Mert másnak nem töltötted meg – belőle – poharát,
mert küzdelmes életedben nem volt egy jó barát.
Hiába szeretnél – akkor, az már Keserű, nagy fájdalom.
Hiába mosolyognál – akkor nem segíthetsz bánaton.
Hiába fognád remegve – akkor Már a két kezem,
hiába várnád reszkető örömmel, hogy megérkezem.
Akkor – fájó, de nem lehet számodra irgalom,
mert kihullott szívedből ezernyi-sok jó alkalom.
Nyújtsd hát felém kezed, s én cserébe szívem adom.
Szeretni még nem késő, ma még van számodra irgalom.
Istentől kapott minden perced, Egy-egy alkalom.

-----------------------------------------------------

VAN VALAKIM

Van Valakim, Ki megbocsát, ha vétkezik szegény fejem,

s bajomhoz is megérkezik .

Ha messzire elkóborol szegény szívem, szeretete utolér

és visszaviszem oda,ahol testvérszívek vannak velem,

oda, hova kerítést von a kegyelem.

Van Valakim,Ki még soha el nem hagyott,van Valakim,

Ki úgy szeret, ahogy vagyok.

                                               Füle Lajos

   VAGYOK          Dömötör Tibor

Ti voltatok és lesztek, jelent, jövőt kerestek.

Emlékeztek a múltra, vágyakoztok az újra,

Én VAGYOK és nem lettem, szeretetet kerestem.

Számomra nincs tér és idő, bennem él a Voltam,

VAGYOK ,és Leszek, mindig élek bennetek.

Isten, Jézus egy VAGYOK, életetek maradok .