verses bizonyság

Szabó Sándor:  Magányomban kiáltottam Hozzá
Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Hol vagy?"
S Ő csendben válaszolta: "Itt vagyok!"

Hallottam hív, mégsem arra mentem,
Az Ő fénye más felé ragyog.
Aztán mikor mindent elvesztettem,
S Ő csendben így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Itt volt velem, és én mégsem láttam,
Szólt hozzám, s én nem figyeltem rá.
Azt hittem már sosem látom többé,
De újra szólt, nem hallgatott soká.

Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Ó hol vagy?"
S Ő újra így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Elindultam, s lassan botladoztam.
Elestem, megütöttem magam.
Fájdalmamban kiáltottam: "Kérlek!
Magányos vagyok ments meg Uram!"

Kísértések jöttek minden percben,
S a bűn, mint nagy kő, nyomta lelkemet.
Hívott az Úr, S csendben így feleltem:
"Bűnös vagyok Uram! Nem lehet!"

De újra szólt: Jöjj hát! Gyere bátran!
Tudom, sok bűn nyomja lelkedet,
Hidd el, Isten mégis szeret téged,
Mint szerető Atya a gyermeket.

A golgotán felállított kereszt
Áldozat a te bűneidért.
Hidd el, Isten úgy szeretett téged,
Érted ontott annyi drága vért.

Gondolkoztam. Tényleg így van? Értem?
Értem ontott annyi drága vért?
Isten tényleg úgy szeretett engem,
Hogy Fiát adta gyarló lelkemért?

Miért szeretett? Miért? - Nem volt oka.
Feltételek nélkül szeretett.
Megmentett, és ezért adtam neki
Bűntől sebzett fáradt szívemet.

Hát megtaláltam, meg van, mit keresztem.
Az Ő fénye énrám is ragyog
Jézus meghalt értünk a Kereszten,
Onnan szól most hozzád: Itt vagyok!

Tamási Jenő: Televízió Megállíthatatlanul

Ömlik belőle a bénító káprázat,
És a sziromtalan, üres szavak.
Bűvölő sugaraiban aszalódik
A lélek, a szív és az agy.
Egy mindent felfaló
Félelmetes bálvány foglya vagy.
És az írás már megjelent a falon!

Somogyi Gáborné:  Isten telefonszáma

„Arra tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi. (Ésaiás 66: 2)

Ismeritek?…
Nincs meg a telefonkönyvben.
Kérdeztetek már bölcs embereket?
Kutattátok már epekedve, várva,
Hátha meglenne valahol a száma?…
Átnéztétek a Bibliát is érte?
Ó, ezt a számot már sok ember kérte!
Ó, ezt a számot már sok ember várta!
A készüléket zörgette hiába –
Süket, hideg, néma maradt az égbolt.
A számok egymás után csak peregtek,
S nem lett belőlük fényes, csengő dallam,
Senki nem szólt: Ki az, bátran, csak halljam!
Senki nem szólt: süket csend volt a válasz,
Mily szívfájdító, üres némaság az…

Titkos dolog. Könyvekbe nincs beírva.
Hol van? Hová menjünk a számát megkeresni?

A gőg elől ez mindig el lesz rejtve,
De az alázatosoknak Ő maga megjelenti.

„Ha megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával, én is meghallgatom őket a mennyből és megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” (II. Krón. 7: 14.)

Bódás János: Végtelenség

Az Isten belefér egy röpke percbe, -
és mégis végtelen időt betölt.
Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje ,-
mégis szavára mozdul ég s a föld.

Az Isten az, ki könnyű, csendes álmot,
s csillagokat ostromló vágyat ad, -
s míg roppant változásokat igazgat,
megolvasgatja a hajszálakat