ígei bozonyság

Van mindig hívő maradék

"De meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az Úr nevében keres oltalmat" (Zof 3,12).

Ha az igaz hit kihalóban van a gazdagok között, otthonra talál a világ szegényeinél, akik a hitben gazdagok. Az Úrnak ma is van hűséges népe. Én is közéjük tartozom?
Talán éppen szomorú és szegény sorsuk miatt tanulnak meg az emberek bízni az Úr nevében. Akinek nincs pénze, kénytelen megtanulni hitből élni. Akinek a neve a saját szemében sem ér semmit, bölcsen teszi, ha más névben bízik, a legdrágábban, az Úréban. Istennek mindig van hívő népe, és ez többnyire nyomorult és szegény nép. Akármilyen kevésre becsüli is őket a világ, az, hogy jelen vannak az emberek között, kimondhatatlanul nagy áldást jelenthet egy egész országra. Ők jelentik a "sót", amely megtartja ezt a romlandó világot.
Ismét csak felmerül a kérdés mindegyikünk számára: Én is közülük való vagyok? Nyomorúságnak érzem a bennem és körülöttem levő bűnt? Szellemileg szegénynek tartom magamat? Bízom az Úrban? Ez a fő kérdés. Jézus Krisztus Isten jellemét, személyét, nevét jelentette ki; bízom benne? Ha igen, akkor Istennek célja van velem ebben a világban.
Uram, segíts, hogy betölthessem azt!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Pásztor vigyáz rájuk

"Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek" (Zof 3,13).

Tegnap gondolataink a "szegény" és "nincstelen" népnél jártak, amelyet az Úr mint élő magot hagyott egy halott világban. A próféta azt mondja, hogy ez a nép "nem cselekszik hamisan" és "nem beszél hazugul". Ennek a népnek nem volt sem rangja, sem gazdagsága, ami megtarthatta volna, de azokat a fegyvereket sem tudta használni, amelyekben a gonoszok annyira bíztak: ez a nép bűnös vagy csalárd módon sem tudta magát védelmezni.
Hát akkor? Elpusztulnak? Semmiképpen! "Legelésznek és heverésznek", és nemcsak védettek a veszedelemtől, de nem is ismerik a gonosztól való félelmet. A juhok igen gyönge teremtmények, a farkas pedig félelmetes ellenség. Mégis a juhok vannak többen, mint a farkasok, ügyük mindig győzelmes, míg a farkasoké egyre csak hanyatlik. Egy napon a juhnyájak megtöltik a földet, de nem marad egy farkas sem, mert a juhoknak van pásztoruk, aki gondoskodik róluk, védi őket és békességet ad nekik. Nem lesz "senki", sem emberi, sem ördögi formában, "aki háborgassa őket". Mert ugyan, ki riaszthatná meg az Úr nyáját, amikor közel van a Pásztor? Így hát kékességben lehetünk a zöld mezőkön, mert Krisztus lelkünk tápláléka és nyugalma.