verses bizonyság

Lukátsi Vilma: ÉBREDEZÉS

 Térj meg! - ezt hallottam tegnap este.

Közvetlenül mellemnek szögezte

a hallott Ige a fegyver csövét,

és idegen lett a meghitt sötét:

lehet, hogy elvétettem az utat?

Elmerült bennem az Isten-tudat

gyermekkorom gyarló imáiban,

vagy a harangos templombolt alatt

valami gyér vallásos köpenybe

takartam, és bizonygattam egyre

magamnak, hogy Isten mozdulatlan.

...néha elmondtam még öntudatlan:

"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."

de imám visszahullt szárnyszegetten,

ezért hát abbahagytam az imát.

Az élet annyi szépet-jót kínált - tegnap estig!

Amióta úgy érzem, VALAKI sürget, hogy el ne késsem!

Meg kell térnem! Még ma meg kell térnem...

Bódás János: Táncol, az Egyház

Nem kell az Ige, sem a hit,
De mert adni kell valamit,
Átadjuk a helyet a táncnak.
S áll a bál, ünnepel a hús,
A protestáns és a katolikus.
Táncban virrad meg a vasárnap.

Táncol az egyház. Ördögöt
Ördöggel űzne. Ó a balga!
A testnek kedvez, hízeleg,
Mert lelkeken már nincs hatalma.

Szentség helyett paráznaság,
Hit helyett szenvedély lobog.
Bor az ige, prímás a pap,
S a báltermek a templomok.

Táncol az egyház. Ennyi nép
A templomokba kéne, – de
„Isten dicsőségére megy”,
hát ki szólhatna ellene?

Dühöng a vallásos muri.
Felhő ül Krisztus homlokán,
És szól (s az arca csupa bánat):
Ez az egyház hűtlen, pogány!

Engem tagad meg, mert jogért,
Igazságért küzdeni gyáva,
S a sír szélén tántorgó népet
Betáncoltatja a halálba!

Szabó Sándor:  Magányomban kiáltottam Hozzá
Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Hol vagy?"
S Ő csendben válaszolta: "Itt vagyok!"

Hallottam hív, mégsem arra mentem,
Az Ő fénye más felé ragyog.
Aztán mikor mindent elvesztettem,
S Ő csendben így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Itt volt velem, és én mégsem láttam,
Szólt hozzám, s én nem figyeltem rá.
Azt hittem már sosem látom többé,
De újra szólt, nem hallgatott soká.

Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Ó hol vagy?"
S Ő újra így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Elindultam, s lassan botladoztam.
Elestem, megütöttem magam.
Fájdalmamban kiáltottam: "Kérlek!
Magányos vagyok ments meg Uram!"

Kísértések jöttek minden percben,
S a bűn, mint nagy kő, nyomta lelkemet.
Hívott az Úr, S csendben így feleltem:
"Bűnös vagyok Uram! Nem lehet!"

De újra szólt: Jöjj hát! Gyere bátran!
Tudom, sok bűn nyomja lelkedet,
Hidd el, Isten mégis szeret téged,
Mint szerető Atya a gyermeket.

A golgotán felállított kereszt
Áldozat a te bűneidért.
Hidd el, Isten úgy szeretett téged,
Érted ontott annyi drága vért.

Gondolkoztam. Tényleg így van? Értem?
Értem ontott annyi drága vért?
Isten tényleg úgy szeretett engem,
Hogy Fiát adta gyarló lelkemért?

Miért szeretett? Miért? - Nem volt oka.
Feltételek nélkül szeretett.
Megmentett, és ezért adtam neki
Bűntől sebzett fáradt szívemet.

Hát megtaláltam, meg van, mit keresztem.
Az Ő fénye énrám is ragyog
Jézus meghalt értünk a Kereszten,
Onnan szól most hozzád: Itt vagyok!