ígei , verses bozonyságok

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt

Márai Sándor

 

SZERESD ELLENSÉGEDET

Mily nehéz szeretni azt,ki durván, sáros lábbal,
mélyen lelkedbe tapos,s kárörvend fájdalmadon.
Arcán Júdási mosoly,szíve szándéka gonosz.
Gonoszsága tőrbe csal,hamis az ajándéka.
Némán tűrsz, mint áldozat,nem fizetsz rosszért rosszal,
de ki ádáz ellenség,oly nehéz szeretni azt.
Krisztusi példa segít,kik keresztre feszítik,
azokért imádkozik,vére értük ontatik..
ha szívedben Ő lakik.már képes vagy szeretni,
ki ellened vétkezik,s tudsz érte imádkozni. Schvalm Rózsa

NÉZZ VISSZA

Nézz vissza és láss, látó szemmel, mennyi bajból mentett Istened.
Lásd, munkálkodik életedben, megsegít, hordoz és felemel.
Kezében van az ember sorsa, benne rejlik, létbiztonsága.
Tőle függ jövőjének útja, híveit nem hagyja magára.
Nélküle zsákutcába vezet, az életút, s reménytelen,
ha magára marad az ember, ha az Úr kezét nem fogja meg.
Mit épít önmagában bízva,percek alatt, összeomolhat,
De azok, kik az Úrban bíznak, erejükben megújulnak.
Ő a Mindenség kormányzója Őrá bízzad, életutadat.
a legkisebbre is van gondja, bölcsen irányítja, sorsodat. Schvalm Rózsa

Aranyosi Ervin: Lelki béke
Ha megállsz, s körülnézel, rohan a világ.
Te vele futsz és érzed. Így sodor csak tovább.
Hajtod, keresed, űzöd, a zsákmányt, ami nincs,
s nem veszed észre közben, hogy az a drága kincs,
mit évek óta kutatsz, mit máshol nem találsz,
mélyen ott él már benned, - épp ott, amerre jársz.

Lassíts, kérlek egy cseppet, vizsgáld meg életed,
kérdésekre a választ, magadban megleled!
Lelkedben réges-régen ott él a tudás,
de amíg hajszol téged a tudni akarás,
elfutsz csak mellette, nem lehet a tiéd.
Mert minden élő szépség, a boldog földi lét,
nyugtató lelki béke, az apró örömök,
megszületésedkor már beléd költözött.

Keresd inkább a csendet és vizsgáld meg szíved:
mennyi csodaszép érzés lett már a tied?
Mert rohanó világod, csalóka látomás.
Merülj magadba néha, s ne legyen senki más.
A rohanás elvakít, amíg a lelki béke
felnyitja lezárt szemed és felemel az égbe.