ígei bozonyság

ÁPRILIS 8. Krisztus közbenjár értünk János 17,20–26 Továbbgördül és kiteljesedik a gondolatmenet Jézus főpapi imádságának befejező egységében. Miután szólt Istent dicsőítő engedelmes küldetéséről és minket megtartó szándékáról, végül mindennek a célja derül ki „mai” könyörgéséből. Ennek meghatározásában segítenek a feltűnően refrénszerű motívumok: Krisztus szándéka, hogy az Atyával való tökéletes egység és harmónia a benne hívőket is jellemezze (21–23. v.). Ez az egység a bizonyítéka annak, hogy Jézus az Atyától származik. Semmi sem hirdeti ugyanis őszintébben és világosabban Megváltónk istenségét, mint az ő létének hatása bennünk. Egységünk Istennel, és ennek nyomán egymással való egységünk egyértelműen elárulja, hogy példaképünk és vezérünk a mennyei tökéletesség Ura. Ha pedig Jézussal egységben és harmóniában élünk, akkor egymással is ugyanilyen viszonyban kell lennünk, hiszen az ő szeretetegységet munkáló természete átjárja lényünket. Azért kínálja föl és kezdeményezi e bensőséges kapcsolatot az emberrel, mert jót – azaz kiegyensúlyozott, áldásokban bővelkedő életet – akar nekünk. Jól tudja, hogy fedezet nélküli üres elveknek, paragrafusoknak, reklámszlogeneknek nincs értéke. Adjunk hálát Krisztus Urunk számunkra üdvös szándékáért! Nincs más dolgunk, mint belesimulni ebbe. Igyekezzünk erre ma is! Ne feledjük: kapcsolataink Jézusról prédikálnak vagy Jézus ellen! Önkéntes áldozata János 10,17–18 Fontos szempontra világít rá ez az igeszakasz: az önkéntesség értékére. Az emberi jótékonyságnak és kedves, mások hasznát szem előtt tartó megnyilvá- nulásoknak nagy része érdekből vagy kényszerből történik. Gondoljunk csak a szolgáltatóiparban és a kereskedelemben az – ügyfél megnyerésére és megtartására irányuló – udvariasságra, szolgálatkészségre, vagy egyéb területeken a főnök nyomása, illetve munkahelyféltés miatt tapasztalható kedvességre! Már az is eredmény, és a társadalom javát szolgálja, ha valaki csupán megadó engedelmességből végez el jól egy feladatot. Mennyivel értékesebb azonban, ha minden érdek nélkül – netán még áldozatot is hozva – történik meg mindez! A Biblia számos alkalommal hangsúlyozza, hogy Krisztus váltsághalálát kizárólag az önfeláldozó szeretet motiválta. A golgotai kereszthalálért cserébe nem kapott az Atyától sem juttatásokat, sem előnyöket, sem magasabb pozíciót, hiszen azelőtt is már övé volt minden. Egyedül minket nyert meg magának, dicsősége azonban ettől független. Vigasztaló látni, hogy Jézustól nem elveszik az életét – mint ahogy a nagyhét emberi olvasata sugallja –, hanem önkéntesen adja oda (18a v.). Őt nem legyőzték, hanem feláldozta önmagát. Adjunk hálát, mert ilyen értékes szolgálatot végzett értünk Krisztus, és annyira szeret bennünket, hogy csak a mi érdekünket nézi!